Követtél már valakit az utcán, titokban, megszállottan, valakit, akiért rajongtál?
Nem! Még csak soha nem is terveztem ilyesmit. Hál' istennek!
A film egyik legizgalmasabb eleme a szerkezete. Két részből áll, a két főszereplő szemszögéből meséli el a történetét. Itt, Magyarországon külön, pár hetes különbséggel vetítik a mozik a két filmet. Idén Cannes-ban viszont egy harmadik változatot mutattak be, amit a két filmből gyúrtak össze, "Ők" címmel. Melyik tetszett jobban?
Mindenképpen a kétrészes verziót ajánlanám. Ettől olyan különleges ez a film. Eredetileg is így forgattuk le, kétrészesnek készült. Így teljes az élmény, hiszen így kapunk teljes képet Eleanor és Conor történetéről. Két különböző szemszögből követjük a sztorit, látjuk két ember emlékeit, és azokat a dolgokat, amiken külön-külön keresztülmennek. Így érthető meg igazán ennek a férfinek és nőnek a világa. A két filmet együtt nézve értjük meg, hogy mennyire másként élik meg az emberek az adott pillanatot, és később mennyire különbözően emlékeznek rá. Ez egy speciális mozis élmény, legalábbis én ezelőtt még nem láttam ilyet, és ez adja azt a pluszt, ami miatt érdemes megnézni a filmet. Manapság nem sok igazán különleges film készül, és ez a történet tényleg az.
Mint például a Sráckor?
Igen, pontosan.
Említetted a két főhős emlékeit ugyanarról a pillanatról. Néhány jelenetben, amikor együtt játszotok Jessica Chastainnel, a két részben máshogy történnek a dolgok; van, hogy fel is cserélitek egymás mondatait, az egyik részben ő mond ki valami nagyon fontosat, a másik részben te.
Szerintem ez arról szól, ahogyan mi, emberek megélünk dolgokat. Minden borzasztóan egyéni és egyedi: hol állsz az életedben abban a pillanatban, mi az, amit meghallasz. Vegyük a klasszikus példát: amikor ránézek erre a piros ruhára, vajon ugyanazt a színt látom, amit te? Ugyanakkor az emlékezés folyamatáról is szól a film: teljesen máshogy emlékszem valamire, ami mindkettőnkkel megtörtént, mint a másik ember. Hogyan születnek az emlékek, hogyan formáljuk őket, hogyan alkotunk meg és hívunk elő emlékeket, amik talán meg sem történtek a valóságban?
Amikor felkértek a szerepre, mind a két film forgatókönyvét elküldték?
Hát, tessék, itt a példa arra, amiről épp beszélünk: én a mai napig úgy emlékszem, hogy csak egy film könyvét kaptam meg (nevet). Tetszett a könyv, és igent mondtam rá. De a többiek váltig állítják, hogy rögtön az elején mind a kettőt átküldték, hogy olvassam el. Én tényleg máshogy emlékszem. Sőt, valamelyik nap rá is kerestem az e-mailjeimben, hogy hogy is történt, de akkor is csak azt az egy forgatókönyvet találtam meg, szóval meg vagyok győződve arról, hogy én emlékszem jól. De a lényeg, hogy amikor kiderült számomra, hogy itt két külön filmet forgatunk le ugyanabból a történetből, nagyon belelkesültem, hiszen még sohasem csináltam ilyet.
Miben volt más a forgatás? Hosszabb volt, lassabban ment?
Nem, dehogy! Ezt a filmet, ezt a két filmet annyi idő alatt forgattuk le, ami alatt általában jó, ha egy fél film elkészül. Nyolc hét alatt leforgattuk mind a két részt. Nagyon gyorsan haladtunk.
Ez Ned Benson első filmje. Milyen volt, mint elsőfilmes rendező?
Hihetetlenül magabiztos. Pontosan tudta, mit akar. Hatalmas bátorság kell szerintem ahhoz, hogy valaki az első filmjében merjen ennyire lírai és szentimentális lenni. Én imádom, ha valaki mer csöpögős lenni, szerintem ez gyönyörű. Ez volt az egyik ok, amiért elvállaltam a szerepet. Ez a romantikus, varázslatos hangulat, amit Ned megálmodott. Ned nemcsak ebben erős: nagyon jól ismeri a filmkészítés technikai részét is, és ez nem minden rendezőről mondható el.
A film magyar címe Egy szerelem története: a nő és Egy szerelem története: a férfi, míg az angol címe Eleanor Rigby eltűnése. Hogy tetszik a magyar változat? Te milyen címet adnál a filmnek?
Hűha, ez nehéz. Még sose gondolkoztam el bármilyen más címen. De a magyar cím nagyon jó. Jobban tetszik, mint az Eleanor Rigby eltűnése!
Az eredeti cím inkább Eleanorra, Jessica Chastainre helyezi a hangsúlyt...
Őszintén szólva soha nem éreztem, hogy Eleanor hangsúlyosabb lenne. Már azért sem, mert az én részemben, A férfi-ban, ő szinte meg sem jelenik.
A filmben a karakter, akit játszol, borzalmas tragédiát próbál feldolgozni: egy gyerek elvesztését. Ifjú apaként mennyire viselt meg ez a szerep?
Azt hiszem, hogy Conor karakterével nagyon könnyű együtt érezni, így azonosulni is könnyű volt vele. Ugyanakkor nem volt jó érzés őt játszani, pontosan amiatt, ami történt vele. Nem éreztem jól magam a bőrében. De maga a tény, hogy nekem is van egy kisfiam, valójában megkönnyítette a feladatot... így jobban át tudtam érezni, milyen lehet, amikor valaki elveszít egy gyermeket.
Mesélj a forgatásról!
New Yorkban most először töltöttem hosszabb időt, és a forgatás alatt ismertem meg a várost. Az egész film kicsit olyan nekem, mint egy fotóalbum: minden kép egy emlék New Yorkról. Az emberek, akikkel dolgoztam, a helyek, ahol forgattunk. Jessica fantasztikus ember. Iszonyú keményen dolgozott. Egy igazi díva, a mozi nagyasszonya, és mégis annyira nyílt és laza volt! Elég sokat próbáltuk a jeleneteket, és arra is nagy hangsúlyt fektettünk, ami közvetlenül nem jelenik meg a filmben. Nagyon sokat beszélgettünk azokról az időkről, amikor a fiunk, Cody még itt volt közöttünk, hiszen a filmben nagyon sok minden alapul azon a rövid kis időn, amíg élt. Például átbeszéltük, hogy ki talált rá, amikor jött a baj, milyen állapotban volt, mi milyen állapotba kerültünk, hogyan vittük be a kórházba. Kemény volt.
Mit adott neked ez a film?
Tanultam egy kicsit a gyászról. Ez a film a gyászról is szól, és arról, hogy van olyan, amikor képtelenség együtt gyászolni a másikkal a közös tragédiát. A film után egy kicsit azt is jobban megértem, hogy milyen az, amikor valaki nem olyan, mint én, és nem képes kiengedni a bánatát, kimutatni az érzelmeit. Lehet, hogy félreérthető és érzéketlennek hangzik, hiszen ami Conorral és Eleanorral történt, az valami kimondhatatlanul borzasztó, mégis azt hiszem, én tudatosabban próbálnék dolgozni azon, hogy túléljem a múltat, és talán hamarabb kérnék segítséget másoktól. Ez után a film után sokat megértettem abból, milyen lehet azoknak az embereknek, akik nem ismerik eléggé azokat az energiákat és érzelmeket, amik mozgatják őket. A másik persze, amit ettől a filmtől kaptam, talán kevésbé érdekes a nézőnek, de nekem sokat jelent: olyan remek embereket ismertem meg, mint Ned és Nina Arianda, aki az egyik barátomat játssza a filmben. És persze New York, rengeteg New York!
Dolgozol most valamin? Vagy éppen szabadságon vagy?
Most éppen nem dolgozom, inkább csak előkészítünk valamit, amin november elején kezdünk el dolgozni: egy Peter Barnes-darab főszerepét játszom majd Londonban, aminek a címe Az uralkodó osztály, és Jamie Lloyd rendezi. Színházi munka.
Utolsó kérdés: mi tesz boldoggá?
Huhuhúúú! Mi tesz boldoggá? Az ölelkezés, az összebújás! Az emberek, az ölelkezés, az evés... Hmm. Igen, ez a három: emberek, az összebújás, és az evés.
- - - - - - - - - - - - -
Az Egy szerelem története: a nő október 30-ától, az Egy szerelem története: a férfi november 27-étől látható a magyar mozikban.