Nem csak a bunkóságon röhögtünk legutóbb

Billy Bob Thornton 2003-as gonosz komédiája, a Tapló Télapó kaján élvezettel mutatott fityiszt a karácsonynak, és máig méltó ellenpárja az Igazából szerelemnek. Bő évtizedes késéssel elkészült a folytatás, amely a fogyasztói társadalom kritikája, a maró jellemrajz, a klisék kiforgatása helyett megelégszik az alantas pisi-kaki poénokkal, amiket mesterkélt érzelgősséggel hígít fel. Az élvezettel gonoszkodó Kathy Bates és az első rész fura kisfiúja húzza csak feljebb a félresikerült produkciót. 

A Tapló Télapó 2-t a vége felől a legjobb megközelíteni, spoilerek nélkül természetesen. A stáblista alatt fényképek villannak fel: az egyik szereplő ráhelyezi a herezacskóját egy másik fejére, és erről kattintgat fotókat különböző szögekből. A film ezzel a képsorral búcsúzik a nézőktől, akik, ha szeretik az efféle alpári humor csúcsra járatását, elégedetten fognak távozni a moziteremből. Ám ők is jobban járnak az első rész újranézésével, ami, ha nem is mestermű, de ezerszer eredetibben rajzolta meg az ünnepek árnyoldalát ennél a fantáziátlan folytatásnál.

Billy Bob Thornton a Tapló Télapó 2 című filmben Forrás: Freeman Film

Nem volt pedig ördögtől való ötlet tizenhárom évvel a Tapló Télapó után feleleveníteni a tajparaszt áruházi Télapó húgytól-hányástól bűzlő, méregerős történetét, hisz A Grincs ide, Drágán add az életed! és Shane Black filmográfiája oda, Terry Zwigoff 2003-as fekete komédiája az igazán potens ellenszérum a karácsonyi cukormázban megcsömörlött léleknek.

Halkan kongatta a vészharangot, hogy sem a rendező, sem az eredeti film írópárosa nem tért vissza a második részre, de azért így is akadt, ami bizakodásra adott okot. A színészek többsége rábólintott a folytatásra, az új rendező, Mark Waters a Bajos csajok-kal szerzett nevet – nem rossz ajánlólevél –, az egyik forgatókönyvíró, Shauna Cross pedig dolgozott Drew Barrymore méltatlanul alulértékelt görkorcsolyaderbis felnövéstörténetén, a 2009-es Hajrá Bliss!-en.

Sajnos azonban az új alkotógárda mintha nem egészen értette volna, mitől működött az első rész, és az olcsóbbik, közönségesebb végéről fogta meg a karácsonyellenes kiáltvány folytatását, szinte kizárólag altesti gegekre, politikailag inkorrekt beszólásokra helyezve a hangsúlyt. Tévedés ne essék, Zwigoff filmjében sem földre szállt angyali kórus danolászott, szereplői nem kevésbé amorálisak, világképe éjfekete, poénjai gyakran szexisták, perverzek.

Csakhogy az első rész mindezt nagy adag abszurd humorral, szürrealizmussal öntötte nyakon. Amikor Willie-t, azaz a tapló Télapót (Billy Bob Thornton) az első részben megtámadta egy homofób vadidegen, az attól lett vicces, hogy nem volt semmi előzménye, racionális oka rá, ami nonszensz szituációt teremtett. Az új filmnek ezzel szemben csak arra az elcsépelt verzióra futotta, melyben a zárkába dugott Willie-nél próbálkozik egy kigyúrt sittes.

Billy Bob Thornton és Tony Cox a Tapló Télapó 2 című filmben Forrás: Freeman Film

A meghökkentő abszurditásnak ezúttal nyoma sincs, helyette az írók a megbotránkoztatásra törekedtek, arra, hogy a percenkénti kreatív káromkodások száma lehetőség szerint rekordot döntsön. Ezt nemcsak a humor sínyli meg, hanem az első részben megkedvelt utálatos karakterek is. Normalizálták például Willie nyomasztó alkoholizmusát (ha nem venné elő a laposüveget, akár józannak is vélhetnénk), továbbá komplikált viszonya kisnövésű bűntársával-nemezisével, Marcusszal (Tony Cox) vég nélküli, kölcsönös beszólogatássá egyszerűsödik.

Az első rész, ahol csak tudta, kikerülte a bevett sablonokat. A Tapló Télapó 2 arra sem vette a fáradságot, hogy másfajta keretet adjon a filmnek, ehelyett szolgai módon másolja le az eredeti elemeit. A cselekmény ismét egy rablás körül bonyolódik, csak a Mikulás-jelmezzel álcázott mackósok most nem plázaüzletet, hanem egy chicagói jótékonysági szervezetet terveznek kifosztani, ezért el kell csábítani az egylet vezetőjét, a nimfomániás Diane-t (Christina Hendricks váltja Lauren Grahamet, és a rövidebbet húzza az alulírt szereppel).

Billy Bob Thornton és Christina Hendricks a Tapló Télapó 2 című filmben Forrás: Freeman Film

Ami egyébként nem rossz megoldás, elvégre még egy fokkal siralmasabb szegénységi bizonyítványt állít ki a főszereplőkről, ám csakhamar épp abba a fajta közhelyes szentimentalizmusba fordul át, amivel az első rész szembement. Ráadásul Willie-ék segélyszervezeten belüli ellenlábasai, Diane csapodár, sikkasztó férje (Ryan Hansen) és egy túlbuzgó biztonsági őr (Jeff Skowron) csupán halvány lenyomatai a két néhai komikustitán, John Ritter és Bernie Mac Tapló Télapó-beli figuráinak, improvizatív csörtéinek.

Szerencsére nem teljes a katasztrófa. Az alkotók mindent egy lapra tettek fel, egyetlen tényleges újdonságot hoztak be, ami valóban borította az ismerős viszonyrendszert, és lehetőséget adott Thorntonnak a részeges Télapó jellemének árnyalására. Willie és Marcus a tuti fülest Sunnytól (Kathy Bates) kapják, aki beszáll melléjük harmadik cinkostársnak, és aki mellesleg Willie édesanyja. Az „édes”-t mindenképp idézőjelbe kéne tenni: Sunny még a fián is túltesz romlottságban, és ugyan kiszámítható irányba halad az anyakomplexusos kapcsolat, Bates tehetsége még a vázlatosan megírt szerepen is átsüt.

Billy Bob Thornton és Kathy Bates a Tapló Télapó 2 című filmben Forrás: Freeman Film

Mégsem ő a film fénypontja, hanem az első részben megismert duci kisfiú, Thurman Merman (Brett Kelly), aki huszonévesen is ragaszkodik pótapjához, még Chicagóba is követi.

Kelly tízévesen is fura fazon volt, ám felnőttként, feszülős ruhákba öltöztetve végképp komikus a megjelenése, mint egy nagyra nőtt csecsemő, akinek megteremtésekor Isten elvétette az arányokat. Naiv együgyűsége, rendíthetetlen ártatlansága olyan színfolt, amire óriási szüksége volt az obszcenitásokon rugózó filmnek.

Brett Kelly a Tapló Télapó 2 című filmben Forrás: Freeman Film

A végével kezdtem, úgy illik, hogy az elejével fejezzem be. Míg a film záróakkordja rávilágít, hogyan vontak le csupa rossz tanulságot Watersék az eredeti sikeréből, addig az első tíz perc – a nyitójelenet, amely csattanóra kihegyezett rövidfilmként is megállná a helyét, vagy Willie tragikomikus esete a sütővel – egy méltó folytatás ígéretét hordozta, ami végül beváltatlan maradt. A karácsony véghajrájában hasznos némi ellensúly – a csokit is jobban értékeljük, ha virgács is kerül mellé. A Tapló Télapó 2 azonban még virgácsnak is satnya.