Bartos Erika kifogyhatatlan meséiből újabb tizenhármat dolgozott fel az Oscar-díjra jelölt M. Tóth Géza animációs stúdiója, a Kedd, amelyet Bogyó és Babóca 3 - Játszótársak címmel vetítenek augusztus utolsó hetétől a mozik. A harmadik egész estés rajzfilm követi az első kettő hagyományait, vagyis a megszokott, maximális hűséggel adják vissza a Bartos Erika által megírt és megrajzolt történeteket (apró változtatások vehetők csak észre).
A kiscsiga Bogyó és a katicalány Babóca, valamint egyéb, főként bogár barátaik világában olyan konfliktusok borzolják a kedélyeket, mint a széttört hegedű, az ellopott sütemény vagy veszekedés a biciklin - vagyis csupa olyan dolog, ami a 2-4 éves korosztály mindennapjainak fontos része.
Az újabb epizódok hasonlóképpen egy-egy nézeteltérés vagy más malőr köré épülnek. A mohó fiúk túl sok gombócot esznek, a cserebogár nem adja kölcsön a rollert, eltűnik a pöttyös gomba kalapja, támad a bárányhimlő, a kukac szemére nem jön álom. A történetek azok számára, akik olvassák a megjelenő újabb és újabb könyveket, nem ismeretlenek, a tizenhárom meséből kilenc már megjelent a Pagonynál (kertészkedik, épít, alszik, rajzol, társasjátéka című kötetekben). A filmben szereplő maradék négy mese előkészületben a kiadónál (gurul és sportol).
Valószínűleg minden családnál máshogy működik: nálunk könyv és rajzfilm kéz a kézben jár, egymást kiegészítik, egymás hatását erősítik. A könyv unos-untalan felbukkan, a gyerekeink mindenkivel olvastatják, de egyedül is lapozgatják, fennhangon, büszkén sorolva a szereplők neveit. A rajzfilm ritka ünnep nekik, akkor vetem be, amikor megőrülök, vagy ha esik az eső. De létszükséglet.
Nem vagyok a kisgyerekkori tévézés híve, de biztos vagyok benne, hogy érdekes nekik látni, ahogy mozgásba lendülnek szeretett hőseik. Például a kukac rugós mozgása - csak most a harmadik részben tűnt fel - nagyon mókás. Vagy ahogy Vendel szarvacskája lehajlik az ajtófélfánál, hogy beférjen. Jó, hogy van mit felidézni, mikor csak a könyvet nézegetik, mert amúgy még sok az üres lap a fejükben.
Mi a rajzfilmekkel kezdtük, Pogány Judit húzott be minket ebbe az őrült mániává dagadó univerzumba. Az ő fantasztikus, ezer színű hangja, kedves, egyénített hangsúlyai varázsoltak el, és tettek a tévézéssel szemben engedékennyé. De a gyerekekre is hatással lehetett, jellegzetes intonációkat vettek át a meséből. Kell mondanom, hogy Pogány Judit a harmadik rajzfilmben is csodálatos? Kedvenc szórakozásom meseolvasás közben, ha utánzom.
Biztos nem én vagyok az egyetlen, akinek úgy tűnik, az idő előrehaladtával (tízéves idén a Bogyó és Babóca) a történetek bonyolódnak - érzelmileg, de dramaturgiailag is. Az első, tíz évvel ezelőtti meséknél még csak egy szem cseresznye vagy fülgyulladás okozott vitát, ma már olyan összetett érzelmek komplikálják hőseink életét, mint a szégyenérzet (Pihe nem tud síelni), a hiúság (a Gombának nem tetszenek a felkínált kalapok), a rivalizálás (Vendel szerint azé a kavics, aki ügyesebb), sőt az első szerelem (Lili és Egon gyanúsak).
Mintha egyébként nemcsak a sztorik bonyolódnának, hanem a zene is merészebb lenne a Bogyó és Babóca 3-ban. Most is az Alma Együttes csinálta a zenét, a szülők tuti örülni fognak a mozikban, mikor kiszúrják, hogy a Pihe síel című epizódban Twin Peaks-es témák csendülnek fel, a Csillagház-ban meg thrillereket idéz a dallam.
Úgy rémlik, több mesepszichológiával foglalkozó szakember is említi (de Kádár Annamária biztosan), hogy a gyerek ösztönösen azt a mesét olvastatja magának, amelyiknek a sztorija az ő kis problémáira rímel. Valószínűleg én is elgondolkozhatok azon, vajon mit jelent, hogy agresszióra régebben hajlamos lányom a Pihét patakba lökő Döme meséjét játssza el újra és újra a babáival napi szinten.
Szeretem azt, hogy Bartos Erika meséiben ennyire direkten jelennek meg a konfliktusok. Nagyobb gyerekeknek ez szájbarágós lenne, de két-hároméveseknél ez elkél, még nincs szükségük szimbolikus sztorikra. Ráadásul mindig van némi csavar, bogarasítva vannak a játszótéri viták (nem a homoksütit rombolja szét a másik gyerek, hanem a virágokat rágja a hörcsög). A viták feloldása békés.
Nincs más olyan mesefilm, amivel ott merném hagyni a gyerekeket a tévé előtt - Bogyó, mint a legmegbízhatóbb bébiszitter, ott tartja őket a fenekükön, anélkül, hogy értelmezhetetlen ostobaságokat csepegtetne a fejükbe. A Szezám utcá-nál, de még Micimackónál is van mitől tartani (elefánt-teáskannák!), a Kockásfülű Nyúl halálba idegesít, de Bogyó és Babóca esetében nem félek semmitől.
Sokaknak különös lehet, miért tetszik a gyerekeknek az a mese, amiben hatvannál is több szereplő van. A titok az lehet, hogy mikor a kicsik a bogarak neveit hadarják, ugyanazt az örömöt érzik, mint meglett szülőjük a Csillagok háborújá-val. A tudott részletekkel rájuk zárul az imádott, hatalmas Bogyó és Babóca-univerzum, meghitt és otthonos. A memóriát fejleszti, sikerélményt ad.
Ne tagadjuk le, egyúttal Bogyó olyan, mint a mákony. Mi már rabjai vagyunk, gyermekeink Vendelnek és Katának szólítják egymást, feltűnést keltve a villamoson. Végülis a rajongás fontos érzelmi lépcső. Amúgy én hibám is, táplálom a függést, spin-offot költünk családilag, amelynek főszereplője a sárga hátú Kata és betegesen szégyenlős cimborája, Molylepke.
A szülők elkerülhetetlen unalmát úgy próbálom oldani, hogy néha más szavakkal mesélem, bonyolítom. Hiányolom például a szereplők egyéniesítését, lehetne egyértelműbb jellemvonása egyik-másik bogárnak. De úgy is fel lehet fogni, a szerző teret hagy a szülői képzeletnek. Az újabb mesék meg mintha el is mozdultak volna ilyen irányba, a szarvasbogár és a méh igen égetnivaló mostanában.
Néha herótunk van persze az ügyefogyott csigától, az anyák lamentálnak a homokozónál, és Bogyó és Babóca-gúnyverset lájkolnak a Facebookon, mégis: ez számunkra szükséges edzés, az önfejlesztés útja. Lesz még elegünk tüllszoknyás hercegnőkből, beszélő autókból, addig egy láma türelmét kell magunkra szedni.
Jól tették M. Tóth Gézáék, hogy nem a Bartos Erika-történetek alapján vagy azok ihletésére készítettek rajzfilmet, hanem szinte szolgaian, pontosan másolták a meséket, megmozdítva csak a szereplőket. Ez a korosztály felismerni szereti a dolgokat, és kitérne a hitéből, ha csak egy mondat is másképpen hangozna, mint a nyálasra lapozott könyvben.
Amikor meg hozzátesznek valamit M. Tóthék, az tapasztalatom szerint jól sül el. Szeretem a kukac cseresznye-álmát, és ugye, hogy jópofa, mikor Vendelék nagyfiúsan pacsiznak? Jó kezekbe került tehát a Bogyó és Babóca-mese, szuper rajzfilm született belőle harmadszorra is. Ez a sorozat ideális első találkozás lehet a kicsiknek a mozgóképpel (bár legelsőnek a Gyerekdalok és Mondókák is kiváló).