Az utóbbi két évben a Birdman és a Spotlight nyerte el a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. Mindkettő a velencei filmfesztiválon debütált, és a Kaliforniai álom (La La Land) első kritikáit olvasva könnyen lehet, hogy sorban a harmadik évben is egy velencei premier viszi el a filmvilág legfontosabb díját.
Szerda reggel vetítették le a sajtónak az ötvenes évek hangulatát visszahozó musicalt, amiben Ryan Gosling és Emma Stone fakad dalra és szeret egymásba, miközben Los Angelesben próbálják kiteljesíteni művészi ambícióikat.
A neves szaklapok egyöntetűen olvadoznak a Kaliforniai álom-tól: a brit The Guardian kritikusa a maximálisan adható öt csillaggal jutalmazta, mesterműnek nevezte, ami „feltölt D vitaminnal, mint a napfény”.
A The Hollywood Reporter szerzője szerint első látásra be lehet szeretni a filmbe. „Az utóbbi évek legkülönlegesebb jelenetével kezdődik, egy vágás nélküli musicalbetéttel, amely a reggeli dugók idején játszódik a Los Angeles-i autópályán, és amely bravúrosságával A gonosz érintése és A játékos híres nyitójeleneteire hajaz” – írja a Variety.
„A két főszereplő azért illik össze” – tér át a színészekre a Variety kritikusa, „mert Gosling mézbe áztatott rosszindulata és Stone tépelődéssel finomított élénksége ingerlően erotikus kapcsolatot eredményez közöttük.” De leginkább azért illenek össze – folytatja, mert közös táncaikban is megvan ez a kapcsolat.
Gosling és Stone mellett a három Oscart kapott Whiplash-t jegyző Damien Chazelle rendezőt is elárasztották dicséretekkel. Döccenő nélkül vált át párbeszédes részből musicalbe, valódi Los Angeles-i helyszínekből csinált fantáziavilágokat, és új életet lehelt egy olyan műfajba, amely sokak szerint pókhálós klisékből épül fel – vette sorba a The Hollywood Reporter a rendező Kaliforniai álom-ban felvillantott erősségeit.
„A musicalbetétek tele vannak vibráló energiával. Nehéz időket élünk, de ez a film megérdemli, hogy elmélyülten ízlelgessük, mivel egyszerre szórakoztat, világít rá fontos dolgokra, és jó érzéssel tölt el amiatt, hogy életben vagyunk” – lelkendezett a Deadline.
A Variety a Kaliforniai álom végével nincs teljesen kibékülve, így nem tudja mesterműnek nevezni a filmet: „Végül elmerül a melankóliában, de a legmeggyőzőbb örömforrásai azok a pillanatok, amelyek a régi mozifilmekhez kapcsolt elragadtatást hozzák elő a közönségből, illetve a boldogság nagyszerű érzetét ültetik el.”
Több kritika szerint is az lesz a fő kérdés a film bemutatójakor, hogy vajon a mostani közönség rákap-e az ötvenes évek musicaljainek az ízére, vagy elutasítja ezt a számára idegen világot. A film maga is megfogalmazza ezt a kérdést a The Wrap szerint, és a Gosling által játszott, kompromisszumra sokáig képtelen jazz-zenész választ is ad rá.
„Nem gondolod, hogy túl nosztalgikus lett?” – kérdezi a női főszereplő, Mia (Emma Stone). „Ez a lényege” – feleli a jazz-zenész, majd arra a kérdésre is tömör választ ad, hogy mi lesz, ha nem tetszik majd az embereknek: „Fuck ’em” – mondja, amit talán úgy lehetne magyarra fordítani, hogy „szard le őket” vagy "rohadjanak meg".
Kovács Gellért filmes újságíró is beült a velencei filmfesztivál nyitófilmjére, majd pedig egy elragadtatott szerelmes levelet intézett a Kaliforniai álom-hoz. Most éppen ő az a magyar ember, akit a legjobban irigyelünk a világon.
Nagyon az elején tartunk még az Oscar-versenynek, a legtöbb díjra esélyesnek gondolt filmet még nem látta senki. A Kaliforniai álom velencei bemutatójával annyi dőlt el, hogy a premier előtti hype megalapozott volt, ezzel a filmmel komolyan kell majd számolni.
A némafilmes négy évvel ezelőtt nyerte el úgy a legjobb filmnek járó Oscar-díjat, hogy a Kaliforniai álom-hoz hasonlóan nagyrészt Hollywood kulisszái között játszódott, és Chazelle musicaljéhez hasonlóan egy rég letűnt filmes stílust támasztott fel.
A Kaliforniai álom december 29-én kerül a magyar mozikba, mi már elkezdtük vágni a centit.