Supermanről azért volt hihető, hogy nem fog rajta a golyó, hogy erősebb mindenkinél, hogy puszta kézzel mindenre képes és hogy nincs hozzá mérhető erejű bűnöző, mert ő egy másik bolygóról érkezett. Sőt, még egy gyenge pontja is volt: ha kriptonit volt a közelében, sebezhetővé vált. Hát Denzel Washington figurájának A védelmező című akciófilmben nincs gyenge pontja, pedig ő nem is jött másik naprendszerből.
Így viszont ahelyett, hogy legalább az akciófilmek sajátos világképén belül hiteles lenne, leginkább röhejes, hogy ez a decens, visszahúzódó barkácsbolti eladó egyes egyedül, fegyverek nélkül legyőzi és kivégzi a teljes orosz maffiát, több hadseregnyi felfegyverzett zsoldost is ideértve, hogy megvédjen tőlük egy jobb sorsra érdemes lányt. Miközben, és ez már tényleg valami paródiának tűnik, még rá is vesz egy tizenéves kurvát, hogy a bűnös életmód helyett olvassa inkább a világirodalom gyöngyszemeit, immár dekoltázs nélküli, illedelmes ruhácskában.
A védelmező nagyjából addig tud egy kicsit érdekes lenni, amíg - legkésőbb a két és negyed órás játékidő felénél - még úgy tűnik, van esélye az ellenségnek is, és nem csak Denzel Washingtonnak. Amikor kiderül, hogy ez egyáltalán nincs így, körülbelül annyira válik izgalmassá a film, mint a Real Madrid focimeccsét nézni a Röjtökmuzsaji Ének-zene Tagozatos Általános Iskola második osztályos csapata ellen.
Ráadásul nincs a filmben semmi, amit ne láttunk volna már megannyi alkalommal - bár az kétségkívül nevezhető éppen újszerűnek is, hogy egy gyilokfilmbe konkrétan a Reszkessetek, betörők! hatáskeltő elemeit emelik át. Mivel a fő összecsapásra a maffia és Washington igazságosztó karaktere között egy barkácsáruházban kerül sor, az utolsó jó fél óra azzal telik, hogy a férfi afféle szadista MacGyverként halálos fegyvereket farigcsál a helyi IKEA árukészletéből.
A Superman- és a Reszkessetek, betörők!-szálakat leszámítva azonban A védelmező sem több, mint egy újabb hollywoodi propaganda az önbíráskodás mellett. Az alkotók egyetlen kósza gondolatkísérletet sem fecsérelnek arra, hogy vajon biztosan tökéletesen erkölcsös viselkedés-e gonosznak ítélt embereket és az ő parancsot teljesítő zsoldosaikat emberkínzással felérő módszerekkel lemészárolni, és például szemrebbenés nélkül, némi büszkeséggel végignézni, ahogyan egy szögesdrótra felakasztott ember kiszenved feltépett torkán át hörögve.
Pedig még fel is merül, hogy a rejtélyes múltú barkácsszakemberben esetleg okozna mindez némi morális dilemmát (elhangzik, hogy a felesége nem szerette "bizonyos tulajdonságait", és visszanézve a mennyországból nem örülne, ha ezek újra felbukkannának), de ez a szál végül komolyabb kifejtés nélkül annyiban is marad.
Csak az a baj, hogy Denzel Washington nem elég rossz a filmben. Ha kicsit jobban tudna úgy grimaszolni, mint Leslie Nielsen, A védelmező-t rögtön el lehetne saját maga paródiájaként is.