Amióta csak olvastam a Budapest noir-t, azóta várom, hogy film készüljön belőle, olyan tökéletes alapanyag. Először az HBO csapott le rá, de két év fejlesztés után lemondott arról, hogy minisorozatot forgasson belőle (állítólag azért, mert túl drága lett volna), aztán hamar felröppent a hír, hogy helyette játékfilm lesz belőle.
És most itt állunk, Az Est 1936-os szerkesztőségében, körülöttünk rendetlen íróasztalok, Continental és Olimpia írógépek, belőlük félig kész cikkek lógnak ki, mindenütt széthagyott újságok, fotók és levelek, fogasra akasztott kalapok, félig szítt cigaretták és az asztali lámpák sárga félhomálya. Nem csak egy kis sarokban, hanem a BÁV Központi Zálogháza egyik impozáns méretű termének teljes kiterjedésében. Több mint illúzió - ilyen komoly díszletben még sosem jártunk filmforgatáson.
Szerencsére Ragályi Elemér operatőr megnyugtat: ő sem, a közel 50 éves pályafutása alatt. „Ez nemcsak magyar filmben, de nemzetközi produkcióban is ritka. Én is ahhoz vagyok szokva, hogy bizonyos dolgok el vannak nagyolva: a távolból még jól néznek ki, de közelebbről szemlélve kiderül a turpisság. Itt viszont mindenhez nagyon közel lehet menni, minden papírfecnit fel lehet emelni, mert a tárgyak kilencven százaléka 1936-ból származik. Ez elsősorban a látványtervező, Pater Sparrow érdeme, aki elképesztő ambícióval és tehetséggel épített fel mindent, amiben eddig forgattunk. Számomra is végtelen nagy öröm, hogy csak arra kell figyelnem, nehogy elrontsam, amit a díszletben elém tesznek” - mondja.
Vagyis ha csak annyi megvalósul, amit a forgatásra tett látogatásunk első percei ígérnek, hogy a Filmalap által finanszírozott 900 millió forintos költségvetés minden fillérje látható lesz a vásznon, ráadásul jó ízlésű, hozzáértő szakemberek felhasználásában, máris bizakodóak lehetünk.
A monitorról ellesett első snittek is egy negyvenes évekbeli Humphrey Bogart- vagy Robert Mitchum-film emlékeit idézik, csak színesben, Kolovratnik Krisztiánnal. Hosszú szövetkabátban, szájából lecsüngő cigarettával, felhős ábrázattal érkezik a szerkesztőségbe Gordon Zsigmondként, és máris kapja az utasításokat rovatvezetőjétől, akit Mucsi Zoltán alakít tőle szokatlan eleganciával.
Gárdos Éva, a film rendezője közben elárulja, hogy mindig is film noir rajongó volt, ezért is hívta fel a figyelmét egy ismerőse Kondor Vilmos regényére, ami Amerikában is megjelent. Miközben olvasta, máris a filmet látta benne, de a forgatókönyvön még két évig dolgozott Szekér Andrással.
Ugyan eddigi egyetlen önálló rendezése a saját fiatalkori emlékeit felidéző 2001-es Amerikai rapszódia volt Scarlett Johanssonnal a főszerepben (azelőtt pedig vágóként dolgozott Hollywoodban), egyáltalán nem érzi tehernek 15 év után újra kamera mögé állni, egy ennyire más műfajban. „Nekem szuper érzés, hogy nem a saját történetem kell elmesélnem”- mondja. „Az kemény volt, sok fájdalmas élménnyel. Ezt sokkal tisztábban látom, kívülről tudok rá nézni. Nagyon nagy segítséget kapok Kemény Ildikó producertől is, nekem óriási könnyebbség, hogy rá a hagyományos produceri feladatokon túl az alkotómunkában is számíthatok. A stábot is együtt választottuk ki, és valódi partnerem a forgatás minden pillanatában.”
Ezalatt megérkezik a díszletbe Bánfalvy Ági is talpig jelmezben és sminkben, és újra az az érzésünk, mintha időutazásban vennénk részt: minden ideges, riadt mozdulata a korabeli nőalakokat idézi. „A magyar színészek fantasztikusak, nagyon könnyű velük dolgozni” - kommentálja Gárdos. „Mivel folyton dolgoznak, edzésben vannak. Gyorsan leveszik, miről szól a jelenet, és azonnal bele tudnak helyezkedni.”
A film női főszereplőjének, Tenki Rékának azért elég konkrét támpontot adott: Robert Capa fiatalon elhunyt szerelmét, Gerda Tarót kellett maga elé képzelnie. Krisztina karakterét a regényhez képest kicsit megváltoztatták: illusztrátorból fotós lett, és még az eredetinél is vagányabbra, emancipáltabbra írták. A látványszekció néhány tagjának külön feladata volt, hogy olyan fotókat készítsen, amiket ő lőhetett volna.
Réka ma csak az újságírók miatt látogatott a forgatásra, és hogy elmesélje, mi tetszik neki a figurában, aki miatt a hosszú hajától is hajlandó volt megválni. „Van annyira bátor és erős, hogy egyedül is tud gondoskodni magáról. Bármi baj éri, a legkellemetlenebb helyzetből is ki tudja húzni magát. Ebben a korban ez nőként nem volt könnyű, de ő megtanult így élni. Nem vacillál, nem vár másra - képes dönteni, és aztán cselekedni.”
Bár a film noirok hősnői általában femme fatale-ok, Réka erre nem törekszik, nem is érez rá magában affinitást. Megnézett ugyan pár korabeli klasszikust (elsősorban Lauren Bacall filmjeit), de szerinte Krisztina figurája annyiban különbözik ezektől, hogy nincsenek hátsó szándékai. „Azok a nők általában több arcot mutattak: valójában meg akarták ölni a férjüket, vagy le akarták nyúlni a pénzt, és közben eljátszották a szende, törékeny nőt, majd verekedésbe keveredtek, és csábítottak. Krisztinának nincsenek ilyen titkai, én pedig nem tartom magam szexszimbólumnak. Arra koncentrálok, milyen az alapvető jelleme, és ha ez sikerül, már elégedett leszek” - mondja.
A film központi figurája Gordon Zsigmond. „Mindenki azt mondta, amikor zöld utat kaptunk a filmre, hogy nagyon nehéz lesz megtalálnom Gordon Zsigmondot Magyarországon, de szerintem nekünk sikerült!” – mondja Gárdos Éva lelkesen. „A legfontosabb persze az volt, hogy értse a karaktert, és legyen benne humor, sötétség, de lazaság és pimaszság is. Egy modern karaktert képzeltem magam elé… És persze fontos szempont volt az is, hogy jól nézzen ki! Szerintem Krisztián és Réka szuperül néznek ki filmen, és nagyon jó színészek is.”
Kolovratnik a szereposztás nagy meglepetése, hiszen évek óta nem játszik színházban, azt hittük, már egyáltalán nem vállal színészi feladatot. „Sok más dologgal foglalkoztam az elmúlt hat évben - többek között létrehoztam egy filmgyártó céget -, és úgy döntöttem, esténként inkább a családommal szeretnék lenni” - erősíti meg. „Ezért aztán erre a válogatásra is úgy hívtak el, hogy »te most akkor vagy, vagy sem?« Én meg most épp úgy döntöttem, hogy vagyok. Teljes véletlen, hogy bejött, mert régóta nemet mondok mindenre, erre most mondtam egy igent, és ők is mondtak rá egy igent.”
Kétségtelen, hogy külsőre tökéletesen megfelel a Kondor által kitalált zűrös zsurnaliszta karaterének, aki a rendszerrel is hajlandó szembemenni, hogy a végére járjon egy rejtélyes ügynek. Jóképű, de szabálytalan, sötét tekintetű, homályos múltú pasinak tűnik, olyannak, aki bár intellektuális hivatást választott, de visszakézből üt, ha fenyegetés éri.
Gárdos neki is adott mintát a szerepépítéshez: Humphrey Bogart mellett Mickey Rourke-ot is ajánlotta az Angyalszív-ben. „Se Humphrey Bogarthoz, se Mickey Rourke-hoz nem akarok hasonlítani, meg se fordulnak a fejemben” - vágja rá Kolovratnik. „A forgatáson csak az egyes helyzetek igazságát keresem. Elég szaga van a könyvnek ahhoz, hogy ne kelljen nekem rápakolni. Magától működik az anyag, és csak annyi a dolgom, hogy megtöltsem élettel. Aztán reméljük, végül valami nagyon egyedi jön ki belőle.”
Ezen a ponton nem tudjuk megállni, hogy az eredeti szerzőt, Kondor Vilmost is meg ne kérdezzük: milyen filmet szeretne látni a könyvéből. Persze csak e-mailben, hiszen köztudott, hogy nem vállal nyilvános szereplést, még a forgatásra sem látogatott el, habár azt mondja, erre egyszer szeretne sort keríteni.
Sötét, hiteles és budapesti filmet
- írja. „A film noirok sötét hangulatú alkotások, és ez a komor tónus gyakran a napsütéses helyszín (lásd Kalifornia a Svindlerek-ben) ellenére (vagy amiatt) mélyen meghatározó. És mint minden noirnak (sőt, talán minden hard boiled kriminek), ennek a regénynek is egy város az egyik főszereplője. Biztos vagyok benne, hogy Ragályi Elemér olyan Budapestet mutat meg és varázsol elő, amit bámulattal és büszkeséggel nézek majd én is.”
Ragályi pedig elárulja, hogy eleinte fekete-fehér film volt tervbe véve, de ma már nem sajnálja, hogy az alkotók közös voksa végül a színesre esett. „Szeretem a film noirt, és bár nem vagyok elméleti szakember, de természetesen tudom, mivel manipulál, hogyan éri el a hatást, és mik a kliséi. A közhelyeket szeretném elkerülni, de azokat a princípiumokat, amik a noirt jellemzik, igyekszem megtartani. Ez elsősorban a világításra vonatkozik: kemény feketék, kontrasztos felületek, karakteres figurák. Ugyan először azt gondoltam, ehhez a filmhez az ideális közlésmód a fekete-fehér film lett volna, de látva ezeket a díszleteket, mégis úgy gondolom, igazunk volt, hogy a színes film mellett döntöttünk, mert így nem vesznek el bizonyos részletek.”
Most már muszáj szóra bírnunk Pater Sparrow-t, a film látványtervezőjét is, aki eddigi egyetlen rendezése, az 1 óta folyamatosan mások filmjeit segíti, és mára komoly art directori karriert épített fel. „Nem akarok a világ legjobb látványtervezője lenni, ilyen motivációm nincs” - szögezi le gyorsan. „Inkább úgy fogom fel, mint egy szakmát, és ha jó szakembernek tartanak, az megnyugtat. Sőt, erre igazából rátarti vagyok, mert szerintem tényleg értek hozzá. Nincs gondom azzal, ha a filmemet vitatják, de remélem, azt már kevesen kérdőjelezik meg, hogy hazai viszonylatban képes vagyok egy film látványvilágát létrehozni.” Ekkora költségvetéssel azért még neki sem akadt dolga, és ennek a felelősségét is érzi: itt nem lehet improvizálni, a leleményre hagyatkozni. Mindent meg kellett tervezni előre, de ebben természetesen egy egész csapat támogatja.
„Néha a legegyszerűbb dolgokat a legnehezebb beszerezni” - meséli. „Ma például néhány briósra volt szükségünk, és azt hittük, elég lesz reggel hozzá leugrani a pékhez. Erre kiderült, hogy ennél nehezebb ma Budapesten hagyományos brióst találni, úgyhogy már az egész gyártási osztály azt hajkurászta, miközben nem húzhattuk az időt sokáig. De vannak ennél nagyobb kihívások is, például, amikor a Centrál kávéházból Abbáziát akartunk csinálni – kiderült, hogy az ablakra felfújt Centrál feliratokat nem lehet csak úgy eltüntetni, mert aranyporral festették fel őket.”
Egyik látványos helyszínt követi a másik, de a film egyik legizgalmasabb jelenete, egy bokszmérkőzés még hátra van. A 45 naposra tervezett forgatás nagyjából a felénél tart, ezért Gárdos szerint mindenki belejött már, és felvette a ritmust. A stábból csak tíz emberrel dolgozott korábban (köztük Ragályival és a fiával, aki kameramanként működik közre), de az Amerikai rapszódiá-hoz képest most több a fiatal, akik közül páran már külföldön tanulták a szakmát, például Pater Sparrow és a film vágója, Fekete Mátyás is. (Mindketten Londonban jártak filmes suliba.)
Gárdos ugyan még az utóbbi időben is dolgozott vágóként (információink szerint Andy Vajna többször kérte tőle, hogy egyes filmalapos filmekből készítsen alternatív változatot a nyersanyagból, vagy konzultáljon a rendezővel), most mégis boldogan adta át a stafétabotot egy fiatal kollégának. „Tudom, hogy meg tudnám csinálni én is, de szívesebben nézem meg, ő mit ajánl” - mondja. „Ha az Amerikai rapszódiá-t nem bíztam volna másik vágóra, még mindig az első jeleneten dolgoznánk” – búcsúzik nevetve. Szóval van remény, hogy a Budapest noir-t befejezik 2017-re, és egy nemzetközi színvonalú, de nagyon magyar filmet látunk majd a moziban. Addig pedig maradjunk a regénynél, amiből Kondor Vilmos az Ünnepi Könyvhétre egy vadiúj részt ígér.
Miről szól a Budapest noir?
1936 őszén járunk, épp Gömbös Gyulát temeti a főváros, amikor megölnek egy tehetős családból származó zsidó lányt egy terézvárosi kuplerájban. Gordon Zsigmond bűnügyi újságírót érdekelni kezdi a sztori. Nyomozni kezd, ám gyanús dolgokra bukkan, miközben egy Margó nevű prosti is majdnem elcsábítja. Ráadásul magánéleti válságot él meg épp Krisztina nevű, szigorú, de gondoskodó, grafikusként dolgozó barátnőjével.