Will Smith lazán átverte a fejünket

Will Smith szupersztár státusza megroggyant az utóbbi időben, és a Focus - A látszat csal sem repíti vissza Hollywood csúcsára. Pedig a szörnyű A Föld után után egy nagy lépést tett a jó irányba a színész ezzel a mások becsapását művészetként bemutató szélhámosfilmmel.  Margot Robbie túlragyogja partnerét, ha így folytatja, hamarosan őt lehet majd szupersztárnak hívni. Elégedettek lehetünk, ugyanis nem csupán egymást sikerült többször becsapniuk, hanem minket nézőket is.  

Will Smith pár évvel ezelőttig tévedhetetlen szupersztárnak számított. Abba az elit színészklubba tartozott, amelynek tagjai bármit sikerre tudnak vinni (most nagyvonalúan feledkezzünk meg a Vadiúj vadnyugat-ról.) Egyetlen sikerszéria sem tarthat azonban örökké, a színésszé 2012-ben szakadt meg, amikor előrukkolt A Föld után-nal. A film mély sebet ejtett rajta, nemrég egy interjúban pályafutása legfájdalmasabb kudarcának nevezte.

Most egy élénk színekben pompázó, lazasággal átitatott, a nézőt sokszor az orránál fogva vezető szélhámosfilmmel próbálja visszanyerni a közönség bizalmát. A Focus - A látszat csal felszínes alkotás ugyan , magyarul a csillogás és szemfényvesztés mögött nincsen semmi, de keveri annyira ügyesen a lapokat, hogy most ez is elég legyen. Szerintünk legalábbis. Az amerikai mozinézők ugyanis nem igazán voltak kíváncsiak a visszatérő Smith-re, és a Focus még a szörnyű A Föld után-nál is kevesebb pénzt hozott az első hétvégéjén. A magyar mozikban pedig egy tengeri szivacs törölte képen.

Majd kicsattan az önbizalomtól és a kivagyiságtól - Will Smith a Focus - A látszat csal című filmben Forrás: InterCom

Smith némileg visszafogta magát, nem akarja megmenteni a világot, csupán a szélhámosok legjobbikát, minden piszkos trükk tudóját játssza el. Persze így is majd kicsattan az önbizalomtól és a kivagyiságtól, de ez az aprócska visszalépés már elég ahhoz, hogy újból szimpatikussá váljon.

Nicky Spurgeont, becenevén Zselét (Will Smith) összesodorja a véletlen egy szárnyait bontogató zsebessel és csalóval (Margot Robbie). Jess Barrett egy ósdi trükkel próbálja megkopasztani Nicky-t, aki ugyan rögtön kitalálja a nő valódi szándékát, de szakmai kíváncsiságból, és mivel elképesztően dögösnek találja Jesst, eljátssza, hogy nem sejt semmit. Kell még egy kis idő, tapogatózás és színjáték, de idővel letisztázódnak a szerepek, és Zselé lesz a mester, Jess pedig a tanítvány.

Előbb az egyik csapja be a másikat, aztán fordítva - Will Smith és Margot Robbie a Focus - A látszat csal című filmben Forrás: InterCom

Innentől kezdve aztán az összes, ismert állomását végignézhetjük az ilyen típusú filmes kapcsolatoknak: előbb az egyik csapja be a másikat, aztán fordítva, a tanítvány utoléri tudásban a mesterét, és még az is bekövetkezik, ami minden esetben a legtöbb gondot okozza: a mester beleszeret a tehetséges tanítványába. Ismert tánclépések ezen, de szórakoztató nézni, ahogy egyik követi a másikat, mivel Will Smith és Margot Robbie adja elő őket: felváltva ragyognak és bosszantják fel egymást, ritkán pedig még arra is képesek, hogy egyszerre szeressenek.

A Focus legfőbb erénye, hogy a nézőjével is képes eljátszani. Elhiteti velünk, hogy ez az egész szélhámosbiznisz csak egy játék, aztán hirtelen átvált komolyba, de ez sem tart sokáig, és kiderül, hogy még az is játék volt, amit halálosan komolynak hittünk. Szóval nincs nyugvópont, mindig tudnak még egyet tekerni a dolgokon. A csavarok kellően váratlanok és nyakatekertek ahhoz, hogy meglepődjünk rajtuk, viszont csak súrolják, de nem lépik át a lehetetlenség határát, így nem zökkentenek ki a filmből.

Az is játék volt, amit halálosan komolynak hittünk - Margot Robbie és Rodrigo Santoro a Focus - A látszat csal című filmben Forrás: InterCom

Ha egy kicsit kísérletezőbb lenne a film szerkezete és nyersebb a stílusa, valamint szabálytalanabbak a karakterei, akár még azt is hihetnénk róla, hogy a kilencvenes években készült. Nem véletlenül emlegette a vetítés után egyik ismerősöm a Mint a kámfor-t. Soderbergh filmje töltötte be az irigyelt és utolérhetetlen mester szerepét a Focus esetében.

A mostani hollywoodi filmekkel ellentétben nem bombáz állandóan ingerekkel, nem próbál kényszeredetten a székbe szögezni a Focus, helyette hátradőlve mesél, és közben sohasem felejt el belekortyolni az italába. Ez a laza, nyári délutánokra jellemző hangulat aztán könnyen átragad a nézőkre, annál is inkább, mert nyugis jazz és egyéb lötyögős zenék szólnak, és drága ruhákban illegetik magukat szép emberek.

Nem bombáz állandóan ingerekkel - Will Smith és Margot Robbie a Focus - A látszat csal című filmben Forrás: InterCom

A Focus - A látszal csal nem jön ki jól a műfaji összehasonlításból, mivel hiányzik belőle a Kilenc királynő című zseniális átverős film drámai súlya, a Brothers Bloom - A szélhámos fivérek egyediségre törekvő szerzői hangvétele, vagy A tökéletes trükk önreflexív többrétegűsége. Szóval híján van olyan tulajdonságoknak, melyek birtokában emlékezetes alkotássá válhatott volna. Arra viszont így is ragyogóan megfelel, hogy bő másfél órára ellazuljunk. Stílusosan fényképezett, kellemes kis semmiség.