Nem gondolom, hogy egy Entourage-, azaz Törtetők-mozifilmnek sok létjogosultsága lenne 2015-ben. A szépen indult, de három-négy évad után egyhangúvá és saját vélt menőségétől bódulttá vált HBO-sorozatot így is túl hosszúra nyújtották. Négy-öt évad bőven elég lett volna belőle, de öt főszereplőjének ezt a nyolc évet is sikerült bárminemű jellemfejlődés nélkül megúsznia. Nem baj, senki nem drámát várt a Törtetők-től, hanem jó poénokat, fergeteges bulikat, hosszú lábú modellcsajokat, bennfentes hollywoodi kikacsintásokat és mókás cameókat.
Ebből a szempontból a mozifilm nem változtat a formulán, nagyjából ugyanaz az íve, mint a korábbi évadoknak, akár lehetett volna egy pluszévad, vagy még inkább egy tévében leadott, másfél órás ráadás-finálé, de a moziban még annyi keresnivalója sincs, mint a pokoli Szex és New York-filmeknek, mert ott legalább volt egy kritikára immunis, elszánt rajongótábor. A Törtetők esetében nem látom ezt a rajongótábort (meg is bukott rendesen a tengerentúlon), főleg nem Magyarországon.
A film valójában Mark Wahlbergnek köszönheti a létét, aki producerként jegyezte a sorozatot is, és saját kezdeti hollywoodi élményeit dolgozta fel, bár a Funky Bunchot és a Calvin Klein alsógatyareklámokat ravaszul elsunnyogta. Sorozatbéli, illetve most filmbéli alteregója Vincent Chase egyébként is más típus; finomabb, nyüzüge, csillagszemű pali, aki messze nem rendelkezik annyi karizmával, mint Wahlberg, épp ezért
nehéz is elhinni róla, hogy a legkapósabb hollywoodi filmsztár lenne.
A sorozat dinamikája szempontjából viszont annyira nem volt nagy baj, hogy Chase csak egy a srácok közül, bár az évadok előrehaladtával egyre inkább jelentéktelen mellékszereplővé vált a történetben.
A mozifilm ugyanott folytatja; Vinnie Chase-ről továbbra is el kell hinnünk, hogy óriási, megkerülhetetlen nagymenő, aki, ha elböffenti magát, hogy rendezni szeretne, akkor azonnal hozzávágnak 100 millió dollárt (hogy lássuk, ez mennyire irreális, elég csak a közelmúlt szupersztárjainak rendezői próbálkozásaira gondolni: Ryan Gosling, Natalie Portman, James Franco, Angelina Jolie mind-mind alacsony költségvetésű független filmekkel próbálkoztak), holott Adrian Grenier alakításában Chase továbbra is üres, érdektelen figura.
Még érthetetlenebb, hogy Kevin Connolly E-jéből miért lett főszereplő (az ő neve az első a stáblistán), ez az egykori legjobb barátból lett menedzser karakter teljesen hiteltelen és irritáló. Ráadásul a sorozathoz hasonlóan itt is
egyszerre próbálják romantikus hősként és alamuszi szoknyapecérként eladni, de egyiknek sem túl hihető.
Ha újranézzük a sorozat 2004-es pilotját, az egyetlen szereplő, aki szembetűnően megváltozott, az Turtle (Jerry Ferrara), aki egyrészt lefogyott, másrészt érettebb, szimpatikusabb lett. Ott van még Vincent Chase bátyja, a szintén színész, de sokkal sikertelenebb, Drama (Kevin Dillon), aki megbízhatóan hozza ugyanazt a mafla lúzer karaktert, amit nyolc éven keresztül, bár a poénjai közül a filmben van egy-két olyan ordenáré, ami nem valószínű, hogy a tévében lemehetett volna, például, amikor azt mondja Eric születendő gyermekével kapcsolatban, hogy
Na igen, az egyik vagina bezárul, de kinyílik egy másik.
Ez a mondat jól összefoglalja a Törtetők gyomorforgató szexizmusát, ami heti huszonöt percben, a tévében elment, de egész estés mozifilmben, 2015-ben már kínos.
2015-ben, amikor az HBO legnépszerűbb sorozatai a Csajok és Az alelnök, hollywoodi szatíra műfajban Lisa Kudrow A visszatérés-e ezerszer viccesebb, pontosabb és kíméletlenebb, mint a Törtetők, a képernyő pedig folyamatosan termeli ki az olyan egyéniségeket, mint Tina Fey, Amy Poehler vagy Amy Schumer.
A sorozatban még feltűnt néha egy-egy érdekesebb női karakter, de Debi Mazar vagy Constanze Zimmer most épp hogy csak beköszön, a többi nőt pedig csoda, hogy nem úgy írják ki a stáblistán, hogy Csöcsike 1, Csöcsike 2, és a többi.
A legfontosabb Csöcsike egyébként nem más, mint a saját magát alakító Emily Ratajkowski, aki pár perces szerepben is tök jó volt David Fincher Holtodiglan-jában, itt viszont semmi dolga, de legalább jól demonstrálja az ellentmondást, hogy
a valóságban egy ilyen szintű nő szóba sem állna ezekkel a suttyókkal.
Bár lehet, hogy pont ez az álomvilág adhatná a film vonzerejét kiéhezett kamaszfiúknak, a film reklámszövege is az, hogy "Álmodj bátran!". Álmodj bátran, hogy van olyan világ, ahol szupermodellek civakodnak egymással a százötven centis, ingyenélő férfiakért!
A filmet végül egyvalaki menti meg a teljes kudarctól: Ari Gold, azaz Jeremy Piven. Ez annyiból nem meglepő, hogy a sorozatnak is ő volt az egyetlen izgalmas, hús-vér karaktere, akinek nagyjából minden poénja üt, és egész lénye megtestesít valamit nemcsak az álom-Hollywoodból, hanem az igaziból is.
Ha bárki valamikor szeretne még egy bőrt lehúzni a Törtetők-ről, jobb, ha végleg elfelejti Vinnie Chase-t és kompániáját, és kizárólag a minden politikai korrektséget nélkülöző, hiperaktív stúdiófőnek szentel egy spin-off sorozatot.