Kim McGuire jogi egyetemet végzett, de mielőtt praktizálni kezdett volna, megpróbálkozott a színészettel, ami hároméves kora óta az álma volt. A nyolcvanas évek második felében New York-i színházakban játszott, amikor jelentkezett egy hirdetésre, ami így szólt:
Keresünk egy jó testű, de ijesztő arcú lányt, aki büszke az utóbbira.
Hamar a Cry-Baby castingján találta magát, ahol John Waters rendező szinte azonnal neki adta a folyamatosan groteszk grimaszokba torzult arcú Mona Malnorowski, ismertebb nevén Hatchet-Face (Baltaarcnak lehetne fordítani, de a magyar verzióban nem fordították le) szerepét.
Waters először egy különálló filmet tervezett csinálni Hatchet-Face figurájáról, ám amikor erre nem tudta összeszedni a pénzt, úgy döntött, inkább belerakja a Cry-Baby-be. A tesztvetítések közönsége annyira imádta a karaktert, hogy a rendező a film végső verzióját kibővítette a lány pár további jelenetével. Az egyik volt ezek közül az a rész, amelyben Hatchet-Face rámosolyog egy tehénre, és ennek hatására az állat riadtan elmenekül.
A tizenkétmillió dollárból készült Cry-Baby nem volt sikeres az amerikai mozibemutatója idején (csak alig több mint nyolcmilliót hozott), de később óriási kultfilmmé vált. A magyar mozikba az akkori gyakorlathoz képest nagyon gyorsan, öt hónap alatt eljutott, és meghökkentően sokan, 152 ezren váltottak rá jegyet.
Ez még úgy is nagyon szép eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy abban az időben sokkal többen jártak moziba, elvégre egy ötvenes években játszódó, bizarr musicalparódiáról beszélünk, aminek a főszerepét egy akkor még teljesen ismeretlen ember (Johnny Depp) játszotta. A szinkronos verzióban McGuire magyar hangja az idén elhunyt Némedi Mari volt, aki Lenke néni egyik bolti kolléganőjeként lehet ismerős a Szomszédok-ból.
McGuire még a Cry-Baby bemutatója előtt megkapta a női főszerepet a Tortúra című Stephen King-regény filmváltozatában, de aztán lecserélték Kathy Batesre, aki az alakításáért elnyerte az Oscar-díjat. Játszott még később David Lynch Twin Peaks utáni rövid életű sorozatában, az On the Air-ben, illetve Waters Titkos gyilkos mama című 1994-es filmjében, de a kilencvenes évek közepére gyakorlatilag felhagyott a színészettel, és ügyvédként kezdett el dolgozni.
A kétezres évek elején a férjével a Mississippi állambeli Biloxiba költözött, és csatlakozott egy helyi színjátszó csoporthoz. A Katrina nevű hurrikán 2005-ben a házaspár minden tulajdonát elpusztította, McGuire erről szóló megrázó beszámolója bejárta a médiát annak idején, és később egy egész könyvet írt a megpróbáltatásaikról.