Claudia Cardinale akkor is a középpontban van, amikor amúgy egy félhomályos sarokban húzódik meg. Pénteken este a miskolci CineFesten életműdíjat adtak át neki, de a színésznő idő előtt elindult a színpad felé, ezért a színpad legszélén, a sötétbe burkolózva kellett megvárnia, hogy felsorolják karrierje csúcspontjait, és végre beléphessen a fénybe.
Hamar kiderült, hogy Cardinale képtelen mozdulatlan maradni. Arcokat vágott, türelmetlenségét egy teátrálisan eltúlzott mozdulattal jelezte, majd egyre többször villanó mobiloknak pózolt maga elé húzott, behajlított lábbal és széles mosollyal. Ezen a ponton már
kevés olyan ember lehetett a nézőtéren, aki a konferansziéra figyelt, és nem a Volt egyszer egy Vadnyugat sztárjára.
A varázslat csak fokozódott, amikor végre a mikrofon elé lépett. Nem készült beszéddel, felszabadult természetességgel mesélt arról, hogy neki a francia az anyanyelve, de tud olaszul és spanyolul is, és most angolul fog beszélni.
Aztán hirtelen már ott tartott, hogy a mély hangja nem véletlen, Tunéziában nevelkedett, és gyerekként ő nem beszélt, hanem kiabált és a helyi fiúkkal verekedett. Végül szeretetéről biztosította a magyarokat, és pár perccel később már Miskolc polgármesterével vagy éppen a hostessekkel sugdolózott és nevettette meg őket.
Rosszmájúan akár azt is gondolhatnánk, hogy hetvenhét évesen már kontroll nélkül cikáznak ide-oda a gondolatai. Valójában beszédével és fellépésével nagyon is fontos dolgokat árult el világraszóló sikerének okairól.
Cardinale először Olaszországban futott be, ahol férfias orgánuma és szicíliai akcentusa még egzotikusabbá tette. 1963 nagy fordulópont volt az életében, ebben az évben forgatta az olasz filmművészet két remekművét, amik amúgy nem is különbözhettek volna jobban egymástól. A cirkuszi hangulatú, álmokkal tűzdelt és kaotikus 8 és 1/2-et, amelyben a Mastroianni által játszott főhős álmainak nőjét alakította, illetve A párduc című grandiózus történelmi tablót, amelyben Burt Lancaster és Alain Delon is belé volt szerelmes.
A francia és a később elsajátított angol nyelv miatt más országokban is sztárrá tudott válni, többször forgatott együtt Jean-Paul Belmondóval, és Brigitte Bardot-val is volt közös filmje, Amerikában olyan nagynevű partnerei voltak, mint Rita Hayworth, John Wayne vagy Lee Marvin.
Későbbi karrierjében jól jött, hogy vadócként, fiúk között nevelkedett, hiszen a férkiközpontúnak elkönyvelt western műfaj két olyan remekművéből is ki tudott tűnni (Szerencsevadászok, Volt egyszer egy Vadnyugat), amelyben rajta kívül csak macsó, barázdált arcú férfiak szerepeltek.
Szeleburdi, ugyanakkor mindenkit a bűvkörébe vonó cinefestes fellépésével arra emlékeztette a közönséget, hogy ő nem egy szoborszerű, kirakatba kívánkozó szépség volt. Ellenkezőleg, szexuális energiáktól duzzadó, korlátok közé nehezen szorítható, életvidám és karakán nőként hódította meg a világot. Fellini is emiatt rajongott érte: "Te Afrikához tartozol, a Földhöz. Ezért vagy te a múzsám."
Egy másik neves olasz rendező, Luchino Visconti még Fellininél is érzékletesebben fejezte ki, mi Claudia Cardinale vonzerejének a titka:
Ő egy pompás macska, amely a díványon elnyúlva várja, hogy megcirógassák
– de vigyázzon vele mindenki! A macska át fog változni tigrissé."
Cardinale pénteki produkciója lenyűgözött ugyan, de a személyes találkozásra nem készíthetett fel. Nagyokat kacarászott, grimaszokat vágott, amit csak lehetett, kézzel is elmutogatott – szóval
fel kellett pörögnöm, hogy bírjam a hetvenhét éves színésznő tempóját.
És ez nem valami kivételes állapot volt nála: megkérdeztem a kísérőit, és állítólag ő mindig ilyen energikus és lehengerlő. A lillafüredi Palotaszállóban ültünk le beszélgetni az isteni CC-vel.
Majdnem ötven éve készült a Volt egyszer egy Vadnyugat, és az emberek ma is rajonganak érte. Ön szerint mi adja ennek a filmnek a vonzerejét?
A zenéje. Ennio Morricone fantasztikus zenét írt a filmhez. A siker másik titka pedig az, hogy én voltam benne az egyetlen nő!
Egyedüli nőként hogyan tudta érvényesíteni az akaratát a forgatáson? Nem nyomták el a férfiak?
Erős nő vagyok, gyerekként állandóan a fiúkkal verekedtem, így a forgatás sem okozott gondot.
Charles Bronsonnal keveredett összetűzésbe?
Nem, ő nagyon csendes, visszahúzódó ember volt. Jason Robards volt a legjobb barátom a forgatáson.
Bronson akkor a való életben is úgy viselkedett, mint a filmjeiben?
Igen.
Büszkén hangoztatja, hogy sosem vetkőzött le egy film kedvéért, Henry Fonda mellett mégis félig meztelenül mutatkozott a Volt egyszer egy Vadnyugatban.
Igen, mindenki láthatta a hátamat! Az egy kellemetlen forgatási nap volt, mivel Henry Fonda felesége ott ült a kamera mellett, és szúrós szemekkel nézett. Azt hiszem, féltékeny volt rám.
Sergio Leone hogyan beszélte rá a meztelenkedésre?
Ő azt akarta, hogy teljesen pucér legyek, de én megmondtam, hogy csak a hátamat mutatom meg, és ennyiben maradtunk.
Miért mondott mindig nemet a vetkőzésre?
Ez az én testem, nem tartozik senki másra.
Készített egy másik nagyszerű westernt is, a Szerencsevadászokat.
Igen, és abban a filmben is én voltam az egyedüli nő! A veszélyes dolgokat is szerettem magam csinálni, és a Szerencsevadászok-ban vállalkoztam karrierem leghajmeresztőbb mutatványára. Egy lovas szekeret kellett nagy robbanások közepette hajtanom. Még a producer is azt mondta nekem, hogy őrült vagyok.
A Szerencsevadászokban együtt dolgozott Lee Marvinnal, akiről azt olvastam, hogy komoly alkoholproblémái voltak. Ez megnehezítette a forgatást?
Igen, sokat ivott. Furcsának hangzik, de néha elfogadott dolog egy film forgatásán, hogy a színészek isznak. Lee Marvin remek színész volt, gond nélkül lehetett vele együtt dolgozni.
A Fitzcarraldóé volt a filmtörténelem egyik legőrültebb forgatása. Önnek mi volt a legőrültebb élménye Werner Herzog filmjével kapcsolatban?
Az őserdőben forgattunk, én voltam az egyetlen fehér nő a környéken, és az indiánok különleges jelentőséget tulajdonítottak nekem. Állandóan ott kellett lennem a forgatáson, különben az indiánok leléptek volna. Kis csónakokkal utaztunk, és ahol kikötöttünk, úgy néztek rám a helyiek, mintha egy másik bolygóról érkeztem volna. Amikor vége lett a forgatásnak, az indiánok elkísértek a repülőtérre, és búcsúajándéknak egy maroknyi földet adtak, hogy vigyem magammal. Fantasztikus élmény volt.
De még annyi minden más is történt. Egyszer megláttam egy kunyhót, amire az volt írva, hogy olasz étterem. De persze köze nem volt az olasz konyhához. Rovarokat és más undorító dolgokat tálaltak fel.
És megette?
Istenem, dehogyis! Egy másik alkalommal az indiánok felnyitottak és kibeleztek egy tehenet, ránk is bőven jutott a vérből.
Életem legnagyobb kalandja volt a Fitzcarraldo forgatása. Viszont a végére több ember megzavarodott a stábból, és kórházba kellett menniük. A természet ereje megroppantotta őket. Nem volt mit enni, és ettől Jason Robards például annyira kikészült, hogy felmászott egy fa tetejére, és egy steaket követelt. Amerikából kellett hozatni egy séfet. Mick Jaggerről is szó volt, végül Klaus Kinski ugrott be eljátszani a főszerepet.
Néhány évvel ezelőtt visszamentem Amazóniába, a környékről összesereglett mindenki, akikkel a Fiztcarraldó-t forgattuk, és a tiszteletemre két órán át táncoltak meztelenül!
Több híres filmjét érintettük már. Van esetleg olyan filmje, ami kevésbé ismert, és jó lenne, ha sokan megnéznék?
Nagyon szeretem A rózsaszín párduc-ot. Sosem felejtem el: David Niven azt mondta nekem, amikor először meglátott, hogy
Claudia! A spagetti mellett te vagy az olaszok legnagyszerűbb találmánya!
Nehéz kérdés egyébként, mert nagyon sok filmet forgattam a világ legkülönbözőbb pontjain. Dolgoztam Ausztráliában, Amerikában, Peruban, Amazóniában – még a Szovjetunióban is. Mihail Kalatozov rendezővel csináltam A jégsziget foglyá-t, mínusz harminc fokban kellett fagyoskodnunk Sean Conneryvel és Peter Finchcsel. Képzelje el, hogy érezhettem magam én, aki Afrikában született! Igen, ezt a filmet is ajánlom, aki mást is meg akar nézni tőlem.
Afrikáról jut eszembe, Európa éppen egy menekültválság közepén van. Mit gondol róla?
Imádom Szíriát. Pár éve voltam Palmürában, és lenyűgözött, amit ott láttam.
Most pedig az ISIS elpusztítja az egészet.
A hír hallatán az arab ismerőseim őrjöngtek dühükben. Szörnyű, ami ott történik.
Ön jó megoldásnak tartja, hogy Európa befogadja a menekülteket?
Igen. Először is tudnia kell, hogy Olaszországból nagyon sokan kivándoroltak. Argentínában például sok olasz él, New York egyik részét egyenesen Little Italynek hívják. Vagyis az olaszokat befogadták.
Most háború elől menekülnek az emberek, és ráadásul sok gyerek van köztük. Nagyon örülök, hogy az európai országok megváltoztatták az álláspontjukat, és Franciaország, Anglia és Németország is befogadja a menekülteket.
Tegnap az ünnepségen azt mondta a közönségnek...
[Claudia Cardinale a "tegnap" szó hallatán elkezdi énekelni a Yesterday-t a Beatlestől. Ezt az alábbi lejátszóban meghallgathatja.]
Megpróbálkozott valaha az énekléssel?
Igen, énekeltem például az Olajkeresők-ben, és az egyik számom Japánban még a toplistán is szerepelt!
A Beatles tagjai amúgy a barátaim voltak.
Együtt bulizott a Beatlesszel?
Igen, összebarátkoztam velük, és onnantól kezdve elhívtak mindenhova. Elutaztam velük Madridba, Los Angelesbe… Tudja, a twist a Beatlesszel kezdődött! [És elkezdi énekelni a Come on Let’s Twist Again-t a jellegzetes kézmozdulatokkal kísérve.]