Magyarországon 1979. augusztus 16-án mutatták be a Csillagok háborújá-t, emelt jegyárakkal, a történetet a felénél félbeszakító szünettel, angol nyelven, magyar felirattal. 1984-ben A Jedi visszatér-t is feliratosan vetítették a mozik, így az eredeti trilógia filmjei közül csak A Birodalom visszavág 1982-es mozipremierjéhez készült magyar szinkron.
A szereposztás teljesen eltért a ma ismert szinkronétól, de Nagy Attila Darth Vader-alakítását és Tyll Attila az eredetihez közelebb álló Yoda-hangját még ma is nosztalgiával szokás emlegetni. Két évvel később az Egy új remény-t is leszinkronizálták, ’84 karácsonyán ugyanis műsorára tűzte a magyar televízió, és a tévében csak szinkronnal mehetett a film. Ekkor, a tévés szinkronban bújt először Han Solo ikonikus bőrdzsekijébe Csernák János, és vált eggyé Ben Kenobi bölcs hangjával Szabó Ottó.
A trilógia egységes szinkronja végül 1995-ben, a digitálisan felújított, videokazettás THX-kiadáshoz készült el, amit 1997-ben megint új szinkron követett – szinte azonos szereposztásban – a moziban is vetített, kibővített Special Editionhöz. A legtöbben ezt a szinkront ismerik, amelyben Luke Skywalker magyar hangját Stohl András, Leiáét Kovács Nóra, Yodáét Szuhay Balázs, Darth Vaderét pedig Hollósi Frigyes (illetve Kránitz Lajos) adta.
A nyolcvanas évek elején, A Birodalom visszavág szinkronján dolgozott először.
Dr. Márkus Éva rendezte a film szinkronját a Pannónia Filmstúdióban. Már pár éve együtt dolgoztunk, engem kért fel hát asszisztensnek. Abban az időben rendezőasszisztensként ismertük meg a szakmát; volt egy szamárlétra, amit végig kellett járnunk. Az asszisztensnek az volt a feladata, hogy tekercsekre bontsa és előkészítse a filmet, kiossza a szerepeket a rendezővel, és a felvétel alatt figyelje, hogy kockára pontos legyen a szinkron.
Mennyire számított a nyolcvanas években presztízsmunkának egy Star Wars-szinkron? Volt némi távolságtartás egy ilyen amerikai fantasyvel/űroperával szemben?
Akkor még nem tudhattunk, hogy ekkora kultusza lesz a Csillagok háborújá-nak. Azt hittük, csak egy film a sok közül. Nívósabb volt ugyan, mint a többi amerikai film ebben a műfajban, de korántsem volt olyan kivételezett helyzetben, mint manapság. Ez szerintem érződik is az első szinkronokon. Amikor a kilencvenes években a Mafilm Audiónak csináltam a Star Wars-szinkronokat, újranéztem a régieket, és úgy rémlik, elég kezdetlegesek voltak, főként a színészválasztás és a színészvezetés terén.
Pedig a rendszerváltás előtt sokkal több idő és energia jutott egy-egy film szinkronizálására.
Igen, de a hozzáállás is sokat számított. Az első Star Wars-szinkronokban nem volt annyi munka, mint a későbbiekben. A Mafilm Audióban például két hétig folyamatosan vettük, és a legapróbb részletekig kidolgoztuk a szinkront.
Magyarországon 1979-ben került mozikba az Egy új remény, ami akkor még felirattal ment, ahogy később A Jedi visszatér is. Az amerikai filmeket nem szinkronizálták mind akkoriban?
A megrendelő méri fel, hány nézőt tud bevonzani a filmmel a moziba, és ez alapján dönt a szinkronizálásról. A szinkron ugyanis lényegesen drágább, mint ha csak feliratot készítenek egy filmhez. A megrendelő pedig vagy jól méri fel a piacot, vagy nem. Lehet, hogy a Star Wars-nál is rosszul mérték fel a piacot, nem számítottak rá, hogy ekkora siker lesz.
Az első mozis, illetve tévés szinkronok után a kilencvenes években készült új és egységes szinkron a trilógiához: 1995-ben a videokazettás THX-kiadáshoz, 1997-ben pedig a bővített Special Editionhöz.
A technikai fejlődés és az egységes szereposztás miatt volt szükség az új szinkronokra. Akkoriban jött be a Dolby Stereo és az 5.1-es hangrendszer, ami sokkal jobb hangminőséget garantált, mint a régi változatok, amik csak sztereóban szóltak. A jó hangminőség különösen fontos az ilyen típusú filmeknél, hiszen a nézői élményhez sokat hozzátesz, milyenek az effektek, vagy milyen irányból jönnek a hangok.
A Lucasfilm részéről nagyon magasak voltak az elvárások. Az első szinkront a videokazettás kiadáshoz csináltuk, aminél az volt a kikötés, hogy egységes legyen a szereposztás. Volt olyan színész, akit átvettem a régi szinkronból, és volt, akit nem. Két évre rá aztán George Lucas felújította a 4-5-6. epizódot – betett új részeket és átvágott bizonyos jeleneteket –, és ezt a változatot moziban is vetítették. Ennek a szinkronját elkészíteni már nagyon precíz, odafigyelős munka volt. Akkor már mindenki érezte, milyen súlya van egy Star Wars-szinkronnak.
Olyannyira fontos volt, hogy A Jedi visszatér hangját Londonban kellett kevernünk. Emlékszem, tele volt a város Star Wars-plakátokkal, mert egész Európában egyszerre időzítették a film bemutatóját. A szinkron a Jedi esetében is Budapesten készült, de Fék Gyurival, a hangmérnökkel muszáj volt kint kevernünk a hangot. Anyagi okai lehettek ennek, a Lucasfilmnek bizonyára szerződése volt a londoni stúdiókkal, mert a minőséget itthon is tudtuk garantálni. A másik két filmet itthon kevertük, és elfogadták.
Ki kellett küldeniük ellenőrzésre a szinkront?
Ilyen filmeknél mindig ki kell. A Jedi-nél rögtön el is végezték az ellenőrzést, hiszen kint kevertük. Bevett gyakorlat az is, hogy a szereposztás előtt kiküldünk négy-öt hangmintát, és azok közül választhatnak a külföldi stúdiók. De a Lucasfilm nem szólt bele a szereposztásba, csak a hangmérnök számára voltak szigorú előírásaik, hogy mik legyenek a keverési arányok, és melyik figurát hogyan kell pontosan lekeverni.
Mi volt a helyzet a nyolcvanas évekbeli szinkronoknál? Törődtek vele, mit művelnek a vasfüggöny mögött a Csillagok háborújá-val?
Nem emlékszem rá, hogy beleszóltak volna a magyar szinkronba. Szerintem nem törődtek vele. Nagyon szorosan csak a ’97-es moziszinkront felügyelték.
A szereposztást a ’95-ös szinkronban egységesítette. Hogyan válogatta ki a színészeket? Csernák Jánoson kívül, aki akkor már Harrison Ford állandó magyar hangja volt, lecserélődtek a színészek.
Ha megnézek egy filmet, általában rögtön beugrik az adott színész magyar megfelelője. Így volt ez Stohl Andrással is: ahogy megláttam Mark Hamillt, egyből az ő játéka, az ő színészi karaktere jutott eszembe. A Csillagok háborújá-ban [a ’84-es tévés szinkronban – S. T.] még Kassai Karcsi [HANGMINTA] volt Luke, aki fel is hívott, miért nem őt választottam. De úgy éreztem, Stohl Andris jobban rajta van a figurán [HANGMINTA]. Ő színészként, emberként is nagyon színes egyéniség. Sokkal jobb színész, mint Mark Hamill, vissza is kellett fognom, mert nagyobb szélsőségekben mozgott a játéka, mint Hamillé a filmben.
Ilyenkor nem lehet feljavítani a szinkronnal a színész játékát?
Nem. Nekünk az eredetihez kell ragaszkodni, azt a játékot, azt a hangerőt kell visszaadni a szinkronban is, ami a filmben van.
Stohlról azt szokták mondani, hogy elképesztően gyorsan szinkronizál, és rögtön ráérez a figurára.
Ez már a Star Wars-nál is így volt. Legutóbb a Don Matteo-t vettük vele, egy olasz filmsorozatot, amelyben egy pap és egy csendőr százados old meg különböző bűnügyeket egy kisvárosban. A figurák megállás nélkül beszélnek olaszul, úgyhogy kérdeztem is Andrist, kér-e próbát. „Nem! Mehet!” – mondta, majd a kezébe vett 8-10 papírt, és 4-5 tekercset felvettünk egyben. Én közben végig figyeltem, hogy na, biztosan el fogja rontani, de végigmondta hiba nélkül, és a játéka, a hangereje is jó volt. Utána volt még három spanyol mondata, azt is elmondta rontás nélkül. Kérdeztem, hogy hát ezt meg hogyan csináltad? „Még a gimiben tanultam spanyolul.” Ő olyan virtuózan szinkronizál, ahogy nagyon kevesen.
Darth Vader hangja az 1995-ös szinkronban Hollósi Frigyes lett, akit A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér ’97-es verziójában Kránitz Lajos váltott. Miért?
Hollósi Fricivel [HANGMINTA] kezdtük el Vadert venni, de kihagyott a hangja. Talán a cigitől, vagy mert beteg volt – tüdőtágulása, asztmája lehetett –, nem tudom. Mindenesetre többször is nekifutottunk, de nem tudott egységesen mély, dörmögő hangon beszélni. Más szerepen tudott volna dolgozni, de ez a probléma nagyon kijött a Darth Vadernél. Ezért sajnos le kellett váltani, így került a képbe ’97-ben Kránitz Lajos [HANGMINTA].
Mit szólt hozzá, hogy lecserélték?
Visszahallgatta a felvételt, és elfogadta a döntést. Frici kivételesen jó ember volt, megértette, hogy mi a probléma, és később ugyanúgy tudtunk együtt dolgozni, mint előtte.
Sokan Nagy Attilát [HANGMINTA] tartják a legjobb Darth Vadernek, aki a ’82-es A Birodalom visszavág szinkronban tökéletesen visszaadta Vader jéghideg, gépies beszédstílusát.
Neki nagyon erős és nagyon férfias hangja volt. Sajnos már meghalt, mire a Mafilm Audiónál csináltuk a Star Wars-szinkronokat. Ha élt volna, biztosan átveszem a szerepre.
A Birodalom visszavág ’97-es mozis változata nagy felháborodást váltott ki, mert Darth Vader ikonikus légzésének hangja nem volt hozzákeverve a hangsávhoz. Mi történt?
Erről nem tudtam, nem láttam moziban a filmet. Ezt a légzést a nemzetközi sávon küldte el a külföldi stúdió [ez a filmek eredeti hangsávja, amely a zajokat, zörejeket is tartalmazza – S. T.], amit biztosan hozzákevertek a filmhez. Valami technikai gikszer történhetett.
A többi Star Wars-karakterre hogyan választotta ki a színészeket?
Mint Stohlnál, úgy a többieknél is beugrott egy-egy színész. Nagyon jó volt például Maros Gabi [HANGMINTA], aki 3-CPO-t alakította. Ő azok közé a színészek közé tartozik, akitől mindig sokkal jobbat hallottál vissza, mint amit kértél. Akkoriban pedig egyenesen csúcsformában volt. Ben Kenobi Szabó Ottó volt [HANGMINTA ’84; HANGMINTA ’95], akit nagyon szerettem, sokat dolgoztunk együtt.
Őt még Márkus Éva hívta az első filmbe [az Egy új remény ’84-es, tévés szinkronjába], és átmentettem a többi filmbe is. Profi színész volt egy nagyon karakteres hanggal, ami rengeteg figurához passzolt: szinte mindegyik filmben van olyan karakter, aki Szabó Ottó lehetne. A Star Wars-szinkronok után nem sokkal halt meg, nagyon hiányzik a hangja azóta is. Van, akit nem lehet pótolni. Sajnos az ötvenes-hatvanas generációból, melynek egyre több tagja hal meg, sok ilyen van. Képessy József például, vagy Helyey László.
Leia hercegnőt Kovács Nóra szinkronizálta a kilencvenes években, aki Bencze Ilonát váltotta. Ilonát nem akarta visszahívni?
Bencze Icának [HANGMINTA] mélyebb a hangja, ezért a kilencvenes években már úgy éreztem, nem passzol teljesen Leiához. Azt is nézni kellett, hogy illenek össze a Harrison Fordot játszó Csernákkal, és számomra egyértelmű volt, hogy Kovács Nóra [HANGMINTA] hangban is, korban is tökéletes választás a szerepre.
Az nem jelentett gondot, hogy Kovács Nóra sok hollywoodi színésznőnek kölcsönözte a hangját, és összenőtt Michelle Pfeifferrel, Kim Basingerrel vagy épp Diane Keatonnal?
Nem, sőt, a megrendelők sokszor kérik a megszokott hangokat, és azokat, akiknek nagyon forog a nevük. Hiába kísérleteznék szívesen új hangokkal, ők ragaszkodnak a megszokotthoz.
A Star Wars-szinkronban volt, akivel kísérletezett?
A mellékszereplők között biztosan, de a moziszinkronnál nem szerették volna, ha kísérletezünk. Abban mindenki befutott hang volt már. Arra azért nagyon büszke vagyok, hogy Yoda szerepére Szuhay Balázst kértem fel [HANGMINTA]. Ő nem volt gyakorlott szinkronhang, mégis megvolt benne az a fajta furcsaság, az a szokatlan hangszín, amelyen Yoda eredetileg beszél.
Yoda az amerikai verzióban régiesen – mai füllel hibásan – beszél angolul. A magyar szinkronban viszont kijavították ezt a nyelvi furcsaságot.
Az eredeti, angol nyelvű verzióval nem hasonlítottam össze, mert mi készen kapott szöveggel szoktunk dolgozni, és nem szeretik, ha azon változtatunk. A szinkronszövegben talán azért javították ki ezeket a mondatokat, mert az akcentus, a tájszólás magyarul egészen máshogy hat. Angolul másképp beszél egy indiai, pakisztáni vagy német ember, és ez alapján be tudják azonosítani, honnan jött és milyen nyelvet beszél eredetileg. A magyarban a tájszólásnak egészen más kicsengése van.
Én rendeztem például a Táncoló talpak szinkronját, amelyben spanyol akcentussal beszélnek a pingvinek, amit próbáltam átvenni a magyarban, de sokan azt hitték, hogy cigány akcentussal beszélnek. Többször is újra kellett vennünk, hogy romás helyett inkább spanyolos legyen az akcentus. Valószínűleg Yodánál is ez lehetett. Furán hatott volna magyarul, ha hibásan beszél, arra gondolhattak volna a nézők, hogy nem jól vették fel a szinkront.
A kilencvenes években még előfordult, hogy egyszerre több színésszel rögzítették a szinkront?
Nem, mozifilmeknél minden színészt külön vettünk fel.
Akkor Han Solo és Leia híres civakodós jeleneteinél sem volt bent egyszerre Csernák János és Kovács Nóra?
Nem. Technikailag sem megoldható, hogy egyszerre vegyük fel, mert a keverés miatt külön sávra kell venni a színészeket. Ennek persze megvannak a hátrányai is, hiszen rendezőként a fülemben kell csengenie, hogyan beszélt a másik szereplő, és az alapján instruálni a színészt. Ráadásul nem ugyanúgy szólal meg a színész, ha másik alkalommal jön be a felvételre, ez pedig szintén okozhat problémákat. Nagy odafigyelést igényel, hogy úgy tűnjön: hiteles párbeszéd zajlik a filmben.
A rendszerváltás előtt, a Pannónia Filmstúdióban még volt lehetőség egyszerre több színésszel rögzíteni a párbeszédeket.
Igen, de akkor még más volt a technológia. Emlékszem, Márkus Évával csináltuk a Bilincs és mosoly szinkronját, amely egy fegyenctelepen játszódik, és a huszonöt, ugyanolyan súlyú szerepet játszó színész a film elejétől a végéig egyszerre volt bent a stúdióban. De az akkori legjobb színészek: Tahi-Tóth Laci, Mécs Károly, Verebes Károly, Füzessy Ottó. Vágni se lehetett a hangot, mert mindenki egyszerre beszélt. Akkoriban még senki nem használt fülest, vagyis nem hallották a fülükben az eredetit, miközben szinkronizáltak, de erre nem is volt szükség, mert jó párszor megnézték előtte a filmet. Több idő és lehetőség volt felkészülni. A mai színészek viszont alkalmazkodnak a felgyorsult tempóhoz, és sokkal nagyobb koncentrációval dolgoznak, mint a régiek.
A ’95-ös és a ’97-es Star Wars-szinkron között egyébként volt számottevő különbség?
Nem, maximum a mellékszereplők között.
Galambos Péter, aki Ross Geller magyar hangjaként vált híressé, több katona és parancsnok hangját adta a ’95-ös szinkronban, nem sokkal a Jóbarátok 1996-os magyarországi indulása előtt. [HANGMINTA #1, HANGMINTA #2, HANGMINTA#3]
Mindenkinek el kell kezdeni valahol, nem? Akkoriban még csak egy-két tekercses munkákra hívtuk őt. Annak, hogy több kisebb karaktert is játszhatott, technikai okai vannak. A tömegezésre – amikor a tömegek háttérzaját, nyüzsijét vesszük fel – 10-15 embert szoktunk behívni, és az egy-két mondatos szerepeket is velük vesszük fel. Péterre pedig többször is sor került, mert már akkor feltűnt, milyen jó hangja van.
Az eredeti Star Wars-trilógia szövegét Schéry András fordította a nyolcvanas években. Azóta sokat változott a magyar nyelv, viszont az új szinkronokban is megmaradtak az olyan híressé vált kifejezések, mint a „vén salabakter” – ahogyan Han Solo nevezte Ben Kenobit.
Salabakter... De régen hallottam ezt a szót! Imádom az ilyen régies kifejezéseket. Olyan mértékben kopik és egyszerűsödik a magyar nyelv, ezek a régi kifejezések pedig annyira jók, hogy ha lehet, én megtartom őket. A kilencvenes években viszont már csak azért sem nyúltunk hozzá a szöveghez, mert azt a megrendelő lektorálta, mire hozzánk került – ez a mozifilmeknél a mai napig szokás –, és nem szeretik, ha ezen a lektorált szövegen változtatunk a felvétel során. Ha mégis előfordul, azt külön egyeztetni kell velük, hogy elfogadják.
A Jedi visszatér-hez először 1993-ban, a VHS-kiadáshoz készült szinkron, ami nagyon gyenge lett, elsősorban a rossz fordításnak köszönhetően. Fényszablyát mondanak fénykard helyett, Han Solo pedig azt tanácsolja Csubakkának, amikor berepülnek az Endor bolygóra, hogy „repüljön andalogva”. Hogy születhetett meg egy ilyen rossz minőségű szinkron?
A rendszerváltás után elég kaotikus volt a helyzet. Sok stúdió alakult, amelyik gyorsan akart pénzt keresni, ezért olcsón és gyorsan fordíttatták le a szövegeket, aminek meg is látszik az eredménye. Egy dologra jók ezek a szinkronok: megmutatják, mennyire el lehet rontani, ha rosszul csinálják. Én szerencsére nem találkoztam ezzel a szinkronnal. Nem is hívtak rá, de nem is vállaltam volna.
Az előzménytrilógiához, illetve Az ébredő Erő-höz sem hívták szinkronrendezőnek?
Nem. De nincs bennem tüske, nem értem volna rá elvállalni.
Szereti egyébként a Star Wars-t?
Nagyon szerettem dolgozni a szinkronján, de magamtól nem nézek ilyen műfajú filmeket. Inkább a művészfilmeket kedvelem.
Hatott valamilyen módon a pályájára a Star Wars? A kilencvenes években, amikor ön rendezte a filmek szinkronját, már Magyarországon is nagy presztízse volt a trilógiának.
Nem gondolom, hogy hatott volna. Rendezői szempontból nem volt bonyolult a szinkron, hiszen a karakterek között csak jók vannak és gonoszok, a jók pedig csak jók, a gonoszok pedig kizárólag gonoszok. Ennél sokkal összetettebb színészi játékot igénylő filmeken is dolgoztam az évek során.
Az interjú szövegében szereplő hangminták a Magyar Star Wars Klub oldaláról származnak.
Ma már valószínűleg kevesen tudják, hogy a klasszikus trilógia magyar szövegét Schéry Andrásnak köszönhetjük, és azt talán még kevesebben, hogy Schéry az egyik legmenőbb fordító volt a 70-80-90-es években, aki olyan filmeket ültetett át magyarra, mint a Ponyvaregény, az Alien vagy a Vörös zsaru. A Star Wars-nál akadnak ugyan ihletettebb munkái (például az És megint dühbe jövünk), de hát valljuk be: George Lucast sem dialógusíróként tartjuk a legnagyobbra. Az első három Star Wars-film magyar szövege így is ízes, élvezetes és szórakoztató, úgyhogy gyorsan össze is szedtük, miért lehet szeretni Schéry fordítását.
Mert megteremtette a Star Wars-univerzum magyar szókincsét
Hogy ez mennyire nem evidencia, ahhoz elég megnézni A Jedi visszatér 1993-as VHS-kiadását, melyben fényszablyaként emlegetik a fénykardot, Millenáris Sólyomként a Millenium Falcont/Ezeréves Sólymot, és androidokként a droidokat, ami köztudottan mást (emberszabású robotot) jelent a science fiction-ök világában.
Schéry Star Wars-szövegei viszont kreatívan és többnyire pontosan adják vissza azt az egyedi világot, amit George Lucas megálmodott. És hát mennyire menőbb birodalmi lépegetőket mondani az imperial walkers, vagy távkutászokat a probe droid, azaz a nyomozódroid helyett?
Mert viccesebbé tette Han Solo és Leia hercegnő románcát
Aki látott a Csillagok háborúja előtt készült amerikai vígjátékot, mondjuk a negyvenes-ötvenes évekből, az tudhatja, hogy George Lucas az ún. screwball comedyk világából emelte át a galaktikus űrcsaták közé az egymással hajba kapó, de a vitatkozás során szerelembe eső pár alakját.
Az ilyen filmekben a csípős, gyors dialógusokon van a hangsúly, Schéry pedig tökéletesen fordítja ezeket a humoros civakodásokat („Maga hallgasson ide, fenségességesség!”), sőt néha rá is tesz egy lapáttal, anélkül, hogy pluszpoénokkal javítaná fel az eredeti szöveget. Kedvencünk mégis a „Ne röhögj, te molycsemege!”, ami Han Solo Csubakkához intézett „Laugh it up, fuzzball!”-jából született.
Mert jól visszaadja Jó és Rossz küzdelmének pátoszát
Ha máshonnan nem, hát dalszövegekből tudni lehet, hogy angolul minden banális mondat jobban hangzik, legyen az coelhói életigazság vagy szimplán egy szerelmi vallomás. Magyarul sokkal nehezebb egyszerűen és fennkölten fogalmazni úgy, hogy az ne váljon röhejessé. Schérynek ez sikerült, a Jó és Rossz nem túl cizellált küzdelméről szóló Star Wars-t gyerekként és egykori gyerekként is komolyan lehet venni.
Kedvencünk, amikor Ben Kenobi az „emberibb időkre való” fénykardról és Darth Vaderről mesél Luke-nak az Egy új remény-ben, és azzal zárja monológját, hogy „Vader engedett a sötét erő delejes csábításának”. Hiszen ha delejesen csábít a sötét oldal, mint valami piszkos fantáziájú szerető, akkor máris sokkal érthetőbbé válik Vader pálfordulása, mint amennyire azt Lucas A Sith-ek bosszújá-ban megmagyarázta.
Mert ő írta a Star Wars egyik ikonikus mondatát
A klasszikus trilógia tele van idézhető és a popkultúrába örökre bevésődött mondatokkal, nekünk pedig plusz egy jutott ezekből Schérynek köszönhetően. „Jaj, tervezőm”, vagy „Ó, tervezőm” – hajtogatja 3-CPO magyarul, miközben angolul – és nagyon is angolosan – csak annyit szokott mondani: „Oh dear”.
Igaz, ez nem egy olyan adu ász, mint a bármilyen helyzetben előhúzható „Én vagyok az apád!”, de miután a Baljós árnyak-ban kiderült, hogy 3-CPO-t még Darth Vader barkácsolta össze cuki kisfiúként, 3-CPO vicces jajgatásába is sötét irónia költözött.
Szovjet filmhez ne is hívjatok
Helényi Tibor nem tudta, hogy a Robotzsaruhoz, a Hegylakóhoz, a Nyolcadik utas: a halálhoz és főként a Csillagok háborúja-trilógiához készített magyar plakátjait világszerte csodálják, és gyűjtők vadásszák. Alkalmazott grafikusnak lenni a szocializmusban gyakorlatilag azt jelentette számára, hogy nem szóltak bele a munkájába, bár egyszer mégis kifogott rajta a cenzúra. Interjúnkban Helényi rendet vág a képeit övező városi legendák között, harcot vív a horrorfilmért, a propaganda tarifájáról és Malevics lováról mesél, illetve elmondja, hogyan tréfálta meg a Star Wars magyar nézőit. Olvassa el!