Orbán Viktornak csak a haja kerülhetett a szétlőtt dinnyére

Nemes Gyula az Egyetleneim után majd tíz évvel a Zeróval folytatja azt a kompromisszumok nélküli, provokatív filmkészítést, ami nem sokat törődik a nézők tűrőképességével és elvárásaival. Ám úgy tűnik, hogy mindent még neki sem szabad. A rendező a Karlovy Vary-i sajtóvetítés előtt szomorúan jelentette be, hogy a Filmalap, ami korábban 180 millió forinttal támogatta a Zero létrejöttét, megtiltotta, hogy a filmbéli terroristák Orbán Viktor fotójára lőjenek célba. Angela Merkel és Vlagyimir Putyin maradhatott.

A Karlovy Vary-i filmfesztiválon a Zero sajtóvetítése Nemes Gyula rendező rövid bevezetőjével kezdődött, aki egy golyóstollat felmutatva közölte, hogy kénytelen volt kisatírozni bizonyos politikusok arcát abban a jelenetben, amelyben az anarchista lázadók dinnyére ragasztott, politikusokat ábrázoló fotókra lőnek célba. Elmondása szerint

ellenkező esetben a Filmalap visszaigényelte volna a 180 millió forintos állami támogatást.

Beszéltünk olyanokkal, akik látták az eredeti verziót, és ők állítják, hogy a fotón Orbán Viktor látható. Megkerestük a Filmalapot, de nem kívánták kommentálni az ügyet. (A film előzetesében amúgy benne van az ominózus snitt, 1:55-nél keresse a kisatírozott fejű, de még így is felismerhető Orbánt.)

Orbán Viktor kisatírozott feje a Zero előzetesében Forrás: Absolut Film

A film stílusához abszolút illő forradalmi hangulat megteremtése után elkezdődött a mű, amelynek a legelején az alkotó egy felirattal arra figyelmeztet, hogy a Zero vászonra készült, moziban kell megnézni, és ha valaki mégis monitoron akarja megúszni a dolgot, akkor sem élvezni, sem érteni nem fogja. Szigorú szavak ezek, amelyek azonban tökéletesen előrevetítik azt a harcos-anarchikus, ugyanakkor mindenből viccet csináló hangvételt, amiben részünk lesz a folytatásban.

Nemes Gyula a Zöld Pardonban és a PeCsában lézengő srácok életérzése után most egy, a fogyasztói társadalom ellen fellázadó, a természetbe kivonuló, majd anarchista-terrorista akcióba kezdő méhészről mesél.

Ragacsos szex, banális társalgást folytató méhek és a határt kémlelő dekadens Udo Kier is jutott a filmbe.

A Zero minden, csak nem a következő magyar közönségfilm. Pedig az archív felvételeken egy pillanatra feltűnik maga Andy Vajna is, ahogy nejét támogatva kiáll a méhekért a Greenpeace kampányában.

Ragacsos szex - Martina Kratka és Kovács Krisztián a Zero című filmben Forrás: Absolut Film

A méhek kihalása nem fikció, hanem egy nagyon is valóságos veszély, ami arra ihlette Nemes Gyulát, hogy egy másfél órás, különféle műfajokba rendezett őrületben elmesélje a témával kapcsolatos érzelmeit és gondolatait. Nemes lazán ugrál a fekete-fehérből a színesbe, a néma burleszkből a melodrámába, és onnan egy erőszakos akciófilm szekvenciába.

A Zero egy természetfilmes, áldokumentarista epizóddal indul, amelyben hősünk afrikai méhkutatást végez a jövőben. Egy bölcs öreg helyi mesél is neki egy bizonyos óriásfa legendájáról, amelyen még élnek méhek. A küldetés nem kevesebb, mint megtalálni az utolsó egyedeket. Az afrikai helyszínre csak a film legvégén térünk vissza, addig pedig nyomon követhetjük, hogyan került ez a borzas, elszánt hippi ide, az isten háta mögé.

Idilli tanyán tüsténkednek - Martina Kratka és Kovács Krisztián a Zero című filmben Forrás: Absolut Film

Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy ha semmit sem tudtunk a filmről, akkor is azonnal felismerjük, a Zero világában nem számíthatunk hagyományos történetmesélésre és egységes stílusra. A kaptárban zümmögő méhek képregényes buborékokban társalognak, az animált főcím alatt pedig egy repülő rovar nézőpontjából figyelhetjük meg a világot.

A mézgyáros hős eleinte még konszolidált, hátranyalt hajú főnökként egy némafilmes, fekete-fehér epizódban végzi a dolgát a műmézet előállító üzemben, azonban egy idő után fellázad, biciklire pattan, tehenet vesz a trágyázáshoz, felszántja a luxusvillája kertjét, és elszántan méhészkedik. A melodrámai folytatásban már egy lágy fényekben úszó, idilli tanyán tüsténkedik, de megérkezik a kapitalista nagyvállalkozó, és elkezdődik a Kisvakond a nagyvárosban tipikus története.

A kapitalista nagyvállalkozó - Udo Kier a Zero című filmben Forrás: Absolut Film

A természetromboló beavatkozás romantikát szül, mert az öltönyös üzletembernek - akit a mindig méltóságteljesen elegáns és kattant, tökéletesen ebbe a filmbe illő Udo Kier alakít - van egy lánya, aki beleszeret a méhészbe. A romantika eluralkodik a kaptárban, a szerelmesek dudorászás közepette mézzel kenik össze egymás meztelen testét,

ellepik őket a méhek, a szex ragacsos, a gabona és a szalma jól tapad.

Nagyjából a filmidő felénél eldurvulnak a dolgok, befut a dühös apa, a nudista turisták, a bébifókákat agyonverő orvvadászok, háborúk törnek ki, a hős meg egy kaptárral a hóna alatt menekül, mindhiába. A páros méhmentő és bosszúálló antiglobalista terroristaakcióba kezd, hackertámadásokat hajtanak végre, fegyveres csapatokat szerveznek, kitör a forradalom, a pánik, és eluralkodik a brutális erőszak.

Kitört a forradalom - Udo Kier a Zero című filmben Forrás: Absolut Film

Ekkorra azonban már fogytán a türelmünk és a kíváncsiságunk, túl nagy a rohanás, túl értelmetlen az egész, és túl kevés a szatirikus humor a szórakozáshoz. Szinte megváltásként érkezik egy felirat, ami közvetlenül a nézőknek szól, bár a lefárasztott agyunkon már ez sem segít, és nem is különösebben eredeti, a nézők egy része mégis remekül elkuncogott rajta. A kiszólások a nézőkhöz, a felvillanó forradalmi üzenetek és a bevágott archív felvételek használata Godardnál még merész, bravúros és újító volt, a Zero azonban hiába igyekszik radikálisnak mutatni magát,

ezek a megoldások utoljára 45 évvel ezelőtt korbácsolták fel a kedélyeket.

Nem hinném, hogy a Zero mint megosztó, vitára és értelmezésre késztető film kerül majd a köztudatba. Vannak benne ötletes képi megoldások, mint amilyen a fekete-fehérben felvillanó sárga szobaablakok és mézes üvegcsék, és emlékezetes hangulatok, mint a melodramatikus epizód meseszerű, naiv és néma erotikája. De ezekről egyrészt eszünkbe juthat egy sor hasonló módszert alkalmazó, sokkal hatásosabb film, másrészt pedig elrontják az olyan kínos jelenetek, mint amikor a szerelmesek a méhek táncát utánozva rohangásznak zümmögve fel-alá a tanyán, és az olyan részletek, mint a magyar nyelvvel kínlódó, magyarul nem beszélő színészek.

Furcsa élmény a Zero. Eklektikus, de nem újító a formája, kicsit öncélú, fárasztó, és nagy eséllyel valamiféle zagyva áradatként marad meg a fejünkben. Nemes Gyula vígjátéknak szánta, de a közönség csak néha nevetett fel, például, amikor egy jelenetben őt is lelőtték, illetve a magyarok akkor, amikor egy elszánt üzletember szerepében feltűnt a Saul fia rendezője, Nemes Jeles László. A vetítés alatt jó páran elhagyták a termet, de a többség megvárta a befejezést, és megtapsolta a jelen lévő színészeket és a rendezőt.

A sajtóvetítés után Nemes Gyula és a főszereplők, Udo Kier, valamint Martina Krátká és Kovács Krisztián egy komolytalan performansz keretében válaszolgattak a feltett kérdésekre. Kier, aki pár órával korábban érkezett egyenesen Los Angelesből, és mindig kapható a mókázásra, most meglepően komolyan fejtegette, hogy nagyon fontosnak tartja a méhek ügyét, és többek között ezért is örül, hogy szerepelt a filmben.

Nemes Gyula Fotó: Polyák Attila - Origo

A rendező azonban hamar összezavarta, és közölte, hogy a Zero tulajdonképpen egy anti-Greenpeace film. Ekkor kiderült, hogy a fiatal főszereplők egy szót sem értenek a beszélgetésből, mert nem tudnak angolul. Végül Kier vetett véget a bolondozásnak, mert több kérdés nem lévén bejelentette, hogy ideje bedobni egy sört, és amúgy is csak másnap látja először a filmet, úgyhogy egyelőre csak reménykedik abban, hogy jól sikerült.