Most már egyszerűen sérthetetlen vagyok

Gyönyörű, roma, és már második főszerepét kapja. Farkas Franciska alakítja a múlt héten bemutatott Viktória című svájci filmben a címbeli magyar lányt, aki úgy dönt, a kilátástalan paprikaárulás helyett Zürichbe megy strichelni. Franciska elmesélte, a forgatáson az orálszex volt nehéz, és az erőszakolós jelenet utáni sokk, pedig kiment ő maga is a prostik közé tapasztalatot gyűjteni. Megtudtuk azt is, hogyan sikerült Angelina Jolie-val és Brad Pitt-tel fényképezkednie. 

Múlt csütörtök óta játsszák a mozik a Viktóriát. Mi volt eddig az a visszajelzés, aminek a legjobban örültél?

Édesanyám véleményének. Eddig az volt a legszívhezszólóbb, ha lehet ilyet mondani. Soha nem dicsért, egész életemben nagyon szigorú volt velem. Bárhol szerepeltem, bármit csináltam, mindig csak azt sorolta, hogy mit rontottam el. Akkor volt jó, ha nem mondott semmit. Eljött szombaton a Művészbe egy premier előtti vetítésre, aztán kedden az Urániába is eljött a díszbemutatóra. Amikor először látta, rögtön elkezdte mondani a hibákat. De miután már másodjára látta, azt mondta, hogy jobb volt nézni, mert el tudott vonatkoztatni, és már nem a saját lányát, hanem Viktóriát látta. Azt mondta, hogy nem volt benne hiba.

Farkas Franciska Fotó: Polyak Attila - Origo

Ez egy svájci film. Miért pont ebből a témából akartak filmet csinálni?

Men Lareida rendező és Maros Anna forgatókönyvíró egy svájci-magyar házaspár, és onnan jött nekik az ötlet, hogy sokat utaztak Budapest és Zürich között, és sok ilyen lányt láttak az éjszakai vonaton. Először dokumentumfilmet csináltak róluk, de közben annyi kutatási anyag gyűlt össze, hogy arra gondoltak, csinálnak belőle egy játékfilmet is. Véleményük szerint ez magyar, magyar roma és svájci részről is fontos téma.

Te hogy kerültél a filmbe?

Tizenhárom éves korom óta színészkedem. Tagja voltam a Harlekin gyermekszínháznak, de aztán más irányt vett az életem, és csak hobbiszinten foglalkoztam vele, és inkább más végzettségeket szereztem: szociális munkás, újságíró, jelnyelvi tolmács. Szocmunkásként dolgoztam László Flóránál az Uccu Alapítványnál, és ő ismerte Maros Annát. Tudta, hogy néha modellkedem, vállalok kisebb szerepeket filmekben, hogy vannak ilyen ambícióim. Így hát felhívta Annát, és beajánlott engem. Néhány helyzetgyakorlat és próbafelvétel után megkérdezték, mit szólnék a főszerephez. Elolvastam a forgatókönyvet, és azt mondtam, elvállalom.

Farkas Franciska Fotó: Polyak Attila - Origo

Szocmunkás, jelnyelvi tolmács, újságíró, modell, színész. Miért foglalkozol ennyi mindennel?

Egyrészt mert ez mind érdekel, másrészt mert muszáj volt. Szüleim válása után egyedül maradtam, muszáj volt valamit kezdenem magammal. Empatikus, nagyon érzékeny ember vagyok, érdekelt más emberek segítése, ezért indultam el szociális irányba. Az újságíróképzést is ösztöndíjjal csináltam meg, mert nem támogatott senki. Azokat az utakat tudtam választani, ahol volt lehetőségem ösztöndíjra pályázni.

Belefolytál a slam poetrybe is. Abban is a mások segítése érdekel?

A slam poetry az élettársamon keresztül lépett be az életembe, aki ismert slammer. Sokat mentem vele fellépésekre, és nagyon tetszett. A Tudás hatalom-videó Horváth Kristóf kezdeményezése volt, ő is szerepel a Viktóriá-ban, régi jó barátom, együtt játszottunk a Karaván Társulatban. Tudta, hogy kacsingatok a slamelés felé, ezért elhívott segíteni. Együtt szedtük össze a gyerekeket, és aztán megcsináltuk a klipet.

A Viktóriában egy dacos, sokáig nehezen kiismerhető lányt játszol. Úgy viselkedik, mint aki falat épített a külvilág és maga közé. Te is így látod a karaktert?

A koncepció része volt, hogy ne beszéljen sokat. Azt akartuk, hogy egy kitörni készülő vulkánhoz hasonlítson. Nem elégszik meg azzal, ami körülötte van, és már annyira utálja a helyzetét, hogy bármire képes, csak hogy kitörjön belőle. De ezzel együtt érzékeny, empatikus ember, például annak ellenére megsajnálja a svájci szobatársát, hogy az nem akar egy fedél alatt lakni egy cigánnyal. Nem akartunk mindent kimondani, inkább ráhagytuk a nézőre bizonyos dolgok eldöntését.

Ebből mennyi vagy te?

Először is az arcomat és a testemet adtam hozzá. Az, hogy kívülállóként tekint másokra, hogy kívülállónak érzi magát, az abszolút én vagyok. Illetve a bátorsága is hasonlít az enyémre. Hogy egyedül el meri intézni magának a kiutazást, hogy ki mer menni, és hogy aztán ki mer ebből a helyzetből törni - ehhez mind nagy bátorság kellett.

Miért érzed magad kívülállónak?

Több dolog miatt. Nem jártam a Színművészetire, nincs színészi végzettségem. Másrészt azért, mert egy asszimilálódott roma családban nőttem fel, a tradíciókat már nem ismerem belülről. A romák között nem roma vagyok, a nem romák között roma. Emiatt is sokszor éreztem magam kívülállónak. De ez még régebben volt, akkor, amikor annyi idős voltam, mint a filmben Viktória, 21-22 éves. De ezt most már nem érzem problémának, most már egyszerűen sérthetetlen vagyok.

Farkas Franciska Fotó: Polyak Attila - Origo

Most már jól érzed magad a bőrödben?

Igen. Már nem tudnak bántani. Megtámadhatatlan vagyok. Mind a két kultúrából elvettem azt, amit a legjobbnak gondolok, és ezzel jól elvagyok.

Ez volt az első filmes főszereped, amellyel bedobtak téged a mélyvízbe. Hogy érezted magad az első forgatási napon?

Erről van egy nagyon jó történetem! Első nap első jelenetének felvételéig csak pillanatok voltak hátra. Teljes harci díszben, kisminkelve elindultam, hogy akkor csináljuk. A Boráros téren forgattunk, és a felüljárónál rengeteg galamb üldögélt. Én sétáltam, és az egyik telibe leszart! Mondhattam mindenkinek, hogy egy kis probléma történt, és felvétel helyett mentem lemosni a hajamról, a ruhámról a szart. Nem hittem el ezt, hogy ez történik velem rögtön az első nap. Azzal vigasztaltak, hogy ez biztos szerencsét hoz majd.

Hogyan készültél fel a szerepre?

Megnéztem például A rém-et és a Lilja 4-ever-t. Dokumentumfilmeket is néztem a témában: K1 - Film a prostituáltakról, K2 - Az éjszakai lányok. A Lilja 4-ever egyébként egy nagyon jó, nagyon erős film. Sokat jártam a nyolcadik kerületbe, leültem egy kávéra, és közben figyeltem a lányokat, hallgattam a beszédüket. A Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületénél volt egy ismerősöm, ők minden este kimennek a Szemétégetőhöz a lányokhoz, beszélgetnek velük, a lelküket ápolják, visznek nekik óvszert, törlőkendőt. Egy alkalommal én is elmentem velük. Nagyon kellemetlen volt az egész, hátul ültem, és nem lehetett kiszállni a kocsiból.

Farkas Franciska Fotó: Polyak Attila - Origo

Miért nem?

Nem lehet feltartani a lányokat. Öt percnél tovább semmiképpen. Nem láttuk a striciket, de ott voltak a közelben, és figyeltek. A szociális munkás mindig hátra mutatott, hogy ott ül egy színésznő, és szeretne kérdezni.

Mit lehet kérdezni ilyen kényelmetlen helyzetben?

Igazából semmit. Hirtelen technikai részletekre tudtam rákérdezni. A legtöbben egyébként nem mondtak semmit.

Találkoztál azért olyan lánnyal, aki megnyílt neked?

Volt olyan, igen. Ennek a körnek a végén egy-két lány hajlandó volt elbeszélgetni kicsit. Arra voltam kíváncsi, milyen az, ha már rutinja van egy lánynak. Végig nagyon szégyelltem magam, mert úgy éreztem, hogy én is kihasználom őket. Elszedem tőlük az információt, aztán csak eljátszom azt, amit ők nap mint nap megélnek. De meg kellett tennem, mert hitelesnek kellett lennem. Máshogy nem lett volna értelme.

Zürichben azokon az utcákon forgattatok, ahol a prostituáltak dolgoznak?

Igen.

Volt emiatt összetűzésetek?

A striciket játszó színészeket igazoltatták a rendőrök. Miután megtudták, hogy ez egy filmforgatás, gratuláltak a színészeknek, mert tényleg elhitték róluk, hogy az utcán dolgoznak striciként. Velem is történt egy hasonló eset. Az út mellett álltam a tipikus öltözetben. Totált vettek fel rólam, így a stáb messze volt, az út túloldalán. Hirtelen egy kocsi megállt előttem, és kiszóltak belőle.

Hogyan szerelted le a kuncsaftot?

Mutogattam egyből a kamera felé, hogy ez nem az, aminek látszik.

Farkas Franciska (a kocsiajtónál) a Viktória - A zürichi expressz című filmben Forrás: Mozinet

Voltak még nehéz pillanatai a forgatásnak?

Miután hárman megerőszakoltak, és én önkívületi állapotban térek vissza a többiek közé, azt a jelenetet csak egyszer vettük fel. Az nekem egy óriási trauma volt, a felvétel előtt zokogtam. A rendező azt kérte, hogy maradjak ebben az állapotban, csak ezeket az érzéseket próbáljam benn tartani, mint akinek már elfogytak a könnyei a síráshoz. Eljátszottam így, és a jelenet után odajött hozzám, hogy "very good performance, thank you" (nagyon jó alakítás, köszönöm).

Mondtad valamire, hogy ez már túl durva, ezt nem csinálom?

Az orálszexes jelenettel sokat küzdöttem. Előtte vitatkoztam a rendezővel, hogy én ezt nem szeretném megcsinálni. De ő azt mondta, hogy ez egy dokumentarista jellegű, realista film, és ha ez nincs benne, akkor nem ér az egész semmit. Emlékszem, ott ültem a buszban, odajött hozzám a rendező, de mondtam neki, hogy most hagyjon békén. Akkor igazán átéreztem azt a fajta megalázottságot és kiszolgáltatottságot, amit a lányok nap mint nap megélnek. Hiába volt trükkfelvétel, így is nagyon rossz érzés volt.

Számomra egyébként meglepően visszafogott filmnek tűnt a Viktória, azt hittem, durvább lesz.

Erre az a válaszom, hogy amit látunk a filmben, az a valóságban is így történik, és ez már önmagában is durva. Persze aki nem él mélyszegénységben, de nézi a kegyetlen filmeket, videókat, és hallja a hasonlóan kegyetlen történeteket, annak már magasan van az ingerküszöbe, és nem lepődik meg semmin. Pedig csak bele kellene képzelni magunkat ezeknek a burokban élő, perspektíva nélküli nőknek a sorsába.

Képzeld el azt, hogy nincsen ruhád. Vagy még jobb, képzelj el egy undorító, gusztustalan ruhát, de mivel csak ez az egy van neked, ezért mindennap azt kell hordanod. Megaláznak, megerőszakolnak, szétvernek, ilyen is van, persze, de már az is hihetetlen megalázó, ha olyan ruhában kell megjelenned, amitől hányingered van. Ehhez jön az, hogy nincs mit enni, állandóan éhes vagy.

Egy papucsa van Viktóriának, abban állítják ki az utcára. És egészen addig abban a flip-flopban van, amíg a strici új ruhákat nem vesz neki. Az egy fordulópont a filmben, hiszen még sohasem kapott új ruhákat. Ezért gondolja meg magát, és mégsem megy haza. Ezt nagyon nehéz annak az embernek megértenie, aki a saját ágyából kel fel, és a saját fogkeféjével mos fogat. Viktória úgy éli az életét, hogy nincsen semmije, és ez már önmagában nagyon durva.

Stefanovics Angéla és Farkas Franciska a Viktória - A zürichi expressz című filmben Forrás: Mozinet

Jól gondolom, hogy Viktória és Blondie a két fő okot testesti meg, amiért nők kimennek dolgozni Svájcba? Egyrészt elmenekülnek az itthoni kilátástalanságból egy jobb élet reményében, másrészt pénzkeresési lehetőség a család, a gyerek eltartására.

Nem lehet általánosítani. Ahány lány, annyiféle hozzáállás és sors. Nagyon sokan vannak, akiknek a nagymama neveli a gyerekét, amíg ők kint dolgoznak. Sokfélén is kezelik a helyzetet, valaki büszke rá, és mutatja, hogy mennyi pénzt keres. Valaki teljesen belerokkan. Nyilván ez mindenkinek egy életre belevésődik a lelkébe, nem lehet teljesen függetleníteni magunkat ettől a folyamatos kiszolgáltatottságtól. Valaki hazajön, és házat épít vidéken a pénzből, valaki viszont benne ragad ebben az ördögi körben, itthon gyorsan elveri a pénzt, és már megy is vissza Svájcba.

Zürichben éjszaka, strici nélkül legálisan lehet prostituáltként dolgozni. Viktória viszont rögtön egy stricihez kerül. Vannak magyar lányok, akik magukban dolgoznak, vagy mindenkit behálóznak?

Ezeknek a lányoknak a legnagyobb része nem beszél semmilyen idegen nyelvet, sőt még azt sem tudja betájolni, hogy hol van, hiszen sokszor még a kerületén vagy a saját városán kívül nem volt sehol. Ezeket a lányokat nagyon könnyű kihasználni.

Még a forgatás előtt körbejártam a helyszíneket Zürichben. A rendező azt kérte tőlem, hogy menjek be a rendőrségre, és játsszam el, hogy most szálltam le a vonatról, és a munkához szükséges papírokat akarom begyűjteni. A hét napjain mindig más nemzetiségű lányoknak van fogadóórája, hétfőn a magyaroknak, kedden a thai-oknak, így kell elképzelni. A sorban álló lányok rögtön elkezdtek méregetni. Ajánlkoztak, hogy ők tudnak szállást, menjek velük, felismerték bennem az üzleti lehetőséget. Nagyon megijedtem. Amikor hívott a rendező telefonon, rögtön mondtam is nekik, hogy mennem kell.

Külföldön hogy fogadták a filmet?

Nagyon szerették. Németországban, Svájcban, Portugáliában csak pozitív visszajelzéseket kaptunk. Itthon máshogyan fogadták a filmet. Míg kint ez egy kuriózum volt, addig Magyarországon ezt sokkal közelebb érzik magukhoz az emberek, ezért a vélemények is eltérőek.

Arra utalsz, hogy itthon már negatív kritikákat is kaptok?

Sokan a dramaturgiát szidják, hogy lassú a film. Szerintem azért mondhatják ezt, amiről beszéltünk is, hogy ma már nagyon magasan van az emberek ingerküszöbe. Szerintük lehetett volna durvább. Lehet, hogy tényleg jól néz ki filmen, ha elnyomnak egy csikket egy prostituált kezén, de ez nem lett volna valódi. Ez egy svájci szűrőn keresztül van megcsinálva, ez egy svájci stílus, amit itthon nehéz megszokni.

Akkor itt egy kívülálló szemével nézünk rá egy magyarországi helyzetre?

Igen, de azt gondolom, hogy még így is közelebb kerültünk a valósághoz, mint sok más magyar filmben. Sokkal jobban megfogta például a roma közeget, érthetőbben és sztereotípiák nélkül mutatta be.

Farkas Franciska Fotó: Polyak Attila - Origo

Tudod már, mi lesz a következő filmed?

Szó van egy svájci filmről. Ez egy Woody Allen-es hangulatú, kétszereplős párkapcsolati dráma, de még nem biztos a dolog, mivel még nincs meg hozzá a fiú. Illetve van egy magyar film. Brazilok a címe, M. Kiss Csaba rendezi, pilotot forgattunk hozzá a nyáron, jövőre lesz a forgatás. Ebben a női főszerepet kaptam meg.

Egy kérdés van még hátra. Hogyan sikerült közös fényképet készítened Angelina Jolie-val és Brad Pitt-tel?

Örülök, hogy megkérdezted, elmesélem, nagyon jó sztori! Színészként dolgoztam A vér és méz földjén forgatásán, és nagyon szerettem volna közös képet készíteni velük. Azért vállaltam el a munkát, mert tudtam, hogy ez össze fog jönni. Háromnapos volt a forgatás, és első két nap nem sikerült a közelükbe kerülni. A József Attila-lakótelepen forgattunk, és egy bosnyák menekült nőt alakítottam, akit éppen kiraknak a lakásából. Egy parkoló közepén álltunk bőröndökkel. Véget ért a felvétel, mindenkinek mondták, hogy köszönik szépen, és kezdtek minket elterelni.

Hátranéztem, és láttam, hogy Jolie és Pitt tőlünk száz méterre beszélgetnek. Eddig mindig körülvették őket emberek, most viszont csak ketten voltak. Azt mondtam magamban, itt az alkalom, most vagy soha! Ledobtam a bőröndöt, és elindultam feléjük. Leszed egy mesterlövész a tetőről, rám ugrik egy kétszáz kilós biztonsági őr, nem érdekel, odamegyek.

Farkas Franciska és Angelina Jolie Fotó: Brad Pitt

Előre kitaláltam, hogy mit fogok mondani, mivel azzal odamenni, hogy szeretnék egy közös képet, az nagyon béna szerintem. Tudtam, hogy Angelina nagyon gyerekcentrikus. Elővettem hát a legártatlanabb formámat, és azt mondtam neki: "Az apám nagy rajongód. Hároméves korom óta nem beszélt velem, de ha küldök neki egy közös fényképet veled, akkor talán fel fog hívni." Brad mosolygott mögötte, érezte, hogy ebben van valami turpisság.

Elővettem a telefont, ami nem lehetett volna nálam, de azt mondtam, hogy anyukám beteg, és elérhetőnek kell lennem. Pitt készítette a képet Angelinával és velem. Eközben a tömeg elkezdett lázadozni, hogy nekem miért lehet, és nekik miért nem. Jolie erre odament hozzájuk. Én ott maradtam kettesben Pitt-tel: "Apám ugyan Jolie rajongója, de én a te rajongód vagyok." Ezt hallva, nevetett egyet.

Brad Pitt és Farkas Franciska Fotó: Farkas Franciska

Nem jöttem zavarba, úgy beszéltem vele, mint ember az emberrel, és azt tudakoltam tőle, hogy miképpen lehetnék hollywoodi sztár: "Esetleg örökbe fogadsz?" Ezen is nevetett. Azt tanácsolta, hogy ha nem tudok kimenni Amerikába, akkor csináljak egy filmet Európában, és küldjem el a cégének, fent van a címe IMDb-n. Négy éve történt ez a találkozás. Most elkészült a Viktória, és én el fogom neki küldeni.