Most a kicsi magyarok mutatnak nagyot

Míg várjuk a mozikba ígért magyar nagyjátékfilmeket, nézzük meg, mit tudnak a kicsik. Mert bár a nézők zöme mit sem tud róla, hírverés nélkül zsinórban készülnek a jobbnál jobb hazai rövidfilmek. A Friss Hús fesztivál idei 66 filmje közül válogattuk ki cikkünkbe az izgalmasabbakat, hogy az is képben legyen, aki éppen nem jár Budapesten, a Toldi moziban a héten. 

Mi már láttuk a második Friss Hús filmfesztivál felhozatalát, és határozottan állíthatjuk, hogy a szervezők idén is rengeteg szuper rövidfilmet szedtek össze. Az alábbiakban bemutatjuk és értékeljük a magyar filmes program javát, ami remélhetőleg segítséget nyújt ahhoz, hogy mindenki ki tudja választani azokat a kisfilmeket, amelyek a legjobban érdeklik. A minikritikák mellett csillagokkal is osztályoztuk a filmeket: egy csillagot kaptak a rémesen rossz alkotások, öt piros csillaggal pedig a legszuperebb, kihagyhatatlan darabokat jelöltük. A filmeket tíz blokkra osztva vetítik csütörtök és vasárnap közt, az online programfüzetből lehet kikeresni, hogy melyiket mikor tűzik műsorra.

* * *

Boldogságpasztilla
Rendező: Felméri Cecília
12 perc

A Boldogságpasztilla egy fiktív tévéműsort mutat be, amelyben a kisemberek lehetőséget kapnak arra, hogy mindennapjaik bosszantó helyzeteit felbérelt színészek közreműködésével újraélve revansot vehessenek másokon. Aztán az egyik "kisember" rájön, hogy a bosszú mégsem olyan jó dolog. A kisfilm médiakritika és a gyűlölködő emberek elleni vehemens vádirat egyben, de sajnos sem nem elég eredeti, sem nem elég kidolgozott ahhoz, hogy hatásos legyen.

Boldogságpasztilla Forrás: Friss hús

Érthető, hogy a fiktív tévéműsor azért olyan mérhetetlenül bugyuta és gagyi, hogy Felméri Cecília ezzel is elmondjon valamit kritikája tárgyáról - na de így a nézőnek is butácska és gagyi képeket kell néznie legalább a film felében, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a többi rész kivitelezése korántsem tér el annyira a tévéműsor minőségétől. Felméri ráadásul az egyszerű embereket a szájukba adott túlzóan egyszerű mondatokkal akarja primitívnek ábrázolni, ami modorossá teszi a párbeszédeket, a tisztességes szereplők tisztességét pedig annyira sulykolni akarja, hogy az sem tűnik természetesnek. Így aztán sem az alapgondolat, sem a színészi játék, sem a filmes kivitelezés, sem pedig a társadalomkritika nem teszi emlékezetessé a Boldogságpasztillá-t. (Kovács Bálint)

+ + +

Búcsú
Rendezők: Dési András György és Móray Gábor
20 perc

Imádom a sokat sejtető, lepattant pesti bérházakat, imádom az ezekben játszódó sztorikat, ezért a Búcsú nálam rögtön pluszpontokkal indult. Ráadásul hamar kiderült az is, hogy a ház nemcsak egy esetleges, lecserélhető helyszín, hanem kulcsfontosságú: az emeleten, egy visszafogott eleganciával berendezett otthonban egy gondosan megkomponált frizurájú fiatal nő (Rezes Judit) gyászolja a szerelmét, miközben az egyik bohéman igénytelen földszinti lakásban a talajrészegséget célozzák meg a vendégek a házigazda (Roszik Hella) lecsós-csocsós búcsúztatóján.

Búcsú Forrás: Friss hús

A két összejövetelt nézve fokozatosan bomlik ki előttünk egy férfi két élete és halála, izgalmas játék találgatni, hogy melyik az igazi, csak Rezes félreinstruált hisztijelenete töri meg egy pillanatra a varázst. De erről a kis botlásról megfeledkezünk a remek, érzékeny és cseppet sem túljátszott lezárásnál, illetve megfeledkeznénk, ha az alkotók nem biggyesztettek volna még a legeslegvégére egy úgynevezett csavart. Kiábrándító, hogy nem vették észre, hol a filmjük vége. (Bujdosó Bori)

+ + +

Csomagtartó
Rendező: Baranyi Gábor Benő
11 perc

A sztori szerint egy kisfiú véletlenül egy kutya halálos sérülésének okozója lesz, aminek próbálja eltüntetni a nyomait a felnőttek elől, és ez a kísérlete abszurd helyzetekbe sodorja. Így elmesélve talán még ígéretesen groteszknek is tűnhet a film, de sajnos a történetmesélés módja annyira hagyományos és reklámfilmszerű, hogy vásznon nem hat eléggé.

Csomagtartó Forrás: Friss hús

A cél sejthetően az volt, hogy betekintést nyújtson a gyereklélek sötét bugyraiba, vagy éppen az ő szemszögükből láttassa a felnőttek kegyetlen világát - de a film rendezői szempontból egyszerűen éretlen ahhoz, hogy ez sikerüljön neki. A főszereplő a 7-8 éves forma Csukás Marci viszont remek gyermekszínész, igazán üdítő jelenség, pont úgy szalad például, mint egy kajla spániel, szinte még a füle is lobog közben. (Gyárfás Dóra)

+ + +

Csúszópénz
Rendező: Kovács István
13 perc

Végre egy film, amely igazolja a még mindig létező szocreál fodrászatok létjogosultságát. Tökéletesebb helyszínt például nem is találhatott volna Kovács István rendező az Aki Kaurismaki filmjeinek stílusát idéző művéhez. A Csúszópénz középpontjában egy feszült, kiélezett hajvágás áll: egy ijesztő gengszter ül bele a kezdő fodrászfiú székébe.

Csúszópénz Forrás: Friss hús

A Csúszópénz-ben hol örömtelien szellemesek a szövegek (például amikor a szokatlan vendég a szolgáltatás mibenlétét magyarázza: "Nem csak odabaszunk valamit, érted?"), hol fájóan ügyetlenek. Kőszegi Ákos egész megjelenésében tökéletes a gyanús alak megformálására, Dékány Barnabás viszont mintha kissé lassan melegedne bele a fodrászfiú szerepébe. A filmet mégis nagyon szerethetővé teszik az olyan apró részletek, mint a belső zsebbe csúsztatott szendvics, a bundás Crocs papucs, valamint a tökéletes pillanatban megszólaló Johnny Cash- és Ace of Base-dalok. (Lavicska Zsuzsanna)

+ + +

Delfinkirály
Rendező: Szentpéteri Áron
15 perc

Életszerű, de épp hogy csak a felszínt érinti, és semmi újat nem mond Szentpéteri Áron lakótelepi sztorija, a Delfinkirály. A lakótelep még mindig - vagy inkább újra - a kilátástalan, jövő nélküli, változtatásra képtelen élet metaforája. Megy a lazázás a tízemeletes panel tetején, a lézengés éjjel a lepukkant játszótereken és a drogéria lépcsőjén. Két srác alkalmi munkát kap a vízibicikli-kölcsönzőben, Tomi még hisz a kitörés lehetőségében, a barátja, Cink, inkább úgy boldogul, ahogy már megszokta.

Delfinkirály Forrás: Friss hús

A Delfinkirály-ban túl kevés az idő és túlságosan elnagyoltak a karakterek ahhoz, hogy valóban érdekelhessenek minket. Megy a szotyizás, repked a sok "vágod?" meg "baszod", de ez a kisfilm nem nyújt semmi emlékezeteset azon túl, hogy felvillant egy pillanatot a lakótelepen élő fiatalok mindennapjaiból. (Lavicska Zsuzsanna)

+ + +

Előbb adtam
Rendező: Brauner Máté
11 perc

Az ilyen rövidfilmes válogatásokban mindig van egy alkotás, ami toronymagasan kiemelkedik a mezőnyből, ami után csak elégedetten csettinteni lehet: csesszétek meg, gyerekek, így kell ezt csinálni! Ezt éreztem 2010-ben az Itt vagyok-nál, egy évvel később a Külalak-nál, tavaly az Újratervezés-sel kapcsolatban, és most Brauner Máté filmjénél. A Budapest Kommunikációs Főiskola másodéves hallgatója már a tavalyi Kölcsön című kisfilmjével (megnézhető a YouTube-on) bebizonyította, hogy gyakorlatilag másodpercek alatt, észrevétlenül képes a nézőt maximálisan bevonni a figurái valóságába, és életszerű dialógjait kifogástalan hitelességgel hozzák a színészei.

Előbb adtam Forrás: Friss hús

Az Előbb adtam-ban új elemként megjelenik a humor is, persze nem a térdcsapkodós, hanem a kínosan feszengős fajtából. Rába Roland már számos filmben lehetőséget kapott nagyot játszani (elég csak a Köntörfalak-ra vagy az Isteni műszak-ra gondolni), mindig felnőtt a feladathoz, mindig uralta a vásznat, de azt hiszem, ez az eddigi legerősebb filmszínészi alakítása. A pökhendi seggfej figurája amúgy is a specialitása, és az a gyötrő, de nagyon vicces vergődés, amit az Előbb adtam második felében előad, egyszerűen fenomenális. Brauner pedig rászegezi a kameráját, nem vágja be a többiek reakcióit, hanem több mint öt kínzó percen keresztül csakis Rába magánszámát élvezhetjük. Tökéletes. (Varga Ferenc)

+ + +

Én ma anyámnál alszom
Rendező: Csicskár Dávid
13 perc

Egy rosszul sikerült leánybúcsú éjszakáján tanúi vagyunk, ahogyan Erika, a menyasszony (Bohoczki Sára) szép lassan összeomlik. Hihető események és szürreális jelenetek követik egymást, ami összeköti őket, az a taszító, ragacsos szexualitás. Valahogy túlságosan kerekre van kitalálva a történet, a megvalósítás pedig szájbarágós.

Én ma anyámnál alszom Forrás: Friss hús

Egy válságban lévő, tehetlenül sodródó lány lelkiállapotának ábrázolására kevésbé olcsó eszközök is léteznek, mint az izzadtsággal és könnyekkel felhígított, elkenődött szemfesték, amely minden egyéb színészi eszközt elnyom. Végül a cím is eléggé szerencsétlen, gyakorlatilag lelövi a poént, hiszen nagyjából párc perc után elkezd derengeni, hogy miért is lett ez a film címe, ki fogja kimondani és miért. Legfeljebb azon izgulhatunk, hogy mikor. (Papp Eszter)

+ + +

A fal
Rendező: Szabó Simon
10 perc

A fal minimalista, szürke és kopár képi világa, lecsupaszított, szinte szavak nélküli történetmondása pontosan illeszkedik a témájához: Szabó Simon végtelenül kiábrándult társadalomrajza úgy vág gyomorszájon, hogy pontosan tudja, már ezzel sem képes felébreszteni a nézőt, vagy változtatni a filmben ábrázolt viszonyokon. Egy Blaha Lujza téri, kiskorú cigány napszámost visznek rozoga furgonon egy önkormányzati melóhoz, falépítésre, zsebbe pár ezer forintért, hogy fussa másnap is a napfelkelte előtti kávéra a következő munkakezdés előtt, meg jó esetben még egy szendvicsre is. Ez van - arra már rég nincs erő a fiúban, hogy amikor kiderül, mire is kell az a fal, bármin is változtatni akarjon.

A fal Forrás: Friss hús

Szabó Simon tíz percbe sűríti látleletét kilátástalanságról, szegregációról, kiszolgáltatottságról, és arról, hogy mindebbe nem csak, hogy beletörődik a társadalom minden rétege, de jobb híján az érintettek is dolgoznak a helyzet súlyosbításán. És a malterszínű képsorokból a költőiség sem hiányzik: Szabó egy almával és két jelenettel facsar még egyet a helyzeten, mert egy ilyen apró gesztussal tud arról beszélni, hogy akiben kéne lennie némi önérzetnek, abban nincs, akiben viszont hiábavaló a megléte, abban ott van. Szirmai Márton kultikus Szalontüdő-jének lehetne párdarabja A fal, ha ez nem lenne az eltelt évek minden tapasztalatával sötétebb kisfilm annál - jobb oda sem nézni, hátha akkor nem lesz igaz, amiről szól. (Kovács Bálint)

+ + +

Gömbakác
Rendező: Kölcsey-Gyurkó Levente
11 perc

Egy szőke kislány egy napja zongoraleckétől hittanóráig, egy idilli faluban, valahol Magyarországon, valamikor a közelmúltban. Az újonc Kölcsey-Gyurkót, aki költői szépségű filmjében édesanyja kislánykorából származó emlékeket dolgoz fel, két dologért illeti különösen nagy dicséret. Mindenekelőtt azért a mindössze néhány perces, csodálatosan életszagú jelenetért, amelyben a falu férfijai - színészek és amatőr szereplők - egymás szavába vágba, nevetgélve-zsörtölődve kártyáznak.

Gömbakác Forrás: Friss hús

Kissé lehangoló, de igaz, hogy ritkán látni magyar filmben ilyen magától értetődő, zseniálisan természetes játékot. A második dicséret pedig azért jár, mert rátalált a főszereplőre, az okos tekintetű, őzikeszemű Fehér Patríciára. (Papp Eszter)

+ + +

Hátsó lépcső
Rendező: Pápai Pici
30 perc

Míg Tóth Krisztina Take five című novellája inkább a nő, a női test kiszolgáltatottságáról szól, addig Pápai Picinek az írás alapján készült fél órás kisfilmje inkább az általános, emberi elszigeteltségről beszél nagyon szép és összetett szimbólumrendszerrel. Egy fiatal nő Párizsba érkezik egyetemi ösztöndíjjal, senkit és semmit nem ismer, a háziúr egy seggfej, a bérelt lakás egy lepratelep, a szomszéd férfi egy igazi bunkó, ráadásul minden, ami elromolhat, az el is romlik. És aki megtapasztalta már, milyen egy vadidegen országban a semmiből kezdeni az építkezést, tökéletesen át fogja érezni, hogy a tárgyi világ széthullása miként tűnik egy egész élet szétzuhanásának, és milyen istentelenül nehéz is kibékülni az új helyzettel, pláne újraformálni belőle az egzisztenciát. Pápai Pici mindenesetre a lehető legérzékletesebben mutatja meg mindezt, hogy a sztori ne is konkrét cselekménynek, inkább létállapotnak tűnjön.

Amiben egyébként aligha találhatott volna jobb partnert a főszereplőjénél, Kiss Diána Magdolnánál, ennél a törékeny forgószélnél, aki hol kétségbeesésével, hol elkeseredésével, hol féktelen haragjával rántja magával kivédhetetlenül a nézőt, na meg azzal, hogy mindezt tökéletes természetességgel tudja egyik pillanatról a másikra váltogatni ezekben az amúgy is remekül megírt, hangulatos és kifejező jelenetekben. Csak kis üröm az örömben, hogy az életérzés-film egy ponton szerelmiháromszög-drámába megy át, ami már jóval kevésbé izgalmas, mint a "magyar csaj Párizsban" tematikája. (Kovács Bálint)

+ + +

A hívó
Rendező: Odegnál Róbert
17 perc

Apokaliptikusra, futurisztikusra rajzolt budapesti tájban autózik vészjósló zenére két férfi, a Hívó és a Tréninges. Odegnál Róbert saját képregényéből rendezett sci-fi film noirt, animációs hátteret és élő szereplőket vegyítve. A történet szerint az atlétás verőember (Kamarás Iván) szállítja a felfújható medencét, hogy a misztikus látó (Mohai Tamás) megfejtse a várost markában tartó vállalat igazgatójának halála körüli rejtélyeket.

A hívó leginkább olyan, mintha egy egész estés film kivágott epizódja lenne. Se eleje, se vége, kicsit lassú, kicsit elvont, és az előzmények nélkül túl zavaros is, amin a semmiből előbukó eszmefuttatások sem segítenek: "Mindenki formálja maga körül a valóságot." Viszont a Sin City profizmusát idéző látványvilág lehengerlő. (Lavicska Zsuzsanna)

+ + +

Idegen föld
Rendező: Kovács István
24 perc

Merész húzás egy fiatal filmestől, ha nulla pénzből egy második világháborús, orosz fronton játszódó, thrillerbe oltott katonai drámát akar elmesélni, de Kovács Istvántól még ez sem tűnik vakmerő vállalkozásnak. Az Idegen föld-nek első perctől van levegője, világa és titka - minden, ami jó alapja lehet egy rejtélyes történetnek. Aztán lassan körvonalazódik a többi is: egy erőteljes főhős karaktere (Trill Zsolt), a háború természete, sőt egy álomjelenet is, amibe bámulatos módon nem bukik bele, pedig az álom egy igazi filmes taposóakna.

Idegen föld Forrás: Friss hús

Szakmai bravúr az egész, ami annál is inkább figyelemreméltó, mivel a rendezője még csak tanulja a szakmát, és máris profibb munkát tesz le az asztalra, mint a legtöbb, moziban landoló magyar film. Ha valami apró hiányérzete mégis marad az embernek, az a film tartalmi oldalát illeti - nehéz kihámozni, mit is akart ezzel az egésszel elmondani. Ebben mintha már nem lennének annyira letisztultak a szándékai, vagy azok kifejezésére még nincsenek tökéletes eszközei. A rejtélyre nem derül fény, és ami megmarad, az inkább egy vízió, egy hangulat, amiben nagy szerepe van a kiváló operatőrnek, Nagy Marcellnek is. (Gyárfás Dóra)

+ + +

Ischler
Rendező: Hartung Attila
16 perc

A történelmi filmekben gyakran használt, mára sajnos unalmassá csépelt, bár kétségkívül csodaszép, bársonyos, szépia színűre öregített képkockákon a második világháború utolsó napjainak egyike elevenedik meg. Egy jellegzetes pesti lakásban vagyunk, ahol az özvegy Falk doktor (a zseniálisan tenyérbemászó, gyűlölnivaló Szervét Tibor) három gyönyörű zsidó lányt (Eke Angéla, Pető Kata, Bach Kata) bújtat.

Ischler Forrás: Friss hús

Hartung Attila elegánsan, könnyedén fokozza a feszültséget, adagolja az izgalmakat, csillapítja le a kedélyeket, építi fel a drámai pillanatokat. Munkája ismét bizonyítja a rövidfilmekkel kapcsolatos legnagyobb közhely igazságát: akkor jó egy rövidfilm, ha a néző tovább akarja követni a szereplők sorsát. Vajon mi lesz a gyötrelmes néhány hét kimenetele? Sikerül a nővéreknek ép lélekkel megmenekülniük? Mit kell még eltűrniük az egyre gátlástalanabb Falk doktortól? Követelem a válaszokat. (Papp Eszter)

+ + +

Játszótársak
Rendező: Visky Ábel
18 perc

Visky Ábel első munkáit nézni ugyanaz az érzés, mint a főiskolás Hajdú Szabolcstól látni a Necropolis-t, vagy Fliegauf Bencét felfedezni a Beszélő fejek mögött. Már az első snittjei a helyén vannak. És ráadásul nemcsak a képei pontosak, egyediek és tartalmasak, de a színészeit is tökéletesen vezeti, az általa (és Szántó Fanni által) írt mondatok is hitelesek és őszinték, és az egész mögött ott a gondolat, egy jól kivehető, egyértelmű szándék.

Játszótársak Forrás: Friss hús

A Játszótársak-ban három remek színész (Zsigmond Emőke, Nagy Zsolt és Nagy Ervin) meséli el a kapcsolatok törékenységének és a férfi-nő játszmák veszélyességének történetét. Azt, hogy valaki mindig felül van, míg a másik alul, hogy sosincs egyensúly, sosincs egység, mindig csak vágy van, és bosszú, kiszolgáltatottság és elégtételszerzés. A feszültséget, a játszma tétjét ritkán érezni ilyen elementáris intenzitással a filmekben, szinte perzseli a néző bőrét. A női főszerepet alakító Zsigmond Emőkéről pedig muszáj a fiatal Törőcsik Marira asszociálni, tényleg mintha a Körhinta főszereplője csöppent volna egy huszonegyedik századi szerelmi drámába. (Gyárfás Dóra)

+ + +

Képmás
Rendező: Badits Ákos
14 perc

Egy restaurátor/festő bekattan, mire megelevenedik a tükörképe, amitől még jobban bekattan. Naná, hogy így még a szomszéd csaj felszedése sem sikerül. Egy "életre kelt a tükörképem"-filmet majdnem lehetetlen érdekessé tenni - Badits Ákosnak sem sikerült.

Képmás Forrás: Friss hús

De a színészek miatt érdemes rászánni azt a tizennégy percet erre a sztorijában kevésbé jól sikerült, formailag viszont extravagánsan neonfehér fényű filmre. A restaurátort játszó Krisztik Csaba olyan szokatlan természetességgel képes beszélni a vásznon, ami teljesen egyedi a magyar filmezésben - rejtély, hogy miért nem kapnak két kézzel a Forte Társulat színésze után a filmrendezők. Krisztik egészen szuggesztív jelenség, aki akkor is beszél, ha néma marad, mert eszközei egészen mások, mint amit itthon megszokhattunk. Kiss Diána Magdolna is remekül hozza az elnagyoltabban megírt szomszéd lányt, kissé karikaturisztikusabban, bájosan némafilmes arcjátékkal. (Kovács Bálint)

+ + +

Maflicsek
Rendező: Visky Ábel
13 perc

A Maflicsek-nek két irodalmi alapja is van: Örkény Istvánnak az apa halálát elmesélő Nincs bocsánat című egypercese, és Esterházy Péternek az anya halálát elmesélő A szív segédigéi című kisregénye. A filmben anyát és fiát látjuk, akiket a Katona József Színház társulatának két színésze - Szirtes Ági és Mészáros Béla - alakít, pont olyan összeszokottsággal, amilyenre itt szükség van. A fiú látogatja súlyos beteg anyját a kórházban, apró kis pillanatokból rajzolódik ki az a zavarba ejtően intim, esetlen, megható folyamat, ahogyan a gyerek végigkíséri szülője haldoklását.

Maflicsek Forrás: Friss hús

Visky Ábel két nagyon jó színészt rendezett iszonyatosan pontosan: Szirtes egy hanghordozásából, Mészáros egy lábtartásából megismerjük ennek a két embernek a közös múltját és tünékeny, ügyetlenkedő, szívszorító jelenét. Eközben a háttérben körvonalazódik az egészségügyi dolgozók talán szükségszerű részvétlensége is, végül pedig a személyes történet egy általános érvényű megfigyelésbe torkollik arról, hogy hogyan alakul át a percepciónk a másik testéről a halál után, és hogyan dőlnek le egyik pillanatról a másikra a testhez kapcsolódó tabuk. Tizenhárom perc alatt ritkán látunk ennyit az életből. (Bujdosó Bori)

+ + +

Marika nem cica
Rendező: Kerékgyártó Yvonne
19 perc

Egy postahivatalba a marketing főosztályról menedzser maca érkezik (szőke hajával, szűk szoknyájában maga a megtestesült közhely), aki kitalálja, hogy a postai dolgozók imidzsének javítása érdekében az alkalmazottak húzzanak macskajelmezt. Az ötlet ellen egyedül a becsületes, gerinces, régi vágású alkalmazott, Marika (Nagy Mari), a józan ész megtestesítője lázad fel.

Marika nem cica Forrás: Friss hús

Zavarbaejtő, ahogyan a hétköznapi helyszínek (postahivatal) és az ízig-vérig a jelent felidéző képek (az unokával skype-oló nagymama) keverednek valamiféle elvont, stilizált világgal, színházba való rendezési stílusban tálalva. Az abszurd, valószínűleg szatírának szánt film témáját, miszerint a gonosz multi-mentalitás tönkreteszi a régi, egyszerű, józan dolgokat, nagyjából 15 éve lehetett volna aktuálisnak nevezni, ma viszont inkább együgyűnek hat. Ráadásul a megszólalások nagyjából kilencven százaléka elviselhetetlenül, fület bántóan hamis. (Papp Eszter)

+ + +

Muszter
Rendező: Teszler Tamás
16 perc

Egy fiú egyenesen a kamerába néz, és belevág valami béna gyerekkori sztoriba a háromkerekű biciklijéről és a galambszarról. Aztán a következő történetben már iskolába jár, és így tovább, úgy tűnik, véletlenszerűen kiragadott kis anekdotáival el fogja mesélni nekünk a teljes élettörténetét egészen mostanáig. Kicsit modorosan fogalmaz, de egyre jobban érdekel minket, hogy ki is lehet ez a srác, és mi a frásznak magyaráz itt nekünk, szóval kíváncsiak leszünk, hova fut ki ez az egész. Segít persze az is, hogy a fiút az Örkény Színház remek és karizmatikus színésze, Polgár Csaba alakítja, akiről viszonylag nehezen veszi le az ember a szemét.

Muszter Forrás: Friss hús

Már a címből is sejthető, de menet közben végképp világossá válik, hogy a Muszter filmesekről-filmeseknek szól, félő, hogy kissé túl bennfenteskedő is ahhoz, hogy a sztorija igazán érdekes legyen valaki olyan számára, aki nem mozog otthonosan a magyar filmes közegben. Bár akad benne egy-két valóban vicces poén, de a Terepszemle a magyar filmesek világát kifigurázó humort illetően nagyon magasra tette a lécet, és ezt a Muszter nem képes megugrani. Azzal viszont leveszi az embert a lábáról, hogy a legvégére elhiteti velünk, hogy tényleg egy önvallomást láttunk. (Bujdosó Bori)

+ + +

Porta
Rendező: Bocz Bálint
5 perc

Bocz Bálint burleszkkel, mesefilmmel, fix kameraállásokkal és sok képernyővel zsonglőrködő kisfilmje kedves és szórakoztató mini történet, nem több, mint egy vicces stílusgyakorlat. Egy biztonsági őr szokatlan módon reagál egy épp folyamatban lévő betörésre, hamar felismeri a helyzetben rejlő szórakozási lehetőséget, és csakhamar ő válik az események főszereplőjévé. Film a filmben, akció, nevetés, izgalom, aminek a végét megint a macska szívja meg. (Lavicska Zsuzsanna)

+ + +

Provincia
Rendező: Kárpáti György Mór
20 perc

A Provincia története ennyi: egy sofőr élelmiszert szállít egy ásatásra, de lerobban a mikrobusza, és ott ragad egy napra a régészek közt. Az ásatáson dolgozók többsége közönyösen vagy kifejezetten ellenségesen fogadja, de megismerkedik egy kedves és segítőkész lánnyal is. Egy rövidfilmhez akár elég is lenne ez, ha volna valami érzelmi rezonanciája. A sofőrt alakító Orosz Ákos ugyan rögtön behúzza az embert, azonnal kíváncsiak vagyunk rá, hogy mi történik majd ezzel a fiúval, és a régészlányt játszó Fátyol Hermina természetes alakítása is megkapó, de hiába fokozódik a várakozásunk, a film nemigen vezet sehova.

Felteszem, Kárpáti György Mór azt akarta ábrázolni, hogy a sofőrfiú számára milyen egzotikus és izgalmas ez a számára ismeretlen világ, amelybe véletlenül kicsit belekóstol, de a film némiképp olyan hatást kelt, mint egy csattanó nélküli vicc, szépen építkezik, aztán egyszer csak vége van anélkül, hogy megértettük volna, miért is indultunk erre az utazásra. Magyarázhatjuk ezt azzal, hogy a rendező inkább csak egy pillanatot, egy hangulatot akart megragadni, nem pedig egy történetet elmesélni, de már Erdő című korábbi kisfilmjében is bosszantó volt, hogy először megteremtette az erős atmoszférát, aztán semmit nem kezdett vele. Nem annyira tudatos művészi döntésnek, inkább lustaságnak tűnik, hogy csak úgy a semmi közepén elengedi a néző kezét. (Bujdosó Bori)

+ + +

Ricsi
Rendező: Hörcher Gábor
15 perc

Vidéki diszkóba érkezünk, színes lufik, gagyi zene, nagy ölelések, sok pálinka: Ricsi (Steinbach Richárd) búcsúbuliján vagyunk. Nem tudjuk még, kik ezek a srácok, és Ricsi hova készül, de olyan autentikus arcok népesítik be a táncparkettet, és annyira hitelesnek tűnik a közeg, hogy rögtön sejtjük, nem színészeket látunk. És tényleg nem: Hörcher Gábor csinált már egy egész estés, még bemutatás előtt álló dokumentumfilmet Ricsiről, a balhés, rallymániás fiúról és zűrös családjáról, ez a kisfilm mintha annak egy leágazása lenne, feltehetően fiktív elemekkel dúsítva.

Ricsi Forrás: Friss hús

Minden adott ahhoz, hogy a film egy iszonyatosan lesújtó kórképpé váljon a vidéki roma fiatalok kilátástalan helyzetéről, Hörcher azonban nem ragad bele a sajnálkozó budapesti értelmiségi perspektívájába. Nem csinál áldozatot a főszereplőjéből: miközben megmutatja, hogy Ricsinek milyen szűk a mozgástere, azt is látjuk, hogy ez egy belevaló fiú, akinek ott csillog a tettvágy, az élni akarás a szemében. Nagyon jó ízlésű, biztos kezű rendezőre vall, hogy megtalálta azt a pontot, ahol a film nem hazudja el a valóságot, de nem is hajlandó kétségbeesni rajta. (Bujdosó Bori)

+ + +

Sintér
Rendező: Fabricius Gábor
12 perc

Fabricius Gábor határozott fejlődést mutat rendezőként. A 2010-es Felnőttek című kisfilmje még minden ízében hamis volt, a két évvel későbbi Bianka pedig szolgalelkűen másolta a Mundruczó-féle lírai realizmus stílusjegyeit, de a Sintér-rel végre megtalálta azt a kifejezésmódot, amit hitelesen tud művelni. Az inspiráció itt Nicolas Winding Refn Pusher-trilógiája lehetett (vagy a száz másik izgága kézikamerával felvett bűnfilm), a kemény, szótlan férfiak és a csalódott, vegetáló nők lepattant világa, ahol mindig csak egy kisebb összeg azonnali beszerzésével kerülhető el a nagy baj.

Sintér Forrás: Friss hús

A ruhásszekrény testalkatú Tibi (Szőke Tibor) is rossz emberektől kért kölcsön, és most kénytelen baseball ütős pénzbehajtónak állni, hogy törlessze az adósságát. Fabriciusnak óriási szerencséje van Szőkével, mert a 35 éves amatőrszínésznek olyan erőteljes a jelenléte, hogy simán elvinne a hátán egy nagyjátékfilmet is. Külsőre körülbelül félúton van Jo Prestia (a fickó, aki megerőszakolta Monica Belluccit a Visszafordíthatatlan-ban) és Erdei Zsolt között, baltával szabott arcából egy riadt kisfiú tekintete pislog kifelé, a hanghordozása pedig valószínűtlenül illedelmes. A fölényeskedő, piti gengszterfőnök szerepére talán túlságosan nyilvánvaló választás volt Rába Roland, de ő a megszokott profizmusával hozza a figurát, és Petrik Andreának is jut egy szép villanás a főhős egész nap füvező és XBoxozó csajaként. Néhány művészkedős megoldástól (lassított felvételen pocsolyába és csapba hulló vércseppek, stb.) el lehetett volna tekinteni, és a csúcsponton is kissé szájbarágósra sikerült az üzenetet sulykoló szóváltás, de remek húzás volt például a behajtós jelenet alá rakni azt a nyugtalanító, monoton zúgásszerű zenét, öt percig borsódzott tőle a hátam. A Sintér felkavaró, zsigeri élményt ad, nem szívesen lennék annak a rendezőnek a helyében, akinek a filmjét ezután vetítik a blokkban. (Varga Ferenc)

+ + +

Szárítás
Rendező: Hevesi István
15 perc

Minden emberrel megesik olyan sztori az életében, amiről azt gondolja: ez tisztára olyan volt, mint egy filmben. Sajnos ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy tényleg jól mutatna filmen. Hevesi István rövidfilmje is ilyesmi: egyszerűen nem elég izgalmas a sztori.

Szárítás Forrás: Friss hús

Azért vannak értékei így is: először is jó az atmoszférája - amiért megint csak a tehetséges, és mára elég rutinos operatőrnek, Maros Gábornak lehet hálás -, és van három erős színésze, akik közül igazából csak Takáts Katinak van mit eljátszania. Ennek ellenére Szalay Mariann és Makranczi Zalán is hoz egy-egy karakteres figurát. Elmondani pedig csupán annyit akartak, hogy néha az ember épp egy tök idegennek nyílik meg, és önti ki szíve minden fájdalmát, aztán meg elég furán érzi magát. (Gyárfás Dóra)

+ + +

Tizenhárom és fél perc
Rendező: Hegedűs Georgina
15 perc

Amilyen kiforrott és esztétikus a képi világa a Tizenhárom és fél perc-nek, amilyen jók a beállításai, amennyire magával ragad a sajátos, egyszerre noiros és romantikus atmoszférája, annyira elcsépelt és leegyszerűsített a sztorija. A rövidfilm a "szerelem első látásra"-történetek legalapvetőbb kliséinek felsorolása: egy fiú elüt az autójával egy bringás lányt, és míg a mentőt várják, tizenhárom és fél perc alatt - ki gondolta volna - egymásba is szeretnek. Kis jóindulattal bájosnak is lehet nevezni ezt a naivitást, ugyanakkor a forgatókönyv nem eléggé kidolgozott, a jellemek nem elég egyediek ahhoz, hogy ez a végtelenül egyszerű történet igazán működni tudjon.

Tizenhárom és fél perc Forrás: Friss hús

De Trokán Nóra és Kovács Gergely kettősét még így is öröm nézni. Trokán képes az "elájulok - nem ájulok el" egyszerűnek tűnő dichotómiájába is ezer színt vinni, na meg elegendő titokzatosságot, amitől érthetővé válik, mi vonzza magához, mint fény a rovart, a vétlen gázolót: ennek a bekómázva is erős nőnek mindenki ki akarná fürkészni a titkát. (Igaz, ennél a pontnál a forgatókönyv is vitathatatlanul erős.) Kovács pedig sem a lúzerséget, sem a "mégiscsak én vagyok a férfi"-érzést nem viszi túlzásba, hanem szerethetően lavíroz köztük, de a hiteltelen és kidolgozatlan filmlezárást azért ő sem tudja úgy átadni, hogy ne tűnjön az egész mégiscsak banálisnak. (Kovács Bálint)

+ + +

Tízezer
Rendező: Bendó Zsuzsanna
14 perc

Megrázó történet arról, ahogy egy szegénységét bevallani képtelen apa nekivág, hogy egy sor megalázó helyzetet elviselve estére előteremtse a lánya festőállványához szükséges összeget. Bendó Zsuzsanna a magyar társadalmi állapotokra érzékeny kisfilmjében az elnyújtott és túlmagyarázott bevezető és a kifizetetlen közüzemi számlák kitartó és felesleges mutogatása ellenére is átélhetővé teszi a méltóságért vívott kétségbeesett harcot.

Tízezer Forrás: Friss hús

Nincsenek látványos ötletek, inkább a főszereplő arcának rezdülései és az egész testéből áradó kiszolgáltatottság teszi fájdalmassá a sorsát. Kifejezőek azok a jelenetek is, mint például amikor Tamás, az idősödő és mellőzött színész találkozik a fiatal és arrogáns, ingyen munkát kínáló rendezővel ("Te kétszer meghalsz, és felveszünk egy olyat is, hogy fulladozol."). (Lavicska Zsuzsanna)

- - -

Vakáció a tengerparton
Rendező: Grosan Cristina
15 perc

A 13 éves Amalia éppen tengerparti nyaralásra készül szüleivel, amikor megjön az első menstruációja. Ez az esemény pedig nem olyan, ahogyan azt egy ismeretterjesztő könyv elképzeli. Nem jeles nap, amelyen kislányból nő lesz, hanem megmagyarázhatlan, hogy miért, de szégyellni és titkolni való, fájdalmas, magányos pillanat.

A Budapesten élő fiatal román rendezőnő kisfilmjében összesűrítve kapjuk mindazokat az elemeket, amelyek miatt jó néhány éve minden adandó alkalommal dicsérjük a román filmet. Köznapi, éppen ezért átélhető sztori, életszerű párbeszédek, hamisságtól mentes gesztusok: mindezt Grosan finom, érzékeny, női látásmóddal ötvözi: valószínű, hogy nincs az a férfi rendező, aki erről a témáról filmet készített volna. (Papp Eszter)

- - -

ANIMÁCIÓS FILMEK

Idén már animációs filmek is szerepelnek a Friss Hús programjában, a versenybe válogatott 66 kisfilm közül kilenc animáció. Közülük nagy kedvencünk Szirmai Márton meséje, amelyben korosodó Grimm-hősök vallanak életük folyásáról. Kiderül, Piroska ideggyenge biosztanár lett a lakótelepen, Hófehérke túl van két váláson, Jancsi cukorbeteg, Hamupipőke éppen zárt osztályon. Apró gegek és főleg a gyermekkönyv-illusztrációiról ismert Agócs Írisz derűs pasztellszínű rajzai ellensúlyozzák a briliáns történetek fekete humorát. A rendező legutóbb a minimálbérből élők valóságshowjával kápráztatott el minket; ezennel elvakult rajongóivá szegődtünk.

Az animációs mezőnyben szerepel a MOMÉ-n végzett Bucsi Réka Symphony no. 42 című kisfilmje is, amiről sokat lehetett hallani mostanában, mivel beválogatták az idei berlini filmfesztivál rövidfilmes blokkjába is. A film olyan, mint egy zizzent Greenpeace-aktivista lázálma Magritte modorában: zseniális szürreálparádé, csak sajnos nyomasztóan követhetetlen és érthetetlen is (értő kritika róla itt).

Sokkal jobban bejött a Dipendenza, amely egy halfeldolgozó üzemben szövődött szerelmiháromszög-történetet mesél el kevés színnel, szöveg nélkül. A rajz sincs túlbonyolítva, mégis humor és érzés van a sztoriban, igazi drámát látunk.

A Nyuszi és Őz szintén kis műremek, már lelkendeztünk róla korábban, most a Friss Húson is meg lehet nézni. A Jégvarázs előtt vetített Lóra! című Disney-kisfilm jut róla eszünkbe, az is a különböző animációs technikák (2D /3D, illetve síkanimáció / téranimáció) egymás mellett élését mutatta be ötletesen, sok bravúrral. A Nyuszi és Őz történetében azonban annyival több a lélek! Szívderítő, profi munka, nem csoda, hogy nyert egy csomó díjat itthon és külföldön is.

Úgy tűnik, sem a MOMÉ-n, sem más animációs műhelyben nem divat gyerekközönséghez szólni. Kár, most ráadásul külön helye is lenne a műfajnak a közszolgálati gyerekcsatornán. Jellemző, hogy a Friss Hús animációs filmjei közül is igazán csak egy van, amit el lehetne képzelni az m2-n két Tinga Tinga-epizód között. Ez pedig Tamás Iván Hogyan keletkezett a világ? című, indiai mítosz alapján rajzolt meséje, ahol egy tevetolvaj leányzó zsákjában keverednek össze a nagyszájú izompacsirták és más teremtmények. A fantasztikusan abszurd sztori és az eleven színek mellett főleg a narrátor Thuróczy Szabolcs hangja miatt imádtuk a kisfilmet.

Gelley Bálint Otthon című alkotása egy Bodor Ádám-novella, a Tanyasi lány alapján készült, a hullámsírt választó címszereplő lány nézőpontját hozza közelebb homályos emlékképek segítségével. Barnás-szürkés színvilágával érdekes kisfilm, de az eredeti szöveg azért erősebb. Ottlik Anna egyperces Teadélután-ja habkönnyű, de energikus etűd: fecnire felskiccelt reneszánsz sziesztát szakít meg néha a neonszínű rock és a bulizó fiatalok.

Dell'edera Dávid Altalená-jával az a helyzet, hogy túl filozofikus ahhoz, hogy felfogjuk, mi a túró történik benne azon kívül, hogy egy amőbaember libikókázik egy locsolókannával. Bera Nándor Candide-ját sem könnyű hova tenni, hiába ad némi támpontot a voltaire-i mű ismerete, meg a feliratok. Azonban így is nagyon szórakoztató ez a dadaista ámokfutás. És Kulka János Panglossként tiszta élvezet. (Dömötör Ági)