Már délelőtt elkezdődött a készülődés. A smink, a haj. Pillanatról pillanatra egyre stresszesebb volt a hangulat. Nagyon sokára készültünk el, már be kellett volna ülni a limuzinba, de még mindig valamit nem találtunk.
Elvitt minket a limuzin erre a helyre, a Dolby Theatre-hez. Iszonyú nagy dugóban álltunk, mert a limuzinok, ahogy érkeznek az eseményre, dugót csinálnak. Mert marha bonyolult biztonsági ellenőrzésen kell végigmenni, iszonyú hosszadalmas procedúra, mire az ember eljut oda, hogy bemenjen.
Elég későn értünk oda, relatíve keveset kellett várnunk, mire elkezdődött a műsor. Ezzel állítólag jól jártunk, mert minél később megy az ember, annál nagyobb sztárokkal együtt érkezik. Amikor mi odaértünk, akkor jött meg Justin Timberlake is, és iszonyatos őrjöngés volt az egész vörös szőnyegen.
Tök szigorú menete van a bevonulásnak, rá kell állni a csillagokra, és ott fotóznak. Utána tovább menni pár métert, ott egy csillag, akkor megint fotóznak. Nyilván mi kis halak voltunk, annyira sok mindenkit nem érdekeltünk, de minket is szépen rendesen lefotóztak. Amikor viszont megjelent egy-egy ismertebb arc, akkor elszabadult a pokol.
A műsor alatt én picit álmos voltam, mert szerintem hosszabb volt a kelleténél. Másrészt iszonyú fáradt voltam, nem nagyon álltam még át, másfél napja érkeztem csak meg, és már szombaton is volt egy esemény, amin megjelentünk. Feszített programunk van, és nagyon rosszul is aludtam éjjel. Valószínűleg az a délutáni időszak, amikor az Oscar-gála volt, otthon nálunk késő éjszaka lehet.
Amikor a mi kategóriánk jött, az izgalmas volt, akkor mindenki felpörgött. De a díj kihirdetése olyan gyorsan lezajlott: mondtak három mondatot, kivették a borítékból a papírt, és már mentünk is fel a színpadra.
Nekem az volt tök jó, amikor fent voltam a színpadon, mert akkor jó szögből láttam azokat a marha nagy sztárokat, akik elöl ültek. Mi sokkal hátrébb ültünk, és ugyan a kivetítőn láttuk, amikor a kamera ráközelít egy-egy hírességre, de amúgy ők is ültek a helyükön, mi is ültünk a helyünkön. De Mel Gibson is elment mellettem a folyosón, jöttek-mentek ezek a figurák.
Az út a színpadig nekem arról szólt, hogy a ruhámban tudjak közlekedni. Mert ugye ez egy estélyi ruha, földig érő uszálya van, és ezekben nem olyan könnyű menni, főleg lépcsőzgetni. Hogy az ember átérjen A-ból B-be, és ne boruljon fel. Nyilván annak is megvan a bája, de azt már eljátszották mások. Szóval épségben feljutni a színpadra, ez volt a cél.
Amikor már megkaptuk a díjat, és kitereltek minket a színpadról, Kristófot és Udvardy Annát elvitték még egy fotózásra. Ninát és engem, akik még fent voltunk a színpadon, pedig elkísértek, hogy majd vissza tudjunk ülni a nézőtérre.
De csak akkor lehet bemenni és kijönni, amikor a reklámszünetek vannak. Húszpercenként van egy-egy szünet, és akkor szaladnak ki az emberek vécére, vagy telefonálni. És visszaülni is csak akkor lehet. Tíz percig várakoztunk egy pár négyzetméteres helyen Nicole Kidmannel és Charlize Theronnal. És akkor teljesen közelről nézed, hogy ezek így vannak? Mintha egy kiállítást néznél nagyon híres emberekből, ahogy jönnek-mennek. Javier Bardem és Alicia Vikander is nagyon közel volt ott. Túl sok mindenki.
Meg hát amilyen fellépők a színpadon is voltak! Olyan valószerűtlen, hogy egyszer csak bejött Shirley MacLaine. Közben valahol mégsem annyira fura, mert ők is azt csinálják, amit mi. És nekik is pont ide volt meghívójuk.
Nagyon sokan gratuláltak utána, akik a ruhám miatt emlékeztek arra, hogy én is ott álltam a színpadon. Sokan leszólítottak, hogy milyen szép a ruhám, ami nagyon jó érzés volt. Ez egy Sármán Nóra által tervezett ruha volt.
Azt hiszem, nekem még nem esett le ez az egész. Volt olyan közülünk, aki ott rögtön elkezdett őrjöngeni, euforikus állapotba került, sikongatott meg sírt, én pedig mintha egy ufó lennék. Mint akit raknak ide-oda, és nézeget jobbra-balra. Szerintem majd holnapra leesik. Ez most egy sokkos állapot, egy zavar van rajtam. Amikor az ember még be van kábulva a helyzettől. Nem tudok még elkezdeni felszabadultan örülni.
Az előbb ettem valamit, előtte reggel hét óta nem ettem. Most megyünk még valahova, vagy Elton John bulijába, vagy Meryl Streepébe. Azt hiszem, még megvan a limuzinunk, ha nincs, akkor majd Uberrel megyünk. Én nem nagyon mertem még inni, mert ájuldoztam az éhségtől, de most már indulhat a party time.
A lányok teljesen kész vannak. Sírtak, és állandóan azt kérdezgetik, hogy te is sírtál, te is sírtál? Én még nem sírtam, de majd biztos fogok.
Kaptam körülbelül ötszáz üzenetet, próbálok azokra válaszolni, legalább egy szmájlit. Rögtön nekünk ugrott mindenféle tévéstáb, szóval még nem olyan nyugis a helyzet, hogy az ember elkezdje a dolog kellemes részét.
Megfogdostam az Oscar-szobrot, meg is pusziltam. Már szelfiztem is vele, majd felrakom a Facebookra. Mindenki szép volt, jól nézett ki, de mi sem hoztunk szégyent kis hazánkra szerintem.