Kénytelenek voltak kutyahúst enni

Voltak évek, amikor a kubaiak grépfrúthéjat és háziállatokat ettek, de a havannai háztetőkön szextől kezdve disznóölésig még ma is bármi megeshet. Laurent Cantet hét éve Arany Pálmát nyert Cannes-ban egy francia gimis osztály konfliktusait bemutató dokumentarista filmjével. Most felköltözött a kubai háztetőkre, hogy a helyiek kiábrándultságáról és egy elveszett generációról forgasson szívbemarkoló filmet. A Havannai éjszaka francia rendezőjével Párizsban beszélgettünk. Kiderült, vannak dolgok, amikben Kuba Magyarországra emlékeztet. 

• Laurent Cantet négy remek filmet is csinált, mire Az osztály-lyal berobbant: elnyerte vele 2008-ban a cannes-i filmfesztivál fődíját.
• A Havannai éjszaka egy rövidfilmből nőtt ki, amit egy Kubáról szóló szkeccsfilmbe készített.
• A film olyan, mint egy kibeszélőshow: kubai öregurak egy háztetőn vesézik ki életüket és országuk traumáit.
• Kubában a Szovjetunió összeomlása után tíz nagyon nehéz év következett: nem volt elég üzemanyag és élelmiszer.
• Cantet eszménye a hitelesség, filmjei leggyakrabban dokumentaristák. Szerinte a film feladata, hogy ásson a dolgok mélyére.

Az osztály című 2008-as filmje elképesztő sikere után, gondolom, elhalmozták ajánlatokkal. Milyen volt ez az időszak ön számára? Nehéz volt eldönteni, hogy mi legyen a következő filmje?

Nem volt nehéz, elég hamar kitaláltam, hogy Joyce Carol Oates Foxfire című könyvét akarom adaptálni, amit Az osztály vágása alatt olvastam először. Az osztály sikere miatt abban a kiváltságban volt részem, hogy továbbra is olyan filmeket csinálhattam, amilyeneket szerettem volna, anélkül, hogy valaki rám kényszerítené, hogy nagy sztárokkal dolgozzam vagy akciójelenetekkel tűzdeljem tele a filmet.

Csúnyán elbántak vele - Foxfire Forrás: Haut et Court

A következő filmje az angol nyelvű Foxfire volt, ami nem kapta meg azt a figyelmet, amit megérdemelt volna. Amerikában például be sem mutatták. Ez frusztráló volt ön számára?

Igen, elég rosszul érintett. A Foxfire nagyon kedves számomra, az egyik kedvencem az összes filmem közül. Úgy éreztem, sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt a történetmesélés és a politikai tartalom között, ami mindig is foglalkoztatott engem. Szerintem méltánytalan volt, ahogy elbántak vele.

Mit szóltak a producerei, amikor ezután azzal állt elő, hogy a következő filmje középkorú kubaiakról fog szólni, akik egy tetőn beszélgetnek?

Hogy erre válaszolni tudjak, el kell mesélnem a projekt eredetét. Három évvel ezelőtt csináltam egy epizódot a Havanna, szeretlek! című szkeccsfilmbe, amely hét különböző rendező hét rövidfilmjéből állt össze. Leonardo Padura íróval már akkor kitaláltuk, hogy egy rövidfilmmé kéne kibővíteni azt a történetet, de hamar rájöttünk, hogy az nem lesz elég: nagyjátékfilmre van szükség. Didar Domehri producer a kezdetektől fogva képben volt azzal kapcsolatban, hogy mire készülünk, hitt benne, és küzdött érte, hogy megvalósulhasson. Tehát nem kellett meggyőznöm senkit.

A Havannai éjszakák nem fest különösebben derűs képet a mai Kubáról. Nem féltek a kubai színészek, hogy problémájuk származhat, ha részt vesznek a filmben?

Egyáltalán nem féltek a színészek, sőt nagyon lelkesek voltak, és ragaszkodtak hozzá, hogy részt vehessenek a filmben. A forgatási engedélyeket is könnyen megkaptuk, anélkül, hogy változtatnunk kellett volna a forgatókönyvön. Ez azt mutatja, hogy jelentős változások zajlottak le Kubában, kevésbé félnek attól, hogy valaki a társadalom problémáiról akar beszélni.

A kubaiak még mindig nem látták a filmet - Laurent Cantet Forrás: AFP

Azért nem minden rózsás, mert a havannai filmfesztivál az utolsó pillanatban, különösebb magyarázat nélkül törölte a programból. Ez nagyon elszomorított, mert a filmet elsősorban azért csináltuk, hogy a kubai közönség megnézhesse.

Ön szerint valaha be fogják mutatni Kubában?

Reménykedünk benne. Nagy felhördülést váltott ki, hogy visszamondta a fesztivál a vetítést, a színészek, Padura és a kubai filmesztéták szövetsége is tiltakozott a lépés ellen. Hamarosan kiderül, hogy mikor kerül a kubai mozikba a film, aminek nagyon örülök, mert az első vetítésen mindenképpen részt szeretnék venni.

Mi ez a "különleges időszak", amit a film főhősei olyan gyakran emlegetnek?

Ez a Szovjetunió széthullása utáni időszakra utal, amikor az országba áramló pénz egyszerre csak elapadt. A szovjetek addig például nagyon emelt áron vették a kubai cukrot, és ingyen szállították a gépeket az országba. Ez hirtelen abbamaradt, és tíz nagyon kemény év következett. Gazdaságilag padlóra került az ország, az emberek kénytelenek voltak kutya- és macskahúst, illetve grépfrúthéjat enni - ahogy azt a filmben említjük is. Nem volt üzemanyag, ezért mindenki gyalog közlekedett, gyakran kilométereket tettek meg így. Ez az időszak mély nyomot hagyott a kubai emberekben, és ez táplálta azt a kiábrándultságot, amiről a film is szól.

A film nagy részét külső helyszínen, konkrétan egy tetőn vették fel. Ez okozott nehézségeket? Meg kellett harcolniuk esővel, széllel, zajjal?

Igen, mindhárommal meggyűlt a bajunk. A forgatás első három napját le is kellett mondani, mert óriási trópusi vihar tört ki. Később sok gondot okozott az erős szél, illetve az utcai zajok, de ez utóbbit megpróbáltam integrálni a filmbe. Szeretek úgy dolgozni, hogy kihasználom a meglepő, előre nem látott dolgokat.

Tehát soha nem merült fel, hogy stúdióban forgassanak, és greenscreennel oldják meg a hátteret?

Isten ments.

Hogyan dolgozott a színészekkel a karaktereik megformálásán?

Először is Padura nagyon aprólékosan kidolgozta a forgatókönyvet, és a figurák olyan archetípusokat jelenítettek meg, amelyekkel a színészek könnyen azonosulhattak. Aztán sok időt töltöttünk együtt, beszélgettünk Kubáról, magunkról, alaposan megismertük egymást. Kiveséztük a forgatókönyvet, Padura minden mondatról hosszasan beszélt. A színészeknek nem esett különösebben nehezére belebújni a figurák bőrébe, mert nagyon közel érezték őket magukhoz.

Tizenhét éjszakán át forgattak - Havannai éjszaka Forrás: Mozinet

Időrendi sorrendben tudták felvenni a jeleneteket?

Szerencsére igen. És ez jót is tett a filmnek, mert egyre jobban elfáradtak a színészek. Tizenhét éjszakán át forgattunk, és a folyamatos éjszakázás meglátszott a színészek arcán is. Fontos volt számomra, hogy időrendben haladjunk, mert úgy sokkal természetesebben tudtuk megragadni az érzelmek alakulását.

Említette már a kiábrándultságot, amit a középkorú főhősök éreznek az életükkel kapcsolatban. Aldo fia és annak barátnője figurájával megmutatja azt is, hogyan érzik magukat a fiatalok ma Kubában. Milyennek látja ön ezt a generációt?

Úgy érzem, ez a legnagyobb kérdés most Kubában: hogyan tudják az idősebbek maradásra bírni a fiatalabb generációt, akik könnyen leléphetnek. Ha keményen tanulnak, orvosok vagy mérnökök lesznek, akkor is dolgozhatnak éhbérért. Megvan minden okuk, hogy más országban próbáljanak szerencsét. És még abban sem lehet különösebben reménykedni, hogy a gazdaság talpra áll a következő tíz-tizenöt évben.

A beszélgetést is izgalmasnak tartja - Laurent Cantet Forrás: AFP

Aztán ott van az a fojtogató érzés, ami általában a szigeten lakó emberek sajátja, de Kubában fokozottan jelentkezik amiatt, hogy sokáig tiltották az utazást, és anyagi okokból is megoldhatatlan volt. Úgy érzik, hogy el vannak vágva a világtól, és emiatt még jobban szeretnének távozni.

Azzal, hogy a film egyetlen helyszínen játszódik, és korlátolt számú szereplőt tartalmaz, nagyon színdarab jellegű. Érzett késztetést arra, hogy filmszerűbbé tegye, mondjuk, pár flashback-jelenettel?

Nem, pont így akartam megcsinálni ezt a filmet. Hagyni akartam időt arra, hogy a néző megismerje a karaktereket, hogy létezhessenek a saját környezetükben, elmesélhessék a történeteiket. Szerettem volna megvizsgálni azt az életkort is, ahol éppen tartanak: mindannyian ötvenöt és hatvan között vannak. Betekintést akartam nyerni az életükbe az arcukon keresztül. Ezt ugyanolyan érdekesnek és filmszerűnek tartom, mint mondjuk egy akciójelenetet.

A filmben az egyik tetőn éppen disznóvágás zajlik. Ez egy megszokott tevékenység Kubában?

Abszolút. Egy havannai tetőn sok minden történhet. Állatokat tartanak ott, gyerekek játszanak, néha egy fiatal pár felmegy szeretkezni, mert amúgy a szüleikkel laknak együtt. Nagy a nyüzsgés a tetőkön. És igen, simán előfordul, hogy disznót vágnak a tetőn. A gazdaság romokban, az emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy húst vegyenek, ezért malacokat tenyésztenek, és maguk vágják le őket.

Nagy a nyüzsgés a tetőkön - Havannai éjszaka Forrás: Mozinet

Ha idegen nyelven néz filmet az ember, gyakran nehéz kiszúrni, ha a színészek hamisan játszanak. Például tavaly volt Cannes-ban a Fehér Isten című magyar film, amiben a színészek rémesen játszottak, de a külföldi kritikusoknak ez valahogy mégsem tűnt fel. Ön könnyen kiszúrja a hamis színészi játékot egy olyan alakításnál is, aminél nem beszéli a nyelvet?

Különösebben nem aggódtam az alakítások hitelessége miatt, mert még ha egy japán színészt nézek, akkor is meg tudom állapítani, ha valami nem stimmel. Tudtam, hogy nagyszerű színészeket választottam ki a filmhez, bíztam bennük, továbbá ott volt velem az asszisztensem, aki kubai-francia, és mindig ki tudtam kérni az ő véleményét. Beszéltem nemrég pár kubai rendezővel, akik látták a filmet. Az ő szemükben ez egy kubai film - ennél nagyon bókot nem kaphatnék senkitől.

A szövegmondáson felül volt valami sajátos abban, ahogy a kubaiak kifejezik magukat. Gyakran túlzásokba esnek a gesztusaikkal, és olyankor mondtam nekik, hogy kicsit fogják vissza magukat, de megnyugtattak, hogy a kubaiak tényleg így kommunikálnak.

Elmagyarázná, hogy mit jelent ön számára a film eredeti címe (Visszatérés Ithakába)? Tudom, hogy az Odüsszeiára utal...

Odüsszeusznak vissza kellett mennie Ithakába, hogy visszaszerezze ott a pozícóját, tehát van egy nyilvánvaló párhuzam Amadeo és Odüsszeusz között. Padura javasolta ezt a címet, mert a film ugyan Kubáról szól, de mégis van egy univerzális dimenziója is a kiábrándultságról, amit egy csoport érezhet, különösen, amikor életük alkonyához érkeznek, és kritikusabb lesz a hozzáállásuk, a világképük. Arra gondoltunk, hogy ha a Visszatérés Havannába címet adjuk neki, akkor túlságosan behatároljuk a történetet.

Utál címet adni a filmjeinek - Havannai éjszaka Forrás: Mozinet

Amúgy élvezi a címadást?

Nem, gyűlölöm. Mindig nagyon nehezen adok címet, és általában csak egy nappal azelőtt hozom meg a döntést, mielőtt a főcímet elkezdjük összerakni. Az sem könnyű nekem, amikor röviden össze kell foglalni, hogy miről szól majd egy film. A cím pedig nem más, mint a lehető legrövidebb összefoglalás.

Tudja már, hogy mi lesz a következő filmje?

Sejtem. Franciaországban játszódik, egy olyan fiatalember a főszereplője, aki kitaszítottnak érzi magát a társadalomban, és amikor megpróbál belépni a felnőttek világában, elutasításra talál. Ennek a fiúnak a radikalizálódási folyamatáról szól, miután egy szélsőjobboldali szervezet hatása alá kerül. Tehát a mai kallódó, kitaszított fiatalokról akarok beszélni benne.

Látott valami jó filmet mostanában?

Nagyon szerettem Céline Sciamma Csajkor (kritikánk) című filmjét. Roppant érdekes, ahogy megmutatja ezeket a külvárosi lányokat, akiket annyit látunk, de alig tudunk róluk valamit. És ma a mozinak az az egyik legfontosabb feladata, hogy bemutassa a körülöttünk lévő világot, de ne fogadja el a meglévő értelmezéseket, hanem valóban ásson a dolgok mélyére.

Csajkor Forrás: Cirko Film

Tudna ajánlani egy jó kubai filmet is?

Van egy dokumentumfilm, ami már-már egy modern klasszikusnak számít, az a címe, hogy Suite Habana. Nincs benne szöveg, nagyon laza, egyáltalán nem didaktikus, inkább csak benyomásokat közvetít a mai kubaiak életéről.