A férjem egy gyáva alak

Vészhelyzetben vajon mi az erősebb az emberben: a túlélőösztön vagy a család iránti felelősség? A Lavina című svéd film nem feminista kiáltvány, nem vádol senkit, és nem állítja, hogy minden férfi gyáva. Csupán kérdez. Rajtunk áll, hogy jópofa provokációnak tekintjük, vagy belemegyünk a játékba és komolyan elgondolkodunk azon, amit látunk. Mindenesetre tök jól fogunk szórakozni, a svéd humornak ugyanis nincsen párja. 

Ha kényelmetlen kérdéseket akarunk az arcunkba kapni, olyanokat, amelyeket legszívesebben fel sem tennénk magunknak, mert nem akarjuk tudni rájuk a választ, eddig is nyugodtan fordulhattunk a skandináv filmesekhez.

Köztük Ruben Östlund svéd rendezőhöz, akinek Lavina című filmje a modern párkapcsolatokat vizsgálja, és két fő kérdést tesz fel: az egyik, hogy vajon felülírhatja-e egy szülőben a gyerekei iránti felelősséget a zsigeri önzés, a másik pedig, hogy egy emancipált, modern nő képes-e túllépni azon, hogy férje egy gyáva, pipogya alak. A kellemetlen kérdésekre adott kényelmetlen válaszokat sejtjük, ugye?

Lavina Forrás: Cirko Film

A filmben egy jómódú svéd család, apu, anyu és a két gyerek ötnapos vakációra érkezik egy franciaországi síparadicsomba. Az idill azonban a második napon véget is ér, amikor a szálloda teraszán ebédelő vendégek felé iszonyatos lavina indul meg. Az anya, Ebba (Lisa Loven Kongsli) rögtön a gyerekeket óvja, az apa, Tomas (Johannes Kuhnke) azonban jobban félti saját bőrét, és az iPhone-ját zsebre vágva elmenekül. A lavinából nem lesz tragédia, a családot összetartó kötelék azonban menthetlenül megsérül.

Östlund, ahogyan előző filmjében, a 2011-es Play - Gyerekjáték?-ban, most sem engedi, hogy kényelmesen hátradőlve mozizzunk egyet, és egy felszínes hogymikvannak után szépen elfelejtsük az egészet. Valószínűleg minden férfi fejében meg fog fordulni, hogy ő vajon ugyanígy elhúzna-e, majd később megpróbálná-e letagadni az egészet, és minden nő el fog azon gondolkodni, hogy tudná-e szeretni azt a férfit, aki sunyi módon cserbenhagyta.

Johannes Kuhnke és Lisa Loven Kongsli a Lavina című filmben Forrás: Cirko Film

Ne ijedjünk azonban meg, nem fájdalmas, hanem szórakoztató moziélmény vár ránk, mivel egyes jelenetek abszolút életszerű és sokszor iszonyú vicces gesztusokkal vannak telepakolva (például amikor a feszült beszélgetésbe merült felnőttek közé besüvít a kisfiú repülő kütyüje), mások pedig (a szinte végtelennek tűnő sípályákon játszódók) egyszerre hipnotikusan szépek és félelmetesek.

Miközben az amerikai katasztrófafilmekben megszoktuk, hogy a hős gondolkodás nélkül életét áldozná a saját gyerekéért, a szomszéd gyerekéért, sőt, a szomszéd aranyhörcsögéért, itt döbbenetes látni, amint Tomas - a gyerekei elkeseredett segélykiáltásai ellenére - egyszerűen megpattan a helyszínről. Fél perccel később úgy áll felesége szeme előtt, hogy tudjuk, a természeti katasztrófa ugyan nem következett be, de az emberi ott vár rájuk.

Lavina Forrás: Cirko Film

Vicces figura lehet ez a Ruben Östlund. Korábban elárulta, hogy három célja volt a filmmel: vászonra vinni minden idők leglátványosabb lavinabalesetét, növelni a válások számát, illetve elvenni az emberek kedvét attól, hogy az Alpokban sieljenek. Az első cél kétségtelenül teljesült, és nálam a harmadikat is sikerült elérnie. A házasságok pedig csak túlélnek tán egy filmet.

- - - - - - - - - - - - - - -

Ez az írás a Lavina cannes-i filmfesztiválos bemutatója idején megjelent Apu, te önző állat! című cikk újraközölt változata.