A hetvenes években a nyár még az ócska filmeknek volt fenntartva. A stúdiók úgy gondolták, a hőségben úgysem mennek moziba az emberek.
Aztán 1975 júniusában jött a Cápa, több pénzt hozott, mint bármelyik korábbi film
(kilencmillióból készült, világszinten 470 milliót termelt), és ezzel megszületett a nyári blockbuster fogalma. A mai napig ezt a receptet követik a stúdiók: látványfilmekkel bombáznak minket az év legmelegebb időszakában - és hiába megy ez már negyven éve, nem ununk rájuk.
Steven Spielberg filmjének 470 milliós bevétele az inflációt beleszámítva ma 1,9 milliárd dollárnak felelne meg. Ha ezt a számítást követjük, akkor
minden idők hetedik legnagyobb filmes bevételével büszkélkedhet a Cápa.
A muzsika hangja a hatodik ezen a listán, és egy másik Spielberg-film követi a nyolcadik helyen, az E.T., a földönkívüli.
A 470 milliós bevétel két éven át volt elég az első helyhez, 1977-ben a Csillagok háborúja csinált még ennél is több pénzt. Spielberg az alábbi újsághirdetéssel gratulált legyőzőjének és barátjának, George Lucasnak.
A stúdió hatalmas marketingkampánnyal ágyazott meg a Cápá-nak, és nem néhány amerikai nagyvárosban kezdte vetíteni a szörnyfilmet, hogy aztán fokozatosan növelje a kópiaszámot, hanem rögtön szétterítette az ország több mint négyszáz mozijában.
Ez akkoriban újdonságnak számított, manapság az összes popcornfilm reklámkampányát és terjesztését így intézik.
A Jurassic Park negyedik részének masszív marketingkampánya is megtette a hatását: 4274 moziban rajtolt el a film, és jelenleg a Jurassic World dicsekedhet minden idők legnagyobb amerikai kezdőbevételével.
A Cápá-nak nemcsak Spielberg életművében, de thrillerként és szörnyfilmként is a legjobbak között van a helye. Viszont hiába volt az első nagy nyári kasszasiker, és hiába hozott létre a sikere egy mai napig virágzó üzleti modellt, ha egy az egyben újraforgatnák, az már kevés lenne nyári látványosságnak. A Cápá-ban mindössze öten halnak meg, és a film feléig kell arra várni, hogy végre megláthassuk a ronda dögöt. Ez a fajta visszafogottság elképzelhetetlen lenne egy mai látványfilmben.
Mindig több, nagyobb és rémesebb kell annál, mint ami előzőleg volt, és még rövidebb idő alatt. Erre utalt - és egyben kacsintott ki tanítómesterére, Steven Spielbergre - a Jurassic World rendezője, Colin Trevorrow, amikor egy csalétekként felkínált cápával hívta elő az óriási moszaszauruszt a filmjében.
Peter Benchley 1974-ben kiadott Jaws című regénye alapján készült a film. Nálunk A fehér cápa címmel jelent meg a könyv a film 1985-ös hazai bemutatójára időzítve. A regény és a film világszerte elültette az emberekben a cápáktól való félelmet, és senkit sem érdekelt az, hogy valójában milyen parányi is a valószínűsége egy cápatámadásnak. Egy a 3,7 millióhoz az esélye annak, hogy egy fürdőzőt cápa öljön meg a National Geographic szerint.
Benchley-t nagyon zavarta, hogy részt vállalt az alaptalan hisztériakeltésben, és egy nyolcvanas évekbeli merülés után már a tettek szintjén is elköteleződött a cápák védelme mellett. Azzal kellett szembesülnie, hogy uszonyuktól megfosztott cápatetemek borítják a tengerfeneket. A halászok levágták a cápák ínyencfalatnak számító uszonyát, és élve engedték vissza a vízbe a vergődő, magatehetetlen állatokat.
Ha újraírná a könyvet, a cápát már áldozatként szerepeltetné benne,
mivel ezek az állatok "sokkal inkább elnyomottak, mint elnyomók" - írta 1995-ben.
Spielberg erős szimbólumot teremtett az emberekre támadó cápával, ugyanis különböző emberek a legkülönfélébb dolgokat látják bele. Fidel Castro szerint egyértelmű, hogy az állat az amerikaiakat kiszipolyozó kapitalizmust jelképezi, Slavoj Zizek szlovén filozófus arra jutott, hogy a fasiszta ideológia külső ellenségképét jeleníti meg az állat, a legszórakoztatóbb azonban Peter Biskind kritikus eszmefuttatása: "A cápa teljesen nyilvánvalóan a fiatal férfi szexuális vágyának jelképe, egy nagy, ágaskodó pénisz". Érvként többek között a film plakátját hozta fel.
Spielberg a Cápá-t megelőző és az azt követő filmjét is Zsigmond Vilmossal forgatta. A magyar operatőr azonban kimaradt a szörnyfilm stábjából, mivel nem tetszett neki a történet, és a döntését utólag sem bánta meg.
"Megbeszéltem Spielberggel, hogy a Cápá-t kihagyom, de a Harmadik típusú találkozások-at együtt fogjuk csinálni, úgyhogy hagytam, hadd csinálják a filmet és a sok pénzt" - olvasható a Filmvilág júniusi számában megjelent interjúban. Akkoriban fontos volt Zsigmond számára, hogy ne csak egy rendezővel dolgozzon, mert így új dolgokat tanulhatott.
Három műcápát építettek a filmhez. Amikor először vízre bocsátották az egyiket, az komótosan elmerült a tenger fenekére, és a búvároknak kellett felszínre hozniuk. Később is folyamatos technikai problémák kergették őrületbe a stábot,
Spielbergnek annyira elege lett a műcápából, hogy az ügyvédje után Bruce-nak nevezte el.
A stábtagok "Nagy fehér szar"-nak hívták a rakoncátlan gépezetet.
A Bruce-szal való, sokáig hiábavaló viaskodás miatt nyúlt vissza a hitchcocki módszerhez Spielberg, és nem mutatta, inkább csak érzékeltette a cápa jelenlétét az állat szemszögéből felvett snittekkel, a mozgó hordókkal és a szintén mozgó mólóval. Kényszermegoldás volt, de ettől csak még félelmetesebb lett a Cápa.
Egy közkeletű értelmezés szerint a Cápa a férfiasság különböző típusairól szól. Hárman szállnak szembe a szörnnyel, és mindhárman más módon küzdenek meg a cápával. Quint (Robert Shaw) testesíti meg a fizikai erőben hívő, hagyományos horgászpraktikákat használó, régi vágású macsót, Hooper (Richard Dreyfuss) jeleníti meg a modern embert, aki mindig a legújabb technika segítségével veszi fel a harcot, Brody (Roy Scheider) rendőrfőnök pedig a hétköznapi ember, akinek először a saját félelmeit kell legyőznie: egy szigeten él, és közben iszonyodik a víztől.
Ki közülük a legnagyobb túlélő? A regényben egyedül Brody éli túl a cápával való összecsapást, míg a filmben Hooper és Brody evickél ki élve a partra. Érdemes azért hozzátenni, ha nem dolgoztak volna össze, akkor egyiküknek sem lett volna esélye.
Spielbergnek egy bulin mutatta be Scheidert az ügynöke. A rendező éppen arról mesélt, hogy a következő filmjében egy óriási cápa ráveti magát egy hajóra, és kettészakítja azt. "Mi ez az őrültség?" - gondolta magában Scheider, de amikor meghallotta, hogy még mindig nincs meg a főszereplő, megkérdezte Spielberget: "Mit szólnál hozzám?" Spielbergnek bevillant a Francia kapcsolat, és arra gondolt, miért is ne?!
Scheider már csak azért is tökéletes választás volt, mert neki köszönheti a film a legemlékezetesebb mondatot. "Nagyobb hajóra lesz szükség!" - rögtönözte a forgatáson, miután a szerepe szerint először látta meg közelről a cápa hatalmas pofáját. A mondat azóta szállóige lett Amerikában ("We’re gonna need a bigger boat"), abban az esetben használják, ha egy leküzdhetetlennek tűnő akadállyal találják szembe magukat az emberek.
Hooper, a cápaimádó oceanológus eredetileg nem húzta volna ki élve a stáblistáig. Az élő cápás jeleneteket Ausztráliában forgatták, ott merítették a víz alá a fémketrecet, és próbálták rávenni a halakat, hogy támadjanak. Az egyik beleakadt a ketrec rögzítőköteleibe, és vadul elkezdett rángatózni. Akkora erővel próbált kiszabadulni, hogy közben a ketrecet összelapította.
Hiába nem volt senki a ketrecben, a felvételt annyira jónak találta Spielberg, hogy felhasználta a filmben. Még a forgatókönyvet is átírta, hogy be tudja illeszteni a felvételt: Dreyfuss így már sikeresen kipréseli magát a rácsos ketrecből, mielőtt azt a feldühödött cápa darabokra töri.
Spielberg eredetileg egy mozijelenettel mutatta volna be Quintet. Úgy tervezte, hogy a tapasztalt halászt először egy moziteremben látjuk, miközben a Moby Dick-et nézi, és közben hangosan kacarászik a film béna effektjein. A gúnyos nevetgélése miatt a többi néző elhagyja a termet, és végül Quint egyedül marad a moziban.
Ez végül nem jött össze, mivel az 1956-os Moby Dick főszereplője,
Gregory Peck nem volt elégedett az alakításával,
és nem akarta, hogy azt ismét sok ember lássa. A színész vonakodása miatt Spielbergék nem tudták megszerezni a film felhasználásához szükséges jogokat.
Lee Marvin szenvedélyes horgász volt, Hawaiira, később Ausztráliába járt, mert ott lehetett igazán nagy halakat kifogni. "Csak azért készítek filmeket, hogy legyen pénzem horgászni" - mondta egyszer egy riporternek. Ideális választás lett volna Quint szerepére, de azzal pattintotta le Spielbergéket, hogy ő inkább a valóságban horgászik, és nem egy filmben.
Attól félt, hogy kinevetnék a sporttársai: "Mit mondhatnék a horgász barátaimnak, miután megnézték, ahogy egy műcápa elleni küzdelemből hősként jövök ki?"
Robert Shaw-t a producerek ajánlották Spielberg figyelmébe. A rendező gyorsan újranézett két alakítást a színésztől, és meggyőzte, amit az Oroszországból szeretettel című Bond-filmben és az Egy ember az örökkévalóságnak című drámában látott. Ahogy Marvin is az lett volna, úgy Shaw is
fantasztikus volt a kiállhatatlan természetű, részegen dalolászó, viharvert tengeri medve szerepében.
A Cápa legfélelmetesebb jelenetében nem azt látjuk, hogy valakit a víz alá ránt az óriási hal, és nem is azt, hogy valaki elkeseredetten küzd a címbéli állattal. Csupán egy régi, vele megesett történetet mesél el benne Quint. Shaw azonban akkora átéléssel idézi fel az USS Indianapolis hadihajó katasztrófáját, hogy az ember borzongani kezd a monológ közben.
Ez a jelenet mutatja meg legtisztábban, hogy Spielberg egy időtálló klasszikust rendezett. Kellett persze a műcápa is a félelemkeltéshez, de bohóckodhattak volna vele akármennyit, az nem lett volna rémisztő a nagyszerű színészek és a szájukba adott remek szövegek nélkül. Itt bukik el a legtöbb mai látványfilm a Cápá-val szemben: önmagukban nyilván félelmetesebbek Bruce-nál a bennük szereplő CGI-szörnyek, na, de hiányoznak mellőlük az igazán emlékezetes karakterek. Akik úgy rettegnek, küzdenek, buknak el, vagy éppen győzedelmeskednek, hogy az még sokáig megmarad bennünk. Quintre, Hooperre és Brodyra igaz ez a leírás.
Hihetetlennek tűnik, pedig igaz: A hetedik pecsét, a Persona és sok más filmtörténeti jelentőségű, lélektani dráma svéd rendezője, Ingmar Bergman is kíváncsi volt a műcápára. A képet John Bryson készítette hónapokkal a Cápa bemutatója után. Ez egyébként az utolsó, fellelhető fotó Bruce-ról.
Hiába készítettek teljesen más szellemiségű filmeket,
Spielberg és Bergman kölcsönösen elismerték, és nagyra tartották a másik munkáját
- derült ki az Aphelis cikkéből. "Mindig is csodáltam őt. Bárcsak egyszer olyan jó filmkészítő lehetnék, mint ő, de ez soha nem fog megtörténni" - mondta a svéd rendezőről amerikai kollégája. Bergman is elismerőleg szólt Spielbergről egy 2002-es interjúban, Scorsesével, Coppolával és Soderbergh-gel vette őt egy kalap alá: "Nekik mind van mondanivalójuk, szenvedélyesek és idealistán állnak a filmkészítéshez."