Imádom nézni, ahogy szenvedsz

A héten mozikba került Whiplash-ben egy zenetanár addig hajszolja és szekálja a tanítványait, amíg azok össze nem omlanak, vagy el nem játsszák tökéletesen a dzsesszdarabot. A legmeghökkentőbb az egészben, hogy a zenetanár látható élvezettel alázza meg a diákjait. JK Simmons az Oscar-díj egyik fő esélyesének számít a szadista mentorfigura megformálásért. Most összeszedtük a karakter leghírhedtebb lelki társait a filmtörténetből - ők mind attól érzik jól magukat, ha másnak fájdalmat okozhatnak. 

10. Daniel Day-Lewis - Hentes Bill (New York bandái, 2002)

Az ír színész ötéves szabadságról - amelyet többek között a cipészmesterség elsajátításával töltött - tért vissza, hogy eljátssza a New York bandái vérszomjas és az erőszaktól soha vissza nem riadó bandavezérét. Hentes Bill elvakultan gyűlölte az íreket, és a hentesbárdot korántsem csak állatok feldarabolására használta. Scorsese egy valós személyről, William Poole-ról mintázta a karaktert, aki egyszer társaival azért vert pépesre egy pultost, mert az nem szolgálta ki őket.

Daniel Day-Lewis a New York bandái című filmben Forrás: Budapest Film

Day-Lewis híres arról, hogy a method acting módszerét követve hosszan készül fel szerepeire, és forgatás idején sohasem lép ki a karakteréből. A New York bandái forgatásakor sem volt ez másképp. Előkészületként elment hentessegédnek, a felvételek szüneteiben pedig továbbra 19. századi New York-i akcentussal beszélt és késeket élezett. A Vérző olaj-ban is egy olyan embert alakított, akin szadisták jellemvonásai fedezhetőek fel.

- - -

9. Glenn Close - Merteuil márkiné (Veszedelmes viszonyok, 1988)

A márkiné egy unatkozó arisztokrata, aki cselszövéssel, csábítással, más emberek életének tönkretételével múlatja az időt a 18. századi Franciaországban. Abban leli kedvét, hogy kicsinyes bosszút állhat exszeretőjén, illetve fogadásokat köt a hasonlóan immorális és élvhajhász Valmonttal (John Malkovich), hogy a férfi vajon képes-e elcsavarni a fejét egy erkölcsös és buzgó katolikus, férjezett asszonynak.

Glenn Close a Veszedelmes viszonyok című filmben Forrás: Warner Bros

Glenn Close mesteri mimikával dolgozik, végletesen tudatos nőnek ábrázolja a márkinét, akinek minden kiejtett szava, gesztusa és mozdulata tökéletesen ki van találva és valamilyen célt szolgál. Ördögi és rendkívül szórakoztató teremtény. A film ráadásul azt sem hagyja homályban, miként vált szörnyeteggé a nő. Close karaktere egyszerűen elégedetlen volt a merev társadalom által ráosztott szereppel. Nőként azt kellett volna tennie, amit mások mondanak neki. Ő inkább kitanulta a csalás művészetét, hogy maga irányíthassa a sorsát.

- - -

8. Ben Kingsley - Don Logan (Szexi dög, 2000)

Melyik szerepével azonosíthatják leginkább Ben Kingsley-t? Schindler könyvelője? Gandhi? Az biztos, hogy a tőrőlmetszett pszichopata Don Logan teljes ellentéte az általa megformált két leghíresebb karakternek. Már azelőtt rettegünk tőle, mielőtt felbukkana a Szexi dög-ben, aztán pedig levakarhatatlan piócaként ragad a nyugdíjas éveit Spanyolországban töltő kasszafúróra (Ray Winstone), hogy ugyan térjen már vissza még egy melóra. Neki nem lehet nemet mondani, addig jár a nyakadra és kínoz, míg meg nem törsz.

Ben Kingsley a Szexi dög című filmben Forrás: Film Four

Kingsley olyan emberként írta le Logant, akit a harag működtet. Aki mellett nem szívesen állna egy bárban, és nem kérne tőle tüzet. Mert simán visszakérdezhet, hogy "mi a faszt nézel?!", és onnantól kezdve nincs menekvés. A karaktert egyébként a nagyanyjáról mintázta, akit egy "gonosz és nagyon kellemetlen nőként" jellemzett a színész.

- - -

7. Michael Madsen - Mr. Drapp (Kutyaszorítóban, 1992)

Tarantino életműve roskadozik a szadista szereplőktől, akik örömüket lelik abban, hogy másnak fájdalmat okoznak. Mind közül Mr. Drapp rendelkezik legtisztábban ezzel a jellemvonással. Táncolva közelít a foglyul ejtett és kikötözött rendőrhöz, és közben még a háttérben szóló dalt is tátogja. Ami másnak egy kiadós szex vagy egy vörösboros marhapörkölt, az Mr. Drappnak a másik ember kínzása. Örömet okoz neki, hogy levághatja a zsaru fülét.

Michael Madsen a Kutyaszorítóban című filmben Forrás: Miramax

Ez a szadista karakter hozta el Madsennek a népszerűséget, és a későbbiekben is legtöbbször vele azonosították. Ez meglátszik azon is, hogy jellemzően milyen szerepeket ajánlottak fel a színésznek: kemény, erőszakos fickóként égett bele a köztudatba Madsen, pedig ő játszotta az apát a Szabadítsátok ki Willyt! című filmben. A hírhedt füllevágós jelenettel egyébként meggyűlt a baja, elérzékenyült, és csak nagy nehezen tudott szerepben maradni, miután a foglyot játszó színész azt rögtönözte, hogy apa, és hogy kisfia van. Madsen a forgatás előtt nem sokkal vált apává.

- - -

6. R. Lee Ermey - Hartman őrmester (Acéllövedék, 1987)

A filmtörténet szadista karakterei közül alighanem Stanley Kubrick háborús drámájának kiképzőtisztje hasonlít a legjobban a Whiplash maximalista, diákjait válogatott sértésekkel megalázó zenetanárjához. R. Lee Ermey és J.K. Simmons szájából is valósággal ömlenek a kreatívan megfogalmazott káromkodások. Mindketten abban hisznek, hogy állandó és intenzív nyomás alatt kell tartani a diákokat, illetve újoncokat, és ez a brutális módszer mindkét esetben tragédiához vezet.

R. Lee Ermey az Acéllövedék című filmben Forrás: Mokép

Ermey az amerikai tengerészgyalogságnál volt kiképzőtiszt, Kubrick először csak szaktanácsadónak hívta meg a filmbe. De megváltoztatta a döntését, amikor meghallgatta Ermey hangfelvételét, amin a statiszták fejét ordítja le a katonatiszt. A kontrollmániás rendező, tőle szokatlan módon, megengedte Ermey-nek, hogy átírja, megváltoztassa a szövegét, vagy akár improvizáljon, mivel azt akarta, hogy a film első fele minél jobban hasonlítson egy valódi katonai kiképzésre.

- - -

5. Anthony Hopkins - Hannibal Lecter (A bárányok hallgatnak, Hannibal, Vörös Sárkány)

A nyolcvanas évek végén úgy érezte Anthony Hopkins, hogy a hollywoodi karrierjének vége, visszaköltözött Angliába, és színházi színészként képzelte el a jövőjét. Hannibal Lecter eljátszása A bárányok hallgatnak című thrillerben azonban mindent megváltoztatott. A kifinomult ízlésű, kannibál sorozatgyilkos megformálásáért Oscar-díjat kapott, és azóta is ez a leghíresebb szerepe. Emiatt ismerik fel az utcán, és legtöbbször azt kérik tőle, hogy Lecter jellegzetes manírjait mutassa meg nekik.

Anthony Hopkins A bárányok hallgatnak című filmben Forrás: Orion Pictures

Egy külön cikket érdemelne, hogy miért válhatott ennyire népszerűvé Hannibal Lecter. Hopkins még két további filmben játszotta el a karaktert. Azóta készült egy film a sorozatgyilkos gyerekkoráról (Hannibal ébredése), illetve egy sorozat is Mads Mikkelsen főszereplésével. Szeretünk félni, és Lecter úgy látszik, kiapadhatatlan forrást nyújt ehhez.

- - -

4. Jack Nicholson - Joker (Batman - A denevérember, 1989)

Heath Ledger is szerepelhetett volna itt, de hogyha azt a definíciót nézzük, hogy élvezi, ha másoknak fájdalmat okozhat, akkor Nicholson hisztérikus kacarászásait senki sem überelheti. Magába sűríti és csúcsra járatja a megalomán gonoszokra jellemző összes létező manírt, sóhajt, vigyorog, teátrálisan szomorkodik, dühöng, idiótán vihog, táncol, ellenállhatatlanul udvarol, ha úgy tartja kedve, gyilkol, és ezt átkozottul szórakoztató végignézni.

Jack Nicholson a Batman - A denevérember című filmben Forrás: Mokép

Nála tényleg nem lehet tudni, hogy milyen ocsmányságot fog a következő pillanatban művelni, nincs nagy terv, csak a hullámokban érkező vágy, hogy ideje megint valami gonoszságot művelni. Imád játszani az áldozataival, mindenki ismeri a kérdést, amit az ifjú Bruce Wayne-nek szegezett, miután lelőtte a szüleit: "Táncoltál már az ördöggel sápadt holdfénynél?" 2016-ban egy újabb Joker-interpretációt ismerhetünk majd meg, a Suicide Squad-ban Jared Leto játssza majd az elrondított képű gonoszt.

- - -

3. Louise Fletcher - Ratched nővér (Száll a kakukk fészkére, 1975)

A szadista karakterek eljátszásakor a legtöbb színész szabadjára engedi az exhibicionizmusát és széles gesztusokkal dolgozik. Nem így Louise Fletcher, aki mellőzte a teátrális színészi eszközöket, és egy feltörhetetlen, erős tekintetű, szelíd mosoly mögé bújó személynek ábrázolta Ratched nővért, akiről csak fokozatosan derül ki, hogy mesteri manipulátor, nem tűr ellenvetést, és élvezettel használja ki teljhatalmát. Ratched azzal hoz ki mindenkit a sodrából, hogy őt magát szinte lehetetlenség kibillenteni a nyugalmából. Ő az állam személytelen elnyomó gépezetének a tökéletes megtestesítője.

Louise Fletcher a Száll a kakukk fészkére című filmben Forrás: Mokép

Fletcher így foglalta össze az általa eljátszott karaktert egy interjúban: "...az élet mér régen véget ért számára". Annyira nem értette meg a saját érzéseit, hogy nem talált örömöt az életében, és azt a tényt is figyelmen kívül hagyta, hogy nem lehet mindig igaza. Brutális módszerekkel gondoskodott a rá bízott betegekről, de meg volt győződve arról, hogy helyesen cselekszik. Ratched megformálásáért Oscar-díjat kapott Fletcher, a köszönőbeszédét így indította: "Úgy tűnik, hogy annyira utáltatok engem, hogy egy díjat adtatok ezért."

- - -

2. Joe Pesci - Tommy DeVito (Nagymenők, 1990)

Joe Pesci pöttöm gengsztere attól vált igazán félelmetessé, hogy a legapróbb szikra is elég volt neki ahhoz, hogy robbanjon. Az ember soha nem érezheti magát biztonságban mellette. Emlékezünk csak arra a jelenetre, amikor elkezdi kérdezgetni, hogy ebben most mi volt vicces. Fokozatosan fagy le a vigyor a gengszterek képéről, és már a legrosszabbra készülnek. A legértelmetlenebb halála egy tizenéves fiúnak volt a filmben, egy apróság miatt az egész tárat beleürítette Pesci.

DeVito karakterét legnagyobb részben egy valódi New York-i maffiózóról, Thomas DeSimonéről mintázták. DeSimone tizenhét évesen gyilkolt először, indok nélkül lelőtt egy embert az utcán, csak hogy megmutassa, mennyire kemény fickó. Nem sok kellett neki, hogy kinyírjon valakit, utána pedig előszeretettel cseveget róla. "Élvezetet okozott neki, ha eltörhette valakinek a csuklóját, megölhetett valakit vagy szétverhetett valakit egy baseballütővel" - mesélte róla egy rendőrnyomozó.

- - -

1. Dennis Hopper - Frank Booth (Kék bársony, 1986)

Hopper titokzatos gázt inhaláló, Isabella Rosselinit terrorizáló gonosza miatt sokunk ereiben megfagyott a vér, mikor először láttunk David Lynch Kék bársony című, a kisvárosok egyen magasságúra vágott pázsitja alá bekukkantó, misztikus remekművét. Ma már nehéz bárki mással elképzelni Frank Booth karakterét, pedig sokáig nem merült fel komolyan Hopper neve, mivel a színész a nyolcvanas évek elejére kezelhetetlenné vált, teljesen szétesett.

Dennis Hopper és Isabella Rossellini a Kék bársony című filmben Forrás: MGM

Hiába szokott le a drogról és szedte rendbe az életét, a rendezők csak nehezen szavaztak neki megint bizalmat. Lynchet azzal hívta fel, hogy azért neki kell eljátszania a szerepet, mert ő maga Frank. "Én teljesen megértem Franket. Arról voltam ismert, hogy megaláztam embereket, amikor részeg voltam vagy be voltam szívva... Szexuális töltetű játékokat is sokat játszottam" - mondta a színész. A valódi Dennis Hopper azért inkább mazochista volt, mint szadista.