Letépi a hajunkat a menetszél, pedig csak mozizunk

Will Smith vadászgéppel üldözi az ufókat, Keanu Reeves lélekszakadva rohan, John Travolta és Nicolas Cage motorcsónakkal hadakozik egymással, kamionok ütköznek, metrószerelvény siklik ki, buherált járgányok csapnak össze. Néha azért szeretünk a moziba menni, hogy átélhessük a száguldozás mámorító élményét. Összegyűjtöttünk tíz olyan filmes jelenetet, amelyek különösen szédítő iramot diktálnak - földön, vízen, levegőben.

Holtpont (Point Break, 1991)

Még járműbe sem kell szállni, hogy egy üldözéses jelenet magas fordulatszámon pörögjön. Kathryn Bigelow 1991-es szörfös akciófilmje, a Holtpont egy tesztoszterontól duzzadó macsófilm, amelyben Keanu Reeves alakítja a szenzációs nevű Johnny Utah FBI-ügynököt, aki beépül egy szörfös közösségbe, hogy nyakon csípjen egy bankrabló csapatot, akik az USA volt elnökeinek maszkját viselik, és vérprofik. A meglehetősen bugyuta sztori részleteibe most ne is menjünk bele, elég az hozzá, hogy Johnny Utah rájön, újdonsült mentora (Patrick Swayze) a hunyó, és rajtakapja a bankrablókat.

Keanu Reeves a Holtpont című filmben Forrás: InterCom

Maga az akció autós üldözéssel indul, de onnantól válik igazán érdekessé, hogy Bodhinak (azaz Swayze karakterének) gyalogszerrel kell tovább menekülnie Utah elől. Hintákon, kerti úszómedencéken, gyanútlanul locsoló civileken gázolnak keresztül, az FBI-os egy ízben még egy teraszajtó üvegén is átugrik, de a legviccesebb pillanat kétségkívül az, amikor

Bodhi hozzávág egy pitbullt Johnny Utah-hoz.

Nem ráuszítja, hanem hozzávágja. Zseniálisan bizarr. Bodhi végül meglóg, mire Johnny Utah ötvenszer a levegőbe lő, egy kilencvenes évek eleji akciósztárnál ez a minimum, szimplán ordítani olyan snassz.

Bigelow már 1991-ben is dinamikusan rendezett akciót; a rendező úgynevezett pogókamerát használt a jelenet során, a steadicamnek egy olyan változatát, amivel az operatőr szűk helyeken is kényelmesen tudott manőverezni - a kamera nem rángatózik olyan vadul, mint a manapság használt kézikamerák, viszont van akkora kilengése, ami lemodellezi az emberi mozgást. Érdekesség, hogy Swayze-nek, aki Tom Cruise-hoz hasonlóan maga szerette végrehajtani a hajmeresztő kaszkadőrmutatványokat, ezt a jelenetet mégis a kaszkadőrére kellett bíznia, ugyanis a forgatás idején a Ghost-ot promótálta Európában.

Mátrix - Újratöltve (The Matrix Reloaded, 2003)

Tizen-egynéhány év távlatából nézve a Mátrix - Újratöltve nem valami jó film, viszont annak idején legalább kétszer megnéztem moziban, amiben nagy szerepet játszott, hogy újra látni akartam a nagyvásznon ezt a grandiózus, negyedórás akcióorgiát, amikor motorok és autók, gépfegyverek és katanák csapnak össze a forgalmas sztrádán. Most újranézve kiábrándító volt látni, hogy itt-ott már eljárt felette az idő, főleg a verekedéseknél lóg ki a lóláb, meg a nagy finálénál, a harmonikaszerűen ütköző kamionokkal. De összességében még így is egy lendületes, intenzív akciójelenet, remek autós kunsztokkal.

Laurence Fishburne a Mátrix - Újratöltve című filmben Forrás: InterCom

A Cadillacről motorra, motorról kamionra váltó Morpheust és Trinityt albínó-raszta ikrek, rendőrök és ügynökök hajszolják végig egy forgalmas sztrádán,

a kilőtt golyók töltényhüvelyeit napokig takaríthatják majd az utcaseprők.

Dübörög a technó, megy a szlalomozás ezerrel, autók pörögnek-forognak a levegőben lelassítva, tiszta mechanikus balett.

A jelenethez a Wachowski testvérek két és fél millió dollárból építettek fel egy három kilométeres autópálya-szakaszt egy lakatlan légitámaszponton, a forgatás pedig negyvennyolc napig tartott - ennyi idő alatt leforog három komplett független film. A General Motors száznál is több kocsit szolgáltatott a forgatáshoz, amiket mind totálkárossá is tettek.

Terminátor 2 - Az ítélet napja (Terminator 2: Judgment Day, 1991)

Ha azt mondom, hogy Terminátor 2, szerintem először mindenkinek az ikonikus motoros-kamionos üldözés jut az eszébe, amiben a kamasz John Connor és a gonosz gyilkológépből lett robot-őrangyal minden idők egyik legjobb gonosztevője, a hüllőszerű T-1000-es elől menekülnek egy kiszáradt csatornában.

Talán csak Tom Cruise tud olyan energikusan futni, mint Robert Patrick, és senki sem tudja úgy újratölteni a sörétest, mint Arnie.

Azon viszont meglepődtem, milyen kevés a vágás, milyen hosszúak a snittek: manapság egy akciórendező egész biztosan érezné a nyomást, hogy így nem elég pörgős, és sokkal rövidebb snittekkel dolgozna. (Lásd a következő filmet a listán.)

Edward Furlong és Arnold Schwarzenegger a Terminátor 2 - Az ítélet napja című filmben Forrás: InterCom

A Mátrix-szal szemben ez a jelenet ma is megállja a helyét, nagyrészt a praktikus effektek alkalmazása miatt: a csontjainkban érezzük a kamion iszonyú tömegét, minden ütközésnek, minden csattanásnak ereje, súlya van.

A tetőpont kétségkívül a motoros ugratás, amihez egy valódi, 350 kilós Harley Davidsont használtak; mivel a motor a való életben ízzé-porrá robbant volna földet éréskor, darukkal, kábelekkel és feszítőszerkezetekkel oldották meg az esés csillapítását, így csak nyolcvankilónyi súly landolt a csatornában. A műveletet elvégző kaszkadőrt, Peter Kentet ezért a jelenetért be is választották a kaszkadőrök halhatatlanjai közé.

Mad Max - A harag útja (Mad Max: Fury Road, 2015)

Ha pedig praktikus effektek üldözéses jelenetekben való alkalmazásáról beszélünk, akkor óhatatlanul az idei év legbombasztikusabb filmjénél, a Mad Max - A harag útjá-nál kötünk ki. George Miller, a hetvenéves rendező, valamint operatőre, a 73 éves John Seale leiskolázta Hollywood apraja-nagyját, amikor a Namib-sivatagban

valódi gépszörnyeket eresztett össze, valódi kaszkadőröket lengetett a póznákról, valódi ütközéseket vezényelt le.

A vágóolló összesen mintegy háromezerszer csap le a filmszalagra a kétórás opusban, mégsem veszítjük el a fonalat, tökéletesen követhetőek a komplikált akciók, a szereplők mozgása, térbeli elhelyezkedése.

Mad Max - A harag útja Forrás: InterCom

Szinte lehetetlen egy darab jelenetet kiválasztani, nincs is sok értelme, hiszen az egész film egyetlen könyörtelen, engesztelhetetlen hajsza, nagyon ritka, hogy éppen nem száguld valaki, és akkor is azon dolgoznak, hogy minél hamarabb újra száguldhassanak.

A legjobb jelenet talán mégis az, amelyikben a Max (Tom Hardy) által vezetett hadi vasnak levegőben röpködő, ugrató barbár motorosokat kell leráznia - ez az a jelenet, ahol Furiosa (Charlize Theron) és Max megtanulnak együtt harcolni a túlélésért, ahol szavak nélkül, tökéletes összhangban lövik ki a gyilkos motorosokat, miközben Junkie XL zeneszerző vérpezsdítő fanfárja dübörög a háttérben.

C'etait un rendez-vous (1976)

Claude Lelouch 39 évvel ezelőtti etűdje, a C'etait un rendez-vous kakukktojás az összeállításban; a legtöbb jelenet akciófilmből származik, vagy legalábbis erősen az akcióra van kihegyezve, és általában életre-halálra szóló hajszák, üldözések képezik a tárgyukat. A francia rendező, aki az újhullám fénykorában alkotott, ám a maga részéről Godard-ral és Truffaut-val szembehelyezkedve határozta meg saját filmművészetét, 1976-ban forgatott egy tízperces rövidfilmet, amelyben egy Mercedes száguldozik Párizs városában, végigjárva az összes nevezetességet.

C'etait un rendez-vous Forrás: Pathé

A vágás nélküli rövidfilmet azóta legendák övezik, nem tudni például, hogy egy Forma-1-es pilóta vezette-e a sportkocsit, vagy maga Lelouch, illetve hogy valóban letartóztatták-e a forgatási engedély nélkül ámokfutó rendezőt. Mindenesetre a Mercedes-Benz SEL450 6.9 száguldozását a kocsi lökhárítójára szerelt, speciális giroszkópos kamerával vették fel, míg a hangsávra egy Ferrari V12-es motorjának túráztatását keverték rá, mert az dögösebben szólt.

A száguldozás legalább olyan közveszélyesnek tűnik, mint a Francia kapcsolat hírhedt, gerillamódszerrel forgatott autós üldözése:

a kocsi egy másodpercre sem lassít le, fittyet hány a piros lámpákra, és többször is egy-egy járókelőhöz ijesztően közel repeszt el.

Ma már egy GTA-n szocializálódott nézőnek talán nem okoz akkora újdonságot, de a belső nézőpontnak köszönhetően maximálisan átragasztja a nézőre a sebességmámort.

Ál/Arc (Face/Off, 1997)

De elég is az aszfaltbetyárokból! Sokat töprengtem, melyik jelenet képviselje a vizeken történő száguldozást, végül John Woo legszórakoztatóbb amerikai akciófilmjének nagyszabású fináléjára, az Ál/Arc motorcsónakos hajszájára esett a választásom, már csak azért is, mert egy ámokfutásokról szóló összeállításban ott a helye annak a filmeposznak, amiben az egymás arcát felcserélő John Travolta és Nicolas Cage méri össze, melyikük tud látványosabban ripacskodni.

Nicolas Cage és John Travolta az Ál/Arc című filmben Forrás: InterCom

Az még hagyján, hogy az egyik motorcsónak röptében kapja telibe a parti őrség hajóját, elvégre valaminek fel kell robbannia a tengeren is. Nem, Nicolas Cage ezek után úgy mászik fel egy kötélbe kapaszkodva Travolta motorcsónakjára, hogy közben csak úgy mellékesen nekiáll teli talppal vízisíelni.

Viszont tudják, mi a legszebb az egészben? Hogy mindkét főhős öltönyben zúzza végig a tengeri hajszát. Az ilyen részletek különböztetnek meg egy pusztán szórakoztató akciófilmet egy filmtörténeti remekműtől. Meg az arcok cseréje.

A Jedi visszatér (Return of the Jedi, 1983)

A Jedi visszatér többnyire a harmadik helyre szokott szorulni az eredeti trilógia rangsorolásakor: a szőrös gondos bocsok, oppárdon, ewokok sajnos már Jar-Jart előlegezték meg. Ám

az Endor bolygón zajló légirobogós hajsza mindmáig a széria egyik legjobb akciójelenete.

Nem hiszem, hogy lenne olyan Csillagok háborúja-rajongó, aki ne álmodozott volna róla, milyen lehet felülni egy ilyen járgányra. (Van, akinek ez meg is adatott.)

Mark Hamill és Carrie Fisher A Jedi visszatér című filmben Forrás: InterCom

Gondolom, nem kell hosszan taglalnom, mi történik a jelenetben: a terepszínű ruhába bújt Leia és Luke robogóra pattannak, és a fák között cikázva menekülnek a rohamosztagosok elől. A kedvenc momentumom az, amikor Luke befékez, hogy az üldözőik mögé kerüljön, majd megszórja őket a lézerrel, azt viszont sajnálom, hogy Leiának nem adatik meg, hogy leszedhesse valamelyiküket, sőt még le is esik a robogójáról.

A jelenet rendesen megizzasztotta az operatőrt: a legendás steadicames, Garrett Brown a hagyományos másodpercenkénti 24 képkockás kamerasebesség helyett 0,75-ös sebességben forgatott, amit aztán utólag harmincszorosára gyorsítottak fel. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy Brownnak csigalassan kellett gyalogolnia az erdőben, nyakában egy böhöm nehéz kamerával, minden mozdulatát pontosan kiszámítva, mert ha csak egy kicsit is rossz irányba fordult, vagy rossz helyre lépett, az a gyors verzióban már rángatózásként jelent volna meg, azaz kezdhették volna elölről a felvételt.

Brown így emlékezett a forgatásról: "Még 100 méter. A bal tenyerem csúszkál az izzadságtól. Remeg a lábam a fáradtságtól. Megéri vajon ez? Nem tudom, de ha így folytatom, egy hét múlva már olvasni sem fogok tudni, két hét múlva meg zokni leszek agyilag."

A függetlenség napja (Independence Day, 1996)

A függetlenség napjá-val két legyet ütök egy csapásra: a kilencvenes évek idegen inváziós katasztrófafilmje ötvözi a vadászpilóták és az űrhajók filmes száguldozásait. Ha még emlékszünk, az amerikai légierő vadászpilótái, élükön Will Smithszel, megtámadják az idegenek egyik anyahajóját, de áthatolhatatlan pajzs állja útjukat, és végül csak Smith marad életben, miután F-18-asával megkergetett a Grand Canyon fölött egy ufót.

Will Smith A függetlenség napja című filmben Forrás: InterCom

Nagy filmkészítési truvájra ezúttal nem kell számítani, Roland Emmerich nem az a rendező, akit a frappáns és forradalmi megoldásai miatt szeretünk, sok a robbanás, meg-megdől a kamera, nagyjából ennyi.

A száguldás élménye talán ebben a jelenetben érvényesül a legkevésbé, utána viszont Will Smith sztárhoz méltón ábrázolja, milyen az, amikor az emberben túlteng az adrenalin a nagy csata után - dühöng, ujjong, káromkodik, lebokszolja az ufót, majd rágyújt egy szivarra.

Kényszerleszállás (Flight, 2012)

Az adrenalin válsághelyzetben emberéleteket menthet - remek példa erre a Kényszerleszállás címadó jelenetsora. Robert Zemeckis 2012-es drámájában Denzel Washington egy alkoholista, drogfüggő, totál szétcsúszott pilótát játszik, név szerint Whip Whitakert (megint mekkora név!), aki a film elején bekokózva, bevodkázva, mégis elképesztő lélekjelenléttel tesz le egy meghibásodott utasszállító gépet - ha nem is ment meg mindenkit, maradnak túlélők.

Denzel Washington a Kényszerleszállás című filmben Forrás: UIP Dunafilm

Denzel Washington alakítása önmagában olyan intenzív, hogy szinte lerobban a vászonról, az utóbbi időben ritkán jelentkezik kimagaslóan jó filmmel, néha pedig nem ártana egy-két emlékeztető, milyen lehengerlően karizmatikus színész.

Maga a zuhanórepülés az élethű hanghatásokkal és vizuális effektekkel már-már elviselhetetlenül feszült, tele olyan drámai pillanatokkal, mint amikor a pilóta szól a stewardessnek, hogy mondja bele a fekete dobozba, mennyire szereti a fiát. A lélegzetelállító manőver, amelynek során Whitaker fejjel lefelé fordítja a gépet, elvileg nem teljesen lehetetlen, de igazából mindegy is, hogy megvalósítható-e, a lényeg, hogy nem merünk levegőt venni közben, meg hogy szakad rólunk a víz.

A Hegylakó visszatér (Highlander II: The Quickening, 1991)

Megvallom őszintén, nem sokra emlékszem a Hegylakó második részéből. Az 1991-es folytatás kiherélte a még csak születőben lévő franchise mitológiáját és belső logikáját; ha lett volna internet meg csúcsra járatott geekkultúra, úgy szétszedték volna a dühös rajongók, hogy kő kövön nem marad utána. Egy pozitívuma viszont van a filmnek: Michael Ironside főgonosza.

Michael Ironside A Hegylakó visszatér című filmben Forrás: Mokép

És az a jelenet örökre megmaradt, amikor átveszi az irányítást egy New York-i metró fölött, majd gyermeki örömmel - na jó, tébolyult őrülettel - hasít végig az alagútban. Néha, amikor a hármas metrón ülök, és a metró minden megállóba érve vészfékezéssel áll meg, erős késztetést érzek, hogy előremenjek a vezetőfülkébe, és tövig nyomjam a gázt, ilyenkor nagyon tudok azonosulni Ironside figurájával.

Az utasok szanaszét repülnek, a megállókon átszáguldó szerelvény elektromos kisüléseket okoz,

Ironside meg eszelősen vigyorog, szerintem ezt a vigyort ugyanúgy meg kéne örökíteni valahol, mint a sztárok kéz- és lábnyomát a Hollywood Boulevardon, nélküle szegényebb lenne az egyetemes filmtörténet.

Jópofa anekdota, hogy Ironside kaszkadőre, akinek a jelenet elején le kellett volna zuhannia a metró tetejéről a padlóra, annyira szét volt ütve a kokótól, hogy elcseszte a felvételt, és eltörte a bokáját, így Ironside vállalta a veszélyes mutatványt. Amikor feltápászkodik, majd diadalittasan elrikoltja magát, az eredetileg nem szerepelt a forgatókönyvben, csak Ironside örült meg annak, hogy nem esett baja, és elfelejtette, hogy még forog a kamera - a rendező végül benne hagyta a filmben.

+1: Drive - Gázt! (Drive, 2011)

Önök nem fáradtak el a sok száguldozásban? Én eléggé, és nem szeretném ezzel a metrós őrülettel elengedni az olvasókat, úgyis épp elég zilált ez az időszak most az ünnepek előtt. Nem árt egy kis béke, nyugalom, és a sebesség néha ilyet is tud okozni. Mint mondjuk a Drive kocsikázós jelenetében.

Nincs élet-halál harc, nincs nyaktörő száguldás, csak Ryan Gosling viszi el Carey Mulligant és a fiát egy körre az 1973-as Chevy Malibujával egy hasonló Los Angeles-i csatornában, mint ahol John Connor motorozott. Varázslatos a romantika: a szófukar sofőr és Mulligan karaktere nem szólnak egymáshoz, csak sokatmondó pillantásokat váltanak, a lemenő nap aranyló sugarai fürösztik a kocsibelsőt, s közben a csodás soundtrackről szól az A Real Hero című szám. Ilyen autós idill után még egy kanális is maga a földi paradicsom.

A cikk megjelenését a Magyar Telekom támogatja. Az Origo Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt. kizárólagos tulajdonosa a Magyar Telekom Nyrt.