Mengele benne volt a telefonkönyvben

Az auschwitzi orvos, Josef Mengele sok más nácival együtt lelt menedékre Latin-Amerikában a második világháború után. Mengele még egészségügyi praxisát is folytatta - gyógyszerészként. A fiatal argentin rendezőnőt, Lucía Puenzót ez a furcsa történelmi szituáció ragadta meg, de filmjében a doktor alakján keresztül az orvostudomány etikai problémáiról is szeretne beszélni. A témát először regényben írta meg (magyarul most januárban jelent meg), majd nagyjátékfilmet készített belőle A német doktor címmel. A rendezőnővel tavaly májusban beszélgettünk Cannes-ban: kiderült, Messi is Mengele-féle hormonkezelést kapott, a náci orvos simán benne volt a Buenos Aires-i telefonkönyvben, ő viszont a pampák miatt vágott bele a könyv után a rendezésbe. 

Miért érezte úgy, hogy a regény után filmet is kell készítenie Mengele dél-amerikai életéről?

Nagyon erősen bennem él egy kép, amely a film első jelenetében is látható. Ez a végtelen patagóniai fennsík, ahol a filmben a család találkozik a német orvossal. Gyerekkoromban rengetegszer megtettem ezt az utat a pampán, és mindig lenyűgözött az, hogy bár egy pillantással át lehet látni, mégis milyen irdatlanul sok időbe telik egyik végétől a másikig eljutni.

Lucía Puenzo Forrás: Vertigo

Mikor befejeztem a regényt, eltelt kábé másfél év, mire rájöttem, hogy nem tudtam teljes mértékben megjeleníteni azt a vizuális kontrasztot, ami a hatalmas fennsík, az óriási ország és a kislány világának, a jegyzetfüzeteknek, a családnak a mikrokörnyezete között feszül. Számomra kihívás volt, hogy miképpen tud egy film a nagyon nagy és a nagyon kicsi között mozogni, így elkezdtem forgatókönyvet írni. Végül a történet is sokat változott közben, a regény második felének semmi köze nincs a film második feléhez. Akár egy gyakorlatnak is tekinthető, hogy egyetlen történetnek miképpen lehet két különböző befejezése.

Mengele akkor nem inkább csak ürügy volt, hogy Dél-Amerikáról mondjon el egy történetet?

Nem. Engem nagyon foglalkoztat a gyógyítás etikai vonatkozása. Az elmúlt időszakban mind olyan történeteken dolgoztam, amelyek valamely módon a tökéletes test létrehozásához, a normalizáláshoz kapcsolódtak. Ilyen például az XXY című filmem, de most is hasonló témával foglalkozom. A forgatókönyv, amit épp most írok, egy különleges genetikai jelenségről szól. Kolumbia egyik régiójában a lakosság egy része, egész családok Alzheimer-kórosak lesznek egy bizonyos korban, és egyszerűen senki nem tudja az okát. Az orvostudomány szerintem napjainkban gyakran átlép bizonyos etikai határokat - ilyenkor az orvostudomány és művelői mindenhatónak hiszik magukat, és azt gondolják, mindent ellenőrizhetnek. Egyébként először Lilith karakterén kezdtem el dolgozni, azon a mélynövésű kislányén, aki meg akart nőni, és aki talált valakit, aki segítette a növekedését. A korszak ötlete, amelyben végül a regény és a film játszódik, később jött.

De hogyhogy Mengelével kapcsolatos történeten keresztül nyúlt ehhez a témához?

Mengele számomra megtestesíti mindazt, ami rossz lehet az orvostudományban. Másrészt rendkívül izgatott a nácizmus kérdése már tinédzser korom óta, hiszen mi azok között a történetek között nőttünk fel, amelyek az országunkba szivárgott és aztán "elpárolgott" náci katonák százairól szóltak. Számomra lehetetlen volt megérteni, hogy ez hogyan történhetett meg. És nem csak arról van szó, hogy miképpen engedhette meg az a sok latin-amerikai kormány ezt, hanem arról is, hogy miként volt lehetséges, hogy argentin családok százai éltek együtt ezekkel az emberekkel.

Ehhez kapcsolódik még az, hogy az orvosok szerepe a nácizmusban nem tekinthető mellékesnek, hatalmas befolyásuk volt, és mondhatni benne voltak a náci mozgalom és ideológia sűrűjében. Úgy gondolom, hogy a legfanatikusabb gondolata a nácizmusnak a vérkeveredés nélküli tiszta faj létrehozására tett kísérlet volt. Az már csak a történelem furcsa fintora, hogy egy olyan alak, mint Mengele, aki undorodott minden kevert fajtól, végül egy olyan kontinensen kötött ki, ahol mindenki kevert.

Argentínában az emberek mit gondolnak arról, hogy a világháború után nagy számban érkeztek az országukba nácik?

Tudnak arról, hogy Perón akkori kormánya miképpen nyitotta meg a kaput a náci rendszer menekültjei előtt - nem csak Argentínában, hanem egész Latin-Amerikában így volt ez. De fontos tudni, hogy nem csak az itteni országok vettek ebben részt, hiszen ezek az emberek a Vöröskereszt és egyéb nemzetközi szervezetek útleveleivel és pénzügyi hátterével érkeztek. És persze a "náci arany" mítosza is segítette a kapuk megnyitását. Szóval minderről tudunk, de érdekes módon szinte egyáltalán nem született róla irodalmi vagy filmes alkotás. Pedig történetek százait mesélhetnénk róla.

A filmben Mengele szerepét játszó Àlex Brendemühl és Lucía Puenzo rendező Cannes-ban Forrás: AFP

Az orvostudomány etikai problémáihoz visszatérve ön hol látja a határt, meddig avatkozhatunk be a természetbe a tökéletes test megalkotásának folyamatában?

A múltban vagy a jelenben?

Egyértelműen a jelenben, hiszen ön azt mondta, hogy a náci korszak csak egy példának tekinthető aktuálisan is létező folyamatokra.

Sokszor eszembe jut, hogy mikor a történet regényváltozatát írni kezdtem, és pontos információkat akartam szerezni az egész növekedési kezelésről, elmentem egy idős és híres endokrinológushoz. Ő mesélte nekem, hogy a kezelés, amivel Messit, a futballistát kezelték, hogy megnőjön, pontosan ugyanazokkal a hormonokkal történt, amelyeket Mengele használt évtizedekkel korábban. Természetesen ma már minden ellenőrzött körülmények között, az egészségügyi előírásoknak megfelelően zajlik, de a hormonok ugyanazok. Persze elvileg a növekedéssel segítik őket, mégis arról van szó, hogy egy bizonyos méretű testet egy másik méretűre változtatnak, mert ezt tartjuk jobbnak vagy normálisnak. Tehát bizonyos értelemben az akkori és a mostani orvoslás közötti óriási különbségek ellenére még mindig létezik ugyanaz a vékony morális határvonal. Még azok az orvosok is, akik például a termékenységgel foglalkoznak, és akik oly sok boldogságot okoznak annyi párnak, közben elmondják, hogy rengeteg etikai kérdésük van, hogy mennyire avatkozhatnak be, miről dönthetnek... És ez a kérdés mindinkább előtérbe fog kerülni azáltal, hogy egyre több dolgot tudunk megtenni.

Àlex Brendemühl és Florencia Bado A német doktor című filmben Forrás: Vertigo

Azt éreztem, a film nem mondja ki határozottan, hogy Mengele végül jót tett-e a családdal, vagy sem. Azáltal, hogy a növekedésre és ezáltal a normalitásra vágyó lánynak segített a német orvos, vajon nem olyan üzenetet közvetít a film, hogy a jó szakembernek meg lehet bocsátani az ideológiát, ami a tettei mögött húzódik?

Nem, nem gondolom így. Valójában Mengele a filmben megpróbálja megölni az egyik újszülöttet. És Lilith-tel is az történt, hogy ugyan nőtt néhány centimétert, de közben iszonyatosan szenvedett, és a testében őrült dolgok mentek végbe. Azt gondolom, hogy Mengele nagyon veszélyes a családra, "mérgező" figura, és mi arra törekedtünk, hogy ezt a szörnyet lassan, fokozatosan mutassuk meg. De azt hiszem, nem lehet kétség afelől, hogy szörnyeteget látunk, és arról, hogy mit gondol a film azzal kapcsolatban, amit tesz.

Mekkora a valóságalapja a filmben látható történetnek?

A regény írása közben nemcsak sok történésszel találkoztam, hanem nagyon sok orvossal és genetikussal is, akik elmagyarázták azokat az orvosi eljárásokat, amelyeket Mengele folytatott, amíg Latin-Amerikában tartózkodott. Valóban több mint négy évig élt Buenos Airesben, ahol gyógyszerész vállalkozása volt - még a telefonkönyvben is benne volt, míg a Moszad meg nem találta. Azután került Patagóniába.

Àlex Brendemühl A német doktor című filmben Forrás: Vertigo

És igaz az is, hogy egy nőt holtan találtak az eltűnése után, és az izraeli nagykövetség emberei elvitték a holttestet - szóval nagyon sok valós elem van a történetben. De olyan részletekre is figyeltünk, hogy a hotel, ahol forgattuk a filmet, és ahol mi magunk is hetekig laktunk, annak idején egy német kórház volt, ami hasonló beavatkozásokat végzett, és amelynek valóban volt hidroplánja. Nagyon fontos a német bevándorlókat körülvevő környezet is. A német iskolában tárolt fotók valódiak, és az is igaz, hogy mikor kezdett szorulni a hurok, a helyiek segítségével kezdték eltüntetni az ilyen holmikat. És ami még érdekesebb, hogy ebben a folyamatban a gyerekek, a tinédzserek is aktívan részt vettek.

Hogyan dolgoztak együtt a Lilith-et játszó kislánnyal?

Florát - mert az a valódi neve - hat-hét hónapnyi eredménytelen keresés után, véletlenül találtuk meg. Épp egy iskolából jött ki, mikor az egyik casting director meglátta. Mikor elkezdtünk dolgozni, nem olvasta el előre a forgatókönyvet, hanem hónapokon keresztül hetente többször találkoztunk vele, megismerhette az egész stábot, megtanítottuk neki a forgatási alapokat. Azután elkezdtük elmesélni, hogy nagyjából miről szól majd a film, de a konkrétumokat mindig csak aznap tudta meg, aznap tanulta meg a dialógusait is. Figyeltünk arra, hogy sose kapjon több információt, mint amennyire feltétlenül szüksége volt. Közben viszont az történt, hogy a forgatás alatt annyira közel került a Mengelét játszó színészhez, hogy már aggódni kezdtünk, mert túl jóban voltak ahhoz képest, amit el kellett játszaniuk.

Florencia Bado A német doktor című filmben Forrás: Vertigo

Dolgozott színházban, irodalomban, filmben. Melyik a kedvence?

Határozottan az irodalom. Az írást sokkal jobban szeretem, mint a mozit, mert olcsóbb; sokkal nagyobb a szabadságod, hiszen a filmben mindig korlátok vannak, a költségvetésre kell gondolnod, mindig ellenőrzés alatt kell tartanod a dolgokat. Van egy csapat, forgatás - sok a kontroll. Persze e sok ellenőrzés között néha történnek titokzatos dolgok a moziban, de sokkal ritkábban. Az irodalom ezzel szemben sokkal inkább olyan, mint egy játék. Amikor írok, nincs tervem, nem tudom, mi lesz a következő oldalon. Most is éppen az íráshoz térek vissza, egy kisregényt írok, párhuzamosan egy forgatókönyvvel.