Alaposan kifundált, döbbenetesen jól működő húzással cselezte ki a Megdönteni Hajnal Tímeát forgalmazója az egyszeri kritikust: ízelítőnek a film talán legamatőrebb, legkínosabb jelenetét küldték ki pár napja az újságíróknak.
A filmre így aztán zéró elvárással, halvány szplínnel ültem be: nem, nincs erőm még egy Szuperbojz-kaliberű, zsibbasztóan gyenge magyar vígjátékhoz. És aztán jött az, amire az előzmények után a legkevesebb esély volt: a Megdönteni Hajnal Tímeát kifejezetten szórakoztató, könnyed kis magyar film.
Az alaphelyzet az első negyed órában kibomlik: a tizenöt éves érettségi találkozón egymásnak esik az ünnepelt modell, nevezett Hajnal Tímea (Osvárt Andrea) és a jófiú Horváth Dani (Simon Kornél), akinek pár nap múlva lesz az esküvője. A ruhatárban élvezőket telefonra veszi Bögöcs, az osztály ordas bunkója (Szabó Simon), és megzsarolja Danit: ha nem döntheti meg Hajnal Tímeát, nyilvánosságra hozza a felvételt. A film innentől hol poénos, hol romantikus jelenetek füzére, amelyekben Dani és egy másik volt osztálytárs, Gábor (Lengyel Tamás) próbálják megoldani a rettenetes problémát.
Veszélyes terepen lavíroz a Megdönteni Hajnal Tímeát. Az alapötlet vékonyka, Osvárt Andrea személyében pedig bevállal egy olyan magyar színésznőt, aki mutatós és kedves lény, de akinél természetellenesebben nő még nem beszélt filmvásznon. Csak nem találja el. Ötven mondatából, ha egy hangzik kicsit is úgy, ahogy kéne. Nem intonál, inkább csak kántál. Hangja tompa késként szaggatja a fülemet, hamissága pillanatok alatt képes megingatni egy jelenetet. Életveszély.
Osvárt mellett Simon Kornél a hősszerelmes, aki áthozza a Társas játék-ból a megbízható, úri fiúsan passzív, már-már unalmas pasas szerepét, akinek nem nagyon marad más, minthogy kétségbeesve, fásultan vagy éppen a fejét ingatva nézzen valahová messzire. "Gyáva pöcsfaszú vagy" - bátorítják a barátai.
Simon kettőse a menyasszonyt játszó (és szintén Társas játék-os) Réti Adriennel viszont remek, mint ahogy Lengyel Tamás és Jordán Adél szerelmespárja is intelligens, finom játék. Öröm őket nézni. Jók ezek a jelenetek: ahogy Lengyel és Jordán évődnek egymással, vagy amikor ellátogatnak a hajdani iskolába, megtelik élettel a vászon. Szabó Simon, aki húsz éve ugyanazt a dúvad hangját veszi elő, ha kamerát lát, itt szemét bunkóból a film végére jóindulatú bunkó lesz, és éppen ez az a szerep, amivel mindig megtalálják, amiben lubickol.
Az jön át ezen a filmen, hogy élvezték, akik megcsinálták. A reklámfilmes-elsőfilmes Herczeg Attila még Osvárt Andreával a főszerepben is élvezhető magyar filmet rendezett. Egy ötperces mellékszerepben Szandtner Anna úgy játszik aranyszívű, rágózós kurvát (Nikkit, két k-val), hogy vérzik az ember szíve, amikor kiszáll Simon Kornél kocsijából, és tudjuk, hogy ennyi volt csak ez a szerep.
Végre lehet nevetni egy romantikus vígjátékon. Végre szépek a képek (az operatőr, Tóth Widamon Máté képei), nem üvölt róluk az olcsóság vagy az igénytelenség. Nem úgy nyomják az arcunkba a szponzortermékeket sem, ahogy azt magyar vígjátékokban megszokhattuk. Gulya Róbert zenéje profi, nem az az anakronisztikus, szalonzenés, elidegenítő pancsolás, hanem mondjuk Ivan & the Parazol. Egyszerre ütős és érzelmes - mikor mi kell. A tapló cím, a tucattrailer, a kínos ízelítő csak átverés. Ne tántorítson el senkit.