Ölre mennek a keményfiúk

Két férfi és egy közöttük feszülő kibékíthetetlen ellentét - néha ennyi is elég egy szuper filmhez. A múlt héten mozikba kerülő Parkoló című nagyvárosi westernben egy parkolóőr és egy arrogáns üzletember konfliktusa durvul el. Hat filmet gyűjtöttünk össze, melyben két férfi küzd, és ez az összecsapás annyira lenyűgöző, hogy minden más lényegtelenné válik. Két évtizedes várakozás után egy kávé mellett találkozott Al Pacino és Robert De Niro, Ben Affleck és Samuel L. Jackson kölcsönösen tönkreteszik egymás életét, Pierce Brosnan és Liam Neeson pedig inkább meghalna, mint hogy feladja a másik üldözését. 

Szemtől szemben (Heat, 1995)
A két férfi: Al Pacino és Robert De Niro

A hetvenes évek óta minden filmőrült fejében megfordult legalább egyszer - de inkább többször -, hogy milyen fantasztikus dolog lenne De Nirót és Pacinót egy jelenetben látni. Ez a vágyálom azonban csak 1995-ben vált valóra. A Keresztapa 2-ben ugyan mindketten szerepeltek, de érthető okokból közös jelenetük nem volt, és utána külön utakon járva építették tovább bivalyerős életművüket. Végül Michael Mann ajándékozta meg őket két olyan szereppel, amely méltó volt hozzájuk.

Al Pacino és Robert De Niro a Szemtől szemben című filmben Forrás: InterCom

De Niro lett a profi tolvaj, Pacino pedig a rendőr, akik tisztelik egymást, de pillanatig sem haboznának, ha le kellene lőni a másikat. Ha egy filmtörténeti jelentőségű találkozás létrejön, azt hinné az ember, minél szenzációsabb módon fogja megoldani a rendező. Mann másképpen döntött: Pacino és De Niro összesen egyszer beszélnek egymással a filmben, beülnek egy kávéra egy országúti étterembe. Csalódás? Egyáltalán nem. Kőkemény és fájdalmasan őszinte társalgásuk felér száz akciójelenettel.

- - -

Ütközéspont (Changing Lanes, 2002)
A két férfi: Ben Affleck és Samuel L. Jackson

A listán szereplő többi filmet le lehet söpörni az asztalról annyival, hogy ez minket nem érint, hiszen westernhősök, szuperkatonák és Agatha Christie-nél is csavarosabban gondolkodó emberek kínozzák benne egymást. Az Ütközéspont-ban viszont két nagyon is hétköznapi ember kerül szembe egymással, és küzdelmük kiváltó oka nem is lehetne triviálisabb. Mindketten a bíróságra igyekeznek, és közben egymásnak mennek a csúcsforgalomban. Pörgős, fordulatos thriller az Ütközéspont, de közben szörnyű érzés azzal szembesülni, hogy mennyire kevés kell ahhoz, hogy eldurranjon az agyunk és erőszakos, önző disznókká váljunk.

Samuel L. Jackson és Ben Affleck az Ütközéspont című filmben Forrás: UIP Dunafilm

A Ütközéspont-ban nem fekete és fehér színekkel vannak megrajzolva a szereplők, nem lehet annak szurkolni, hogy egyikük bukjon el, a másik pedig győzedelmeskedjen. A siker kapujában álló ügyvédnek (Affleck) és az alkoholizmusból kilábalt, a gyerekei láthatásáért küzdő kisembernek (Jackson) egyaránt megvan a maga igazsága, de közben sokszor utat tévesztenek, hülyeségeket vagy egyenesen vállalhatatlan dolgokat követnek el.

Néhány forgatókönyvírói túlkapás azért van a filmben, de ettől eltekintve, végig az a borzongató gondolat járhat az agyunkban, hogy ez akár meg is történhet. Jön egy szerencsétlen kimenetelű véletlen, aztán a hirtelen felborult életünket úgy próbáljuk helyrehozni, hogy közben átgyalogolunk más embereken, és még mélyebbre süllyedünk a káoszban. Az Ütközéspont-ban Ben Affleck és Samuel L. Jackson is karrierje egyik legerősebb alakítását mutatja be - ilyen az, amikor egy színész végre egy összetett karaktert játszhat el, akiből felváltva bújik elő a sötétebbik és a szimpatikusabb énje.

- - -

A mesterdetektív (Sleuth, 1972)
A két férfi: Laurence Olivier és Michael Caine

Ha két férfi küzdelméről szól egy film, szinte kivétel nélkül erőszakhoz folyamodnak a szembenálló felek. Nem így A mesterdetektív-ben, melyben két briliáns elme csap össze és lenyűgözően kacifántos átverésekkel próbálják megalázni a másikat. Olivier játssza a krimiket író, a fejtörőkért rajongó arisztokratát, Caine pedig a fodrászüzletet üzemeltető, feltörekvő fiatal vállalkozót, aki elhódította az idős férfi feleséget. Igen, ők ketten is egy nő miatt kaptak össze.

Michael Caine és Laurence Olivier A mesterdetektív című filmben Forrás: Mokép

A film végig találgatásokra készteti a nézőt, aki sosem lehet biztos abban, hogy tudja mi történik, ugyanis a forgatókönyv több mesteri csavarral is szolgál. A két színészlegenda, Olivier és Caine csodálatosak együtt, akik direkt rá is játszanak, hogy telesen más a társadalmi háttérük. Olivier a finomkodó, vélt felsőbbrendűségét lenyűgöző modorral az orrunk alá dörgölő angol úr, Caine pedig a saját erejéből felkapaszkodó, sármos londoni munkásgyerek. A 2007-es remake-ben Caine a másik szerepet játszotta, és Jude Law alakította a fiatal csábítót.

- - -

Veszett vad (The Hunted, 2003)
A két férfi: Benicio Del Toro és Tommy Lee Jones

A kritika csúnyán elbánt a filmmel megjelenése évében, és a nézők körében is megbukott: még a gyártási költségeit is képtelen volt visszahozni a Veszett vad. Sokan nem tudták hova tenni, hogy alig van történet, és a film nagy részét az üldözés teszi ki. Na de milyen üldözés! Zsigerig ható, brutális és veszettül intenzív macska-egér játék, melyben az üldöző és üldözött személye rendszeresen cserélődik. "William Friedkin rendező legfontosabb tette az volt, hogy ismét fájdalmasnak ábrázolta az erőszakot" - állapította meg nagyon találóan a filmről Ian Murphy.

Tommy Lee Jones és Benicio Del Toro a Veszett vad című filmben Forrás: InterCom

Egy gyilkológéppé kiképzett katona (Benicio Del Toro) megzakkan a koszovói háború szörnyűségeitől, beveti magát az oregoni erdőségbe és kinyír néhány szarvasra vadászó férfit. Az FBI képtelen saját erőből nyakon csípni, ezért segítségül hívják a kezelhetetlenné vált katona visszavonult kiképzőtisztjét (Tommy Lee Jones). Ismét megkapjuk az ősi toposzt, mester és tanítványa összecsapását, csak most mindketten úgy ismerik az erdőt, mint a tenyerüket, igazi túlélők és a fülöp-szigeteki Kali harcművészetre épülő késharcaik élményszámba mennek. Fontos, hogy ez nem harcnak álcázott balett, itt az ember felszisszen a küzdelem közben ejtett sebek láttán.

- - -

Seraphim Falls - A múlt szökevénye (Seraphim Falls, 2006)
A két férfi: Liam Neeson és Pierce Brosnan

Két férfi kibékíthetetlen ellentéte igazi westernbe való alaphelyzet, gondoljunk csak Charles Bronsonra és Henry Fondára a Volt egyszer egy Vadnyugat-ban. Az utolsó olyan vadnyugati film, amiben lecsupaszítva, minden sallangtól mentesen jelent meg ez a szituáció, a Seraphim Falls volt. Csak két embernek van benne hely: üldözőnek és üldözöttnek. Az előbbit a minden más érzést elnyomó bosszúvágy hajtja, az utóbbit a legelemibb élni akarás.

Pierce Brosnan és Liam Neeson és a Seraphim Falls - A múlt szökevénye című filmben Forrás: Budapest Film

A film elején Gedeon (Brosnan) egy tűz mellett melegedik egy hófödte hegygerincen. Golyó süvít el mellette, Carver (Neeson) ismét a nyomára akadt, és a hajsza folytatódik. Sokáig azt sem tudjuk, miért üldözi az egyik a másikat, csak a lebilincselő intenzitással folyó élet-halál harcot figyelhetjük. A naturalista stílust a végére szürreálisba átfolyó, álomszerű képek váltják fel, tükrözve a két férfi kimerültségét, zaklatott idegállapotát, de ezzel együtt is megmarad régi vágású westernnek a film, melyben Brosnan és Neeson megmutatja, milyen egy határokat nem ismerő küzdelem.

- - -

Pokol a Csendes-óceánon (Hell in the Pacific, 1968)
A két férfi: Lee Marvin és Mifune Tosiró

Talán nincs még egy olyan film, amit ennyire tisztán és fókuszáltan uralna az első perctől a végéig két férfi klasszikus értelemben vett küzdelme. Már a foglalkozásuk, a helyszín és a körülmények is gyönyörűen megágyaznak a szembenállásuknak. Egy japán és az amerikai katona reked egy lakatlan csendes-óceáni szigeten a 2. világháború idején. Az egymás iránt érzett irracionális bizalmatlanság és gyűlölet elvakítja őket – ráadásul ebből a ringből nincs hova lelépni, és nincs ott senki más, aki beszélne a fejükkel. Nem veszik észre, hogy mennyire abszurd a magánháborújuk.

Mifune Tosiró és Lee Marvin a Pokol a Csendes-óceánon című filmben Forrás: Mokép

A film remekül végigvitt alaphelyzetét azt tette különösen pikánssá, hogy A játéknak vége magányos gyilkosát és A piszkos tizenkettő kiképzőtisztjét alakító Marvin és Kuroszawa állandó színésze, Mifune egyaránt hazája hadseregben szolgált a 2. világháború idején. A csendes-óceáni hadszíntéren harcoló Marvint Bíbor Szívvel tüntették ki hősiességért, Mifune pedig a légierőnél volt, mint légifotós.

Háború azonban John Boorman rendező és a japán színész között robbant ki. Mifune még a részeges balhéiról ismert Marvinnál is nehezebb eset volt: a tolmács nem merte lefordítani neki a rendező utasításait, és mikor ezt végül megtette, Mifune úgy megalázta, hogy a tolmács térdre rogyva rimánkodott előtte. A hét szamuráj színésze ezután sem követte a rendező utasításait, de mikor Boormant ki akarták rúgni, ő kiállt mellette.