Penélope Cruz 23 évesen, több mint tizenöt spanyol nyelvű filmmel a háta mögött próbált szerencsét először Amerikában, miután a Nyisd ki a szemed! nemzetközi sikere megnyitotta előtte Hollywood kapuit. Szerepválasztásaiban kezdettől fogva fontos volt számára az alkotótársak személye: első angol nyelvű filmjét, az 1998-as Hi-Lo Country-t elsősorban azért vállalta, mert rajongott Stephen Frears rendező munkásságáért, a Veszedelmes viszonyok-at egy időben szinte napi rendszerességgel nézte újra.
Cruznak a forgatás során komoly nyelvi akadályokat kellett leküzdenie: tizenkilenc évesen pont azért kezdett angolul tanulni, hogy később idegen nyelvű szerepeket is vállalhasson, ám ’98-ban még nehezen birkózott meg a párbeszédekkel. A való életben is belefutott néhány kellemetlen szituációba: egyszer meg akarta kérni a fodrászát, hogy szárítsa meg a haját („blow-dry”), ám tévedésből orális szexre invitálta („blow job”).
A szereplőválogatásra Cruz megtanulta ugyan a kijelölt jelenetek szövegét, ám ezen kívül jobbára csak a „Jó napot!” és a „Köszönöm” szerepeltek a szókészletében, amivel Frears a forgatás elején szembesült. „Fonetikusan tanultam meg a dialógokat” – mesélte Cruz. – Rendesen megszenvedtem vele, mert gőzöm sem volt, miről beszélnek a többiek. Csupán arra koncentráltam, hogy tisztán és érthetően mondjam el a szövegemet.”
A Billy Crudup és Woody Harrelson főszereplésével készült western nem sok vizet zavart, a mozipénztáraknál és a kritikusoknál egyaránt elhasalt. Két évvel később egy újabb, szerencsétlen sorsú westernben, a Cormac McCarthy magyarul is megjelent regényéből készült Vad lovak-ban vállalt szerepet. Ebben a filmben is a férfi főhős, jelen esetben Matt Damon mexikói barátnőjét alakította, és állítólag a forgatáson kívül is románc szövődött köztük.
A stúdió eredetileg Natalie Portmant szemelte ki, de Billy Bob Thornton rendező ragaszkodott Cruzhoz, mondván, pont ilyen színésznőt képzelt el Alejandra Villareal szerepére. A film a háttérben folyó csatározások áldozatává vált: Harvey Weinstein újravágatta a háromórás első verziót – a pletykák szerint bosszúból, amiért Thornton nem volt hajlandó jobban megvágni előző filmjét, a Pengeélen-t.
A Vad lovak 57 milliós költségvetéséből végül csak 18 milliót tudott visszatermelni. Cruz a két amerikai kudarc között leforgatta Spanyolországban Almodóvarral a nagy sikerű Mindent anyámról-t, amely megnyerte a legjobb idegen nyelvű film Oscarját.
Az áttörés éve
Cruz amerikai karrierjében a 2001-es év hozta el a nagy áttörést: három sikervárományos filmben kapta meg a női főszerepet (Betépve, Corelli kapitány mandolinja, Vanília égbolt), méghozzá a legnagyobb sztárok oldalán. Elképesztő névsor: egy év leforgása alatt Tom Cruise, Johnny Depp, Christian Bale és Nicolas Cage osztotta meg vele a mozivásznat. Még elképesztőbb, hogy egyik produkció sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Cruzt pedig mindhárom alakításáért Arany Málna-díjra jelölték.
A Betépvé-ben legalább kipipálhatott egy újabb idolt a listájáról: saját bevallása szerint szegényes angoltudása egyik sarokkövét képezte az a mondat, hogy „szeretnék együtt dolgozni Johnny Deppel”. Cruz mindmáig ódákat zeng a közös munkáról, kiemelve, hogy Depp előszeretettel űzött vele tréfákat a forgatás során: Jimmy Kimmel talkshow-jában elmesélte, hogy Depp kedvence egy fingógép volt, amit rendszerint olyankor vetett be Cruz sanyargatására, amikor épp drámai közeliben vették a színésznő arcát. „Drukkoltam, nehogy azt higgye a stáb, hogy én szellentek” – emlékezett vissza Cruz.
Az igaz történeten alapuló drámában George Jung amerikai drogcsempész kokainfüggő feleségét alakította, és Ted Demme rendező nem rejtette véka alá, miért döntött Cruz mellett: „Egyáltalán nem passzolt a szerephez, viszont észbontó szépsége miatt muszáj volt őt választanom.”
John Madden, aki mindössze három évvel korábban söpörte be az Oscart a Szerelmes Shakespeare-rel, épp az ellenkezőjét mondta Cruznak, amikor becastingolta a Corelli kapitány mandolin-jába: „Vannak szerepek, amik egy bizonyos színészt illetnek meg, és ez a szerep téged illet.”
A Corelli kapitány mandolinja egyébként ékes bizonyítéka, hogy Cruz sokáig nem tudott kitörni az egzotikus szépségű oldalborda vagy a szexi csábító skatulyájából: a második világháború idején játszódó csöpögős melodrámában Cage és Bale karaktere között őrlődik. Pusztán annyi a különbség, hogy ezúttal nem spanyol vagy mexikói, hanem görög figurát testesít meg, így a változatosság kedvéért a görög akcentust gyakorolta a beszédtanárával.
A Nyisd ki a szemed amerikai remake-je, a Vanília égbolt is vegyes kritikákat kapott, de legalább a mozipénztáraknál nem állt a földbe, mintegy háromszorosát hozta vissza a költségvetésének. A film labdába sem rúghat az eredeti mellett, pedig papíron remekül hangzott: Cameron Crowe a Majdnem híres-sel karrierje csúcsán trónolt, míg Tom Cruise épp kísérletezős korszakát élte, fajsúlyos drámai szerepeket keresgélt. Ma már legfeljebb csak azért emlékezünk rá, mert a forgatáson jött össze a Cruise–Cruz álompár, akik három évig maradtak együtt.
Cruz karrierjének következő fordulópontját a 2006-os Volver jelentette, amely egyenesen az első Oscar-jelöléséig röpítette, és Cannes-ban szereplőtársaival közösen odaítélték neki a legjobb színésznőnek járó díjat.
Előtte azonban két zsánerbe is belekóstolt Amerikában: a Gothika Cruz első – és eddigi egyetlen – angol nyelvű horrorja, míg a Szahara régi vágású kalandfilm, amellyel a Paramount stúdió egy Indiana Jones-szerű franchise-t szeretett volna útjára indítani.
Az elmegyógyintézetben játszódó Gothika, amelyben Cruz egy gonosz szellemek által gyötört pácienst alakít, főként azért érdemel említést, mert ez volt a Gyűlölet-tel berobbant Mathieu Kassovitz első amerikai rendezése, valamint Halle Berry és Robert Downey Jr. ellentétes irányba tartó karrierjének közös metszéspontja. Az akkor friss Oscar-díjas Berry Hollywood egyik legkelendőbb portékájának számított, hogy aztán egy évre rá óriásit bukjon a Macskanő-vel, míg a drogfüggőségéből frissen kilábalt Downey Jr. ez időtájt kezdett visszakapaszkodni a ranglétrára.
A Szahara megint csak magánéleti szempontból bizonyult fontos mérföldkőnek, Cruz a forgatáson jött össze Matthew McConaughey-val. Pontosabban, a forgatás után. „Még egyszer sem szerettem bele senkibe munka közben. Mindig csak utána. A barátságból néha szerelem szövődik, de ezt sosem lehet előre megjósolni. A szív útjai kifürkészhetetlenek.” A női főszerepre amúgy szóba került Hollywood másik kedvenc latin istennője, Salma Hayek is, és a stúdió azért döntött a spanyol színésznő mellett (Hayek mexikói származású), mert így előnyös adókedvezménnyel forgathattak Európában.
Ahogy Cruz amerikai bukásainál lenni szokott, a színfalak mögötti botrányok érdekesebbek magánál a filmnél. A sztori alapjául szolgáló regény szerzője beperelte a stúdiót, ami minden idők egyik legnagyobb hollywoodi jogi hercehurcájához vezetett. A kiszivárogtatott peranyagból többek közt kiderül, hogy Cruz 1,6 millió dollárt keresett a szerepével, és a forgatáson zajló mérhetetlen pazarlás miatt hiába nyitott első helyen a box office listán, legendás mértékű bukásként tartják számon.
A világért sem szeretném, ha teljesen nekikeserednének Cruz bukdácsoló hollywoodi pályáját olvasva, úgyhogy inkább átugrok néhány gyengécske próbálkozást (Nézz az égre!, Az álomnő, Elégia). Röpüljünk egészen 2008-ig, Woody Allen európai korszakának egyik legszórakoztatóbb filmjéhez, a Vicky Cristina Barceloná-hoz, ahhoz a filmhez, ami végre-valahára meghozta Cruz számára a megérdemelt Oscar-díjat.
A csikorgó akcentusát ért gyakori kritikák fényében módfelett ironikus, hogy az Akadémia végül egy angol nyelvű filmért díjazta, amelyben a színésznő kizárólag spanyolul pöröl Javier Bardem karakterével. Nem állítom, hogy a temperamentumos latin szerető figurájával kilépett volna a skatulyájából, de legalább megcsillogtathatta komikusi képességeit, és az sem utolsó szempont, hogy ekkor jött össze Javier Bardemmel, akivel 16 évvel korábban játszott először együtt a Sonka, sonká-ban. 2010-ben összeházasodtak, született két gyermekük (egy kisfiú, Leo és egy kislány, Luna).
Woody Allen híres arról, hogy nem szeret sokat vacakolni a szereplőválogatással, a színészek általában fél percet töltenek vele, váltanak néhány szót, aztán vagy jelentkezik náluk a rendező, vagy nem. Cruznak sem kellett többkörös válogatáson átesnie: „Látott engem a Volver-ben, és úgy gondolta, hogy María Elena karaktere nekem való. Ezzel el is dőlt a dolog. A forgatás kezdetéig nem is beszéltem vele többször.”
A rendező sajnos ezután már csak egyszer kérte fel újabb szerepre, négy évvel később a Rómának szeretettel-ben egy olasz prostituáltat alakított, így a spanyol, az angol, valamint a francia mellett a negyedik munkanyelvét is leporolhatta. Cruz amúgy a kilencvenes évektől kezdve rendszeresen szerepelt olasz filmekben, de a 2005-ös Ne menj! óta most először nyílt alkalma gyakorolni.
Musicalben is kipróbálja magát
Az olasz vonalnál maradva, a 2009-es Kilenc-cel a musicalek világába tett egy kirándulást olyan sztárok társaságában, mint Daniel Day-Lewis, Sophia Loren, Nicole Kidman vagy Marion Cotillard, és először kellett angol nyelven, ugyanakkor olasz akcentussal beszélnie, sőt, énekelnie. „Alig várom, hogy elkezdődjön a forgatás” – lelkendezett akkoriban. – Alig várom, hogy órák hosszat táncoljak, énekeljek, hogy megint véresre sebesedjen a talpam, mint régen, amikor még balettoztam. Nincs is annál jobb érzés.”
A színésznő Daniel Day-Lewis rendező figurájának szeretőjét alakítja a filmben, a magánszáma pedig felejthetetlen: egy szál neglizsében, telefonszex keretein belül búg kéjes, pajzán dolgokat a betegen fetrengő Day-Lewis fülébe, nem csoda, hogy az orvosok rémületére annak az egekbe szökik a pulzusa. Sosem találtam volna ki, melyik fiktív karakterről mintázta a színésznő a figuráját, de szerencsére egy interjúban elárulta Marion Cotillard-nak: „Carla karakteréről valami oknál fogva a Rózsaszín párducra asszociáltam. Akkor is ő járt az eszemben, amikor a kötélen másztam.”
Sokan jósolták, hogy a Kilenc majd tarolni fog az Oscaron, akárcsak Rob Marshall rendező előző musicalje, a Chicago, ám a film négy jelöléséből egyet sem tudott díjra váltani, így a legjobb mellékszereplőként jelölt Cruz is hoppon maradt. Marshall azonban annyira megkedvelte, hogy mihelyst véget ért a Kilenc forgatása, egyből ráosztotta Jack Sparrow egykori szerelmének, a vuduban is jártas Angelicának a szerepét A Karib-tenger kalózai-széria negyedik epizódjában. A rendező így nyilatkozott: „Olyan színészt kerestem, aki képes felvenni a kesztyűt Johnnyval, és méltó párja Jack Sparrow-nak: vicces, okos, ravasz és gyönyörű.”
Cruz lelkesen vetette bele magát az előkészületekbe, még vívni is megtanult a szerep kedvéért, és lépten-nyomon hangoztatta, mennyire örül, hogy megint Johnny Depp-pel bolondozhat. A forgatás közben váratlan meglepetés érte: megtudta, hogy terhes, ezért újra kellett szabni a jelmezeit, hogy a szoros fűzők ne feszítsék annyira, és a rizikósabb jelenetekben dublőrt alkalmaztak helyette. Nem is akárkit: a húga, Mónica Cruz ugrott be segíteni.
A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken a legnagyszabásúbb blockbuster, amiben Cruz valaha közreműködött: az inflációt is figyelembe véve jelenleg is vezeti a legdrágább filmek listáját (a költségvetése 378 millió dollár volt; összehasonlításképp az Avatar „csak” 240 millió dollárba került). A kritikusok nem rajongtak a folytatásért, a nézők azonban cseppet sem zavartatták magukat, és tömegesen tódultak a kasszákhoz: egymilliárd dolláros nemzetközi összbevételével nem döntött meg rekordokat, de még így is ez lett a harmadik legnagyobb bevételt produkáló 2011-es film.
A 2010-es években – már ami az amerikai szerepeit illeti – Cruz mintha egyre inkább átnyergelt volna a vígjátékokra, a könnyedebb darabokra. 2010-ben például csak egyetlen filmben vállalt szerepet: a Szex és New York második részében cameózott egy rövidet, Mr. Biggel cseveg a bárpultnál, amitől persze Carrie-nek rögtön féltékenységi rohama támad. Sajnos idén két gyatra komédiában is pazarolta a tehetségét: a Zoolander 2.-t, illetve Sacha Baron Cohen akcióvígjátékát, az Agyas és agyatlan-t csúnyán lehúzták az újságírók.
Még egy merészebb produkciót azért bevállalt, Ridley Scott sztárokkal teletűzdelt, fekete humorral átitatott, zavaros bűnügyi thrillerében, A jogász-ban Michael Fassbender címszereplőjének ártatlan, vallásos menyasszonyát játszhatta el.
A film érdekessége, hogy Cruz amerikai karrierjének szálai mintha összeértek volna benne: a Vad lovak után másodszor dolgozott Cormac McCarthy szövegével (a regényíró jegyzi a szkriptet), újra együtt szerepelt a vásznon a Vanília égbolt-beli partnerével, Cameron Diazzal (ha még emlékeznek, ez az a film, amiben Diaz egy autó szélvédőjével szeretkezik), a negyedik főszereplő pedig a férje, Javier Bardem, noha közös jelenetük egy sincs.
A közeljövőben egyelőre nincs tervbe véve újabb hollywoodi alkotás, de aggodalomra semmi okunk, számos vasat tart egyszerre a tűzben. Most került a magyar mozikba a Mama, amelyben mellrákban szenvedő tanárnőt alakít, az 1998-ban készült Álomlány folytatását, a La reina de España című vígjátékot pedig alig egy hónapja hazánkban forgatta Mandy Patinkin és a Torrenteként ismert Santiago Segura társaságában.
Ezt nemsokára egy újabb közös produkció követi Javier Bardemmel, nevezetesen egy Pablo Escobarról szóló életrajzi film (Escobar). Végezetül a szenzációs iráni rendező, Asghar Farhadi (Nader és Simin – Egy elválás története) egyelőre cím nélküli filmjében viszi majd a főszerepet – otthon, Spanyolországban.