A csütörtökön kezdődő III. Zsidó Nemzetközi Filmfesztivál műsorán szereplő film azoknak az amerikai független vígjátékoknak a sorába illik, amelyek nem úgy viccesek, hogy az ember folyamatosan a térdét csapkodja a röhögéstől, hanem többé-kevésbé hiteles és ismerős helyzetekben mutatják meg, hogyan szerencsétlenkedünk mindannyian az életben.
A Délután is jó! főhőse, Rachel (Kathryn Hahn) egy gazdag, kertvárosi, unatkozó anyuka. Nem is olyan régen háztartásbelinek mondtuk volna, de a mai felső-középosztálybeli amerikai nők nemigen végeznek házimunkát, ezért angolul találóan otthonülő (stay-at-home) anyukáknak hívják őket. Rachel tehát otthon, a minimál-ipari stílusban berendezett, dizájnos házában ül, a többi anyukával szervez gyerekprogramokat a zsidó közösségi házban, vagy a pszichológusánál tölti az idejét, és azon járatja az agyát, hogy van-e egyáltalán joga panaszkodni az életére. Tudja, hogy a darfuri nők szenvedéseihez viszonyítva nyilván nincs, de ő Los Angeles-i feleségként boldogtalan: férjével, Jeff-fel (Josh Radnor, az Így jártam anyátokkal Tedje) nem csak délután, de egyik más napszakban sem szeretkeznek hónapok óta.
Hogy felpörgessék nem létező szexuális életüket, elkeseredett próbálkozásként barátaikkal egy sztriptízbárban töltenek egy estét, ahol Rachelre olyan mély benyomást tesz az egyik táncoslány, McKenna (Juno Temple), hogy elhatározza, magukhoz veszi bébiszitternek, és jól megmenti. Rachelt vonzza a vad, öntörvényű McKenna, és amikor kiderül, hogy a lány nem csak táncol, hanem igazából prostituált, ez valóban felizgatja a szinte abszurd kertvárosi unalomban vergődő Rachelt, de a helyzet gyorsan kontrollálhatatlanná válik. Józan ésszel nem tűnik egészen életszerűnek a sztori, de a színészek, különösen Kathryn Hahn természetes alakítása olyan meggyőző és magával ragadó, hogy belemegyünk a dologba: oké, nézzük, mi sül ki ebből.
A film felvonultatja az összes jellegzetes elemet, ami egy magára valamit is adó amerikai függetlenfilmben kötelező: a tök gazdag értelmiségi nő kizárólag kinyúlt pólóban mászkál, van vicces jelenet, ami megmutatja, milyen szánalmas, hogy mindenki az iPadján lóg, az unatkozó, konszolidált feleségek csajbuliján pedig néhány pohár bor után kiderül, hogy a főiskolán mindenki iszonyatos nagy ribanc volt.
Felvonulnak az ismerős, kicsit eltúlzott, de sokadjára is vicces figurák: a páciensénél milliószor problémásabb, nárcisztikus pszichológus (a leginkább a Glee-ből ismert, de gyakorlatilag az utóbbi évek szinte összes független vígjátékában emlékezeteset alakító Jane Lynch), vagy a szülői munkaközösség idegesítő, hiperaktív elnöke, aki szerint nem elég csak lájkolni, meg is kell osztani a jótékony célú ételosztásról készült képeket.
A modern párkapcsolatok problémái közül most tehát annak vizsgálata került sorra, hogy mi történik, ha az égvilágon minden rendben van, csak a pár életéből hiányzik a szex. És bár a "vad sztritípztáncos lány izgalmat hoz a házaspár unalmas mindennapjaiba"-szituáció alatt a hihetőség szempontjából talán picit rezeg a léc, az mindenesetre átjön, hogy míg Rachel a hozzá hasonló barátnőivel vagy az ugyanolyan boldogtalan pszichológusával boncolgatja a problémáit, semmire nem jut, és ahhoz, hogy bármi megmozduljon, valami drasztikusra, valami teljesen szokatlan dologra van szüksége. Egy jópofa, néha abszurdba hajló, néha megható vígjátékban már megint sikerült rátapintani valami apró igazságra.
- - - - - - - - - - - - - -
A Délután is jó! című filmet kétszer lehet megnézni a III. Zsidó Nemzetközi Filmfesztiválon a budapesti Művész moziban: november 22-én szombaton 17:30-tól és november 23-án vasárnap 13:30-tól.