A holló az a film, amit évről évre többször újranézek. Nagy sztárok játszanak benne, jó a sztorija, és sok díjat söpört be, de nem ezért. Egyszerűen azért, mert nagyon közel áll hozzám, jellemzi a lelkületemet, folyamatosan emlékeztet az élet szeretetére, a szeretteink közelségére életükben és halálukban.
1997-ben, egy családi tragédia után került fel örökre a kedvenc filmjeim listáján az első helyre. Váratlanul elment az apám, és ott álltam értetlenül, tehetetlenül. Aztán valahogy előkerült A holló, és kezdett segíteni elfogadnom a világot. Élettel, szerelemmel, halállal együtt. Lassanként megtanultam a fájdalmammal együtt élni, azonban a film nem eresztett. Egyre többet és többet árult el arról, amit jó és rossz dolgokról képzeltem. Teljesen megváltoztatta a felfogásom.
A képregényfilmekkel szemben általában nagy az elvárás - csak akkor nem, ha nem tudjuk, hogy képregényből készült. A holló első ránézésre egy sima bosszúálló történet valami sötét amerikai városban, egy B kategóriás akciófilm sztorija. A főszereplő visszatér a halálból, hogy megölje az ő és menyasszonya gyilkosait, ebben egy holló segít neki.
Azonban az első jeleneteknél, mikor az aláfestő zenéket halljuk, már kapcsolunk, itt valami komolyabb dologról lesz szó, máskülönben nem pazarolnának el ennyi kitűnő dalt (The Cure, Nine Inch Nails, Stone Temple Pilots, Helmet, stb.), Graeme Revell zseniális komponált filmzenéjéről nem is beszélve. A film az első képkockától az utolsóig sötétben játszódik, ez rendkívüli atmoszférát teremt. Az összes jelenet pontosan illeszkedik a képregények stílusához, mégsem gondolnánk, hogy a történet annak is született.
A holló atyja, a történet megteremtője James O'Barr. Nem jókedvéből írta és rajzolta meg a képregényt. 1978-ban egy részeg autós halálra gázolta a menyasszonyát, egy életre tönkrement lelkileg. Saját állítása szerint ő és menyasszonya voltak a pozitív és negatív, a fekete és a fehér, így érthető A holló lelkülete. Egy későbbi újságcikk már csak rátett egy lapáttal: a hír szerint egy ifjú házaspár rablógyilkosság áldozata lett egy 20 dolláros gyűrűért. Így állt össze A holló története - ennyire erős alapja, háttértörténete talán egy filmnek sincs, ebben a műfajban.
Ami sajnos szintén hozzátesz A holló kultikus státuszához, az a főszereplő, Brandon Lee tragikus balesete. A film egyik korai jelenetében Eric Draven besétál a lakásába, ahol egy csoport gazember éppen a menyasszonyával erőszakoskodik, majd az egyik bűnöző (Michael Massee) pisztolyt ránt, és hasba lövi a főhőst. A fegyverbe vaktöltény helyett éles lőszer került, ami Brandon Lee halálát eredményezte.
A rendező, Alex Proyas (Dark City) hihetetlen bravúrja volt, hogy befejezte a filmet, hiszen több jelenet még hiányzott Brandon Lee halálakor. Trükkök és dublőrök tömkelegére, illetve a forgatókönyv újraírására volt szükség a film befejezéséhez, illetve ahhoz, hogy 1994-ben a mozikba kerülhessen. A holló minden idők legszomorúbb és legszebb filmje. Sötét hangulata ellenére is az élet szeretetéről, a szerelemről és arról szól, hogy "Örökké nem eshet!".