Melyik a kedvenc Bud Spencer-filmje?

Lehetetlenség válaszolni arra a kérdésre, hogy nekünk melyik a kedvenc Bud Spencer-filmünk. Amint kimondunk egy címet, rögtön eszünkbe jut három másik, ami legalább olyan kedves a szívünknek. Vadnyugati naplopóként, nápolyi nyomozóként, karib-tengeri misszionáriusként és a világot megmentő titkosügynökként egyaránt nagyszerű volt. Önnek melyik a kedvence az olasz színész filmjei közül?

Az ördög jobb és bal keze 2 (1971)

Bár nem szándékosan csinálták, de Bud Spencer és állandó partnere, Terence Hill egy egész műfaj haláláért felelős volt. Az ördög jobb és bal keze és folytatása hatalmas közönségsiker volt Olaszországban, a bemutatásuk után már nem lehetett többé komolyan venni a spagettiwesternek szűkszavú, komor hőseit. Az olasz filmipar vadnyugati vígjátékokat kezdett gyártani, Spencer és Hill között pedig kialakult az a bámulatos dinamika, ami még számos nagyszerű komédiát eredményezett.

Bud Spencer és Terence Hill Az ördög jobb és bal keze 2 című filmben Forrás: AFP

Hosszas töprengés után a második részt választottuk, mert az még az elsőnél is viccesebb. A lehetetlenséggel határos úgy beülnünk egy elegáns étterembe, hogy ne jusson eszünkbe a páros lényegre törő, az etikettre fittyet hányó viselkedése. „Nem javasolhat semmit, hozzon valamit enni, meg egy dupla whiskyt” – fagyasztotta a finomkodó pincérbe a szót a farkaséhes Spencer.

Piedone, a zsaru (1974)

Ha Bud Spencer legemlékezetesebb szerepeit vesszük sorra, szinte kivétel nélkül a Terence Hill-lel együtt elkészített filmjei kerülnek elő. Nem szabad azonban elfelejtkezni arról, hogy az olasz színész egymagában is számos filmet tett nagyszerűvé. Mind közül a Piedone-sorozat a legismertebb, amelyben egy, a törvényt szabadon értelmező rendőrfelügyelőt játszott.

Bud Spencer a Piedone, a zsaru című filmben Forrás: Mokép

Az 1974-es első részben is sűrűn repülnek a pofonok, de a humor csak sokadrangú szereplő, és a gyerekszereplővel járó cukiság is csak a későbbi részekben jelenik meg. Ez még egy komoly krimi nápolyi alvilággal és drogkereskedelemmel. Ilyet is tudott Spencer, sőt egy külön cikk is simán kijöhetne a drámai szerepeiből.

Morcos misszionáriusok (1974)

Nem tartozik Spencer legismertebb filmjei közé, ezzel a karibi szigetvilágban játszódó vígjátékkal nem lehetne azt játszani társaságban, hogy napestig idézgetünk belőle. A kosztümös kalandfilmeket megidéző hangulata és a nevettetés mellett finoman megbúvó, a gyarmatosítókat sújtó kritika teszi emlékezetessé.

Bud Spencer és Terence Hill a Morcos misszionáriusok című filmben Forrás: AFP

Fordítsd oda a másik orcádat is! címen is ismert ez a film nálunk, amelyben a megszokott poénforrások közül a szerencsejáték és a nagy zabálás előfordul, de ezúttal szerzetesi öltözetben osztogatja a pofonokat Spencer és Hill.

Bűnvadászok (1976)

Az ördög jobb és bal keze 2 után öt évet kellett várni arra, hogy ismét összeálljon a színészduó, és első nagy közös sikerük rendezője, Enzo Barboni. A koszos göncöket rendőrruhára, a vadnyugatot Miamira cserélte le Spencer és Hill (ez az első közös Amerikában forgatott filmjük), de a lényegen szerencsére nem változtattak semmit. Ismét egymással civakodó naplopókat játszanak, akik kiosztják az arrogáns gengsztereket.

Bud Spencer és Terence Hill a Bűnvadászok című filmben Forrás: Mokép

Az egykori vízilabdázó szájából ráadásul még a tökéletes riposzt is elhangzik arra a kérdésre, hogy bírod-e a piát: „Az első öt litert nagyon jól, aztán a hatodiknál elkezdek kötekedni. És Te?”

…és megint dühbe jövünk (1977)

A legjobb Bud Spencer-filmeket onnan lehet felismerni, hogy nem a történetét kell felvázolni, elég pár aranyköpést bedobni, és ettől máris felcsillan a beszélgetőtársunk, és legszívesebben rögtön újra is nézné a hivatkozott alkotást. A bevált helyszínen, Miamiban játszódó …és megint dühbe jövünk tele van ilyen szövegekkel: „Ha kicsi a tét, a kedvem sötét”, „Bunkó vagy, Bugsy", „krumplis hal”, „szólok, hogy egy hobó alszik a sofőrfülkében”, és még hosszan lehetne sorolni.

Bud Spencer és Terence Hill az ...és megint dühbe jövünk című filmben Forrás: AFP

A rendőr hadnagyot játszó, a szokásosnál is nagyobb bájgúnár Hill változatos módokon bosszantja fel a mindig morcos féltestvérét, és ezek persze mind-mind klasszikus pillanatokká értek az évek során. Például most már mindannyian tudjuk, hogy a pisztáciás fagyi emlegetésével még a legtürelmesebb embert is az őrületbe lehet kergetni.

Kincs, ami nincs (1981)

Ez a vígjátékuk is úgy kezdődik, mint a többségük: vagyis Hill merész terveket szövöget, ráakaszkodik Spencerre, aki viszont csak azt szeretné, hogy hagyják már békén. A folytatásban viszont már közös karrierjük legelszálltabb kalandjait élik át - mintha arra kérték volna a forgatókönyvírót, minél több őrültséget sűrítsen bele a filmbe.

Bud Spencer és Terence Hill a Kincs, ami nincs című filmben Forrás: Mokép

Spencer egy lekvár reklámarcaként indul neki a tengernek, hogy aztán Hill machinációnak köszönhetően egy trópusi szigetre jusson, ahol együgyű bennszülöttek, a világháború végéről nem értesült japán katona, és a ruházatuk alapján meleg motoros bárból szabadult kalózbandával legyen kénytelen közös levegőt szívni. „Aki barátot talál, kincset talál” – hirdeti az eredeti olasz cím.

Nyomás utána! (1983)

A westernek és a zsarufilmek kiparodizálása után a kémfilmekből is viccet csinált Spencer és Hill párosa. Ahogy az már korábbi munkájukban is megesett, most is összetévesztik őket másokkal, így történhet meg, hogy titkosügynöknek állva a világ megmentésén fáradoznak. James Bond alighanem szívrohamot kapna a módszereiket látva.

Bud Spencer és Terence Hill a Nyomás utána! című filmben Forrás: Mokép

Annál is inkább, mert az álcájuk - dúsgazdag texasiként érkeznek meg Miamiba – lehetővé teszi, hogy a feladat elvégzése helyett inkább a luxus kiélvezésére fordítsák a figyelmüket. Ebben a filmben a ruhák és a kellékek legalább olyan mókásak, mint a rendszeresen érkező aranyköpések: mindenki felnevet, ha azt hallja „Kár érte, kiváló ügynök volt”, na de legalább olyan vicces Hill és Spencer csicsás öltözete, és hogy még egy tehenet is magukkal hoznak a szállodába, hogy minden reggel legyen friss tej.

Nincs kettő négy nélkül (1984)

Mi lehet annál jobb, ha egy filmben szerepel Bud Spencer és Terence Hill? Ha négy van belőlük! Így ráadásul eljátszhattak kicsit a róluk kialakult képpel is. A Nincs kettő négy nélkül-ben is megkapjuk a mosolygós, tettre kész Hillt és a hasának élő, zsörtölődő Spencert, de ráadásnak még egy elkényeztetett, finom modorú arisztokrata testvérpárként is szállították a poénokat.

Bud Spencer és Terence Hill a Nincs kettő négy nélkül című filmben Forrás: Mokép

A helyszínváltás számos remek poént eredményezett. A brazíliai helyszín alkalmat adott rá, hogy beszédbe elegyedhessen egy karneváli szambatáncos fenekével, illetve elhangozhatott a következő, megsemmisítő erejű sértés: „ Az a tény, kedves kuzin, hogy a mi kis kópénk Tangónak hívja magát a szamba országában, rögtön megvilágosítja számunkra, hogy mekkora nagy seggfej.”