Cannes maga a filmes mennyország. Minden évben itt mutatják be a filmtermés legjavát, és év végén, amikor számba vesszük, hogy melyek voltak az adott év legjobb filmjei, mindig egyértelmű, hogy legalább a felét a francia Riviérán láttuk először.
A tavalyi év nagy részben a Saul fiá-ról, a Mustang-ról, a Mad Max - A harag útjá-ról, az Agymanók-ról, a Dheepan-ról, az Ifjúság-ról vagy a Sicarió-ról szólt és persze mindnek Cannes-ban volt a premierje. Háromnegyed évvel később Oscar-díjas lett a Saul fia, az Agymanók és a Mad Max is, utóbbi film rendezője George Miller pedig idén is jön Cannes-ba, ezúttal a zsűri elnökeként.
Idén még nem tudhatjuk, hogy mely filmek lesznek a fesztivál nagy felfedezettjei (egy éve ilyenkor még Nemes Jeles Lászlóról se sokat tudott a filmvilág azon kívül, hogy dolgozott Tarr Béla mellett másodasszisztensként), de a hivatalos program bejelentése után a felhozatalt átböngészve, már jó pár név vagy filmcím láttán szaporábban ver a szívünk.
Ráadásul, ha Saul fia szintű sikersztorira nem is számíthatunk ezúttal, idén is drukkolhatunk magyar filmeseknek a Riviérán, egynek legalábbis már biztosan: ahogy tegnap megírtuk, Andrasev Nadja A nyalintás nesze című animációs rövidfilmje a Cinéfondation rövidfilmes szekcióban fog versenyezni. A hivatalos programban más magyar film nem lesz idén, de jövő héten még bejelentik a a Quinzaine des réalisateurs (Rendezők kéthete) és a Semaine de la critique (Kritikusok hete) mellékszekciók programját és van rá némi esély, hogy Till Attilától a Tiszta szívvel vagy Gigor Attilától a Kút bekerül valamelyikbe.
Sőt, számítunk még egy rövidfilmre is a mellékszekciók egyikében, valamint a Cannes Classics szekció keretében is könnyen lehet, hogy idén is levetítenek egy magyar klasszikust (tavaly Jancsó Miklós emlékének adóztak a Szegénylegények újra bemutatásával). A pár napja számba vett többi magyar nevezés viszont úgy tűnik, kikerüli Cannes-t és becélozhatja inkább Karlovy Vary-t vagy Locarnót.
Ma a hivatalos program kilencvenöt százalékát jelentették be, azaz egy-két film még bekerülhet a versenyprogram vagy az Un certain regard műsorába. Egyelőre ezeket a bemutatókat várjuk a legjobban.
1. Andrea Arnold: American Honey
A fesztivált folyamatosan kritizálják amiatt, hogy nem képesek elég női rendezőt beválogatni a fő szekciókba, a helyzet idén se rózsás, de abban biztosak vagyunk Andrea Arnold három remekmű (Red Road, Akvárium, Üvöltő szelek) után az első amerikai filmjével sem fog csalódást okozni és reménykedünk, hogy Shia Labeouf tovább hozza azt az őrült karaktert a filmben és a bemutatón is, ami a Transformers-zúzástól az európai művészfilmekig repítette.
2. Xavier Dolan: Juste la fin du monde
Egy huszonhét éves rendezőt még nem nevezhetünk veteránnak, bár Xavier Dolannek a Juste la fin du monde már az ötödik Cannes-ban bemutatott filmje lesz, a remek Mommy után a második a versenyprogramban. Először dolgozik világsztárokkal, ráadásul Marion Cotillard (akinek idén egy másik filmje is versenyben van), Léa Seydoux és Gaspard Ulliel már bejáratott cannes-i arcok.
3. Olivier Assayas: Personal Shopper
Kristen Stewart nem csak a nyitófilm premierjén fogja megmászni a vörös szőnyeges lépcsőket, hiszen miután Olivier Assayas két éve César-díjas, komoly színésznőt faragott belőle, újra együtt forgattak, a Personal Shopper a párizsi divatvilágban játszódik, és állítólag költőibb és bizarrabb darab, mint a Sils Maria felhői.
4. Cristian Mungiu: Érettségi
Már tíz év eltelt azóta, hogy Cristian Mungiu Arany Pálmát nyert a zseniális 4 hónap, 3 hét, 2 nap-pal és a következő filmje, a Dombokon túl is két fontos díjjal távozott Cannes-ból. Az Érettségi-ról még nem sokat tudunk, de a versenyprogramon belül a román újhullám másik fontos alakja, Cristi Puiu (Lazarescu úr halála) a nagy konkurense, a Sieranevadá-t ugyanis már előre nagy Arany Pálma esélyesként emlegetik.
5. Pedro Almodóvar: Julieta
A fogadóirodáknál viszont egyelőre Almodóvart tartják a legnagyobb fődíj esélyesnek, leginkább azért, mert eddig pechje volt a cannes-i díjak terén, hiszen az Arany Pálma mindig elkerülte és csak legjobb rendezői vagy színésznői trófeákat tudott begyűjteni. A Spanyolországban már bemutatott Julieta úgy tűnik visszatérés a minőséghez, bár sok kritikus megint az önismétlések miatt fanyalgott.
6. Paul Verhoeven: Elle
A versenyprogram legnagyobb visszatérője viszont kétségkívül a holland Paul Verhoeven, aki hullámzó színvonalú hollywoodi karrierje után újra Európában alkot, ezúttal ráadásul franciául, Cannes nagyasszonyával, Isabelle Huppert-rel a főszerepben. Utoljára 1992-ben, az Elemi ösztön-nel szerepelt a versenyprogramban és sikerült elérnie, hogy mindenki az ő filmjéről beszéljen.
7. Jim Jarmusch: Paterson
Jarmuschnak minden új filmje pirosbetűs ünnep a filmrajongók számára, ráadásul sok automatikus meghívottal (Ken Loach például, aki úgy tűnik, mégse vonult vissza) ellenétben nem mutatja a kifulladás jeleit. Ez a hetedik alkalom, hogy versenyprogramban van, eddigi legmagasabb kitüntetése a Hervadó virágok-ért kapott Grand Prix, ráadás pedig, hogy Iggy Popról szóló dokumentumfilmjét (Gimme Danger) is levetítik versenyen kívül.
8. Dardenne testvérek: Az ismeretlen lány (La fille inconnue)
Nem lankadnak a dupla-Arany Pálmás belga Dardenne testvérek sem, hiába mutatták be eddig az összes filmjüket Cannes-ban és szinte sosem távoztak díj nélkül. Marion Cotillard után most ismét profi színésznővel dolgoztak, a Franciaországban mostanában a legforróbb portékának számító Adèle Haenel-lel.
9. Sean Penn: The Last Face
A hollywoodi sztárok nagyrészt versenyen kívülre szorultak, de Sean Penn mindig is Cannes kedvencei közé tartozott (zsűrielnök is volt, legjobb színészi díjat is nyert), így nem meglepő, hogy másodszorra is versenyprogramba került (a 2001-es Az ígéret megszállottja után) rendezőként is. A film főszereplői Charlize Theron, Javier Bardem és a színészként Arany Pálmát nyert Adèle Exarchopoulos (Adèle élete).
10. Nicolas Winding Refn: Neon démon
Arra számítottunk, hogy versenyen kívüli, éjféli vetítést kap, de, hogy ilyen kemény mezőnyben mégis versenybe került, reményt ad, hogy nem csak bűnös élvezet lesz. Bár Winding Refn esetében mindig kétesélyes a dolog, tekintve, hogy az előző két filmjével ő szolgáltatta az utóbbi évek legnagyobb cannes-i csalódását (Csak Isten bocsáthat meg) és legkellemesebb meglepetését (Drive) is.
Rendszerint versenyen kívül debütálnak a hollywoodi produkciók, idén sincs ez másképp. A filmek versenyeztetését elvből ellenző Woody Allen harmadjára adja a cannes-i nyitófilmet, a Café Society ismét csak Kristen Stewartot, valamint Jesse Eisenberget, Steve Carellt, Parker Poseyt és Blake Livelyt fogja felvonultatni a vörös szőnyegen.
Még nagyobb sztárparádé lesz Jodie Foster új rendezésének, a Pénzes cápá-nak a premierje Julia Robertsszel és George Clooney-val. A hivatalos program legkönnyedebb pillanatait pedig valószínűleg Ryan Gosling és Russell Crowe párosának köszönhetjük majd a Rendes fickók versenyen kívüli vetítésén.
Az elkövetkező hetekben még kiegészül pár filmmel a hivatalos program, a Quinzaine des réalisateurs (Rendezők kéthete) és a Semaine de la critique (Kritikusok hete) mellékszekciók programja pedig a jövő héten fog kiderülni.
A május 11-én induló cannes-i filmfesztiválról helyszíni tudósítással jelentkezik az Origo Filmklub stábja.
Nyitófilm: Café Society (Woody Allen)
Versenyprogram:
Toni Erdmann (Maren Ade)
Julieta (Pedro Almodóvar)
American Honey (Andrea Arnold)
Az ismeretlen lány (Dardenne testvérek)
Personal Shopper (Olivier Assayas)
Juste la fin du monde (Xavier Dolan)
Paterson (Jim Jarmusch)
Ma loute (Bruno Dumont)
Rester Vertical (Alain Guiraudie)
Aquarius (Kleber Mendonça Filho)
Mal De Pierres (Nicole Garcia)
I, Daniel Blake (Ken Loach)
Ma' Rosa (Brillante Mendoza)
Érettségi (Cristian Mungiu)
Loving (Jeff Nichols)
Agassi (Park Chan-Wook)
The Last Face (Sean Penn)
Sieranevada (Cristi Puiu)
Elle (Paul Verhoeven)
Neon démon (Nicolas Winding Refn)
Un Certain Regard:
Varoonegi (Behnam Behzadi)
Apprentice (Boo Junfeng)
Voir Du Pays (Delphine Coulin és Muriel Coulin)
La Danseuse (Stéphanie Di Giusto)
Eshtebak (Mohamed Diab)
La Tortue Rouge (Michael Dudok De Wit)
Fuchi Ni Tatsu (Fukada Kôji)
Omor Shakhsiya (Maha Haj)
Me’ever Laharim Vehagvaot (Eran Kolirin)
After The Storm (Kore-Eda Hirokazu)
Hymyilevä Mies (Juho Kuosmanen)
La Larga Noche De Francisco Sanctis (Francisco Márquez és Andrea Testa)
Caini (Bogdan Mirica)
Pericle Il Nero (Stefano Mordini)
The Transfiguration (Michael O’shea)
Captain Fantastic (Matt Ross)
Uchenik (Kirill Serebrennikov)
Speciális vetítések:
L'ultima Spiaggia (Thanos Anastopoulos És Davide Del Degan)
Hissein Habré, Une Tragédie Tchadienne (Mahamat-Saleh Haroun)
La Mort De Louis XIV (Albert Serra)
Le Cancre (Paul Vecchiali)
Éjféli vetítések:
Gimme Danger (Jim Jarmusch)
Bu-Sa-Haeng (Yeon Sang-Ho)
Versenyen kívül:
A barátságos óriás (Steven Spielberg)
Pénzes cápa (Jodie Foster)
Rendes fickók (Shane Black)
Goksung (Na Hong-Jin)