Juliette Binoche is tud rossz színésznő lenni

A Nobody Wants the Night című európai koprodukcióval nyitott a berlini filmfesztivál, amelyben Juliette Binoche kiállhatatlan bundás úrinőként ripacskodik az Északi-sark közelében. 

A berlini filmfesztiválnak valószínűleg sose lesz még egyszer akkora szerencséje a nyitófilmmel, mint tavaly, amikor A Grand Budapest Hotel minőséget, sztárokat és egy, az egész évre kiható filmsikert hozott el a német fővárosba. Idén sajnos újra meg kellett elégedniük egy olyan nyitófilmmel, a Nobody Wants the Night-tal, ami feltehetőleg nem kellett más filmfesztiválnak és kimeríti az amerikai kritikusok által kedvelt "europuding" fogalmát.

Europuding, mert spanyol a rendezője, francia a főszereplője, Bulgáriában forgatták, de a szereposztásban akad angol, ír és japán színész is, mindenki különböző akcentussal beszél és sokszor csak az adja a cselekményt, hogy a szereplők nem értik, mit mond a másik. Pedig a történet sokkal érdekesebbnek indul: Grönlandon vagyunk 1908-ban, az Északi-sark felé barangoló Robert Pearyt keresi az eszkimók között a tűzrőlpattant felesége (Juliette Binoche).

Juliette Binoche a Nobody Wants the Night című filmben Forrás: Berlinale

Binoche ritka európai kincs: minden földrészen foglalkoztatják és bármely filmet képes felemelni puszta jelenlétével. A Nobody Wants the Night-ot viszont nem sikerül, sőt, meglepően ripacskodik és mintha nehezére esne, hogy angolul színészkedjen (pedig korábban többször is bizonyította, legutóbb a Sils Maria felhői-ben, hogy angolul is ugyanolyan elbűvölő tud lenni, mint franciául), bár nem kedvez neki, hogy karaktere, a kutyás szánon bundában és napszemüvegben pöffeszkedő úrinő, kifejezetten elviselhetetlen perszóna.

Egy irtó hosszúra, sőt, voltaképpen a film felére elnyújtott bevezető után Isabel Coixet (Az élet nélkülem, A szavak titkos élete) filmje akkor kap erőre, amikor Binoche karaktere egyedül marad a közelgő sarkköri télben Allakával (Rinko Kikucsi), a lelkes eszkimó lánnyal, akivel végül több közük is lesz egymáshoz, mint, hogy kommunikációs nehézségeiket élnek át egymás társaságában. Minden, ami jó ebben a filmben, az utolsó harmadára koncentrálódik és többnyire Kikucsi alakításához kötődik, kérdés, hogy kinek lesz türelme kivárni.

Juliette Binoche és Rinko Kikucsi a Nobody Wants the Night című filmben Forrás: Berlinale

Nyitófilmként a Nobody Wants the Night fogadtatása inkább negatív volt Berlinben, bár legalább a szándék értékelendő, hogy amikor folyamatos a vita a filmvilágban az egyenjogúság hiányáról, egy európai rendezőnő, női főhősökről szóló filmje kapta a kiemelt nyitóestét.

- - - - - - - - - -

Onozó Róbert élőben tudósít a Berlinaléról, kövesse a Twitteren is!