A franc se akar húszéves maradni

Dübörög a Daft Punk 1993-ban és 2013-ban is, a főhős élete pedig mit sem változik két évtized alatt. Az Eden hangulatos, személyes és szexi film a francia elektronikus zenei forradalom éveiről, de a néző mégsem fogja azt érezni, hogy szívesen ottragadna örökre ezen a bulin. 

Mia Hansen-Løve Eden című filmjéről elöljáróban annyit lehetett tudni, hogy a kilencvenes évek francia elektronikus tánczenei szcénájáról szól és láthatjuk majd, hogy lettek világsztárok a Daft Punk tagjai és hogy bújt ki a mellényükből a Cassius, a Dimitri From Paris vagy a Justice.

Ehhez képest az Eden egyáltalán nem egy tablószerű korrajz, hanem a rendezőnő előző filmjeihez (A gyermekeim apja, Viszlát, első szerelem!) hasonlóan egy nagyon személyes, intim történet, amelyhez mellesleg tényleg gyakran a Daft Punk és követőik szolgáltatják az aláfestő zenét.

Arnaud Azoulay és Vincent Lacoste az Eden című filmben Forrás: Ad Vitam Distribution

Visszatérő poén egyébként, hogy a Get lucky-t és a Da Funk-ot (utóbbi elhangzik a filmben, előbbi nem) jegyző duó fellépéseiken robotmaszkok mögé bújó tagjait nem akarják beengedni a menő párizsi partykra, mert senki nem ismeri fel őket. De az Eden nem az ő történetük, hanem Paulé (Félix de Givry), aki nagyjából egy időben és egy közegben kezdett DJ-zni a Daft Punkkal, de a szex és a drogok nála nem párosultak sikerrel és pénzzel.

Viszont nagyon kitartó volt, mert olyan szépen szálltak el a feje fölött a kilencvenes, majd a kétezres évek is, hogy arra se volt ideje, hogy furcsállni kezdje, hogy negyvenhez közelítve még mindig ugyanabban a legénylakásban, ugyanolyan életet él.

Félix de Givry az Eden című filmben Forrás: Ad Vitam Distribution

De Givry telitalálat a főszerepre, mert az a típusú dús hajú, kölyökképű francia pasi, aki negyvenévesen is ugyanúgy fog kinézni, mint kamaszként, de karakterével egyébként nem olyan könnyű azonosulni, mert kifejezetten zárkózott és magának való. A rendezőnő korábbi filmjei sokkal érzelmesebbek voltak, többek között azért is, mert expresszív női figurákról szóltak.

Expresszív női figurákból persze a DJ életében sincs hiány (még Greta Gerwig is feltűnik az egyik barátnő szerepében), de ők úgy váltják egymást a hálószobájában, mint, ahogy az elektronikus zenei slágerek a toplisták élén. Hansen- Løve állítólag az öccséről, Svenről mintázta a karaktert (a forgatókönyvet is együtt írták) és érezhető is, hogy mennyire kötődik hozzá, míg a néző néha már unja a fejlődésre képtelen főhőst és inkább valamelyik érdekesebb mellékszereplő életét követné tovább.

Félix de Givry és Pauline Etienne az Eden című filmben Forrás: Ad Vitam Distribution

A viszonylag hosszú játékidő (131 perc) azonban könnyedén elröppen és a franciaországi és amerikai bulijelenetek annyira hangulatosak, hogy sokszor legszívesebben ott teremnénk a filmben. Sőt, aki a kilencvenes években volt tizen-huszonéves azt is érezheti, hogy valamilyen szinten a saját élményeit látja megörökítve. A végén viszont hálát fog adni az égnek, hogy tovább tudott lépni és nem ragadt le a húszas éveiben.

- - - - - - - - - - - - - - -

Az Eden című filmet Brüsszelben láttuk, a magyar mozibemutatóról nincs információnk.