Hangyaként a gyerekszoba is halálos játszótér

A Marvel jókora rizikót vállalt, amikor tizenkettedik filmjét egy olyan főhőssel küldte a mozikba, aki a nézők jelentős részének teljesen ismeretlen, és már a képregények világában sem tartozik az élvonalba. A stúdió merészsége viszont kimerült ennyiben, hiszen A Hangya részben a már jól ismert sablonokat pufogtatja el újra. A recept ennek ellenére (még mindig) működik, köszönhetően az elsőre teljesen röhejesnek tűnő szuperhősünknek.

Röhejes, hiszen egy olyan fickóról beszélünk, aki egy vegyületnek hála képes összezsugorodni (miközben az ereje megsokszorozódik), és egy kütyü segítségével szót ért a hangyák meglehetősen népes táborával. Nevetségesnek tűnik, de A Hangya mégis akkor a legszórakoztatóbb, amikor a miniatűr hős ízeltlábúak seregét irányítva akciózik.

A képregények között is obskúrusnak számít - Paul Rudd A Hangya című filmben Forrás: Fórum Hungary

Apró hősök egy hatalmas univerzumban

A figurát Stan Lee, Larry Lieber és Jack Kirby alkották meg a hatvanas években, és a Hangya igen díszes társaságban kezdte karrierjét, hiszen eredetileg tagja volt a Bosszúállók alapítóinak. Az elmúlt ötven évben viszont jócskán megkopott a renoméja, a Marvel legutóbbi világrengető történeteiben mellékszerepekben tűnt fel, és új képregénysorozatot is csak a film premierje előtt kapott – ezért is

furcsa, hogy a stúdió bizalmat szavazott a karakternek.

A Hangya jelmezét először Hank Pym öltötte magára, majd az évek során további szereplők bújtak a zsugorodásra képes gúnyába. Ilyen tekintetben a film hű a képregényekhez, hiszen a különleges formulát feltaláló és a hidegháborúban Hangyaként tevékenykedő Pym (Michael Douglas) a film kezdetén már jócskán benne van a korban, a világtól elzárkózva él, és csak azért lép ismét színre, mert egykori pártfogoltja (Corey Stoll) hadi célokra használná fel a különleges szérumot, ő pedig gátat szabna ennek.

Benne van már a korban - Michael Douglas A Hangya című filmben Forrás: Fórum Hungary

Az öreg viszont már nem hősködik, így szükséges egy utód, akit a nemes lelkű, de jelentős priusszal bíró betörő, Scott Lang (Paul Rudd) személyében talál meg. Az alapanyaghoz való hűség dicséretes, de a film egyik gyengéje éppen az, hogy két központi figurát (lényegében kétfilmnyi sztorit) kell feltennie a Marvel térképére. A feladat nem könnyű, el is viszi a játékidő felét, és ezúttal

nyoma sincs az első Vasember és Amerika Kapitány feszességének,

időnként fészkelődve várjuk, hogy végre történjen valami izgalmas.

Mindezt csak tetézi, hogy Scott átalakulása egy ezerszer látott sablonra (a hős felülemelkedik saját korlátain) épül, bár ezt némileg ellensúlyozza Pym kalandos, visszaemlékezések és videók formájában megelevenedő múltja, ami még tizenegy filmnyi sztori után is szépen belesimul a második világháborúig visszanyúló filmes kánonba.

A legkisebb hozza a legjobb bunyókat

A két figura bemutatását családi drámák súlyosbítják (mindkét oldalon egy-egy lánygyermekkel), így

a játékidőből mindössze három nagyobb akcióra futja,

cserébe ezek legalább látványosra és két esetben üdítően eredetire sikeredtek. Először Scott-tal együtt csodálkozhatunk rá, hogy milyen veszélyes a hétköznapi világ, ha az ember gombostű méretűre zsugorodik, aztán kapunk egy mozgalmas Bosszúállók-cameót, majd a nagy fináléban egy, a Mission: Impossible-t idéző akció torkollik végső leszámolásba, megmutatva, hogy hangyaméretben még egy gyerekszoba is halálos csatatérré válhat.

Veszélyes a világ egy ilyen pici embernek - A Hangya Forrás: Fórum Hungary

Az előzetesek a Thomas, a gőzmozdony-os poént ugyan már jó előre elsütötték, de szerencsére a filmbe is bőven maradt puskapor, és amellett, hogy a miniatűrben zajló akciók kifejezetten látványosak, külön öröm, hogy ezúttal nem egy nagyváros közepén, romba dőlő felhőkarcolók között folyik a harc, hanem vízvezetékekben, levegőben bukdácsoló aktatáskában és egy játékvasút közepén.

Ütközetben eltűnt

Bár A Hangya kellemes nyári kikapcsolódás, az összképet illetően csak a Marvel-filmek középmezőnyében jut neki hely, és

le sem tagadhatná, hogy göröngyös úton jutott el a mozikba.

A rendezésre eredetileg Edgar Wrightot (Vaskabátok, Haláli hullák hajnala) kérték fel, aki 2006 óta dolgozott a filmen, ám kreatív nézetkülönbségekre hivatkozva pár héttel a forgatás előtt végül otthagyta a produkciót - és nem ő az egyetlen, aki nem bírt a Marvellel, hiszen az Ultron kora premierje után még Joss Whedon is beismerte, hogy fejfájást okozott neki a közös munka.

Viccesebb, mint az korábbi szuperhősfilmek - Paul Rudd A Hangya című filmben Forrás: Fórum Hungary

Wright helyét a vígjátékokban jártas Peyton Reed vette át, az utolsó pillanatokban még a forgatókönyvet is átírták, és

a kapkodás nem csak abban érhető tetten, hogy a film első fele helyenként kissé vontatott lett.

A Marvel-filmek eddig sem mellőzték a humort, de Wright köztudottan a korábbiaknál jóval könnyedebb irányba vitte volna régóta dédelgetett szuperhősét.

Pár momentumon ugyan erőteljesen érződik a keze nyoma (Scott három cimborája, a végső harc, filmes utalások), de a Reed-féle végeredmény mégsem tér le a már kitaposott ösvényről. Paul Rudd szerethető a kezdő szuperhős szerepében, de pusztán a jelenléte, a szájába adott szarkasztikus poénok és néhány extra helyzetkomikum még nem emeli ki A Hangyá-t a többi Marvel-film közül.

Több volt benne

Többször nevetünk ugyan, mint korábban bármikor, de a laza hangulatot sokszor megtöri és félreviszi a háttérben dübörgő szuperhősgyár gépezete. A főgonosz ezúttal is egyszer használatos, egydimenziós karakter, lépten-nyomon sulykolják, hogy hősünk egy nagyobb univerzum része, előtérbe kerül egy olyan szereplő (Pym lánya, Evangeline Lilly alakításában), akiknek (még) nincs komoly jelentősége, és persze ezúttal sem maradunk a jövőt pedzegető utalások nélkül, melyek biztosítanak arról, hogy a kalandnak még koránt sincs vége.

A Bosszúállók 2-vel ellentétben most például tényleg érdemes lesz végigülni a stáblistát is.

Vele majd máskor lesz valami - Evangeline Lilly A Hangya című filmben Forrás: Fórum Hungary

Bár A Hangya még így sem lett olyan túlzsúfolt és csapongó, mint az Ultron kora, és a képregényen nevelkedett Marvel-rajongók imádni fogják a bennfentes részleteket, de az átlagnéző jogosan érezheti, hogy a kevesebb több elvét követve (ráadásul Wright vezénylete alatt) ebből az alapanyagból egy sokkal egyedibb és összeszedettebb film is készülhetett volna.