Negyvenéves lettél pár hete. Szoktad csinálni azt az önsorsrontó dolgot, hogy összeveted a karrieredet azzal, hogy más rendezők mit értek el ugyanaddig a korig? Például Spielberg negyvenéves korára túl volt A cápán, a Harmadik típusú találkozásokon, két Indiana Joneson, az E.T.-n és a Bíborszínen.
Egyfolytában ostorozom magam ezekkel, pedig lényegtelen és hülyeség, mert mindenki a saját útját járja be. Mégis észreveszem magamon, hogy foglalkozom ezzel néha.
És kikhez hasonlítod magadat?
Van időd? Fel tudnék sorolni legalább száz filmkészítőt, akinek vagy egy filmjét, vagy az egész karrierjét irigylem. De ez az irigység is érdekes valami, mert nem feltétlenül keserűség felé vezet, hanem néha inspiráló is tud lenni. Benzinként tudja használni az ember.
Két héttel ezelőtt, a Filmíró Hétvégén mondtad, hogy felajánlották neked a Drive forgatókönyvét, de te visszautasítottad. Miért?
Nem ajánlották fel, csak eljutott hozzám a Drive forgatókönyve. Elolvastam, és azt mondtam, hogy ez egy hülyeség. Én nem tudtam volna olyan szépen megcsinálni azt a filmet, ami lett belőle. Nagyon jól sikerült.
Amikor egy forgatókönyvet passzolsz, akkor később az abból készült filmet úgy nézed, hogy közben kicsit drukkolsz, hogy szar legyen?
Nem, ilyen nem jut eszembe. Inkább magamat kérdőjelezem meg olyankor, hogy miért nem láttam benne az erőt. Ez már többször volt az életemben, még a reklámfilmes időszakomban is. Fazakas Péter csinált egy reklámot, aminek a könyvét hülyeségnek tartottam. Valami ketchup- vagy mustárreklám volt, a papa elvette a kaját a gyerektől. Tunkolja a hasábburgonyát, ajánlja a srácnak, és amikor a srác megenné, a papa bekapja. Akkor nem is voltam még apa, de azt gondoltam, hogy mekkora fasz ez az apa. Ki tesz ilyet a gyerekével? Később megláttam a filmet, ami tök aranyos és jópofa volt. Szóval gyakran van, hogy olvasol valamit, és nem látod benne a naftát, pedig ott van.
A Metallica-filmmel megtörted a hat film óta tartó egyszavas címadási sorozatodat (Antal Nimród első hat filmjének eredeti címei: Bohóclövészet, Biztosítás, Kontroll, Vacancy, Armored, Predators). Szeretted volna, hogy annak is egyszavas címe legyen? Javasoltál nekik ilyet?
Igen. De ez nem annyira tudatos, például a következő könyvem címében sokkal több szó van, mint egy.
És mi volt az az egyszavas cím, amit javasoltál a Metallicának?
Káosz. De az inkább a forgatást jellemezte.
Szokták mondani, hogy nem tudnék olyan embert szeretni, aki nem imádja ezt meg azt a filmet. Számodra van ilyen film?
Nincs. Ez egy annyira furcsa dolog. Most dolgozunk egy anyagon, és behívtunk három lányt, megmutattunk nekik négy részletet, azt mondták, ez a kettő csodálatos, a másik kettő szar. Aztán behívtunk három fiút, megnézték ugyanazt a négy részletet, és pont fordítva látták. Ízlések és pofonok. Én személy szerint nem szeretem a Bergman-filmeket, és ezzel most biztos megsértettem rengeteg filmsznobot a világon. Nem tudok haragudni senkire azért, ha mondjuk nem szereti a Szárnyas fejvadász-t, amit én imádok.
Ha felajánlanák neked a Szárnyas fejvadász 2 rendezését, elvállalnád?
A forgatókönyvön múlik.
Tehát nincs olyan benned, hogy nem szeretnél az az ember lenni, aki elcseszi a Szárnyas fejvadász 2-t?
A Ragadozók esetében könnyebbítette a helyzetet, hogy előtte jöttek az AVP-filmek, és tudtam, hogy azt a szintet tudom hozni. Biztosan megkérdezném magamtól, hogy bele akarok-e menni egy olyan szintű történetbe, mint a Szárnyas fejvadász. Egy ilyennél, már csak ha a nevedet bemondják, hogy te fogod csinálni, egyből jön a gyűlölet. Ez a csávó?! Jön a fikázás és a rosszindulat. De mivel tizenvalahány évet Magyarországon töltöttem, hozzá vagyok szokva már.
Korábban említetted, hogy a dühből táplálkozol. Mostanában min tudod felhúzni magadat?
A düh a mai napig is nagy fegyver. Most, hogy kezdek idősebb lenni, figyelnem kell rá, mert az a fegyver, ami iszonyú erőt tud adni, nagyon pusztító is tud lenni. Mostanában azt vettem észre, hogy nem érzem jól magam, ha hosszasan fel vagyok húzva. Fizikailag, lelkileg, semmilyen téren. Ezért kicsit békésebben próbálom megközelíteni a világot, és azokat a helyzeteket, amikre anno egy bazdmeggel reagáltam volna, most inkább próbálom kibeszélni. Nem sokkal, de talán kicsit bölcsebb vagyok, és rájöttem, hogy egy kedves szóval, egy kis megértéssel és türelemmel sokkal többet tudsz elérni.
Téged mi dühít a legjobban Hollywoodban?
A filmkészítés egy ajándék azoknak, akik részt tudnak venni benne. Nem rendelkezünk azzal a felelősséggel, mint mondjuk egy orvos, nem csinálunk olyan komoly dolgokat, mint az atomfizikusok. Mi játszunk. És mikor az ember meg van ajándékozva egy olyan lehetőséggel, hogy szereti a filmet, tud dolgozni azon belül, és el tudja tartani a családját, akkor szállj le a magas lóról, és vedd tudomásul azt, neked hálásnak kell lenned. Engem az szokott feldühíteni nagyon, hogy a drága színész, aki több millió dollárt keres, nem hajlandó kijönni a lakókocsiból. És nem azért, mert rosszul bánunk vele, nem azért, mert megsértettük, hanem szimplán azért, mert megteheti. Ha valaki visszaél bármilyen erővel, az engem nagyon szokott zavarni. Az élet nem fair, egyfolytában igazságtalanságokkal találkozunk, legyen az betegség, kirúgás vagy bármi más, de amikor egóból vezényelt felesleges dolgokat látok, azt nagyon rosszul tudom tolerálni. Az egót mostanában nehezen bírom. A sajátomat és más egóját is.
Egy csomó magyar film megnézése után az fogalmazódik meg bennem, hogy nem kéne erőltetni a magyaroknak ezt a filmkészítés dolgot, mert nem megy nekik. Neked szokott ilyen érzésed lenni?
Nem. És megkérnélek titeket, hogy kicsit nagyobb türelemmel legyetek, mert ami itt volt korábban, az csontciki volt. Hogy filmforgatások helyett nyaralók épültek a Káli-medencében az adófizetők pénzéből. Hogy semmi kontroll nem volt afölött, hogy milyen minőségű filmek készültek. Nem védem a mostani rendszert, nem is látom át, és nem is értek hozzá, csak annyit tudok, hogy az előző nem működött. A mostaninak még nem volt ideje bebizonyítani, hogy működik-e, vagy nem. Nekem két-három évbe telt egy filmet elkészíteni, ez az új rendszer még nem is létezik annyi ideje. Megnéztem most részleteket Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmjéből, és nagyon jó. Van egy csomó olyan elem, ami európai filmes érték benne, de vannak kommerszebb irányok is a filmben, és ezt nem pejoratív értelemben mondom. Az Isteni műszakot is megnéztem, az egy első filmestől egy teljesen korrekt munka, nem kell szégyellni. Dyga Zsombornak a Couch Surf című filmjéből is láttam valamennyit. Ő szerintem az egyik legkúlabb csávó ebben az egész rendszerben, leszarja, hogy van pénz, nincs pénz, ő minden évben csinál filmet, imádom ezért. Fliegauftól a Dealer, Pálfitól a Hukkle, Töröktől a Moszkva tér... szóval ha csak a kortársaimról beszélek, igenis rengeteg tehetség van, és csak időt kell adni ennek az egésznek, hogy kialakuljon.
A múlt héten forgattál a Filmalap felkérésére egy rövidfilmet, ami a magyar mozifilmekre járást hivatott népszerűsíteni. Ha egy barátod megkérdezné tőled, hogy miért nézzen magyar filmeket, mit mondanál neki?
Amikor a filmekre gondolok, nem gondolok arra, hogy magyar film vagy amerikai film vagy japán film. Én az Oldboy-t, a Megáll az idő-t és az Amerikai szépség-et mind egy kategóriában látom. Azok jó filmek, függetlenül attól, hogy milyen országból jönnek, milyen színészek játsszák el, vagy milyen nyelven beszélnek. Miért kell magyar filmet nézni? Ha jó, azért.
A rossz magyar filmeket nem kell megnézni?
Én a rosszat is szeretem megnézni, csupán azért, hogy tudjam, milyen hibákat ne kövessek el, és azért, hogy tudjam értékelni a jó filmeket. Milyen unalmas lenne, ha egyfolytában csak jó filmeket néznénk.
Rengeteg magyar színésszel dolgoztál most ebben a rövidfilmben. Ki az, akit korábban nem ismertél, de annyira lenyűgözött, hogy azt érezted, hogy vele szívesen csinálnál egy filmet?
Molnár Piroskába teljesen szerelmes lettem. Zsótér Sándor egy egészen különleges arc, akit most láttam az Isteni műszak-ban és Mundruczó új filmjében is, ő is nagyon izgat engem. Bánfalvi Eszter csodálatos színésznő, hihetetlen odaadással csinálta a sírásokat, röhögéseket, emóciókat. Vagy ott voltak a főiskolás arcok. Ne legyenek lusták a mostaniak, mert jön egy olyan csapat, akik iszonyúan ügyesek.
Ez az az osztály, amelybe Szabó Erika és Vidnyánszky fia is jár?
Igen. A Vidnyánszky gyerek beszarás, hogy milyen tehetséges. Ő volt az egyetlen férfi, akinek a szeméből könnyek jöttek. Egy egész könyvet bírnék a köré a srác köré írni.
Azt mondtad, hogy leginkább azért nem csinálsz most magyar filmet, mert nem tudnál annyit keresni vele, hogy megélj belőle...
Ez kicsit sarkítva van így megfogalmazva. Legyünk korrektek, ha erről a kérdésről beszélünk. Van egy nagyon minimális összeg, amire nekem szükségem van egy évben. Szerényen élünk, a feleségemnek nincsen autója, béreljük a kis lakásunkat. A magyar filmek költségvetései nem ott vannak, mint a kinti filmeké, és igenis pofátlan lenne annyit kérnem, amennyire szükségem van. És azt, hogy felborítsam mindazt, amiért tíz éve dolgozom kint, azt a családommal nem tehetem meg. Mert van két kisfiam, és nekem el kell tartanom őket.
Én azt érzem, hogy Andy Vajna annyira szeretné, hogy rendezz egy magyar filmet, hogy gyakorlatilag bármit megadna, amit kérsz. Te nem érzed ezt?
Nem tudom, hogy ez-e az igazság, annyi biztos, hogy addig, amíg nem tudok egy olyan történetet letenni az asztalra, hogy legalább magammal el tudjam hitetni, hogy akkora dobás, mint a Kontroll, addig nem akarom a magyar nézőket fárasztani sem magammal, sem a filmjeimmel. Azt gondolom, hogy tartozom annyival nektek, filmrajongóknak, hogy igenis odategyem magam, és egy olyan könyvvel érkezzek, aminek van értelme.
Két hete mondtad, hogy a napokban eldőlhet, hogy megcsinálhatod-e a robotos filmedet. Van valami fejlemény azóta?
Most direkt kikapcsoltam magamat a világból, nem tudom, hogy az hol tart. Remélem, hogy két hét múlva, amikor visszakapcsolom a számítógépet, lesz valami pozitív hír. Ha nem lesz, akkor lesz más. De én már tíz éve azért dolgozom, és azt próbálom megvalósítani, amit a Kontroll-lal csináltunk. Visszatérni egy szerzői filmhez. Minden energiám ebbe megy bele.
A Kontroll volt a rendszerváltás óta az egyetlen olyan magyar film, ami közönségsiker volt itthon, a kritikusok is szerették, díjat kapott A listás filmfesztiválon, és még az amerikai mozikban is tisztességesen teljesített. Gondolkoztál azon, hogy ez hogy jöhetett így össze?
Egy rossz filmet csinálni iszonyatosan sok munka és idő, egy jó filmhez pedig ezeken kívül még kell egy kis mágia is. Vannak tehetséges filmkészítők, akik jó könyvvel dolgoznak, jó színészekkel, tehetséges operatőrrel, és mégse sikerül. Nem tudom, hogy mi a megoldás erre. Engem az nyugtat, hogy egy rendezőt sem ismerek, akinek az összes filmjét szeretem. Egy filmkészítőnek sem sikerült az életben százszázalékosan nyomni. Egynek sem. Néha formában vagyunk, néha kevésbé, van egy mágikus erő, ami vagy összegyűlik, vagy nem. Ezért hülyeség úgy megközelíteni a filmkészítést, mint egy üzletet, mert nincs recept. Nem lehet azt mondani, hogy ha ezt a színészt rakom bele, akkor siker lesz. Nem így működik, hanem nagyon sok dolognak össze kell jönnie egyszerre. Függetlenül a fogadtatásától, a Kontroll-t azért tartom csodálatosnak, mert összejött egy csomó ember a megfelelő időben, a megfelelő szeretettel, és összeállt a munka, amire én a legbüszkébb vagyok.
Rögtön az első filmeddel létrehoztál egy olyat, ami Magyarországon senkinek nem sikerült az utóbbi két évtizedben. Nem nyomaszt, hogy ennek meg kell felelned a későbbiekben?
Nem. Hálás vagyok, hogy az történt, mert azóta annyi pofont kaptam, hogy talán feladtam volna az egészet, ha nem lett volna az a szeretet, amit a Kontroll-ért kaptam. Hallottam valahol, hogy a művészetisten mindig megad egy ilyet, hogy tudd azt, hogy mit kaphatsz. És aztán szenvedsz egy egész életen át, hogy újra elérd azt a dolgot, de legalább egyszer megvolt, legalább egyszer tudtad, hogy milyen az. És ez tartja a lelket bennem, mert sok fikázást, beszólást, megalázást kell, hogy kibírjon az ember. Ellentétben egy csomó médiamajommal, én nem akarok szerepelni. Nagyon hálás vagyok, hogy érdeklődsz, és nagyon hálás vagyok, hogy emberek kíváncsiak rám, és remélem, hogy a jövőben ez a filmjeim felé is átfordul. De ugyanakkor nem élvezem ezt, mert én is szeretek berúgni, én is szeretek ember lenni, és a média kicsit olyan, mint a modern hóhérok. Kirakjuk a plakátot rólad mindenhol a városban, és várjuk, hogy ember legyél. Hogy egyszer essél le, és akkor szétszedünk téged. Kicsit azt érzem, hogy ez is most errefelé tart. Mostanában itthon, valami oknál fogva kapok egy kis odafigyelést, és rettegek, hogy ez meg fog fordulni, mert holnap este elmegyek, és egy pálinkával többet iszom, csinálok valami hülyeséget, és akkor, na, ezt vártuk. Nézzük meg, hogy a kisköcsög milyen hibákat követ el!
A fiaid menőnek tartanak?
Nem. Nincsenek is teljesen tisztában azzal, hogy mit csinálok. A nagyobbik fiam sokáig azt hitte, hogy páncélkocsikat robbantok föl, mert ott volt egyszer A szállítmány forgatásán. A kisfiam meg talán azt hiszi, hogy birkózó vagyok, mert birkózunk sokat együtt. Túlzok, nyilván képben vannak nagyjából, tudják, hogy a papa eltűnik egy időre, és a mamának el kell magyarázni, hogy ez miért van. Hát remélem, hogy egyszer büszkék lesznek rám.
Melyik filmedet fogod először megmutatni nekik?
Talán a Kontroll-t, majd tíz év múlva.