A Ponyvaregény alkotója a lyoni Lumiere fesztiválon prezentált egy tizenöt filmből álló retrospektív vetítéssorozatot, amelyeknek a darabjait a bemutatásuk éve, 1970 kötötte össze. Tarantinónak Mark Harris Pictures at a Revolution című könyve adta meg a kezdő lökést, hogy 1970-nel kezdjen el foglalkozni.
A könyv 1967-ben határozta Új-Hollywood győzelmének az évét. Ebben az évben debütált és aratott nagy sikert a mozikban a Diploma előtt és a Bonnie és Clyde, mindkét film formabontónak számított és újszerű gondolkodásmódot tükrözött.
Új-Hollywoodot sokan az amerikai filmművészet legszebb korszakának tekintik, hiszen a társadalmi változásokra reagálva merész és személyes hangvételű alkotásokat kezdtek el gyártani, amelyek az emberek valódi problémáira reflektáltak, és elszakadtak attól a képzettől, hogy a nézőknek happy end kell.
Csak ebben a korszakban történhetett meg, hogy egy erőszakos és ellenszenves zsaruról szóló, ráadásul tragédiával végződő film,a Francia kapcsolat Oscart nyerjen, és Új-Hollywood előtt szó sem lehetett volna arra, hogy egy grandiózus filmeposzt forgassanak a maffiáról Keresztapa címmel.
Tarantino szerint az 1970-es év kulcsfontosságú volt abban, hogy Új-Hollywood korszakának ne legyen rögtön vége, és legalább a hetvenes évek végéig kitartson. Arról beszélt Lyonban, hogy az új rendszer törékenyebb volt, mint ahogy azt most hiszik, és az életben maradásához olyan filmsikerek kellettek, mint az 1970-ben debütált M.A.S.H. című háborús szatíra, vagy mint a Jack Nicholson főszereplésével készült Öt könnyű darab.
A Variety részletesen beszámolt Tarantino előadásáról, aki szerint 1970-ben lehetett leginkább azt érezni, hogy a rendezők hatalma végtelen. Bármilyen alapanyagból forgathattak filmet, nem kellett semmit felvizezniük. Egyre inkább megmutatkozott a szexuális forradalom hatása a fősodorbeli filmekben, egyre több afroamerikai forgatókönyvíró és rendező jutott lehetőséghez, új nézőpontokkal gazdagítva az amerikai filmet.
Az 1970-ben bemutatott filmek számos ígéretet magukban hordoztak, ebből néhány valóra vált, néhány viszont beváltatlan maradt – állította a rendező. Négy éves kutakodásának eredményét izgalmas volt olvasni, de felvetődött a kérdés, hogy mihez kezd az elméletével? Filmet készít, amellyel emléket állít 1970-nek?
„Könyvet írok belőle? Talán. Csinálok belőle egy hatrészes podcastot? Talán. Dokumentumfilmben dolgozom fel a témát? Talán. Nem tudom, most próbálom kitalálni. Első lépésként eljöttem Lyonba és beszéltem róla” – avatta be a közönséget tervébe, ami még csak most formálódik. Ismét ott tartunk, hogy nem tudjuk, Tarantino mihez fog fogni legközelebb.
Szokás szerint rengeteg ötletet versenyeztethet a fejében. Most éppen 1970 iránti szeretetét nyilvánította ki, és utalt arra, hogy ebből akár több is lehet, mint egy előadás. Mi szívesen megnéznénk egy dokumentumfilmet, melyben a Sherlock Holmes magánélete, a Zabriskie Point és egyéb 1970-ben bemutatott filmek képei pörögnek, és közben Tarantino lelkesen osztja az észt.