Rengeteg horrorfilm igyekszik azzal csalogatni a nézőit, hogy valós eseményeken alapuló sztorit kínál, és így van ezzel a Démonok között 2 is, amiben ismét Ed és Lorraine Warren (Patrick Wilson és Vera Farmiga) érkeznek a jóravaló angol családot vegzáló túlvilági lények megregulázására. A házaspár a valóságban is űzte a filmekben látható tevékenységet, és Lorraine (férje 2006-ban elhunyt) mind a mai napig aktívan nyilatkozik a témában.
Az előző részben jól felépített duót régi ismerősként köszönti a néző, és a film „hitelét” ezúttal is jól erősíti, hogy az aktuális démonvadászat előtt kapunk némi ízelítőt egy korábbi melóból (a legendás amityville-i esetből), továbbá szembesülünk azzal, hogy a házaspár áldásos tevékenységét – érthető – szkepticizmus kíséri.
Az igazi főszereplők mégsem ők, hanem a kis Janet Hodgson (Madison Wolfe), aki három testvérével és édesanyjával egy lepusztult londoni házban tengeti nyomorúságos életét. Az apa- és pénzhiány persze egy csapásra mellékessé válik, mikor a családi fészek egyre hátborzongatóbb események helyszíne lesz, és világossá válik, hogy Janetet megszállta a gonosz.
A Démonok között 2 a horrorfilmek jól ismert eszköztárából építkezik, ám James Wan rendező ezúttal is remek arányérzékkel adagolja a feszültséget. Bár vérbeli folytatásként az első rész visszafogottsága háttérbe szorul, a hatásvadász ijesztgetés azért továbbra is működik. Az, hogy újra képesek vagyunk bedőlni a legósdibb trükköknek, főleg a mesterien felépített légkörnek köszönhető.
A rendező nem csap azonnal a lovak közé: hagy némi időt, hogy megismerjük és megkedveljük a szereplőket, miközben ott forgolódnak a teljesen lepukkant, önmagában is visszataszító londoni sorházban.
A helyszín hiteles, ugyan be van lakva, mégis viszolygást kelt, és amikor az est beálltával Don Burgess kamerája megindul a hátborzongató térben, azonnal kellemetlen érzésünk támad, felüti fejét a félelem, és feszülten kezdjük vizslatni a sötét sarkokat. Az operatőr cselesen játszik a különböző beállításokkal, sokáig koncentrál a gyanúsan fekete terekre, ügyesen eltereli a figyelmünket, hogy aztán egy másodperccel később megijedjünk, miközben azt hisszük, hogy már mindenre felkészültünk.
Mindez persze főleg a sötét moziteremben működik, ahol a látóterünket betölti a vászon, és nem tereli el a figyelmünket a telefonpittyegés, az utca zaja vagy társaságunk folyamatos szövegelése.
A film zsigeri része tehát működik, porszem akkor kerül a gépezetbe, amikor a Démonok között 2 ennél többet szeretne nyújtani. Az igyekezet, hogy a film ne az első rész szolgai másolata legyen, mindenképpen dicséretes, a megvalósítás viszont bőven hagy kívánnivalót maga után. Jó pár – a kelleténél talán több – ijesztő pillanaton vagyunk túl, mire Warrenék megérkeznek a szellemjárás helyszínére (több mint egyórányi játékidőt követően), és a forgatókönyvírók azzal igyekeztek új réteget adni a folytatásnak, hogy a házaspárt is megkörnyékezi a kétely.
A „fordulat” viszont nem működik, hiszen a nézőnek szemernyi kétsége sincs a Hodgson családot illetően, ráadásul a bonyodalom erőltetettségét tovább súlyosbítja a szkeptikus szakértő (A lé meg a Lolá-ból ismert Franka Potente elpazarolt alakítása), aki alig pár jelenetet követően szinte a semmiből tűnik fel, hogy elbizonytalanítsa Warrenéket.
Amíg az első Démonok között kifejezetten feszes volt, addig a második részt feleslegesen hosszúvá teszi a kidolgozatlan közjáték, és az összképet tovább csorbítja Ed és Lorraine saját drámája. A nőt kegyetlen látomások gyötrik, ami ugyan megajándékoz minket néhány kifejezetten nyomasztó pillanattal, de amikor ez a szál összefonódik a londoni eseményekkel, a nézőnek önkéntelenül az lesz az érzése, hogy mindez csak azért került a filmbe, hogy több súlyt adjon Patrick Wilson és Vera Farmiga kissé háttérbe szoruló karaktereinek.
A házaspárt alakító színészek hiába kulcsszereplői a történetnek, a show-t ezúttal a megszállt Janetet alakító Madison Wolfe viszi el, aki nemcsak játékidőben, de színészként is lekörözi a kissé bágyadt rutinnal dolgozó nagynevű kollégáit.
A Démonok között nagy műgonddal összerakott, klasszikusokat megidéző, visszafogott, mégis hatásos horror, amit most egy tipikus folytatás követ. A második rész minden fronton igyekszik rálicitálni elődjére, ám a nagy igyekezetben elvesznek az első filmet sikerre vivő apróságok. Az okosan felépített ijesztgetésnél több a sokkhatásra kihegyezett jelenet, a tempót megtöri a felhabosított történet, Warrenék saját csatája pedig felesleges plusz a londoni család kálváriája mellett.
Mindez mégsem teszi tönkre a filmet. A Démonok között 2 ugyan nem tud felnőni elődjéhez, de még így is jóval a konkurencia előtt jár: hibái ellenére a legjobb pillanataiban még mindig elhiteti velünk, hogy a gonosz igenis ott fészkel az átláthatatlan sötétben.