A nyúlon túl csak ősz bácsik nosztalgiáznak

Újra összeálltak a humor igazi nagyágyúi egy utolsó óriási show-ra Londonban, a búcsúelőadás felvételét a magyar mozik is vetítik párszor. A Monty Python Élőben (nagyrészt) című filmet újszülötteknek és mániákus rajongóknak ajánljuk. 

A Monty Python csoport a köznyelvben angolnak nevezett abszurd humor legnagyobb legendája: 1969 és 1983 között működtek, a Repülő Cirkuszról elnevezett tévés szkeccs-sorozatuk mellett főleg két kultikus filmjükkel szereztek nemzetközi ismertséget, a Gyalog galopp-pal és a Brian életé-vel. Humoruk azért különleges, mert sosem egyszerűen csak nevettetni akartak: műsorszámaik mindig tele voltak polgárpukkasztó szarkazmussal és intelligens társadalomkritikával.

Már harminc-negyven éve kifigurázták az angolokkal jellemzően összefüggésbe hozott prüdériát (amitől persze nem csak a britek érezhették magukat találva), és nyíltan poénkodtak a szexualitással. Könnyedén megtalálták a vallásosság, az egyház gyenge pontjait, és sosem igazán bántóan, de mindig találóan szúrtak oda. És okosan vegyítették e kettőt – lásd azt a jelenetet, amikor az idős protestáns házaspár férfi tagja azt magyarázza a feleségének, hogy ők nem csak akkor szexelhetnek, amikor gyereket akarnak, mégpedig épp ezért jobb ez a vallás a katolicizmusnál. Mire a feleség értetlenkedni kezd: "De hát nekünk is két gyerekünk van, és pont kétszer feküdtünk le egymással!"

Monty Python Élőben (nagyrészt) Forrás: Cinema City

Mindezt élőben látni harminc évvel az után, hogy tulajdonképpen feloszlott a csapat, már akkor is jó élmény lenne, ha a tagok – Graham Chapmanen kívül mind az öt másik komikus él és virul – már csak önmaguk árnyékai lennének, de erről szó sincs. Ha nem is a Monty Pythonban, de John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin máig alkotnak.

Nem csoda hát, hogy amikor meghirdették az egyetlen és legutolsó újraalakulást, 43 másodperc alatt fogyott el minden jegy a 23 ezer főt befogadni képes londoni O2 Arénába – így gyorsan kitűztek még kilenc utolsó előadást. És a legutolsók legutolsóját, a július 20-i show-t rögzítették is, hogy még néhány millió emberhez eljuttassák a mannájukat. Hiszen nincs is jobb, mint élőben látni a legendákat.

Monty Python Élőben (nagyrészt) Forrás: Cinema City

Csakhogy ezt már mindennek lehet nevezni, csak élőnek nem – és nem azért, amire a show címében a zárójeles "nagyrészt" utal (hogy a színpadi részek mellett lejátszottak néhány, többnyire animációs képsort is a Repülő Cirkusz-ból). Hanem mert a moziban ülve, a vásznat nézve semmi nincs meg abból a varázsból, ami miatt érdemes lenne megnézni, ahogyan ősz halántékú bácsik előadják saját régi műsorszámaikat.

A műsorban nincs újdonság, vagy csak minimális: a Hülye Járások Minisztériumát most például a tánckar adja elő, vagy inkább utal rá egy fura koreográfiában, a papagájos és a semmilyen sajtot nem áruló sajtboltos jeleneteket pedig egy kreatív megoldással egybevonják. Előadják viszont a leghíresebb gegeket a halott papagájról, a kicsontozatlan békákkal töltött csokikról, a több Jézust és egy kengurut az utolsó vacsorába festő Michelangelóról, az egymást múltjuk tragikusságában felüllicitáló urakról, na és persze a löncshúsról, azaz a spamről, amely jelenet anno nevet adott a kéretlen levélreklámoknak.

És van egy-két szép pillanat, például, amikor a papagájról szólva a "meghalt" ige rengeteg felsorolt szinonimája között azt mondják, "felment találkozni Mr. Chapmannel". Vagy amikor a tagok megszívatják egymást némi improvizációval, amitől persze – esendően és emberien – rögtön kiesnek a betanult szerepből. De ez máris egy olyan momentum, aminek a moziban ülve érezzük ugyan a kedvességét, de átélni csak élőben lehetne, hiszen ilyen sokszoros közvetítőközegen át korántsem ugyanaz a dolog.

Nagyon sok poén időtálló, és mit sem gyengült a hatása mindmáig (rengeteg minden benne van például a múltbéli szenvedéseikkel egymásra licitáló gazdag urak közötti vitában: "Egy összetekert újságban laktunk az úttest közepén, és apánk mindennap megölt bennünket. És akkor még szerencsénk volt!"). Viszont nagyon sok viccre ez nem igaz, részben azért, mert a polgárpukkasztó jelenetek jórészt elvesztették megbotránkoztató hatásukat, sőt, a buzizós poénok egy része kifejezetten rossz szájízt kapott az utóbbi évtizedekben (más részük viszont máig ugyanannyira élesen kritikus).

Monty Python Élőben (nagyrészt) Forrás: Cinema City

Az olyasmik viszont tényleg minden bájukat elvesztették, mint amikor azt éneklik, hogy "Éljenezzük meg a bájdorongot, ünnepeljük az ánuszt", vagy amikor nőnek öltözött férfiak birkóznak a sárban. És 2014-ben az sem tartozik épp a humor magaslatai közé, amikor – legyen bár zseniális komikus – egy méltóságteljes öregúr jó egy percen keresztül recsegve fingik, majd a fejére teszi a telehányt sisakját.

Persze a Monty Python Élőben (nagyrészt) távol áll attól, hogy újabb rókabőrlehúzásnak, a régi fény méltatlan megidézésének tűnjön, hiszen kiváló alkotók remek gegjeit adják elő, ha nem is felülmúlhatatlanul, de azért kétségtelenül magas színvonalon. Csak az a helyzet, hogy ez a show újszülötteknek és igazán fanatikus rajongóknak érdekes csak igazán. Meg azoknak a szerencséseknek, akik élőben láthatták a Monty Pythont. Mármint tényleg élőben. Vagy legalábbis (nagyrészt).

- - - - - - - - - - - - - - -

A Monty Python Élőben (nagyrészt) című filmet augusztus 15-én még egyszer levetítik négy budapesti és nyolc vidéki moziban.