A magyaroknak is van végre tökös nindzsájuk

Az Argo 2 lendületesebb és látványosabb, mint az előző rész, és akadnak benne remek poénok is. De jóval több vagányság és az első résztől való bátrabb elszakadás kellett volna ahhoz, hogy most egy igazi, parádés magyar akcióvígjátékot ünnepeljünk. Így igazán elégedettek csak az Argo tántoríthatatlan rajongói lehetnek. Kulka János viszi a prímet. 

A 2004-ben bemutatott Argo, Árpa Attila akciófilmje köré fű alatt nagy kultusz nőtt. Guy Ritchie és Tarantino filmjeihez hasonlították, a szövegeit idézgették, fórumokban áradoztak róla. Óriási és elkötelezett rajongótábora alakult ki. Nagy kérdés, hogy az első rész hívein kívül új nézőket is tud-e szerezni magának az Argo 2, és persze az is, hogy überelve a Coming out 141 ezer nézőjét, lehet-e ez a Vajna-korszak eddigi legsikeresebb filmje. Benne van a pakliban, hiszen az első részre 132 ezren ültek be.

A rajongóknak van egy jó hírünk. Ha szerették az első részt, szinte biztos, hogy ezt is bírni fogják. A többieknek már nem tudok ennyire megnyugtató válasszal szolgálni. Eltűnt az első rész amatőr filmekre emlékeztető bájos ügyetlenkedése és epizodikussága, és néhol egészen profi munka benyomását kelti, de ugyanaz a bunkó, suttyó humor viszi előre a filmet, és ez legalább annyi embert riaszthat el, mint amennyit bevonz. Voltak ezzel ellentétes és ezt erősítő nyilatkozatok is, de az igazság az, hogy ez a film a rajongóknak készült.

Fű alatt nagy kultusz nőtt köré – Bicskey Lukács, Kiss József és Kovács Lajos az Argo 2-ben Forrás: InterCom

Engem az első akciójelenettel sikerült a legjobban meglepnie az Argo 2-nek. Annyira pofás, ritmusos és kreatív elhalálozásokkal teli nyitást rittyentettek össze Árpáék, hogy ha a megdermedő képeken nem jelennének meg magyar nevek, és nem lett volna ismerős Téglás Zoltán arca az Ignite nevű zenekarból, és mindezt a tévében kapom el véletlenül, azt is hihettem volna, hogy egy B kategóriás amerikai akciófilm elejére sikerült odakapcsolnom. Miami felhőkarcolóit kerülgető helikopter, öltönyös bérgyilkos, halálosztó távol-keleti szupercsaj – távolról sem eredeti, de végre sikerült egy Hollywoodban bevált sémát értő módon leutánozni.

Az éjszakai műsorsáv varázsa akkor sem illan el, amikor Kulka János tűnik fel egy tokiói irodában, és kiderül róla, hogy ő Fekete Lótusz, a rettegett nindzsa. Sőt, ő lesz a film egyik legizgalmasabb karaktere, és Kulka szerencsére nem viszi el a karikatúra irányába, inkább sejtelmesen, szimpatikus visszafogottsággal játssza el. Egyedül Fekete Lótusz esetében lehet azt érezni, hogy több van ebben a karakterben, mint amit elsőre érzékel az ember. Még egy kis ki nem mondott, csak sejtetett múltbéli dráma is ott feszül közte és a karddal szintén mesterien bánó japán csaj (Kim Young-Shin) között. Kár, hogy ez a szál végül elsikkad, és kizárólag Balog Tibi és bandája szerencsétlenkedéseire koncentrál a film.

Sejtetett múltbéli dráma feszül köztük – Kim Young-Shin és Kulka János az Argo 2-ben Forrás: InterCom

A bajok ott kezdődnek az Argo 2-vel, hogy igazából nem is folytatás, hanem az első rész remake-je. Lendületesebb, látványosabb, ügyesebben ugrál a különböző, egymás életére törő csapatok között – de lényegében ugyanazt a történetet süti el még egyszer. Nem biztos, hogy úgy lehet a rajongók igényeit a legjobban kielégíteni, ha kijavítva annak néhány hibáját, de alig térünk el az első résztől, és még a poénjaiból is sokat elismétlünk. A múltidézés mellett abba is energiát kellett volna fektetni, hogy a szereplők többsége ne csupán a forgatókönyv-írói szeszély és ordas nagy véletlenek miatt álljon fel ismét a rajtvonalhoz. Mert ez így túlságosan is kierőszakolt.

Ugyanúgy van egy mindenkit mozgásba lendítő céltárgy, csak most római kincs helyett a világ első adathordozójáért megy a hajsza. Balog Tibi és agyalágyult bandája ugyanúgy szerez maga mellé egy szakértőt, ezúttal egy számítástechnika-tanárt (Bán János), mert ahogy az első részben a latin szöveggel, úgy most sem bírnak el a küldetésük részleteit tartalmazó dongle-lel (a pendrive egy fajtája). Még egy múzeumba is betörnek ismét.

A második részre kidomborodtak Tibiék korlátai is. Egysíkú karakterek, így a hozzájuk kötődő humor is az. Kovács Lajos karizmája elviszi a film végéig Balog Tibit, de a pöttömnyi agyú Tyson (Kiss József) és Pszichó (Bicskey Lukács) figurájából fakadó önismétléssel nem tudott mit kezdeni a folytatás. Nem szerencsés, hogy ha a szótlan, dühöngő őrültet alakító Bicskey akárkivel is vív meg, én óhatatlanul az ellenfélnek szurkolok, mert azok érdekesebb személyiségek, és inkább őket nézném tovább.

A suttyó négyes fogatból egyedül Bodrit (Scherer Péter) sikerül élővé tenni. Vele történt valami az elmúlt tíz évben (gusztustalan kajákat sóz el ételkihordóként), ő képviseli a filmben a magyar valóságot, és hozzá fűződik a legjobb poénok többsége. Sokat elmond a jelenünkről az egyszemélyes ételkihordócég szlogenje („Friss, egészséges és magyar”), megindító, ahogy hűséges kutyaszemekkel bámulja a börtönből szabadult, ismét a régi szerkójában feszítő Balog Tibit, és vicces, ahogy még az autós üldözés közben sem tud kiszakadni filléreskedő hétköznapjaiból, és a tankoláson jár az esze.

Egyedül Bodrit sikerült élővé tenni – Scherer Péter az Argo 2-ben Forrás: InterCom

Fekete Lótuszt és Yumikót (Kim Young-Shin) már dicsértem az új szereplők közül, Hangyás Dzsonit (Nagypál Gábor) és roma gengszterbandáját viszont már kevésbé tudom. Nem találtam felháborítónak vagy rasszistának Dzsoniék ábrázolását, mert a film más érzékeny területek irányába (Szent Korona-hívők, szlovákok) is odaszúr merész viccekkel. Hangyásék megjelenésével karikatúrába vált át a film, és az addig is ingadozó színvonalú humor túl harsány lesz. Engem ott vesztettek el, amikor Balog Tibit egy kultklasszikusból ismerős, extrém jelmezbe öltöztették. Ez már túl sok volt.

A film akcióvígjáték mivolta a múzeumi rablás idején éri el a csúcspontját. Ugyan ez egy újrahasznosított és feltupírozott ötlet az első részből, de itt tényleg kiváló ritmusérzékkel siklunk át az egyik poénból a másikba. Még az ezerszer elsütött, legutóbb a Paddington című mackós gyerekfilmben (!) látott Mission: Impossible-utalás is jól sül el. A filmvégi nagy kaotikus leszámolásra azonban már nem jutott a rendezői kreativitásból, bántóan összecsapott lett.

A végső leszámolásra elfogyott a lendület – Bicskey Lukács és Kulka János az Argo 2-ben Forrás: InterCom

Az Argo 2 ugyanolyan távol van a katasztrófától, mint attól a magas minőségtől, amit Árpa Attila előlegezett meg a filmnek a magabiztosságtól duzzadó nyilatkozataiban („baszott jó lett”). Ha valamit sajnálok, akkor azt, hogy nem mertek jobban eltávolodni az első résztől. Mintha gúzsba kötötte volna az alkotókat annak a filmnek a népszerűsége, a megfelelni akarás a rajongóknak. Így aztán az Argo-fanatikusok boldogok lesznek, akik viszont egyszerűen egy jó magyar akcióvígjátékra áhítoznak, felemás érzésekkel távoznak majd a moziból.