5. Marion Cotillard (Rozsda és csont)
Nem hagyhatjuk ki az év egyik legszebb női alakítását azon sajnálatos tény miatt, hogy a magyar forgalmazó mozibemutató helyett rögtön DVD-re száműzte a bravúros Rozsda és csont-ot. Marion Cotillard elcsúfítva, Edith Piafnak maszkírozva hódította meg a nemzetközi filmvilágot és egymást taposták a vele való közös munkáért napjaink legnagyobb sztárrendezői. Egy sereg emlékezetes hollywoodi szerep után mégis anyanyelvén sikerült elérnie második karriercsúcsát.
A delfininstruktor, aki egy balesetben térdtől lefelé elveszíti a lábait fizikailag és lelkileg is óriási megpróbáltatást jelentett megformálójának, de Cotillard, ahogy megszokhattuk tőle, nem veszi készpénznek a néző szimpátiáját, hanem még a legnehezebb pillanatokban is büszkeséget, bátorságot és méltóságot áraszt. Ha nem láttad még, uzsgyi a videótékába!
- - -
4. Julie Delpy (Mielőtt éjfélt üt az óra)
A Mielőtt-trilógia Céline-je a szemünk láttára vált álmodozó pohos húszévesből ellenállhatatlan, de illúzióit vesztett harmincassá, idén pedig eljött az a nehéz pillanat, hogy fel kellett tennünk a kérdést magunknak, hogy látjuk-e még azt a csodás filmistennőt ebben a hisztis-stresszes anyukában?
A válasz: mi az hogy! Sőt, Céline a korral egyre sokoldalúbb, viccesebb és drámaiabb karakter lett, akinek szorongásai és hangulatváltozásai adják ennek a szerelmi történetnek a mozgatórugóját. A harmadik film bőven tartogatott könnyed, mókás és romantikus pillanatokat Delpy figurájának, amikor Ethan Hawke Jesséjével együtt emlékeztünk rá, hogy miért is szerettünk bele ebben a nőbe, ugyanakkor teljesen hitelesen tudta belénk fagyasztani a vért is, tudatosítva, hogy egy évtizedeken át tartó szerelem életben tartása egyáltalán nem csak Szajna-parti andalgásokból áll.
- - -
3. Jessica Chastain (Zero Dark Thirty - A Bin Láden hajsza)
Nevezzük thrillernek, kémfilmnek, történelmi filmnek, akció-kriminek vagy akárminek, az Oszáma bin Láden utáni hajtóvadászat igaz történetét fikciós eszközökkel bemutató Zero Dark Thirty-nél izgalmasabb filmet egyik felsorolt műfaj sem tudott felvonultatni idén.
Ráadásul ezekben a műfajokban a nőknek rendre csak a főhős barátnője/otthon aggódó felesége/percekre feltűnő dekoratív romantikus érdekeltsége szerep jut, míg itt a kamera mögött (Kathryn Bigelow) és előtt is tökösebb és fifikásabb nők álltak, mint egy Expendables-résznyi akciótata életműve együttvéve. Chastain amióta berobbant, minden filmjében a legerősebb pontot jelentette és végre tehetségéhez méltó főszerepet kapott, amelyben mindenkit túlszárnyal szívósságával, odaadásával és addig nem nyugszik, míg ki nem nyuvasztja Amerika fő ellenségét. Nyugisabb hely lenne a világ, ha több ilyen nő vigyázna a biztonságunkra.
- - -
2. Cate Blanchett (Blue Jasmine)
Cate Blanchett és Woody Allen zsenialitását nem kell bizonygatni, ők külön-külön már annyit adtak a filmművészetnek, hogy minden új munkájuk automatikusan számot tart egy tisztességes filmrajongó figyelmére. Első együttműködésüket azonban pirosbetűs ünnepnapnak vártuk és nem is okozott csalódást.
A szélhámos férje vagyonát kótyavetyélő sznob háziasszony anyagi és mentális mélyrepülésén kezdetben gunyorosan lehet kacarászni, hiszen Jasmine színpadias, aranyköpéseket durrogtató tragikomikus hősnő, akinek fogalma sincs saját gyarlóságáról, ám Allen és Blanchett mertek mélyebbre ásni és kilökni a könnyed szórakozásra számító nézőket komfortzónájukból. Végeredmény: Woody Allen legjobb filmje vagy húsz éve, a legizgalmasabb Woody-hősnő több, mint harminc éve és Cate Blanchett vitathatatlan karriercsúcsa.
- - -
1. Adèle Exarchopoulos és Léa Seydoux (Adèle élete 1-2 második fejezet)
Steven Spielberg, Nicole Kidman, Christoph Waltz és Ang Lee úgy gondolták, hogy a cannes-i filmfesztivál történetében először, egyedülálló módon nem csak a film rendezőjének ítélik oda a fődíjat, hanem a két főszereplőnőnek is - márpedig ki vitatkozna velük?
Léa Seydoux-ról már eddig is tudtuk, hogy gyönyörű (Mission: Impossible - Fantom protokoll, Éjfélkor Párizsban) és tehetséges (Nővér, Búcsú a királynémtól), de mégis tudott meglepetést okozni a kissé maszkulin, de őrjítően vonzó Emma szerepében. A film igazi felfedezése azonban Adèle Exarchopoulos, aki miatt még a címet is megváltoztatták; ez a csupaszáj, bociszemű kiscsaj, akinek minden érzelem azonnal leolvasható az arcáról és ugyanolyan ártatlan élvezettel tud gyrost majszolni, mint csókolózni. A lányok utólag kínzásként emlékeztek vissza Abdellatif Kechiche rendezői módszereire, de a szenvedés megérte: az Adèle élete bemutatása után szinte azonnal klasszikussá vált.
További női alakítások, melyeket nagyon szerettünk az idén (névsor szerint):
Veerle Baetens (Alabama és Monroe), Sandra Bullock (Gravitáció), Judi Dench (Philomena), Greta Gerwig (Frances Ha), Luminiţa Gheorghiu (Anyai szív), Maria Hofstätter (A hit paradicsoma), Helen Hunt (A kezelés), Nicole Kidman (Az újságos fiú), Nicole Kidman (Vonzások), Keira Knightley (Anna Karenina), Jennifer Lawrence (Napos oldal), Jennifer Lawrence (Az éhezők viadala: Futótűz), Julia Louis-Dreyfus (Exek és szeretők), Alice Lowe (Vérturisták), Rooney Mara (Mellékhatások), Molnár Piroska (A nagy füzet), Andrea Riseborough (Kettős játszma), Saskia Rosendahl (Lore), Cosmina Stratan & Cristina Flutur (Dombokon túl), Audrey Tautou (Tajtékos napok), Marine Vacth (Fiatal és gyönyörű), Quvenzhané Wallis (A messzi dél vadjai), Emma Watson (Lopom a sztárom), Naomi Watts (A lehetetlen), Oprah Winfrey (A komornyik)