Bambán pislog a fekete lyuk

Nyolc évvel a londoni terrortámadás után itt egy újabb thriller, ami megidézi a vérfagyasztó, rettenetes nagyvárosi robbantások valóságát, amikor egyik pillanatról a másikra ártatlan, gyanútlan járókelőket tép cafatokra a külpolitikai helyezkedések, diplomáciai küldetések és messzi háborúk láncreakciója. A Behálózva nem ér fel a probléma komolyságához, sőt, egyenesen sértő az a felszínesség és esetlenség, ahogy a témához nyúl. Az sem segít, hogy Eric Bana és Rebecca Hall, a két főszereplő, botrányosan rossz. 

A Behálózva legizgalmasabb és legemlékezetesebb pillanatai a film első három perce. Egy londoni piacon biztonsági kamerák felvételein figyelhetjük a békésen sétálgató, gyanútlan járókelőket: anyjával csevegő kismamát, telefonáló üzletembert, dumálgató kiscsajokat, majd betolat a képbe egy fehér teherautó és az egész piac a levegőbe repül. Hátborzongatóan valóságos, jól összerakott jelenetsor. Az osztott képernyőn a kamera és a hangok segítségével ügyesen irányítják a néző tekintetét; a tizenkettőből mindig azt a kis négyzetet nézzük, amit éppen kell. A robbanás pillanatában pedig eltűnik minden, mintha soha nem lett volna, csak szürke füst, por és törmelék marad utána.

Eric Bana a Behálózva című filmben Forrás: JIL Kft.

Ennél a percnél a néző nyugodtan felállhatna és elhagyhatná a mozitermet. A Behálózva innentől csak egy ügyetlen, sablonos, élettelen thriller, ami megpróbál egyszerre bírósági dráma, terrorelhárító-összeesküvő akció és szerelmi történet lenni, semmilyen sikerrel. Éppen olyan izgalmas és eredeti, mint a magyar vagy akár az angol címe (Closed Circuit): nahát, 2013-ban tényleg léteznek biztonsági kamerák, titkok nélküli internet és lehallgatási botrányok, a kémelhárítást igazgató kormányszervek pedig benne vannak nyakig az összeesküvésben, bármi is legyen az. Ez édeskevés: ebben a műfajban ma már ennél egy kicsit többet kell mutatni a nézőnek - ez maximum az alaphelyzet lehet, nem a megdöbbentő végkifejlet.

A rendező (és színházi rendező) John Crowley jó tíz éve, akkor még elsőfilmesként, friss, eredeti, pörgő vígjátékot rendezett, ez volt a Kényszerszünet. Aztán jött a Boy A, ami már komolyabb témát vett elő a gyerekgyilkos gyerek felnőtt gondjaival. Egy könnyfakasztó családi film (Van ott valaki?) után most a hetvenes évek amerikai összeesküvés-thrillerjeinek mintájára forgatta le a Behálózvá-t, de a nagy elődök, mint mondjuk A keselyű három napja vagy A Parallax-terv feszült, paranoid világa nem jelenik meg új filmjében, pedig ebben a műfajban a hangulatkeltés lenne a filmes legfontosabb, legalapvetőbb feladata.

Ciarán Hinds és Eric Bana a Behálózva című filmben Forrás: JIL Kft.

Nincs hangulat, nincs meglepetés, semmilyen szinten nem életszerű ez a film. Nem, egy ekkora horderejű, veszélyekkel és titkos összeesküvésekkel terhelt ügy védőügyvédje nem bóklászik hatalmas fülhallgatóval a fején a londoni metróban, ami 2013-ban nem a telefonjára van dugva, hanem egy iPodra, így ez a szegény zenerajongó lány nem hallja meg időben a rendkívül fontos, életveszélyre figyelmeztető telefonhívást. Ebben a filmben a brit titkosszolgálat embere hosszú, osztályellentéteket boncolgató monológba kezd, ahelyett, hogy pár hatékony mozdulattal megfojtaná kiszemelt áldozatát, egy másik ügynök szintén képtelen gyanútlan, az átlagosnál is védtelenebb, neki háttal álló célpontot ártalmatlanná tenni, az üggyel megbízott vezetőnőjük pedig szigorúan egy lépéssel mindenki más után kullog és dühtől eltorzult arccal káromkodik a hős védőügyvédek arcába. Életemben nem láttam ekkora lúzer titkosszolgálatot, annyi Bond-film és az összes suszter, baka, kém és kémvadász után szörnyen kiábrándító ezt nézni.

Pedig a stáb ígéretes: Crowley mellett a 2011-es Suszter, szabó, baka, kém producerei és Steven Knight forgatókönyvíró (Gyönyörű mocsokságok és a remek Eastern Promises - Gyilkos ígéretek) dolgozott a Behálózvá-n. Knight olyan mondatokat ad a szereplők szájába, hogy hm, maga ilyen meg olyan, szörnyű alak, de ezzel az erővel egy nagy táblát is akaszthatna a színészek nyakába, hogy Szörnyű (= Kemény) Alak, mert egyébként ezt a tényt semmi más nem támasztja alá, se a sztoriban, se az alakításban. Eric Bana Hollywood egyik legpasszívabb, legtúlértékeltebb színésze, egy pislogó fekete lyuk, aki minden energiát elszív a vászonról. Esetlenül, érdektelenül játssza ezt az állítólag nagyon penge, nagyon elszánt ügyvédet, aki állítólag gyengéd érzelmeket táplál ügyvédkolleganője, Rebecca Hall iránt.

Rebecca Hall a Behálózva című filmben Forrás: JIL Kft.

Rögtön az elején negyvenszer a szánkba rágják, hogy valami brit jogi kacifánt miatt ezek ketten nem találkozhatnak egymással, ennek ellenére folyamatosan találkoznak, ami azért is sajnálatos, mert két olyan emberről van szó, akik között a legkisebb érzelem, vonzalom szikrája nem csiholható, hiába nyomták bele a románcot a forgatókönyvbe. Rebecca Hall a másik, aki kemény aknamunkával teljesen ellehetetleníti ezt a filmet: valamennyi fontos jelenetében vagy bambán néz, vagy teátrálisan és kacérkodva forgatja a szemeit. Biggyeszt és csücsörít, mint egy durcás tinédzser. Rossz nézni.

Van azért jó színész is ebben a filmben. Kár, hogy az egyik Jim Broadbent, aki csak három jelenetben tűnik fel, a másik meg egy kínai étterem szakácsát játssza (Jonathan Chan-Pensley), akinek összesen két perc jut a vásznon. A csodálatosan eszköztelen amerikai színésznőt, Julia Stiles-t is kölcsönvették a Bourne-szériából, aki legalább valamennyire komolyan veszi magát és ha máshogy nem, hát rajta keresztül pár pillanatra megidézik Jason Bourne szellemét.

Julia Stiles és Eric Bana a Behálózva című filmben Forrás: JIL Kft.

De nincs is más, ami egy rendesen összerakott, feszes, 2013-as thrillerre emlékeztetne. Nem abból születik az összeesküvés, hogy időnként a kép ráközelít egy biztonsági kamerára. Nem attól lesz egy film lélegzetelállítóan izgalmas, ha néha a főszereplők befutnak egy sötét sikátorba. Nem attól lesz műfaja, hogy a műfaj összes kliséjét egymásra dobálják és várnak, mi jön ki belőle. Esetlen, felszínes, buta film a Behálózva, pedig ez a téma többet érdemel.