"Európa, együtt, haza, közös, siker". Ezekkel a szavakkal lehetett tavaly könnyen megnyerni a bullshit-bingót - derül ki a BÚÉK egyik jelenetéből, amelyben felajzott fiatalok lózungokkal teleírt papírlapokkal várták Áder János újévi köszöntőjét, azt találgatva, ki lőtte be előre pontosabban, hogy mely frázisokat fogja biztosan eldurrantani a köztársasági elnök. Egy másik jelenetben egy saját részegségével több-kevesebb sikerrel küzdő úriember közli a taxissal, hogy szar volt a szilveszteri parti, a csaja pont most dobta ki, mert nem akart vele jönni a "pornós helyre".
Szimpatikus vállalkozás a BÚÉK: a hetvenperces szkeccs-dokumentumfilmet többek közt Fliegauf Bence és Mécs Mónika nevével fémjelzett Fraktál Film tavalyi felhívására beérkezett amatőr vagy profi szilveszteri felvételekből állította össze Kálmán Mátyás és Halász Júlia.
A film tartóoszlopait nagyjából kilenc, láthatóan "profi" dokumentumfilmes szándékkal készített, hosszabb felvétel adja, amelyek a lehető legtöbb szemszögből próbálják bemutatni, mi minden történhet december 31-én napközben és éjjel. Például egy DJ-vel, vagy a kettesben virslit főző, egymásra utalt, idős házaspárral, a gazdátlan macskák számára adományokat gyűjtő forraltbor-árussal, a társadalomból kivonult hobóval, egy katolikus pappal vagy a hagyományőrző íjászokkal.
És ez így leírva tényleg nagyon jól hangzik, hiszen az átlagembernek kapásból eszébe sem jutna, hogy ennyiféleképpen lehet megélni a szilvesztert, mint ahogy iszonyú érdekes belenézni jobbára ismeretlen világokba is. Ám mivel nincs és a projekt jellegénél fogva nem is lehet előre kitalált forgatókönyv, így poénok és megírt dramaturgiai fordulatok sem nagyon lehetnek. Pedig ezek valahogy egy idő után nagyon kezdenek hiányozni.
Az alkotók hiába váltogatják remek arányérzékkel az epizódokat, hiába ötletesek a vágások, és gördülékeny a film, végül csak érdektelenségbe fullad. A kis életszeletek egy ideig izgalmasak, de aztán egyik fő cselekményszálon sem történik semmi különös.
A DJ szusit visz a buliba, zenél, és a legérdekesebb, ami eközben történik, hogy elmondja, most már muszáj befejeznie a sulit. A pap beszédet mond az éjféli misén, és közben elhangzik pár olyan megjegyzés, amit a civilek nem hallanak ("jó volt, amikor a Facebookról beszéltél, ezt mondd el a reggeli misén is"), ennyi. A remete elmondja, hogy jól elvan itt az erdőben is, felhívja egy szerettét, a macskái pedig dorombolnak. A hagyományőrzők őrzik a hagyományt, felállnak a nyeregben, és mondanak egy-két jó szót a hazaszeretetről.
Szóval cselekményszálanként van nagyjából egy-egy jó mondat vagy érdekes jelenet, ami persze nem is olyan kevés. Bár az összhatást rontja, hogy egy csomó izgalmasnak tűnő körülmény egyáltalán nem derül ki a felvételekből (háttértörténetek, motivációk, a felmerülő kérdésekre adott válaszok), nyilván megint azért, mert az alkotók "hozott anyagból" dolgoztak.
Végeredményben profi és lelkes, jó szándékú film a BUÉK, amely ráadásul több száz embert tesz boldoggá (ha mással nem, hát azzal, hogy a stáblistában ott szerepel a nevük): elég sok film ennyit sem mondhat el magáról. Ha ennyi profizmusra, lelkesedésre és jó szándékra háromszor ennyi jó sztori vagy érdekfeszítő esemény jutott volna, még többen lehetnének boldogok.
- - - - - - - - - - - -
A BÚÉK című filmet december 30-án országszerte 15 helyszínen lehet megnézni.