T. S. Spivet (Kyle Catlett) egy isten háta mögötti, montanai farmon él a családjával, és ifjú kora ellenére végleg eljegyezte magát a tudománnyal. Állandóan méricskél, jegyzetel és sci-fikbe illő, aprócska gépezeteket talál fel. Az anyjára (Helena Bonham Carter) ütött, aki ugyanilyen elvarázsolt lélek, csak az ő idejének oroszlánrészét a rovarok gyűjtése, meghatározása, illetve új fajok megszállott keresése tölti ki. Az apja (Callum Keith Rennie) egy két lábon járó anakronizmus: a vadnyugatra, vagy még inkább egy westernfilmbe kellett volna születnie, ott érezte volna otthon magát.
Spivet és ikertestvére egymás ellentétei: Layton (Jakob Davies) imádja a vad dolgokat, mindenre lő, ami mozog, nem csoda, hogy ő az apa kedvence. Van egy nővérük is (Niamh Wilson), akinek minden vágya, hogy Miss America lehessen. Spivet őket hagyja el, amikor úgy dönt, hogy elutazik a washingtoni Smithsonian múzeumba, hogy átvegyen egy díjat az örökmozgó gép feltalálásáért. Kiváló alapanyag lehetett volna ez a belső feszültségekkel teli, csodabogár család, csak éppen nem sikerült elég életet lehelni beléjük a film során.
A feldolgozott regény fő sajátossága az volt, hogy tele van rajzokkal, diagramokkal, térképekkel, ezzel is tükrözve a kis Spivet tudományos érdeklődését, vágyát a környezete minél pontosabb feldolgozására. Reif Larsen írónak volt egy listája arról, hogy kikre bízná rá szívesen a könyve megfilmesítését. Szerepelt rajta Tim Burton, Alfonso Cuaron, Wes Anderson, Michel Gondry, Guillermo del Toro és Jean-Pierre Jeunet. Egy megvalósult álom volt számára, amikor az Amélie csodálatos élete rendezője felvette vele a kapcsolatot, és közölte, hogy nagyon tetszett neki a könyv.
Papíron tényleg ideális jelölt lehetett Jeunet, hiszen eddigi filmjei dúskálnak a különc karakterekben és a bensőséges hangulatot árasztó, régi tárgyakban, illetve fantáziadúsan megalkotott, kitalált eszközökben. Spivet világa pont ilyen emberekből és ilyen tárgyakból épül fel, és a 15 évvel ezelőtti Jeunet biztos, hogy egy szuper, egyszerre látványos, kalandos és érzelmes filmet rendezett volna mindebből. Most viszont már csak arra volt ereje, hogy az egyébként önmagában tetszetős, a 3D-t ügyesen használó felszínt megalkossa.
A családtagok közti kapcsolatok csak jelzésszerűen vannak felskiccelve, hiába történik komoly tragédia a családban, nehéz értük aggódni, vagy velük együtt izgulni, ha egyszer minden gumicukorból van körülöttük. Spivet is megmarad távolinak, aki csak ritkán tudja megérinteni a szívünk, és az országot átszelő nagy kalandja sem hozza sokkal közelebb.
A humoros részeknél is általában csak annyit érzékeltünk, hogy igen, itt most nevetni kellett volna. A film megpróbálkozik egy óvatos médiakritikával is a végén, de attól sem lesz jobb, ahogy a szirupos hollywoodi befejezéstől sem.
Az Amélie csodálatos életé-t sokan imádják, néhányan a falra másznak tőle, de mindenképpen erős érzelmi reakciót vált ki a nézőből. Ezzel ellentétben a T.S. Spivet különös utazása egy teljesen ártalmatlan és érdektelen film. Lehet csodálni a technikai megvalósítását, az egyedi világát, lehet néha mosolyogni rajta, de mi összesen annyit szűrtünk le belőle, hogy Montana egy gyönyörű hely. Még úgy is, hogy valójában egy állammal és országgal északabbra, a hasonló földrajzi adottságú Albertában forgatták a filmet. Talán gyerekekkel érdemes megnézni, lehet, hogy ők élveznék.