Aki nem bőgi ki a szemét ezen, az nem is ember

A Room cimű filmnek sikerül az a bravúr, hogy egy végtelenül lehangoló történetet szívmelengető és életigenlő módon dolgoz fel, úgy, hogy közben elkerüli a giccset és a felesleges sokkolást. Brie Larson már készítheti is az Oscar-köszönőbeszédét.

Emma Donoghue öt évvel ezelőtt megjelent A szoba (Room) című regénye óriási sikert aratott, és nem meglepő, hogy a fészerben fogva tartott anya és fia történetének megfilmesítési jogaira gyorsan lecsaptak. A legnagyobb kihívást talán az jelentette, hogy a könyv egy ötéves kisfiú nézőpontjából íródott, amit egy filmváltozat nehezen tud alkalmazni, így pont a lényeg veszhetett volna el a vásznon. Donoghue mindenesetre saját maga vállalta el a forgatókönyv megírását, ami azt mindenképp előrevetítette, hogy nagy változás nem várható a könyv történetéhez képest.

Jacob Tremblay és Brie Larson a Room című filmben Forrás: LFF / George Kraychyk

Olyannyira nem, hogy a Room című film végig hűen követi a regény cselekményét és a Holtodiglan-hoz hasonlóan azok számára, akik nemrég olvasták a könyvet maximum olyan megkönnyebbülést tud nyújtani, hogy

hál istennek, nem rontották el!

A kamera mögött álló Lenny Abrahamson (Frank) azonban ennél jóval több elismerést érdemel, hiszen sikerült minden kínálkozó csapdát elkerülnie és olyan, saját jogán is kiemelkedő filmet rendeznie, amely úgy megdöbbentő, hogy nem kín nézni és úgy felemelő, hogy nem giccses.

A film első fele egy sufniban, vagyis a címet is adó szobában játszódik, ahová Joyt (Brie Larson) hét éve zárta be egy hétköznapi ember álarcát viselő pszichopata, de időközben gyermeke (Jacob Tremblay) is született, aki már ötéves és kezdi megérteni, hogy a szobán kívül is van világ. A Room egyik nagy előnye, hogy nem ragad le a "vajon kiszabadulnak-e valaha és hogyan?" talánynál és nem sunnyogja el, hogy a túlélésért folytatott harc a sufnin kívül is irtó kegyetlen lesz anya és gyermeke számára.

Brie Larson és Jacob Tremblay a Room című filmben Forrás: LFF / George Kraychyk

Abrahamson egyébként ügyesen megoldja a fojtogató, klausztrofób hangulat megteremtését; rengeteg a közeli felvétel,

a kamera mintha el sem férne a helyiségben, úgy tolakszik rá a fogvatartottak arcára.

Ez nem éppen egy látványos megoldás a mozivásznon, de sokkal hatásosabb, mint például a - sajnos néha itt is alkalmazott - narráció.

A kislányarcú Jacob Tremblay óriási felfedezés, egy-egy nézése vagy arckifejezése a könyv több oldalnyi belső monológjával ér fel, és maradéktalanul képes a nézőből is ugyanazt a hatást kiváltani, mint a folyamatos hangulatingadozásokkal küszködő, a végső kétségbeesésen már rég túl lévő anyjából. A mellékszerepekben kiváló Joan Allen, William H.Macy és Tom McCamus, de senkit nem kell, hogy meglepjen, hogy a Room végső soron Brie Larson filmje.

Két évvel ezelőtt, az Átmeneti állomás-ban már bizonyította, hogy korosztálya egyik legtehetségesebb színésznője, de ez a szerep végre tényleg oda fogja repíteni Jennifer Lawrence ligájába és

ha minden jól megy, Brie Larson még Oscart is nyerhet a Room-ért.

A film ugyanis a Gettómilliomos-hoz és A király beszédé-hez hasonlóan megnyerte a torontói filmfesztivál közönségdíját, ami azt bizonyítja, hogy a lehangoló téma ellenére is képes széles közönséget megszólítani és lenyűgözni.

Ez pedig azért van, mert a téma korábbi feldolgozásaival ellentétben (legutóbb a hányingerkeltően hideg osztrák Michael) sikerült a megfelelő egyensúlyt megtalálni a nyomasztás és az életigenlés között; amikor véget ér a film, egy dolgot szeretne legjobban a néző: megölelni a gyermekét vagy az anyukáját.

A Room-ot a londoni filmfesztiválon láttuk. Onozó Róbert élőben tudósít a helyszínről, kövesse a Twitteren is!

Mindenki ettől a belevaló csajtól van most elájulva

Brie Larson hosszú évek óta Hollywood titkos reménységének számít, és az új filmje talán meghozza számára a nagy áttörést: kijött a Room előzetese, és sokan már most Oscar-jelölést emlegetnek a túszul ejtett, gyermekét védő anyatigris szerepéért. Bátor szerepvállalások, elkötelezett, manírmentes alakítások - a siker kapujában a kritikuskedvenc színésznő.