Az október elsejei határidőig nevezett 69 alkotásból azt a 21-et válogattuk ki, amelyeket mi a legérdekesebbnek és legesélyesebbnek ítélünk. Esélyeket egyelőre szándékosan nem latolgatunk, mert felesleges: az Oscar-bizottság híres a kiszámíthatatlanságáról ebben a kategóriában. A jelöltek körét január elején szűkítik le kilencre, majd az öt hivatalos jelöltet január közepén hirdetik ki.
- - -
Franciaország: Renoir (Gilles Bourdos)
A franciáknak kézenfekvő döntés lett volna a cannes-i fődíjat nyert Adele életé-t nevezni, de a film forgalmazója tojik az Oscarra ("senkit sem érdekel ez a kategória”), és nem voltak hajlandóak az Amerikai Filmakadémia határidejéhez igazítani a hazai bemutatót. Így Franciaország a szerelmes leszbikusok helyett egy sokkal hagyományosabb, életrajzi filmet, Gilles Bourdos Renoir-ját nevezte, noha a híres festő vászonra vitt élete nem büszkélkedhet az Arany Pálmához mérhető elismerésekkel.
Stratégiájuk hosszú távon mégis kifizetődhet, hiszen az Amerikai Filmakadémia hagyományosan vevő az életrajzi filmekre, legalábbis sokkal inkább, mint a negyedórás leszbikusszex-jelenetekre. Szóba kerülhetett volna még egy másik nagy cannes-i kedvenc, A múlt is, de azt végül a rendező, Asghar Farhadi hazája, Irán nevezte.
+ + +
Románia: Anyai szív (Calin Peter Netzer)
Logikus, hogy a románok a Berlinben már bizonyított, Arany Medve- és a kritikusok FIPRESCI-díjával jutalmazott Anyai szív című filmet küldik idén versenyre a legjobb külföldi filmnek szánt Oscarért. A film főhőse elgázol egy gyereket, de jómódú anyja foggal-körömmel próbálja megvédeni őt az igazságszolgáltatástól. A bűnről és bűnhődésről szóló megrázó történet a romániai bizottság teljes egyetértésével indul tengerentúli útjára és az évek óta töretlenül tartó, nemzetközi filmfesztiválokon evidens román térhódítás első olyan darabja lehet, amelyik végre az Amerikai Filmakadémia elismerését is elnyeri.
+ + +
Dánia: A vadászat (Thomas Vinterberg)
Mads Mikkelsen az idén is végigvonulhat a vörös szőnyegen, a tavalyi Egy veszedelmes viszony után most A vadászat-ot képviselve, amely a dokumentumfilmek mezőnyében továbbra is esélyes Az ölés aktusá-t legyőzve lett a dánok küldöttje. A film egy pedofíliával gyanúsított óvó bácsi sorsát követi nyomon, aki egyik napról a másikra a kis közösség első számú közellenségévé válik, és lassan elveszít szinte mindent és mindenkit, aki vagy ami fontos volt számára.
A dánok nem is olyan régen, 2010-ben nyerték meg legutóbb a kategória győztesének járó szobrocskát Susanne Bier Egy jobb világ című alkotásával. A vadászat sokkal inkább emlékeztet Susanne Bier tradicionálisabb stílusára, mintsem a Dogma-mozgalommal feltűnt Vinterberg lázadó korai filmjeire, és ez a bevált recept a világsztár (és merész jövendölések szerint férfi főszereplő kategóriában is jelölésre esélyes) Mikkelsen kombinációjával a kategória éllovasává teheti a dánokat.
Kritikánk: A gyerekek nem hazudnak?
+ + +
Irán: A múlt (Asghar Farhadi)
Már említettük, hogy a franciáknál felmerült Farhadi filmjének nevezése, de végül úgy döntöttek, hogy nem elég, ha a helyszín, a nyelv, a stáb és a főszereplők egy része francia, legyen a rendező is az. A múlt majdnem két szék közül a földre esett, mivel az irániak meg kissé túl franciásnak találták, de a Nader és Simin - Egy elválás története 2011-es győzelme után Farhadi idén is esélyt kapott, hogy újabb Oscar-díjjal térhessen haza.
A múlt egy francia-iráni házaspár válását meséli el: a férfi úgy dönt, hogy hosszú évek után visszatér szülőföldjére, míg a nő egy új kapcsolatba bonyolódik. Bérénice Bejo alakítása elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a cannes-i fesztiválon, és egy gyengébb évben idegen nyelvű létére is esélye lehetne a színésznők mezőnyében, főleg, hogy Bejo már korábbi Oscar-jelölt A némafilmes-ért. Az irániak egyébként tavaly tüntetően nem indultak a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, de úgy látszik, az újabb dicsőség reményében félretették a büszkeségüket és az amerikaiakkal szembeni ellenérzéseiket.
Kritikánk: A francia válás nehezebb, mint az iráni
+ + +
Olaszország: A nagy szépség (Paolo Sorrentino)
Bár Cannes-ból üres kézzel távozott, hazájában öt díjat is bezsebelt Paolo Sorrentino legújabb filmje. A nagy szépség egy cinikus, idősödő író szemein át mutatja be a mai Róma hamis csillogását jó pár kikacsintással Fellinire, akit az Oscar szavazói is értékeltek, ráadásul nem csak ebben a kategóriában. Olaszország kereken tízszer nyerte el a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart, ezzel pedig rekordtartónak számít, de az elmúlt öt év nem hozott nagy sikereket számukra.
Kritikánk: Róma, a felszínesség városa
+ + +
Hongkong: A nagymester (Wong Kar Wai)
Sokaknak csalódást okozott Wong Kar-wai új filmje, A nagymester, mégis ez a film képviseli Hongkongot az idén. A kínai rendező egy újabb életrajzi ihletésű alkotással színesíti a mezőnyt, melynek főszereplője a híres harcművészmester, Ip Man, akit elsősorban Bruce Lee tanítójaként ismerhetünk. 2000-ben már versenyzett Wong Kar-wai-film (Szerelemre hangolva), de Oscar-díjat eddig még egyetlen hongkongi film sem vihetett haza.
Kritikánk: Nincs is szebb, mint egy jó verekedés
+ + +
Lengyelország: Walesa. Czlowiek z nadziei (Andrzej Wajda)
Vérbeli nemzeti alkotással pályáznak a lengyelek a szoborra: legnagyobb rendezőjük, Andrzej Wajda Lech Walesáról forgatott filmjét nevezik. Walesa hajógyári elektrotechnikusból lett Nobel-békedíjas lengyel államfő, és vált egy csapásra a lengyel nép ikonikus alakjává, kész csoda, hogy a róla készült életrajzi film ennyi ideig váratott magára. Mindenesetre úgy tűnik, megérte várni, a velencei fesztivál kritikusai és közönsége egyaránt lelkesen fogadták a filmet, és a lengyel Oscar-bizottság is egyhangúlag ítélte a legesélyesebbnek.
+ + +
Németország: Zwei Leben (Georg Maas és Judith Kaufmann)
Valószínűleg a németek nem akartak kockáztatni a huszonéves csellengő fiúról szóló Oh Boy-jal, inkább egy sokkal esélyesebbnek tűnő második világháborús drámát választottak Németország képviseletére.
A Zwei Leben-t nem is annyira a háborút megélő család történetének boncolgatása, hanem inkább az Oscar-díjra már kétszer jelölt norvég színészlegenda, Liv Ullmann és a Németországban népszerű Juliane Köhler (aki a 2003-as nyertesük, a Hontalanul Afrikában főszereplője is volt) teszi ígéretes versenyzővé. Utoljára 2006-ban A mások élete hozta haza a németeknek az aranyszobrot, de az utóbbi egy évtizedben hatszor szerepeltek a jelöltek között, és minden alkalommal történelmi filmmel.
+ + +
Mexikó: Heli (Amat Escalante)
Egy fiatal lány és egy rendőrtiszt ellentmondásos szerelmi története képviseli Mexikót a nyolcvanhatodik Oscar-gálán. A Heli már valóra váltotta Amat Escalante álmait, hiszen Cannes-ban elnyerte vele a legjobb rendezőnek járó díjat, de hiába volt a cannes-i zsűri elnöke Spielberg, egy ilyen lassú és erőszakos film (az egyik jelenetben felgyújtják egy férfi péniszét, a másikban kitekerik egy cuki kiskutya nyakát) könnyen megfekheti az Akadémia szavazóinak gyomrát.
+ + +
Bosznia-Hercegovina: Epizód egy vasgyűjtő életéből (Danis Tanovic)
A bosnyák film egy valóban megtörtént esetet mesél el: az amatőr színész Nazif Mujic újrajátssza a kamerák előtt életének azt a pár napját, amikor a felesége elvetélt, az orvosok viszont biztosítás hiányában megtagadták az ellátását. Tanovic már begyűjtött egy Oscar-díjat 2001-ben a Senkiföldje című háborús drámájáért, és az Epizód egy vasgyűjtő életéből is jól szerepelt eddig: Berlinben három díjat is elnyert, köztük a zsűri nagydíját és a legjobb színésznek járót, Nazif Mujic alakításáért, de a realizmus általában nem nyerő ebben a kategóriában.
+ + +
Chile: Gloria (Sebastian Lelio)
Sebastian Lelio filmje már a sokadik az idei válogatásban, amely a Berlinben nyújtott teljesítménye alapján indul a legjobb idegen nyelvű film díjáért. A Gloriá-t három díjjal is jutalmazták, többek közt a legjobb színésznőnek járó Ezüst Medvével Paulina García játékáért. A chilei fővárosban, Santiagóban játszódó történet főszereplője Gloria (Paulina García), egy szabadelvű, középkorú asszony, akire rátalál a szerelem egy volt haditengerészeti tiszt személyében.
Kritikánk: Ránctalanító kéj
+ + +
Szaúd-Arábia: Wadjda (Haifa Al-Mansour)
Szaúd-Arábia az idén indul első alkalommal a legjobb idegen nyelvű filmnek járó címért. Külön érdekesség, hogy első versenyzőjük egyben az első olyan film az iszlám országban, amelyet női rendező forgatott.
Ezek a háttérinformációk már eleve érdekes és esélyes nevezetté teszik a Wadjdá-t, nem mintha csak ennyit tudna felmutatni, hiszen tavalyi, velencei debütálása óta mindenhol lelkesen fogadták a filmet, amit a számtalan díj is bizonyít, Dubajtól Los Angelesen át Rotterdamig. A címbéli kislány minden vágya, hogy megvehesse magának álmai zöld biciklijét, a pénzgyűjtés leghatásosabb módjának pedig a Korán-szavalóverseny megnyerése tűnik.
+ + +
Szingapúr: Ilo Ilo (Anthony Chen)
Még nálunk is nagy siker volt az Ilo Ilo, a film a nemrégiben megrendezett CineFesten kiérdemelte a zsűri nagydíját, amelyet a rendező egyébként személyesen vett át Miskolcon. Anthony Chen első nagyjátékfilmje egy fiatal fiú és a család bejárónője között szövődő barátságot meséli el, miközben képet ad a kilencvenes évek végén Ázsiába is begyűrűző gazdasági válságról.
+ + +
Hollandia: Borgman (Alex van Warmerdam)
Alex van Warmerdam thrillerében, a Borgman-ban egy csavargó változtatja rémálommá a sznob felső-középosztálybeli család mesebeli életét. A hollandok számára nem volt túl nehéz a választás, hiszen a film szépen teljesített a fesztiválokon, és bár a cannes-i közönséget erősen megosztotta, már önmagában az is nagy szó, hogy a holland film - az elmúlt negyven évben először - versenyzett a fesztivál mezőnyében. Valószínűleg túl groteszk lesz az Akadémia ízlésének, bár a Dogtooth jelölése óta már semmin sem lepődünk meg.
+ + +
Belgium: Alabama és Monroe (Felix Van Groeningen)
Elise (Veerle Baetens) és Didier (Johan Heldenbergh) olyan szerelmesek, akik bár a legtöbb dologban nem értenek egyet, mégis harmóniában élik életüket. Az idill akkor törik meg, amikor lányuk súlyos betegségével kell szembenézniük. Felix van Groeningen filmje elég könnyet csalt ki a szemekből ahhoz, hogy a Berlinalén és a Tribeca filmfesztiválon is jutalmazzák, és az Európai Parlament Lux-díjának is egyik legnagyobb idei esélyese. A film kissé megosztó, de akik imádják, azok szenvedélyesen imádják, és a zenéje is óriási siker.
+ + +
Kanada: Gabrielle (Louise Archambault)
Egy rendhagyó szerelmi történettel lép be az aranyszoborért versengő országok közé Kanada. A Williams-szindrómás fiatal lány egy kóruspróbán ismerkedik meg szintén fogyatékkal élő barátjával, de nem mindennapi szerelmüknek meg kell küzdenie az emberek rosszallásával. Archambault romantikus drámája közönségdíjas lett a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon, és Torontóban is jó visszhangja volt.
+ + +
Brazília: Neighboring Sounds (Kleber Mendonca Filho)
Ugyan a Neighboring Sounds már 2012-ben elstartolt Rotterdamban, forgalmazási okok miatt csak az idei Oscar mezőnyében versenyezhet. Kleber Mendonca Filho társadalomkritikus filmje egy külvárosi lakóközösségről és a környéket vigyázó biztonsági őrökről szól. 2012-ben és 2013-ban a brazil thriller összesen tizenkét díjat hozott a konyhára. A Neighboring Sounds Oscar-győzelme a kategória első szobrát jelentené Brazília számára.
+ + +
Spanyolország: 15 anos y un día (Gracia Querejeta)
Nem, ezúttal nem Almodóvar filmjét küldik versenyre a spanyolok. Ugyan a rendező már öt alkalommal képviselte hazáját, 1999-ben a Mindent anyámról nyert is, idei filmje, a Szeretők, utazók még csak fel sem merült a válogatásnál, ami műfaja és minősége miatt is érthető. Hosszas vacillálás után a befutó végül Gracia Querejeta 15 anos y un día című alkotása lett. Az anya-fiú kapcsolatot feldolgozó film sikere már az ötödik győzelmet jelenthetné Spanyolország számára.
+ + +
Egyesült Királyság: Metro Manila (Sean Ellis)
Sean Ellis alkotásában a Fülöp-szigeteki Oscar Ramirez és családja maguk mögött hagyják nyomorúságos életüket a rizsföldeken, és egy szebb jövő reményében a nyüzsgő fővárosba, Manilába indulnak. A britek 1991 óta indítanak filmeket a kategóriában, eddig nem sok sikerrel, de a Sundance-en közönségdíjat is nyert Metro Manila jó eséllyel megváltoztathatja ezt a tendenciát.
+ + +
Ausztrália: The Rocket (Kim Mordaunt)
Az Ausztráliát képviselő The Rocket már számtalan díjat bezsebelt, köztük a legjobb első filmnek járót a Berlinalén, illetve további hármat a New York-i Tribeca filmfesztiválon. A Laoszban játszódó történet főszereplője egy kisfiú, aki a helyiek szerint szerencsétlenséget hoz mindenkire, így családjával együtt kénytelen új otthont keresni. Bár a tavalyi mezőnyben versenyző német nyelvű Lore rengeteg díjat hozott az ausztráloknak, a várva várt Oscar mégis elmaradt.
+ + +
Oroszország: Sztálingrád (Fjodor Bondarcsuk)
Az oroszok egy nagyszabású második világháborús filmet indítanak a német színész, Thomas Kretschmann főszereplésével. A Sztálingrád legnagyobb vetélytársa szintén egy háborús dráma, a Szergej Loznyica rendezte Ködben volt, de mivel a film hazai körökben nem aratott nagy sikert, nem volt túl meglepő Bondarcsuk alkotásának nevezése.
+ + +
Argentína: Wakolda (Lucía Puenzo)
Az összeállításunkban kiemelt utolsó versenyző az argentin nevezett, a Wakolda, amelyben Lucía Puenzo a hírhedt náci orvos, Josef Mengele életének egy szakaszát dolgozza fel. A hatvanas években járunk, és a bujkáló Mengele egy mit sem sejtő argentin család panziójában próbálja meghúzni magát. Lucía Puenzónak a 2007-es XXY után ez már a második Oscar-szereplése lesz, pedig a Wakolda csak a rendezőnő harmadik nagyjátékfilmje.
Kritikánk: Szeressük Mengelét?