Remélem, rám nem recskázott senki

A Playboy címlapján pózol, filmfőszerepet játszik, a Facebook szerint ő ma a legnépszerűbb fickó Magyarországon. Kiss Ádám humorista az Origónak elmesélte, hogyan pofozgatták helyre a Dumapárbaj poénjait a forgatás alatt, miért akar Orbánról beszélni, és szerinte mi történt Maksa Zoltánnal. A Vacsoracsata stábjának üzeni, hogy nem fog Feke Pálnak parizert rántani soha, azt viszont elárulta, hogy nemrégiben eljegyezte a barátnőjét, és nem a kópházi néni volt a legkínosabb szituja. 

Az interjú röviden:

• Ha tíz évvel ezelőtt lennénk, azt mondanám, gyerünk, fejest a tévébe, de a mai világban már internet van.
• Lehet bántani vagy beszólni, csak nagyobb legyen a poén, mint a sértés, hogy elvegye az élét.
• Nem biztos, hogy mindennel lehet viccelni, de szerintem mindenről kell beszélni, ami a látókörünkbe kerül.
• A keresztgyerekeim nyitották fel a szemem, hogy tök jó lenne egy olyan kiscsávó otthonra, mint én, vagy mint a barátnőm.

A múlt héten volt a Dumapárbaj bemutatója, te vagy az egyik főszereplő. Milyen érzések vannak benned most a filmmel kapcsolatban?

Ambivalens. Összességében jó érzés magamat viszontlátni egy ilyen produkcióban.

Kiss Ádám Fotó: Szabó Gábor - Origo

A kritikák nem túl elragadtatottak, például a film humortalanságát említik gyenge pontként. Ez csalódás számodra?

Én ezt megmondtam volna neked egy héttel ezelőtt is. Nem tudom, hány magyar film jön ki évente, talán négy-öt? Mindenesetre nem sok. Maradandót kell alkotni, ha ki akarsz lógni közülük. És ha van négy szar film, az ötödik eleve hátrányból indul. Ez a színpadon is így van. Ha mondok két szar poént, a harmadik hiába jó poén, nem fog akkorát szólni, mert már eleve lentről indult.

Akkor te a Dumapárbajt vicces stand upos filmnek tartod?

A stand upos film nem egyenlő a vicces filmmel. Tíz éve állunk a színpadon, és beszélünk – most erről forgassunk még egy órát? Eljön a néző mindennap a Dumaszínházba, vagy megnézi a Showder Klub-ot, ehhez nem kell film. A Dumapárbaj annyiban stand up film, hogy a stand up létről szól. Látod kijönni a backstage-be a Lacit – ez egy olyan szemszög, amit idáig nem látott a néző. Nekem ez tetszik, végre egy film az én munkámról. És én ezen az áron be is áldozom a viccet.

Egyébként nagyon nehéz humoristákról vicces filmet csinálni. Ha csak az amerikai példákat nézed, hát nem sokaknak sikerült. Az Andy Kaufmanról szóló Ember a holdon konkrétan dráma, A komédia királya Robert De Niróval ugyanez.

Robert De Niro A komédia királya című filmben Forrás: Mokép

Szerinted a stand up műfaja filmre vihető egyáltalán?

Nem, mert filmen nincs kémia köztem és a néző között. Egy filmfelvételnél, ha elsőre meg is veszik, amit csinálsz, akkor is hat szögből kell még felvenni, tehát biztosan eltűnik a spontaneitás. Csak Louis C.K. tudta szerintem ezt megcsinálni, a Louie című sorozatában.

Az nem fordult meg a fejedben, hogy a kritikusok talán eleve a stand up műfaját nem értékelik eléggé?

Nem. Különben sem úgy megy, hogy "jaj, a kritikusok mit fognak írni!". Ha annak a nyolc-tíz bokorarcú kritikusnak élnék, akkor már régen rossz lenne. Tíz éve vagyok a médiában, nem most fogok megrogyni.

A forgatókönyvírásba hogy folytatok bele? Kikérték a véleményeteket, vagy ti javasoltatok változtatásokat?

Nem az elejétől vettünk részt benne, a kész verziót csiszoltuk. Tök jó fej volt a rendező, nem ragaszkodott a leírt párbeszédekhez. Ment a felvétel, és ott, abban a másodpercben jutott eszembe, hogy sokkal jobb poén lenne, ha azt mondaná Laci például Adélnak, amikor kék a parókája, hogy "Pakson voltál fodrásznál?". A könyv szerinti poén "Leértékelés volt a Baumaxban?" lett volna, mi meg összenéztünk a Lacival, hogy ez mi. Odamentünk a rendezőhöz, hogy figyi, ez szar poén. Mondta, hogy szuper, cseréljük.

Szóval folyamatában variáltuk át szépen lassan. "Ki van rúgva mindenki, fogadják szeretettel Kiss Ádámot" – ez megtörtént. A Lacinak átlőtték a száját – ez finomabban, de szintén megtörtént.

A Karda Beáta–Aradszky László-páros jelenléte a temetésen a ti ötletetek volt?

Az a forgatókönyvíróé. Nyilván azt akarták ezzel jelezni, hogy Enci, a filmbeli menedzser régi motoros a szakmában. Megpusztultam aznap a forgatáson, amikor ott voltak. Karda Bea megkérdezte, hogy milyen arcot kell vágni – jelezném, egy temetésen.

Lehet tudni rólad, hogy érdekel a filmezés. Mennyire használtad ki a forgatást, hogy elless mindenféle dolgot?

Nagyon durván kihasználtam, egy kis rosszcsont voltam. Amikor nem forgott a kamera, már álltam is be mögé, zoomoltam vagy csapóztam és fényeltem, de mindig elzavartak, hogy menjél a dolgodra, Ádámka. Tetszett ez az egész miliő, százvalahány ember sürög-forog, mint a hangyaboly. Nagyon menő, van egyfajta vibrálása az egésznek. Jó volt a légkör, meg a csapat is, szívünket-lelkünket beletettük, ezért sem tudom objektíven megítélni, milyen a film, meg hogy hol vicces, hol nem.

Kiss Ádám a Dumapárbaj forgatásán Forrás: Café Film

Az komoly, hogy jelentkeznél a rendezői szakra? Ha felvennének, járnál is oda?

Komoly, bárcsak felvennének. A vágás nekem főiskola óta agyradír, felveszem a kis fülesemet, beszippant a rendszer, és amikor legközelebb felnézek, már reggel öt óra.

Eleinte a magam és a családom szórakoztatására készítettem kisfilmeket, aztán már a barátok körében is olyan népszerű lett, hogy innen jött a szerelem, meg az On Air Day Tour (Kiss Ádám 13 részes, Erdélyben forgatott roadreality-sorozata), meg minden. De most annyi dolgom van, hogy épp nem igazán jut rá idő.

Az európai roadrealityjeidben egy csomó spontán poént tolsz le járókelőkkel. Szerinted itthon az ismertséged miatt ez nem működne?

Ha Amszterdamban odamész egy járókelőhöz, hogy "Nálam van a pénz, nálad van a cucc?" – akkor az lefagyasztja, kitolja az embert a komfortzónájából, az már vicces. A street comedynek az a lényege, hogy sokkolsz. A Blahán kalapban egy nap forgatás után lenne max három delikvens, aki nem ismert fel, meg három hasznos poén. Ha csak picit gyanús vagyok, hogy "ő az a vicces csávó", már elúszott a szitu. Már a Dumatúránál is, ami három éve készült, ment a "Nem te vagy a...?" – kérdés.

Hogy viselted, hogy a Dumatúrát eléggé lehúzta a kritika?

Az Origo húzta le! Az a film kicsit félre lett értve. Az egész egy workshop volt a miskolci Cinefest keretében. Kaptam egy forgatókönyvet elsőéves egyetemista filmesektől, nagyon megtetszett, ők meg mondták, hogy mi lenne, ha én ingyen és bérmentve hatszor lemennék Miskolcra hozzájuk forgatni. Bevállaltam, mert tök szimpik voltak, és volt koncepció a fejükben. Úgy küldtek el egy kétoldalas kritikában, mintha ez egy kilencvenperces nagyjátékfilm lett volna.

Amúgy tök nem értem, valahol fent volt a neten, vagyis nem ugyanaz, mint amikor megveszed a mozijegyet, és utána azt mondod, "hát ez szar" – és a felháborodásodnak van alapja, mert fizettél érte. Zárójelben: azóta ezekkel a csávókkal forgatom a roadreality-sorozatokat. Nyilván rengeteg hibával követtük el az első filmet, de az innováció visz előre.

Inkább egy saját show-műsor vagy saját nagyjátékfilm?

Saját show-műsorom már nagyon sok lehetett volna, rengeteg a megkeresés, módszeresen hárítom évről évre. A produceremtől két éve kaptam egy olyan ajánlatot, hogy én mondhatom meg, mikor kezdjük. Csak valahogy nem éreztem még akkor magamat erre késznek. A Showder Klub bőven elég volt, még Fábrynak is bedolgoztam. Most meg már nem érzem, hogy Kasza Tibi ellenfele akarnék lenni. Ha tíz évvel ezelőtt lennénk, azt mondanám, gyerünk, fejest a tévébe, de a mai világban már internet van. Gyártok én magamnak olyan műsort, amit akar a nép. Eddig mindig az volt a probléma, hogy mi, dumaszínházasok, a privátszféránkba nem engedjük be nézőt. Mert nálunk alap volt, hogy semmi haszontalan megjelenés ne legyen, például Fókusz meg Vacsoracsata.

"Nem tudtam többfelé szakadni" Fotó: Szabó Gábor - Origo

A Vacsoracsatával igazából nem az a bajod, hogy vállaltan utálsz mosogatni?

Jó megközelítés, de nem, és innen üzenem a Vacsoracsata imádnivaló szerkesztőinek, akik már jubileumi 150-szer hívtak fel, hogy múlt szerdán a Hal a tortán is hívott, ami már ugye a konkurencia, és mondtam nekik, hogy aranyosak vagytok, de beszéljetek a vacsoracsatásokkal, mert nem fogok Feke Pálnak parizert rántani. Az embereknek igényük van arra, hogy exkluzív, backstage, blablabla cuccokat lássanak, mint privát élet, konyha, a Kiss Ádám főz, jön-megy. Hogy legyen már valami értelme is, így kötöttem össze az On Air Day-t a kultúrkalanddal, és oké, nem főzünk, de bolhás a humorista, meg álmos stb.

Eléggé kimaxoltad, amit az itthoni stand upban el lehet érni. Hova tovább?

Szeretek dolgokat elkezdeni elölről, könyvet írtam kettőt, sorozatot csináltam kettőt, slammelek, vágok, tehát mindig próbálkozom új dolgokkal.

Azt mondtad, egyfajta B terv, hogy betörj a német nevettető piacra, és már összeállítottál egy "Magyarországról jöttem" műsort. Látod magad előtt, ahogy például Angela Merkelről poénkodsz?

Teljesen el tudom képzelni. Semmivel nem másabb, mint Orbán Viktorról poénkodni. Poénkodni tudok, németül tudok.

"A vége úgyis mindig én vagyok" Fotó: Szabó Gábor - Origo

Amúgy szerinted a kezdő német tankönyvek példamondataiban miért mindig a szörnyen hangzó Udo és Uwe névpáros szerepel?

Ez kurva jó észrevétel, nem tudom. Majd ha már ott állok, és németek milliói néznek, akkor benyomom, hogy: Warum? Bár ők ezt nyilván nem tudják, nem tanulnak németül.

Sokat merítesz a bénázásaidból. Van olyan sztorid, ami még egy stand upban is felvállalhatatlanul gáz?

Nem, mert akkor azt el lehet mondani úgy, hogy a "haverommal történt".

Az elmúlt hetekben a Maksa-féle gólyatáboros-nemi erőszakolós botrány vagy a Charlie Hebdo elleni támadás miatt is sok szó esett arról, hogy mivel és hogyan szabad viccelni. Nálad van olyan téma, amivel képtelen lennél viccelődni?

Nem tudom, szerintem jó poén és rossz poén van, az emberek meg különbözőek. Lehet, hogy sért valakit egy olyan poén, ami például a Vatikánról szól, valaki meg ugyanazon tök jót röhög úgy, hogy keresztény, mert a poén azt felülírja. Lehet bántani vagy beszólni, csak nagyobb legyen a poén, mint a sértés, hogy elvegye az élét. Persze vannak olyan témák, amikről tudom, hogy öngól beszélni, mert a közönség lehet, hogy felszisszen. A Cozma-ügy ilyen volt például, Aranyosi Péter próbálkozott vele. Nem viccet akart mondani, és valahol szerintem egy stand uposnak az is dolga, hogy gondolatot ébresszen a nézőben.

Az önálló estem száz perc, abból mondjuk nyolcvanat ökörködöm, és van húsz perc személyes állásfoglalásom. És tök mindegy, hogy Orbánról, trafikról vagy útdíjról, azt én szeretem beletenni, mert ez vagyok én. És itt érünk körbe, hogy nem biztos, hogy mindennel lehet viccelni, de szerintem mindenről kell beszélni, ami a látókörünkbe kerül.

"Ha a néző elgondolkozik valamin hazafelé, az már fél siker" Fotó: Szabó Gábor - Origo

Nem gondolom, hogy a Maksa bárkit meg akart volna bántani. Harminc éve egy rugóra gyárt poénokat, tudja a képletet, ment a matek, megszületett a poén, kész. Kislánya van, családja van, nem gondolom, hogy bármilyen hátsó szándéka lett volna.

Amerikában sokkal elfogadóbbak, nem lázadnak fel ilyen poénokon, Magyarországon meg sok esetben igen. Tíz év tapasztalata alapján kábé látom, hogy mivel lehet viccelődni,és mivel nem. Amúgy van Tabu este a Dumaszínházban, 18-as karikával. Minden, amit humoristaként nem mondhatsz el, az ott kötelező. A néző erre vesz jegyet, és nem az van, hogy a falunapon döbbenten néznek a lángosra, hogy mi ez, mert a színpadon olyan témákat pedzegetnek. Az már a haladó stand up.

A kópházai néni rezzenéstelen arcánál volt rosszabb nézői reakció?

Akkor kétszer voltam nagyon gyorsan egymás után Kópházán, és azért nézett döbbenten a néni, mert azt a műsoromat már hallotta, engem meg nyilván zavart. hogy "Te miért nem röhögsz?". Amúgy van ilyen, és tök jó kihívás egy Brezsnyev-szemöldökös bácsi, akin látod, hogy csak azért jött, mert a felesége szeret engem, és "na, ne menjé’ egyedül, anya". Az esélyt sem adja meg, de ha egy ilyet elkapsz, az hatalmas sikerélmény.

Nyilván a legrosszabb, amikor nem figyelnek, céges megrendeléseken megesik. Amikor a főnök szeret, és meghív a részlegre, de látod a dolgozókon, hogy fejenként egy ötezresnek sokkal jobban örültek volna – azért ezek kemények. Viszont karbantartanak. Az ingyen töltött káposzta mellé feljönni második helyre figyelemben, az nagyon jó.

"Beliczai, már megint elhoztad a hülye haverodat" Fotó: Szabó Gábor - Origo

Volt egy-két extrém eset, verekedés tört ki egyszer, egy hatvanéves bácsi vert egy tízéves gyereket, nem az övét. Én nyomom a műsort, egy nő meg üvölt, hogy verik a gyerekét, de olyan kétségbeesett anyai hangon, hogy beszartam. "Ki veri kinek a gyerekét?’ – ugye én vagyok a leghangosabb a teremben, és akkor mondja a faszi, hogy: "Hát én, mert ideállt." Mondom: "Bazze, azzal játsszál, akivel egyidős vagy, más tízéves gyerekét ne pofozd már fel a műsorom alatt!" Ott úgy lefagyott 900 ember, hogy nem nulláról, hanem mínusz ötről kezdtünk. Azért ez nem az az eset volt, amikor egy poénnal mindent helyre tolsz.

Az zavar, hogy a könyveid kapcsán nem látod a közvetlen reakciókat?

Annyira zavart, hogy a Szütyiő-ben ezzel is kezdtem, hogy mennyire szokatlan. De szerettem volna kipróbálni egy új területet. A maradandóság miatt is, hogy aki akarja, annak legyen egy kézzel fogható szelete Kiss Ádámból. Egyébként van reakció, csak nem azonnali. Nincs olyan nap, hogy ne jöjjön oda valaki, hogy írjam alá, vagy de szereti.

A zenélés is vonz, vagy a Punnany Massif-koncertes stage divingolás elég?

Amikor zenélgetni akarok, elmegyek a zenész barátaimmal fellépni, lásd Punnany Massif, és akkor a Telik-et én rappelem, és ez nekem is hatalmas élmény, meg az ott lévő embereknek is, úgy tűnik. Rappelni meg mindenki tud. A Sláger tévébe nem akarok menni énekelni.

Gyakori netes komment, hogy Kiss Ádám nagyképű. A barátaid milyen rossz tulajdonságodat említenék?

Huncut, geci, rosszcsont, renitens, szívatom őket. Szétszórt. Főiskolán is ilyen voltam, hogy ami érdekelt, abba kettő fejest ugrottam, ami meg nem, azt hagytam. Vannak olyan területei az életnek, amiből jobb, ha nem veszem ki a részemet – például a csekket valaki adja fel a postán, valaki mosogasson el, és mindenki jobban jár, ha én nem vasalok.

Amúgy ez durva, mert pont nem vagyok nagyképű. A színpadi énem az igen. Kábé nyolcvan százalékban vagyok az a csávó, akit a színpadon láttok. Amikor előadsz egy vicces sztorit, akkor te lehetsz a sztoriban az, aki felülkerekedik, vagy az, aki lúzer, és attól lesz vicces. Én inkább a felülkerekedős típus vagyok, ezt szeretik tőlem az emberek. És ennek van egy olyan hatása, hogy nagyképűnek tűnök.

A Playboy-címlapszereplők fotózás előtt általában durva diétát, testedzést, egyéb instant szépítőkezeléseket alkalmaznak. Most ősszel te éltél ilyesmivel?

Egyet felültem reggel, amikor felültem az ágyban, ez volt az összes testmozgás, és asszem megborotválkoztam, ekkora wellnesst vittem véghez. Amúgy behúzva tartottam a hasam, ezt tudom javasolni a modell-lányoknak, nem kell edzeni hetekig. Amúgy nem látszódtak a kis hurkáim, mivel öltönyben voltam, úgyhogy remélem, rám nem recskázott senki, ha még ennyit hozzátehetek.

Kiss Ádám és Bódi Sylvi a Playboy címlapján Forrás: Playboy

Ez amúgy egy poén volt, mert 15 éves lett a Playboy, én meg az év férfija, ezért jött az ötlet, hogy az első férfi legyek a Playboy-címlap történelmében. Illetve Bruno Mars volt még Amcsiban – ha lenne egy ilyen kis klub, hogy Férfiak A Playboy Címlapján, ott ketten cigizgetnénk.

Férfiak a Playboy címlapján

Igazából Bruno Mars már a tízedik férfi volt, akit az amerikai Playboy a címlapra rakott. A korábbiak:

Peter Sellers (1967 április)
Burt Reynolds (1979 október)
Steve Martin (1980 január)
Donald Trump (1990 március)
Dan Aykroyd (1993 augusztus)
Jerry Seinfeld (1993 október)
Leslie Nielsen (1996 február)
Gene Simmons (1999 március)
Seth Rogen (2009 április)

Olvastam, hogy beléptél abba a korszakodba, amikor képes vagy elolvadni egy gyerek láttán. Ha belevágsz a családalapításba, akkor már nem olyan izgi téma többé a múltad. Ez biztat?

Biztat, bár én máshonnan nézem: onnantól már erről fogok beszélni a színpadon. Mindenkinek jó lesz, ha megtörténik, egyrészt levetkőzhetem végre a tinilányok bálványa kissádámságot. Másrészt kettő keresztgyerekem van ebben a pillanatban, és ők nyitották fel a szemem, hogy tök jó lenne egy olyan kiscsávó otthonra, mint én, vagy mint a barátnőm. Szóval, tervben van, idén lefoglalóztam a barátnőmet, megtörtént a leánykérés, lassan célegyenesbe fordulunk.

"Mindenkinek van egy haverja vagy unokatesója, aki úgy néz ki, mint én" Fotó: Szabó Gábor - Origo

Állítólag eléggé izgulós vagy, de most félóra múlva kezdesz a Dumaszínházban, és ebből nem sokat érezni. Milyen tünetei vannak akkor az izgulásodnak?

Azért ha húsz perc múlva beszélgetnél velem, már nem biztos, hogy válaszolnék. Egészséges drukkról van szó, nem idegbeteg vagyok, nem ütök-verek az öltözőben. Rengeteget mászkálok, öt méteren megyek harminc kilométert, összegereblyézem az agyamban, hogy miről lesz ma nagyjából szó, és azt ülve nem lehet. Meg öt perc csendet kérek előtte. Régen rossz lenne, ha nem izgulnék. Meg tudom csinálni a műsort úgy, hogy ne legyek ott fejben, átkapcsolok robotpilótára, de én szeretem megélni a pillanatot meg a sztorit.