Michael Mann, Wachowski testvérek, Johnny Depp. Volt idő, amikor elképzelhetetlen lett volna, hogy kudarcot valljanak. Mann csinálta meg a kilencvenes évek emblematikus bűnfilmjét, a Szemtől szemben-t De Niróval és Pacinóval, a 2004-es Tom Cruise-os éjszakai rohanás, a Collateral volt az utolsó filmje, amely kritikai szempontból is sikeres volt, és már Amerikában is behozta a pénzét. A Mátrix-trilógia – és főleg az első rész – jelentőségét nem kell magyarázni, ahogy azt sem, hogy legkésőbb A Karib-tenger kalózai-val Johnny Depp a világ minden részén kedvelt és eladható sztárrá vált. Mi történt velük, hogy most alig kíváncsi rájuk valaki?
Mann Blackhat című cyberthrillerjének bukásán nincs mit szépíteni. Hetvenmillió dollárból készült, ehhez képest Amerikában nyolcmilliót sem gyűjtött össze a pénztáraknál, és a világ többi országában is siralmasan szerepelt (8,7 millió dollár).
A film sorsa már az első hétvégén eldőlt: minden idők tizenegyedik legrosszabb nyitását produkálta a 2500-nál több moziban szétterített filmek mezőnyében. A második héten még adtak neki esélyt, a harmadikon 2568 mozi helyett már csak 236-ban vetítették, aztán egyszerűen levették a műsorról. Futószalagon jönnek a filmek, és manapság alig kapnak időt a bizonyításra.
Mannt nem most hagyta először cserben a közönség. Már a Miami Vice és a Közellenségek (főszerepben: Johnny Depp) sem hozta vissza az árát Amerikában, kellettek nagyon a nemzetközi bevételek ahhoz, hogy nyereségesnek tudják elkönyvelni a filmeket. Fokozatosan unt rá a közönség Mann akciófilmként és gengszterfilmként reklámozott szerzői vízióira.
Úgy látszik, Mann már nem divatos rendező, de a Blackhat katasztrófájában sok minden más is közrejátszott. Először is: a hackelésről sokadszorra is bebizonyosodott, hogy nem mutat jól filmen, kockázatos dolog nagyon egy olyan thrillert forgatni, melyben egy cyberterroristát kerget egy jó útra tért hacker. Erről mindenkinek az jut eszébe, hogy izgatottan gépelő embereket és számítógépek képernyőjét kell majd bámulnia.
Papíron jó ötletnek tűnt, hogy nyerjék meg Thort, vagyis Chris Hemsworth-t főszereplőnek, de róla meg az derült ki most, hogy a rajongótábora csak akkor lelkesül be, ha kalapács vagy szekerce van a kezében. Azért nem kelnek útra, hogy kedvencüket egy hozzá nem illő szerepben (számítógépzseni) láthassák. A Blackhat-tel szemben a két évvel ezelőtti Hajsza a győzelemért például a javára tudta fordítani Hemsworth szörfös lazaságát.
A film időzítése is hibádzott. Ugyanazon a héten volt a Blackhat premierje, mint amelyiken az Amerikai mesterlövész-t széles körben vetíteni kezdték. Eastwood háborús drámája elszívta a cyberthriller elől a levegőt, mindkét filmnek az R korhatáros akciófilmekre kapható felnőtt férfiak csoportja volt a célközönsége. És persze az sem segített, hogy a kritikák egyöntetűen temették a filmet. Mi sem voltunk kivételek.
A Blackhat esetében el lehet elmélkedni a különféle okokon, és hogy mennyire voltak felelősek a bukásért, a Mortdecai-nál azonban minden nyíl Johnny Depp irányába mutat. Önhittségében azt hihette, hogy hiába szerződött le egy igénytelen produkcióhoz, elég felragasztania egy mulatságos bajuszt, és máris tódulni fognak a nézők.
Valójában nem tudta senki, hogy ki ez a furcsa figura, akit Depp játszik, és ezt nem is akarták igazán elmagyarázni a készítők. Helyette bajuszokat ragasztottak reklámkampány gyanánt a többi szereplőre, köztük Gwyneth Paltrow-ra. Depp imázsa, védjegyszerű bohóckodása elég lesz a sikerhez – gondolhatták a marketingesek.
Azt nem vette senki számításba, hogy Depp karrierje már régóta leszálló ágban van, és a nézőknek egyre inkább elegük van új kihívásokat kerülő, ripacs játékából. Ha az amerikai bevételt nézzük, a Mortdecai sorban az ötödik bukása. A Rumnapló, az Éjsötét árnyék, A magányos lovas és a Transzcendens is csődöt mondott a pénztáraknál, Depp azonban nem vonta le a tanulságot, nem vett vissza a manírossá vált bohóckodásából. Az is lehet persze, hogy már nem érdekli a színjátszás komolyabbik oldala.
A Mortdecai 60 millióból készült, Amerikában 7,7 millió dollárt kuporgatott össze, a Blackhat-hez hasonlóan ezt a filmet is hamar kipucolták a tengerentúli mozikból. A világ többi részén egy csöppet nagyobb volt az érdeklődés, és 19,6 millió dollár értékben váltottak rá jegyet. Az Amerikán kívüli világ valamiért nehezebben szakad el Johnny Depptől. Magyar viszonyok között csalódást keltő ugyan a Mortdecai ötvenezret meghaladó össznézőszáma, de bukásnak túlzás lenne nevezni.
A hazai csekély, de létező érdeklődés természetesen nem befolyásolja érdemben az összképet: soha nem volt még ennyire mélyen Johnny Depp ázsiója. 2017-ben jön A Karib-tenger kalózai ötödik része, kérdés, hogy az embereket érdekli-e még Sparrow kapitány, vagyis az a vicces karakter, aki hajdanán még frissnek hatott, most viszont sokadjára játszotta el egy alig módosított változatát a színész. Oda jutottunk, hogy utánérzésekből él a hajdani szupertehetség. A nézők erre ráuntak, a kritika lemondóan legyint.
A Wachowski testvéreknek sem a legutóbbi filmjük volt az első bukásuk. A 2008-as Speed Racer – Totál turbó még a nemzetközi jegybevétellel együtt sem hozta vissza a 120 milliós gyártási költségeit, a Felhőatlasz pedig 130 milliót termelt világszinten a 100 milliós büdzséhez képest, amelyhez ugye hozzájön a több tízmilliós marketingköltség.
A Jupiter felemelkedése hivatalosan 176 millió dollárból készült, de a Deadline szerint ez az összeg valójában meghaladja a 200 milliót, a marketingre pedig további 100 milliót költöttek. Ehhez képest 37 milliónál jár a film bevétele Amerikában, a világ többi részén pedig 61 millió dollárt hozott. Wachowskiék maguk is úgy érzik, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy szabad kezet és sok-sok tízmillió dollárt kaptak arra, hogy a saját szerzői víziójukat megvalósítsák.
Sokaknak már múlt nyáron rossz előérzetük volt, amikor a film premierjét tavaly júliusról áttolták februárra. A tesztvetítéseken nem teljesített jól a Jupiter, illetve a film képi világával sem volt elégedett a stúdió. További milliókat öntöttek bele a produkcióba, abban a reményben, hogy meg lehet javítani.
Nem így történt. Wachowskiéknak mindenképpen jár a dicséret azért, hogy egy új fantáziavilágot, egy eredeti ötletre épülő sci-fit alkottak. Egyre kevesebb ilyen film készül. Az eredeti ötlet azonban lehet pocsék is, a Jupiter felemelkedésé-vel esetében ez a helyzet, és úgy tűnik, ezt a nézők előre kiszagolhatták. Kaotikus és bárgyú sci-fi lett a filmből, ami még feleslegesen túl is van csicsázva.
Bár ennek a három filmnek a megítélésében ritka nagy összhang alakult ki nézők és kritikusok között – magyarul: szinte mindenki pocséknak tartja őket –, egy okból mégiscsak lehet sajnálkozni a kudarcuk miatt. A saját víziót megvalósító, szerzői rendezők és a hajdan filmeket egymagukban sikerre vivő színészikonok felsülése azt vonja magával, hogy Hollywood még inkább elutasítja az egyénieskedést, és szigorúan a bevált receptre koncentrál.
A legnagyobb közhelyeket lehetne most elpufogtatni a százmilliós látványfilmekben gondolkodó amerikai filmiparról: fantáziátlan, futószalagon gyártott, franchise, reboot, remake, folytatás, szuperhősök és így tovább. A következő években még inkább ezt fogjuk kapni, mert az anyagi kockázat így a legkevesebb, és mert erre ülnek be az emberek. Az eddig saját fejük után menő rendezők és színészek pedig vagy betagozódnak a rendszerbe, vagy munka nélkül maradnak.
Van azért egy harmadik megoldás is, és ennek lehetne örülni a legjobban: ha Mann, Depp, a két Wachowski és a hasonló cipőben járó filmesek visszatérnek az alacsonyabb költségvetésű filmek készítéséhez. Látták Mann és a Wachowski tesók első rendezéseit? Az erőszak utcái-t és a Fülledtség-et? Vagy Depptől a Halott ember-t? Ezek nagyszerű filmek, a háromból kettő egyenesen mestermű, és töredékébe kerültek a mostani munkáiknak.