Budapest túl nagy volt Bill Murray-éknek

Wes Anderson elárulta nekünk a Berlinalén, hogy miért nem Magyarországon forgatta A Grand Budapest Hotelt, amely a fesztivál nyitófilmje, és kiderült az is, hogy Tilda Swinton több szexet szeretett volna Ralph Fiennesszal. Megnéztük a filmet, és örömmel jelentjük: Anderson megint bomba formában van!

Wes Anderson új filmjének az a címe, hogy A Grand Budapest Hotel, Jeff Goldblum egy Vilmos Kovacs nevű ügyvédet alakít benne - ami feltehetően tisztelgés két leghíresebb operatőrünk, Zsigmond Vilmos és Kovács László előtt -, de mint Anderson a berlini sajtótájékoztatón a kérdésemre felelve elmondta, a fővárosunk mégsem volt alkalmas arra, hogy ott forgassa a filmet: "Elmentünk megnézni Budapestet, de túl nagyléptékű volt, nekünk pedig egy kis fürdővárosra volt szükségünk. Tudom, hogy Budapesten van egy New York kávéház, na, a Grand Budapest Hotel is ilyesmi, máshol van, a neve mégis ez". Hozzátette, hogy szerette volna, ha sok más inspiráció mellett A Grand Budapest Hotel-be beszűrődik egy kicsit a kelet-európai filmek hangulata is.

Wes Anderson és Ralph Fiennes A Grand Budapest Hotel sajtótájékoztatója előtt Forrás: AFP

A film fő helyszínét valóban nehéz lenne Magyarországhoz kötni: a patinás hotel, ami szinte önálló szereplővé válik, az Alpok keleti részén, egy havas hegycsúcson trónol, ahova legpraktikusabban siklóval lehet feljutni. A figurákban sincs semmi magyaros, sőt, hangsúlyosan nemzetközi kavalkádot kapunk a különböző nemzetiségű sztárok hadától, akik mind saját akcentusukkal beszélnek, ami kifejezetten mókás hatást kelt: a brit kiejtéssel szónokló Ralph Fiennesnak Tony Revolori kaliforniai akcentussal felel, akihez Saoirse Ronan keményen ropogtatott ír mássalhangzókkal intézi szerelmes szavait, stb.

Ha nincs is konkrét magyar kötődés (Zubrowkának hívják a fiktív országot, amelyben a film játszódik), a cselekmény hátterében lezajló történelmi események markánsan kelet-európaiak: 1932-ben indul a történet, amikor még minden kulturált és virágzó, aztán jönnek a nácik (ezt többek közt olyan ZZ-emblémák elharapózása jelzi, amelyekről Steve Zissou Z-i is eszünkbe juthatnak, mert naná, hogy Andersonnál még a náci szimbólumok is cukik és rózsaszínűk), a 60-as években meg elemészti a hotelt a szocreál lerohadás. Azért ez mind ismerős.

Tony Revolori és Saoirse Ronan a filmben Forrás: Berlin Film Festival

Hogy minden korábbi Anderson-agymenésnél dilisebb utazásra számíthatunk, azt a rendező rögtön jelzi azzal, hogy egy sokszoros keretbe pakolja a cselekmény kezdetét: egy lány emlékezik egy íróra (Tom Wilkinson), aki emlékezik a fiatalkorára (Jude Law), amikor találkozott az idős Zero Moustafával (F. Murray Abraham), a Grand Budapest Hotel egykori londinerével, aki elmesélte neki a saját fiatalkorának (Tony Revolori) legnagyobb kalandját Monsieur Gustave-nak (Ralph Fiennes), a hotel legendás concierge-ének oldalán. És a sztori még csak ezután indul. Hogy fontos-e, hogy kövessük az összes szeszélyes kacskaringót és képtelen fejleményt? Aligha. Ez itt színtiszta bolondozás két órán keresztül, amiben logikát például semmiképp sem szabad keresni.

Ralph Fiennes A Grand Budapest Hotel című filmben Forrás: InterCom

Ez viszont a film fontos jellegzetessége és bájának fő forrása: még nem mondtam, de A Grand Budapest Hotel egy ún. heist-film, azaz rablós-akciózós thriller, ami a kötelező műfaji jegyek többségét becsületesen felvonultatja, de közben az egészet átitatja az Anderson-féle mesés irracionalitással. Tehát van műkincsrablás, gyilkosság, szövetkezés, üldözési és szökési jelenetek, de például miután Anderson rabjai annak rendje és módja szerint megkapták a börtönben a sütibe rejtett szerszámokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy kiássák magukat a cellájukból, végül valamiért mégiscsak az alvó őrök szobáján keresztül, az ágyaik közt lábujjhegyen tipegve kell távozniuk az épületből. Hosszan lehetne sorolni az ehhez hasonló aranyos poénok sokaságát. Ha úgy tetszik, Anderson most egy heist-film paródiát csinált, amelybe jól illeszkedik a groteszk erőszak is, ami új elem a rendezőnél: egy levágott fej, négy levágott ujj és több hulla is jutott a filmbe.

Willem Dafoe, Adrien Brody, Mathieu Amalric és Ralph Fiennes Forrás: InterCom

Ahhoz, hogy a képtelen történet kellően karneválivá váljon, rengeteg szereplőre volt szükség, ezek többsége sztár. Vannak köztük, akiknek rendes szerep jutott, mások gyakorlatilag csak cameókra ugranak be. Természetesen a sztori középpontjában álló Ralph Fiennes figurája a legkidolgozottabb, és kellemes meglepetés, hogy messze izgalmasabb annál, mint ami már az előzetesekből is lejött: nemcsak egy simamodorú, nyársat nyelt, sznob angol, hanem közben egy világfi, aki egyik szexuális kalandba bonyolódik a másik után, mindig gondja van rá, hogy legyen kéznél jóféle innivaló, és ha az élet kedvezőtlen fordulatot vesz, simán elkáromkodja magát ízesen. Amikor már egy síelős-szánkózós üldözési jeleneten is túlvagyunk, akár James Bond is eszünkbe juthat róla, annyira menő.

Anderson régi kedvence, Bill Murray volt talán a legnagyvonalúbb azzal, hogy beugrott a filmbe, mert neki tényleg csak pár pillanat jutott. A sajtótájékoztatón - ahol vicces kis satyeszt viselt - úgy foglalta össze, hogy számára mit jelentenek az Anderson-forgatások, hogy "a munkanap iszonyatosan hosszú, a pénz kevés, sőt, az ember pénzt veszít vele, mert borravalóban többet kifizet a forgatás közben, mint a gázsija. De úgy tűnik, nagyon kedveljük West, mert mégis vállaljuk".

Jeff Goldblum és Bill Murray Berlinben Forrás: AFP

A film élvezetes túlzsúfoltságát felerősíti a képi megjelenítés: a 30-as években játszódó részeket Anderson a régi tévék négyzethez közelebb eső képarányában vette fel, amitől néha szinte olyan benyomásunk támad, mintha a sok szereplő alig bírt volna belepréselődni a képkivágásba. A 60-as években viszont, jóval a szálló aranykora után, amikor a szocreálosított terekben csak néhány magányos vendég lézeng, szélesvásznúra vált a film, ami vizuálisan felnagyítja a figurák közti távolságokat. Anderson párszor még ennél elnyújtottabb képarányt is bedob, de a háromféle változat közt nincsenek olyan gyakori váltások (és a cselekmény java amúgy is a 30-as években zajlik), hogy ez zavaróvá váljon.

Edward Norton és Tilda Swinton frizurája A Grand Budapest Hotel berlini premierjén Forrás: AFP

A filmben felvonultatott összes kedves őrültség közül a legnagyobb kétségtelenül a 84 évesre maszkírozott Tilda Swinton, aki kissé bizarr szerelmi viszonyba bonyolódik Monsieur Gustave-val, ami kulcsfontosságú a cselekmény szempontjából. Természetesen a sajtótájékoztatón is a mindig jópofán zakkant Swinton volt a legszórakoztatóbb: közölte, hogy smink nélkül valójában úgy néz ki, mint a filmben, és hogy nagyon szerette volna eljátszani a teljes szexuális előtörténetüket Fiennes-szal, de mivel erre nem kerülhetett sor, reménykedik egy előzményfilmben.

- - - - - - - - - - - - - - -

A Grand Budapest Hotel-t március 20-tól vetítik a magyar mozik.