A Grand Budapest Hotel
Wes Anderson minden filmjét nagyon várjuk, de azzal, hogy most becsempészte Budapestet a címbe, különösen felcsigázta a kíváncsiságunkat. Ugyanakkor magyar vonatkozása nagy valószínűséggel nem lesz a filmnek (bár Jeff Goldblum egy Vilmos Kovacs nevű fickót alakít), sőt, az igencsak pöpec, ám annál frusztrálóbb hivatalos honlapról már az is kiderül, hogy egy Zubrowka nevű fiktív országban játszódik. Ralph Fiennes alakítja a címszereplő hotel Monsieur Gustave nevű concierge-ét, aki nagyon népszerű a vendégek, különösen az idős hölgyvendégek körében, akik számára a munkakörén túlmutató szolgáltatásokat is biztosít.
Az egyik ilyen hölgy (Tilda Swinton) ráhagy egy értékes festményt, ez azonban az elhunyt fiának (Adrien Brody) egyáltalán nincs ínyére, így hát megkezdődik a festményvadászat, amelyben az újonc londiner (Tony Revolori) lesz Gustave segítségére. A Grand Budapest Hotel plusz érdekessége, hogy még Anderson korábbi filmjeinél is vegyesebb és pompázatosabb szereplőgárdát vonultat fel (játszik benne többek közt Jude Law, Harvey Keitel, Owen Wilson, Bill Murray és Edward Norton is), valamint, hogy több korszakban játszódik, és a képarány mindig aszerint változik, hogy épp hol járunk az időben. Itthon március 20-án mutatják majd be.
* * *
Boyhood
Richard Linklater a Mielőtt-trilógiával bebizonyította nekünk, hogy akár tizennyolc éven keresztül is kitartunk egy csak a mozivásznon létező szerelmespár mellett, ha eléggé a szívünkön viseljük a sorsukat, de ő közben a háttérben egy másik hosszú távú projektet is gondozott, aminek most ért a végére. 2002 óta minden évben forgatott egy kicsit Ethan Hawke-kal, Patricia Arquette-tel, egy Ellar Coltrane nevű kisfiúval és saját, Lorelei nevű lányával, ami Hawke elmesélése szerint olyan volt, mintha minden évben csináltak volna közösen egy kisfilmet. Tizenkét év alatt összeállt a történet, ami elsős általános iskolás korától a főiskola kezdetéig követi a Coltrane által megformált fiúnak, elvált szüleinek és lánytestvérének az életét. Az apja különcsége, az anyja pasiügyei, a tesója idegesítő dolgai mind beépülnek a sztoriba, ami a felnövés nehézségeiről és szépségeiről szól. Mindez 164 - ha hihetünk a Sundance-ről érkező első kritikáknak - csodálatos percben tárul elénk.
* * *
George Clooney
Kevés dolgot tudunk elképzelni, amivel szívesebben töltenénk a szombat délutánunkat, mint hogy egy teremben ülünk George Clooney-val, aki szurkálódó szellemességeivel szórakoztat bennünket. A sajtótájékoztatók többsége dögunalom, de ha Clooney is jelen van, akkor biztosra vehetjük, hogy vicces beszólásokkal fogja froclizni a kollégáit és az újságírói kérdések zömét is váratlan poénokkal fogja lecsapni.
Az első kritikák szerint ugyan Clooney új rendezése, a Műkincsvadászok (The Monuments Men) nem sikerült túlságosan jól, na de annyira rossz csak nem lehet, hogy utána ne látnánk szívesen élőben a sztárjait, akik közt Matt Damon és Cate Blanchett is megtalálható. A valós eseményeken alapuló film egyébként a második világháborúban játszódik, és egy különleges egységről szól, amelynek az a feladata, hogy visszaszerezze a Hitler által elrabolt műkincseket. Magyarországra majd Clooney nélkül érkezik február 20-án.
* * *
God Help the Girl
Ennek a filmnek legalább olyan különleges a keletkezéstörténete, mint a Boyhood-é: Stuart Murdoch, a Belle & Sebastian együttes frontembere 2004-ben kezdte el a God Help the Girl-projektet, amelynek a keretében kisebb részben Belle & Sebastian-számokat, nagyobb részben új számokat vett fel különböző, frissen felfedezett énekesnőkkel. Már akkoriban megszületett benne az ötlet, hogy a lányok problémáira fókuszáló számok felhasználásával jó lenne csinálni egy filmet, és ezt végül 2012-ben le is forgatta. A zenés filmben Emily Browning egy elmegyógyintézetből elszökött lányt alakít, aki összeismerkedik egy zenész fiúval (Olly Alexander), akivel elkezdik tervezgetni közös együttesüket. Később még egy lány csatlakozik hozzájuk (Hannah Murray, a Skins Cassie-je), és egy nyáron át mindenféle kalandot élnek át együtt Glasgow-ban. A filmet a fesztivál fiatalokat megcélzó, Generation nevű szekciójában vetítik, és csak amiatt aggódunk egy egészen picit, hogy nekünk talán túl hipster-hangulatú lesz.
* * *
Love Is Strange
Idős emberek szerelmi életéről kevés játékfilm készül, idős homoszexuális emberekéről még annyi se. Ezért Ira Sachs új filmjének már a kiindulópontját is nagyon izgalmasnak találjuk: a Love Is Strange egy 39 éve együtt levő, New York-i meleg párról (Alfred Molina és John Lithgow) szól, akik elhatározzák, hogy összeházasodnak. Ez a döntés felszínre hozza környezetük lappangó homofóbiáját, egyiküket kirúgják, elveszítik közös lakásukat, és kénytelenek különköltözni, ami számos érzelmi és praktikus nehézséghez vezet. Sachsnál mindig a figurák szexualitása és párkapcsolati dinamikái állnak a középpontban, előző filmjében, a Keep the Lights On-ban két fiatal, meleg férfi kapcsolatának többéves történetét mutatta be érzékenyen, és a Sundance-ről érkezett első kritikák szerint most is egy nagyon finom, intim, humoros filmet készített.
* * *
A magyarok
Lassan tényleg újra erőre kap a magyar filmgyártás: Berlinben már több filmmel is jelen leszünk. A Panorama-szekcióban mutatják be az elsőfilmes Császi Ádám Viharsarok című drámáját, amelyben szerelmi háromszög alakul ki két magyar és egy külföldi fiú közt, akik a végtelenül homofób magyar vidéki közegben próbálnak boldogulni. Gyanítjuk, ütni fog.
A rövidfilmes versenybe Bucsi Réka tízperces, Symphony No. 42 című animációs filmje került be, amely az alkotó diplomafilmje volt tavaly a MOMÉ-n. A film 47 jelenetben, szürreális stílusban mesél ember és természet viszonyáról. A ifjúsági filmeket bemutató Generation-programba pedig Ferge Roland BKF-es vizsgafilmjét, az El-t válogatták be, egy tízperces, fekete-fehér szöveg nélküli alkotást, amelyben olyan gyerekeket látni, akiknek el kell költözniük a hazájukból. Emellett még a fesztivált kísérő filmpiacon is jelen leszünk: a magyar standon az Isteni műszak és a Coming Out külföldi forgalmazási jogait árulják majd.
* * *
Snowpiercer
A dél-koreai Bon Joon-ho és a Weinstein testvérek közt még mindig nincs végleges megállapodás arról, hogy a Snowpiercer-t az eredeti, bő kétórás vagy egy lényegesen megkurtított változatban mutatják be az USA-ban, magyar premierről meg pláne nem volt eddig szó, úgyhogy mi mindenképpen lecsapunk a lehetőségre, hogy Berlinben megnézhetjük a rendezői változatot.
A Snowpiercer egy őrületes disztópia, amelyben a Föld egy nagy jéggolyóvá változott, és az emberiségből megmaradt kevesek egy száguldó vonaton élik az életüket viszonylag kényelmesen (a vonat elején utazó kivételezettek) avagy nyomorogva (a vonat hátsó traktusában). Aztán az elnyomottak látványos, agyament, dilis humorral tarkított módon fellázadnak, pont úgy, ahogy azt A gazdatest rendezőjétől várnánk. Már a szereplőgárda is egy értelmezhetetlen rejtvénynek tűnik Tilda Swintonnal, Song Kang-hóval, Chris Evansszel, John Hurttel és Jamie Bell-lel.
* * *
The Dog
Sidney Lumet 1975-ös klasszikusának, a Kánikulai délután-nak a sztorija annyira képtelen, mintha egy nagyon kattant forgatókönyvíró agyából pattant volna elő, pedig igaz történet alapján készült: az Al Pacino által megformált Sonny Wortzik, akit a valóságban John Wojtowicznak hívtak tényleg azért próbált kirabolni egy bankot, hogy kifizethesse a pasija nemváltoztató műtétjét, akivel tényleg házasok voltak. A bizarr sztori főbb részleteit eddig is ismerhettük, de Allison Berg és Frank Keraudren több mint tíz éven át készült dokumentumfilmjéből remélhetőleg még pontosabban kirajzolódik ez az elképesztő történet, különösen, hogy a filmben megszólal maga a 2006-ban elhunyt Wojtowicz is.
* * *
A nimfomániás - 1. rész (hosszú változat)
Kicsit mérgesek vagyunk Lars von Trier producereire, akik feltehetően racionális üzleti megfontolásokon alapuló, ám a műélvezetünket súlyosan csorbító forgalmazási stratégiát találtak ki A nimfomániás-nak, amely egy szexfüggő nő (Charlotte Gainsbourg) életét meséli el szexuális ébredezésétől kezdve ötvenéves koráig. Mi nagyon szívesen megnéztünk volna akár egy ötórás Von Trier-filmet is, de azt belátjuk, hogy ez a nézők jelentős része számára emészthetetlen lenne, oké, legyen kétszer két és fél óra.
A kétórásra csonkított, szétszabdalt első rész viszont már nem ment le a torkunkon. Különösen idegesítő, hogy még ebben a cenzúrázott változatban is elég erős A nimfomániás első fele, ami azt sejteti, hogy a fél órával hosszabb rendezői változat egy igazán remek film. Berlinben végre lesz alkalmunk megbizonyosodni erről, ahol a világon először megtekinthető lesz a hosszabb verzió. Persze ez is csak az egész film első fele, hogy a másodikat mikor láthatjuk teljességében, egyelőre rejtély.
* * *
Kumiko, the Treasure Hunter
Ez a film annyira jó kritikákat kapott a januári Sundance-en, hogy Berlinben semmiképp nem fogjuk kihagyni. A függetlenfilmes David és Nathan Zellner új alkotása igazi filmmániásoknak szóló, bájos mesének hangzik: egy boldogtalan japán lány furcsa körülmények közt rátalál a Coen testvérek Fargo című filmjére, amelynek egyik jelenetében Steve Buscemi egy kerítés tövében elás egy bőrönd pénzt a hó alá. A lány meg van róla győződve, hogy ez tényleg megtörtént, ezért úgy dönt, hogy Amerikába megy megkeresni a pénzt, és kezdetét veszi egy őrült utazás. A főszerepet Rinko Kikuchi játssza, aki a Szélhámos fivérek-ban már megmutatta, hogy milyen jól áll neki a szeszélyes játékosság.