Schütz Ila isteni találmány volt a Valami Amerikában

2002. február 7-én, azaz pontosan tizenöt éve mutatták be a Valami Amerikát, az egyik legnépszerűbb magyar vígjátékot, amit annak idején több mint félmillióan néztek meg moziban. Herendi Gábor rendező az évforduló alkalmából adott exkluzív interjút az Origónak, ebben elmesélte, milyen nehézségek árán született meg a film, miért félt eleinte Básti Julitól, és miért nem játszott végül a Valami Amerikában Eszenyi Enikő és Kulka János. A rendező elárulta, ki sértődött meg a Bűnös város művészfilm-paródiáján, miről beszélgetett Tarantinóval, és kiderült az is, mikor láthatjuk majd a harmadik részt.

Amikor reklámfilmesként arról álmodozott, hogy játékfilmet rendez, olyan reklámfilmesről akart filmet forgatni, aki szintén arról álmodozik, hogy egyszer majd játékfilmet rendez?

Valóban én voltam Tamás, a rendezni vágyó reklámfilmes. A Valami Amerika forgatókönyve nagyon személyes. Volt egy füzetem, abba jegyeztem fel mindent, ami velem történt és humorosnak találtam. Sok helyzetkomikumot ebből a füzetből írtam bele a forgatókönyvbe, és ezeket a szituációkat fűztem fel egy történetre. Sok benne a kitaláció, sokszor a viccek miatt kanyarodott erre vagy arra a sztori, de az alapja az én életem.

Herendi Gábor Fotó: Mudra László - Origo

Önt is átverte egy amerikai producer?

Azt csak kitaláltuk. Találkoztam olyan disszidens magyarral, aki a rendszerváltás után visszajött Magyarországra, és kiderült, hogy a fele se igaz annak, amit mondott, de általánosságban akartuk kifigurázni azt a jelenséget, hogy a messziről jött ember azt mond, amit akar.

Kis kifli, nagy kifli?

Az egy régi barátnőm dumája volt, és annyira megtetszett, hogy felírtam a füzetbe. „Olyan vagyok, mint a spanyolnátha: bárki megkaphat.” Ezt meg egy ismerősöm mondta, akitől engedélyt is kértem, hogy használhassam a filmben.

Vannak olyan történetek a Valami Ameriká-ban, amiket a barátaim meséltek, például a jobbkormányos autót igazoltató rendőrökről vagy a takarítónőről, aki kábítószeres sütit evett. De azt, amikor Alex énekel a kocsiban, és egy villamosmegálló előtt állva a fiúk letekerik az ablakot, a bátyám és én csináltuk meg az apámmal, aki operákat énekelt vezetés közben.

Ma már nehéz elképzelni, de nehezen született meg a film. Sokáig nem talált producert, aki hitt volna benne, és az akkori pénzosztó szerv, az MMA is visszadobta a forgatókönyvet.

Sokan mondták, hogy nagyon belterjes a történet, a reklámszakmában játszódik, senkit nem fog érdekelni. Én viszont úgy gondoltam, annyira általános érvényű dolgokról mesél, ráadásul humorosan, hogy tetszeni fog az embereknek. Létrejönni csak azért jöhetett létre, mert akkor már tíz éve a reklámszakmában dolgoztam, és össze tudtam gyűjteni elegendő szponzort.

Soha senkitől nem kértem szívességet, mert tudtam: egyszer előállok egy nagyjátékfilmmel, és akkor lesz szükségem a segítségre. A támogatóknak köszönhetően le tudtuk forgatni a filmet, az utómunkálatokra viszont, ami a költségvetésnek általában a negyven százalékát teszi ki, már nem maradt pénz. Egy VHS-kazettára csináltam egy nyers vágást, abból tartottunk egy tesztvetítést, és azt küldtük el az MMA-nak. Amikor pedig látták, hogy jópofa dolog született, adtak pénzt, hogy befejezzük a filmet.

Herendi Gábor Fotó: Mudra László - Origo

Hogyan fogadták a tesztvetítésen?

Nagyon izgultam előtte, de olyan tapsot kapott, hogy kétszeresére hízott a májam. A visszajelzések alapján változtattunk is a filmen, átírtuk Hámori Gabi szálát, aki depressziós stopposlány volt az eredeti verzióban. A közönség úgy érezte, kitolunk Andrással, ha egy ilyen lánnyal hozzuk össze. Így lett a depressziós lányból bohókás hippi a vágóasztalon.

A nem hasznos felvételekből – amikor a jelenetnek már vége volt, de a kamera még forgott – építettük újra a karakterét, amiken Hámori Gabi nevetett vagy mosolygott.

Van rá elmélete, miért lett ekkora siker a Valami Amerika?

Rengeteg előadást tartottam A siker titka címmel, de alaptalanul, mert nem vagyok a titok birtokában. Elképzelésem persze van: én reklámfilmeken nevelkedtem, és talán ennek köszönhetően naprakész, friss tempójú és képi világú filmet tudtam csinálni, ami jobban megfogta a fiatalokat.

A magyar nézők ki voltak éhezve egy jó vígjátékra, mert már régóta nem készült olyan, ennek a filmnek pedig nagyon működött a humora. Azt szokták mondani, hogy nagyon amerikai filmeket csinálok, és ebben tényleg volt – nem csak a címéből fakadóan – valami amerikai.

Szeretem a művészfilmeket, de ez nem a sötét nyolckerben játszódott, és nem szerencsétlen sorsú emberekről szólt. Pozitív életérzés áradt a filmből, és a közönség ezt meghálálta. Fontos volt az is, hogy sok zenét pakoltunk bele nézőcsalogatónak. Volt, aki kifejezetten a zene miatt nézte meg újra a filmet. Ilyen nézőszámot nem is lehet másképp elérni, csak ha többször nézik meg a moziban az emberek.

Érdekes, hogy az ezredforduló két nagy vígjátéksikere, az Üvegtigris és a Valami Amerika is Amerika-mániás balekokról szól.

Nagyon más a két film, de ez valóban közös pont. Akkoriban a fiatalokat nagyon vonzotta az amerikai kultúra. A rendszerváltás után hirtelen elérhetővé vált minden, és ez a lelkesedés eleinte majmolásba fordult át. Kellett pár év, mire letisztultak a dolgok.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy engem nem kapott el az Amerika-mánia. Én még éltem abban a korban, amikor autóstoppal kellett kimenni Lengyelországba, hogy megnézhessük A cápá-t. Nagyon vágytunk rá, hogy átszakadjon a gát, de amikor elöntött minket az amerikai kultúra, a sármját is elvesztette kicsit. Örülök, hogy már minden elérhető, de megvolt az izgalma annak, hogy meg kellett küzdeni a filmekért és zenékért.

Mi jelentette önnek akkor Amerikát?

A gyümölcsjoghurt. Emlékszem, évekig spóroltunk rá, hogy a családdal kimenjünk Párizsba. IBUSZ-szal az Alpokon át, Bécs, Velence, Lausanne, Párizs. A buszon egyre kevesebben ültek, mert minden állomáson disszidált valaki. Már Bécsben elvesztettünk négy embert. Vártunk rájuk, mert nem tudtuk, hogy csak eltévedtek, vagy disszidáltak. Végül fél busszal értünk haza.

Herendi Gábor Fotó: Mudra László - Origo

De megértettem őket. Párizsban kisgyerekként elájultam attól, hogy tizenötféle joghurtot lehet enni. Nálunk csak banánosat lehetett, azt is tejfölös pohárban. Mondtam a szüleimnek, hogy ha valamiért disszidálok, az a gyümölcsjoghurt lesz. Érettebb fejjel persze már nem gyümölcsjoghurtra, hanem filmekre vágytam. A kilencvenes években, amikor beáramlottak hozzánk az amerikai filmek, megszerettem a nagy sztárok, Robert Redford, Robert De Niro filmjeit, meg a thrillereket, a krimiket. Rajongtam Scorsese-ért, és megőrültem Tarantinóért.

Tamást úgy dicsérik a filmben, hogy „jobb, mint Tarantino”. Vágybeteljesítő fantázia?

Pontosan. Bár erre a mondatra már nem emlékeztem.

Arra viszont bizonyára igen, amikor Los Angelesben Tarantino átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét. Az ünnepségen ön is ott volt. Beszélgettek?

Igen. Véletlenül épp kinn tartózkodtam Los Angelesben, így hát engem is meghívtak. Tarantino és Lucy Liu kapott kitüntetést. Lucy Liu nem jött el, Tarantino viszont igen. Végtelenül jófej, halál laza pasi. A konzul tudta, hogy nagy rajongója vagyok, ezért bemutatott neki. Beszéltünk három mondatot, és csináltunk egy közös képet. Nekem nagy élmény volt.

Herendi Gábor és Quentin Tarantino Forrás: Herendi Gábor

Mi volt az a három mondat?

Velem volt Pados Gyuszi barátom, a Kontroll operatőre is. Bemutatkozott, Tarantino pedig rögtön emlékezett a Kontroll-ra, mert ő volt a cannes-i zsűri elnöke, amikor díjat nyert a film. Azt ecsetelte, mennyire tetszett neki a Kontroll, így aztán a filmről beszélgettünk, nem rólam.

A kezébe nyomott azért egy Valami Amerika-DVD-t?

Nem elég véres ahhoz a film, hogy odaadjam neki. (nevet)

Már a fogorvosi egyetemen is rendezett rövidfilmeket. Ha felbukkannának ezek a Youtube-on, ráismernénk bennük a Valami Amerika előképére?

Jó kérdés. Azok is vígjátékok. Úgy látszik, ez jön belőlem. Forgattam egy nagyon amatőr, fekete-fehér filmet 8 mm-es kamerával, és még abban is voltak zenés részek.

Herendi Gábor Fotó: Mudra László - Origo

Miről szólt?

Dezsőkéről, a kisemberről. Dezsőke felvételizik a fogorvosi egyetemre, de hülye szegény, és amikor azt kérdezik tőle, mennyi kettő meg kettő, ő notóriusan ötöt mond. Hiába rúgják ki a felvételiről, újra próbálkozik, és mindig azt mondja a kettő meg kettőre, hogy öt. Az egyik felvételin aztán megcsörren a telefon, a parlamenttel beszél az egyik prof, és kiderül: Dezsőkét felveszik protekcióval.

Direkt klisésre csináltuk a filmet, olyan volt, mint egy némafilmes burleszk, semmi dialógus, csak feliratok, és végig szól a zene. Óriási sikere volt, amikor levetítették a Fogorvos Napon, ahol egyébként a tanárok is tréfás előadásokat tartanak. A felvételi bizottságban öt professzor ült, mind az ötöt én játszottam – utánoztam – elmaszkírozva.

Senki nem sértődött meg közülük, egy hét múlva viszont hívattak a dékáni hivatalba, hogy komolyan gondoltam-e a filmet. A kérdést se értettem: paródiát csináltam, nyilvánvaló, hogy nem gondoltam komolyan. Ők viszont megbotránkoztak azon, hogy szerintem be lehet kerülni protekcióval az egyetemre. Mondhatnám, hogy tökös gyerek voltam, és így lázadtam, de ilyesmi fel se merült bennem. A bizottság már ülésezett, hogy mit csináljon velem, amikor Zelles Tivadar kiverte a balhét, hogy ne vicceljetek, hát emiatt szórakoztok vele? Zelles mentett meg, olyannyira, hogy miután elvégeztem az egyetemet, munkát is adott az intézetében.

Herendi Gábor a Valami Amerika forgatásán Forrás: Budapest Film

Amit aztán, mármint a fogorvosi praktizálást, rendezőként is kamatoztatott.

Sosem tartottam kidobott időszaknak azt a hat évet, amíg fogorvosként dolgoztam. A színész-rendező kapcsolatban sok múlik azon, hogy a rendező mennyire érzi bele magát a színész helyzetébe, és az empátiát jól lehet gyakorolni az orvos-beteg kapcsolatokban. Úgy éreztem, nagyon szerettek a betegek, mert kis sztorikkal, viccekkel el tudtam terelni a figyelmüket. Ott fejlesztettem ki a készségemet, aminek köszönhetően jól bánok az emberekkel és így a színészekkel is. Sok visszajelzést kaptam tőlük, hogy szeretik, ahogy vezetem, instruálom őket.

A Valami Ameriká-ba remek színészeket gyűjtöttek össze. Ónodi Esztert már ismerhettük a Meseautó-ból, de Pindroch Csaba, Szabó Győző, Oroszlán Szonja, Hujber Ferenc nem játszott előtte főszerepet. Hol fedezték fel őket?

Castingon. Én két dologban hiszek: a forgatókönyvben és a castingban. Ha ez a kettő nincs elrontva, akkor nagy baj nem lehet. Győző volt az egyetlen, akit régebbről ismertem, és eleve rá írtam Ákos szerepét. Mindenki mást egy hosszú-hosszú castingfolyamat során találtunk.

Szabó Győző, Hujber Ferenc és Pindroch Csaba a Valami Amerika című filmben Forrás: Budapest Film

Az igazán nagy név Básti Juli volt a filmben, akitől eleinte rettegtem. Láttam rajta, hogy ő majd megcsinálja a jelenetét, nem kellek én hozzá. Meg is csinálták Győzővel, de úgy, hogy annak nem sok köze volt az addigi jelenetekhez. Hosszan ki akartak játszani minden mondatot és nézést, de mi egy pörgős filmet forgattunk, ami ledobta volna magáról azt a lassabb tempót.

Úgyhogy összeszedtem a bátorságomat, odamentem Julihoz, és elmagyaráztam neki, hogy ez is nagyon jó volt, de mi eddig egy teljesen másfajta filmet csináltunk, és megkértem, játsszák el egyszer úgy, ahogy én kitaláltam. Nagyon helyes volt a Juli, a premieren odajött hozzám, és azt mondta: „Gábor, igazad volt”. Azóta is jóban vagyunk, és imádok vele dolgozni.

Nem derogált neki elvállalni egy ilyen kis szerepet, ami ráadásul egy szexelős poénra van kifuttatva?

Benne nem merült fel, hogy nem vállalja. Másban igen. Esztergályos Cecíliának szántam a szerepet, mert akkor már régóta nem játszott filmben, és úgy gondoltam, illene az ő pörgős, hebrencs stílusához. Miután elolvasta a forgatókönyvet, visszaüzent, hogy koitáljon a rendező az íróasztalon, ha akar, de ő ugyan nem fog. Nem tudta, ki vagyok, és valószínűleg félt, hogy egy idétlen jelenet egy hülye rendező filmjében nem tenne jót a karrierjének. Ezt tudomásul vettem, de hogy ezek után miért merészkedtem egy még veszélyesebb frontra, és kértem fel a Julit, azt nem tudom...

Mivel sikerült meggyőznie?

A papám sok színésznek volt a fogorvosa, köztük Básti Lajosnak is. Azért mertem felhívni, mert hivatkozhattam apámra, hogy „Juli, biztos emlékszel rám, én vagyok a Herendi Pista bácsi fia”. Így volt valami kifogásom arra, hogy felemeltem a telefont, ő pedig örömmel vállalta a szerepet.

Más színészt is cserkészett be a fogorvos papára hivatkozva?

Nem. Pedig tényleg sokan jártak hozzá, de a Valami Amerika megolajozta a karrierem ilyen szempontból. Iszonyú jó érzés, hogy azóta is rengetegen hívnak, hogy szeretnének velem forgatni.

A színészek milyen ötleteket adtak hozzá a filmhez, mennyire szabták át a karaktereiket?

Semennyire, mert nem engedtem nekik. Olyannyira nem, hogy Terka néni szerepére először Eszenyi Enikőt választottam, de aztán inkább elnézést kértem tőle, és mást kerestem. Eszenyi igazi átváltozóművész, és azt az öreg takarítónőt akartam belőle kihozni ősz parókával, miegymással, akit Schütz Ila játszott végül a filmben.

Szabó Győző és Schütz Ila a Valami Amerika című filmben Forrás: Budapest Film

De Eszenyinek más – egyébként teljesen jó – ötletei voltak. Egy Erdélyből idetelepült, tájszólásos magyar lányt akart játszani, ami lehet jobban passzolt volna hozzá, mint a parókás öreglány, de én már úgy képzeltem el a figurát. Olyan régóta volt a fejemben ez a forgatókönyv, hogy nem tudtam elengedni, amit kitaláltam. És hát megijedtem attól is, hogy harcoljak vele.

Tábori Nórát kértem fel utána, de ő nem volt hajlandó eljönni castingra. A régi, nagy színészek közül sokan nem akartak castingra jönni, mert azt gondolták, a rendezőnek ismernie kellene őket, és azt, hogy mit tudnak. Tisztában is vannak ezzel a rendezők, azt viszont csak a castingon lehet megnézni, hogy jól áll-e a szerep a színésznek, és illenek-e egymáshoz a másik színésszel, mert lehet, hogy külön-külön jók, de együtt nem működnek.

Zavart, hogy Tábori Nóra nem akart eljönni a castingra, azt gondoltam, ha már erre se hajlandó, akkor a forgatáson is kekeckedni fog. Én pedig szerettem volna megkönnyíteni az életemet. Akkor jutott eszembe Schütz Ila.

Ő eljött castingra, és nagyon örült a lehetőségnek, mert már régóta nem játszott filmen. Azt mondta, „Gábor, én még soha nem használtam kábítószert. Mit gondolsz, elszívjak előtte egy füves cigit?” Mondtam, „Ilácska, nem kell, majd én megmutatom, mit kell csinálni”, és előjátszottam a jeleneteit. Megmutattam, hogyan nevetgéljen idétlenül, hogyan lőjön a porszívóval. Annyira lelkes volt, hogy még egy pszichológushoz is elment, és kikérdezte a drogfogyasztásról, hogy hiteles legyen a szerepben. Isteni találmány volt ő a Valami Ameriká-ban.

Megrázta, amikor 2002 végén öngyilkos lett?

Rettenetes volt, nagyon sajnáltam. Tragikus sorsú ember volt, több férjet elvesztett, az egyik gyereke öngyilkos lett. Letört volt akkoriban, zokogva jött már a castingra is. De nagyon profi volt: amikor kamera elé kellett állni, egy pillanat alatt bohóccá változott, ha viszont nem játszott, akkor lehetett látni rajta a borzasztó fájdalmat, amit hordozott. Nagyon helyes ember volt.

Igaz, hogy Kulka János is szóba került Alex szerepére?

Igaz. Először Janit castingoltam, de tőle is tartottam kicsit. Akkor még szempont volt, hogy kivel bírok el. Őrült nagy bizonytalanság volt bennem, amiért nincs rendezői végzettségem. János már akkor is erős egyéniség volt, és a castingon azzal kezdte, hogyan kéne átformálni ezt a karaktert. Úgy voltam vele is, mint Eszenyivel.

Nem sokkal később a Radnótiban láttam Szervét Tibort, és elküldtem neki a forgatókönyvet. Kicsit gyávaságból is, de Tiborra szavaztam, mert ő fenntartás nélkül szerette a történetet. Ezt Jani azóta is az orrom alá dörgöli, ha találkozunk a teniszpályán, én meg mindig mondom neki, mennyire szeretnék vele dolgozni. Még nem jött össze, de majd egyszer.

Ónodi Eszter és Szervét Tibor a Valami Amerika című filmben Forrás: Budapest Film

Az önbizalma már a forgatás során megjött, vagy kellett hozzá a Valami Amerika sikere?

Biztos, hogy megnövelte a siker az önbizalmam, de már a forgatáson is jó volt a hangulat. Az első három nap mindig kritikus, akkor derül ki, mennyire tud együttműködni a filmre összeállt csapat. A Valami Ameriká-nál olajozottan működött a gépezett, és ez sokat dobott az önbizalmamon.

Na meg az is, hogy alaposan felkészültem. Nem vagyok az a típus, aki a forgatáson vakarja a fejét, hogy mit akar csinálni. Ahhoz túl drága műfaj a filmezés. Ha nyolckor kezdünk dolgozni, szeretem, ha kilenckor már forog a kamera. Hogy ilyen pörgős és dús lett a film, az annak is köszönhető, hogy sok snittet felvettünk egy nap, és így a tempóját is jobban kézben tudtuk tartani. Ha snittszegényen forgatsz, az a kész filmet is lelassítja.

Herendi Gábor Fotó: Mudra László - Origo

A Valami Amerika 2 legjobb poénjai a Bűnös város-t vették célba, amit Tamás a két rész között forgatott. Már az első filmben tudták, hogy lilaködös művészfilm lesz belőle?

Persze. Ez volt a viszontfricskám azért, hogy sokáig nem fogadott be a filmszakma. Ma már nem ciki reklámfilmet forgatni, mert abból lehet megélni, de akkor még nem volt átjárás a filmrendezés és a reklámfilmezés között. A filmrendezők lenézték a reklámfilmeseket. Kapitány Ivánnal ketten törtük át a falat, és pofátlankodtunk át a filmesek játszóterére, akik akkoriban nagyon irigyelték a reklámfilmrendezőket.

A kilencvenes években nyugat-európai színvonalú fizetések voltak a reklámszakmában, a reklámfilmrendezők bődületesen jól kerestek. Egy játékfilmmel meg se lehetett közelíteni azt a pénzt. Ehhez jött még hozzá, hogy óriási siker lett a Valami Amerika, amivel szintén nem vívtam ki a filmesek szimpátiáját. A Bűnös város-sal egy kis fricskát nyomtam az orruk alá, mert bár szeretem a művészfilmeket, de meg kell hagyni, hogy sok végtelenül lassú, belemagyarázós, nem túl jó művészfilm készült Magyarországon.

Értékelték a rendezők a viccet?

Volt belőle sértődés. A Valami Amerika 2 úgy kezdődik, hogy Tamás a Bűnös város bemutatóján fogad két embert. Az egyik a hosszú hajával úgy néz ki, mint Janisch Attila, a másik pedig, mint szegény Kamondi Zoltán. Már attól rettegtem, hogy ehhez mit fognak szólni, de nem mondtak semmit.

Janisch, akit egyébként nagyon kedvelek, azért hívott fel, mert meg volt győződve róla, hogy a Bűnös város-sal az ő filmjén, a Másnap-on gúnyolódom. Az is nagyrészt búzamezőkön játszódott, de én tényleg nem az ő filmjét pécéztem ki: sok magyar művészfilm játszódott búzamezőkön.

Szerettem a Másnap-ot, és ennek hangot is adtam egy riportban azon a Filmszemlén, amelyiken díjat kapott. Attila ezt látta, és meg is köszönte telefonon, miután leadták a tévében. Miután ezt tisztáztuk, elnézést kért, én pedig megkérdeztem, hogy „De Attila, láttad már a filmet?” „Nem, azt nem láttam.” Mondom: „Akkor legalább nézd meg.” „Jó – válaszolta. – Majd letöltöm.” (nevet)

Herendi Gábor Fotó: Mudra László - Origo

A Valami Amerika 2 előtt megkérdeztük a színészeket, miről szólhat a Bűnös város, és azt tippelték, „olyan westernfilm, amiben mindenki agyonlövi magát”, és vagy „a nagyszabású férfimagányról”, vagy „a szerelemről, az elmúlásról, a kiüresedésről szól, azokról a dolgokról, amikről a magyar nóták”. Most már elárulhatja: mi a Bűnös város valódi sztorija?

Sosem volt igazi története a Bűnös város-nak, bár sokszor fontolgatjuk Pindroch Csabával, hogy meg kéne csinálnunk a filmet, mert gyakran megkapjuk ezt a kérdést. Csak művészfilmes kliséket akartam használni benne, amivel ironizálhatok – hangsúlyozom – a rossz magyar művészfilmeken.

Azt a kritikát is valóban megkapta, hogy „Magyarország egyetlen tömegpusztító fegyvere” a Valami Amerika?

Nem, az Divinyi Réka szövege, amit a második részhez írt. A kritikusok a Magyar vándor-t döngölték a sárba, a Valami Amerika viszonylag jó kritikákat kapott. Szerették a frissességét, meg hát nehéz volt vitatkozni a nézőszámmal.

Herendi Gábor Fotó: Mudra László - Origo

Több mint félmillióan látták, de nehezen indult be a mozikban.

Meg is ijedtem, olyan rossz nyitóhétvégét produkált. Szerencsére így is elért egy kritikus tömeget, és szájhagyomány útján elterjedt a híre. A második hétvégén már dupla annyi néző ült be rá. Elképesztően sokáig, 27 hétig volt a Budapest Top 10-ben. Még egy e-mailt is kaptam a 20th Century Foxtól, az állt benne, hogy „Gratulálunk, elsüllyesztette a szeretett Titanic-unkat”. Persze többen nézték meg Magyarországon a Titanic-ot, de az „csak” 26 héten át tartotta magát a budapesti mozikban a legnézettebb filmek között.

Külföldön is volt karrierje a filmnek?

Magyar közönségfilmet lehetetlen külföldre eladni. A környező országoknak odaadtuk ingyen, hogy a magyar lakta területeken tudják vetíteni. Néhány kábeltévének is eladtuk fillérekért, illetve iTunesról a mai napig letölthető.

Jártam vele Albániában is, az ottani magyar nagykövetség vetítette. Kibérelték egy multiplex nagytermét, és meghívták az összes nagykövetséget, még az ott állomásozó, amerikai NATO-katonák is eljöttek, és megszakadtak a filmen a röhögéstől. A vetítés után megrohamoztak, hol vehetik meg DVD-n.

A Valami Amerikai 1–2 angol nyelvű plakátjai Forrás: Skyfilm

Akkor azt éreztem, talán el lehetne adni ezt a filmet Amerikában. El is költöttem rá rengeteg pénzt, most már tudom, amatőr módon. A Warner Brothers asztaláig jutott a film, akik azt mondták, tetszik nekik, igazi hollywoodi történet, de van ugyanilyen filmjük, csak abban Julia Roberts és Bruce Willis játszik. És különben is túl sok pénzt kellene beleölni a marketingbe, hogy az amerikai emberek megnézzenek egy ismeretlen magyar filmet. Végszóként megkérdezték tőlem, hogy „Mondd, Gábor, te megnéznéd a legnagyobb albán mozisikert?”

Akkor elgondolkodtam, hogy lehet, igazuk van. A vígjátékot minden nemzet megcsinálja magának. Van némi átjárás, nálunk is jól futottak régen a csehszlovákok vígjátékok, és ma is átesik egy-kettő a határon, de inkább a nagy nemzetektől, a franciáktól, németektől, olaszoktól.

A remake-jogokat sem lehet eladni Amerikában?

Nem. Pedig azért is mindent elkövettem. Erős motívum a filmben, hogy Alex disszidensként tér vissza Magyarországra: ezt át kéne írni az amerikai változatban. Amikor berobbant a Bazi nagy görög lagzi, gondoltam rá, hogy át lehetne írni a sztorit egy helyi nációra, de bevallom, én nem voltam elég ügyes hozzá.

Herendi Gábor Fotó: Mudra László - Origo

És hogyan sikerült eljuttatni a Warner asztalára a filmet?

Miután a Fox gratulált e-mailben, úgy éreztem, itt a lehetőség, hogy elkapjam az amerikaiak grabancát. Elkezdtem velük e-mailezni, és végül eljutottam a Warnerhez. A Magyar vándor kritikái annyira megfeküdték a gyomromat, hogy úgy éreztem, muszáj elmennem valahova levegőzni, így hát kiköltöztünk pár hónapra Los Angelesbe.

Borzasztó nagy elhatározással vágtam neki, folyamatosan mítingekre jártam, házaltam a remake-jogokkal, és próbáltam eladni magam reklámfilmrendezőként. De nem jutottam semmire. A világ összes országából ömlenek Hollywoodba a filmek és a forgatókönyvek, ott helyben pedig 8000 film készül évente. Óriási a konkurencia.

Amerikában akarta folytatni a pályáját?

Nem tagadom, vonzott Amerika, és örülök, hogy szerencsét próbáltam kint, mert így ma már nem teszek szemrehányást magamnak, hogy kihagytam valamilyen lehetőséget. Hollywoodba egyféleképpen lehet betörni: ahogy Antal Nimród is csinálta. Olyan művészfilmet kell rendezni, ami bekerül a nagy fesztiválokra, és ott felhívja magára a figyelmet. Ezeknek a rendezőire azonnal lecsap Hollywood.

A kikerülésben az is segít, ha az ember magas szinten beszéli a nyelvet, ami Nimródnak vagy Nemes Jelesnek nem okozott gondot, mert huzamosabb ideig éltek külföldön. Az én nyelvtudásom nincs olyan szinten. Megpróbáltam, nem sikerült, tudomásul vettem. De azért nem tettem le róla teljesen. Van egy forgatókönyvem, amit szívesen megcsinálnék angol nyelven.

Herendi Gábor Fotó: Mudra László - Origo

Magyarul nem akarja?

Akartam, de a Filmalap visszadobta. Meg se tudom magyarázni, miért.

Ők azért megmagyarázták?

Nem igazán. Megindokolták, de én nem éreztem magvas magyarázatnak. Nem baj, így elkészülhetett a Kincsem.

Hogyan nézne ki az álomszereposztása?

Ez egy 17 éves lány felnövéstörténete, aki belekeveredik egy bandába, és közben meggyűlöli az apját, a kisváros bigott polgármesterét. Ez a konzervatív polgármester hálás szerep lenne egy ötven-pluszos férfinak. Gary Oldman vagy J.K. Simmons zseniális lenne benne. De még nem jutottam el odáig, hogy bárkinek is felajánljam a szerepet.

J.K. Simmons és Gary Oldman Forrás: Berlinale

Divinyi Rékáé volt az alapötlet, és ketten megírtuk egy nagyon jó színvonalig, majd odaadtuk az amerikai forgatókönyvíró ismerősömnek, és átírattuk vele a történetet úgy, hogy a nemzetközi piacon is működjön, de ne veszítse el a jó értelemben vett európaiságát. Ez sikerült is – lehet, épp ezért nem tudom eladni külföldön. Lehetne belőle nagyon amerikai filmet is csinálni, de azt nem szeretnék.

Európai koprodukciót nem lehet összehozni?

De, csak akkor magyarul kéne forgatni. Vagy angol nyelvterületen csinálsz filmet, és akkor versenyzel az egész angol nyelvű filmgyártással, tehát az amerikai piaccal is, vagy európai filmet forgatsz, de akkor annak „európai koprodukciós fesztiválfilmnek” kell lennie.

Ezt a filmet így is, úgy is el lehet készíteni, mert fogyasztható a sztori, de művészi értéket is hordoz magában. Ha viszont európai filmet akarunk, akkor magyarul kell megcsinálni, mert a külföldi producerek úgy gondolják – jogosan –, hogy az anyanyelvemen tudom a legjobb filmet forgatni. Egy angol színész intonációját nem tudnám annyira moderálni, mint egy magyarét.

És akkor megint a Filmalaphoz kell pályázni.

Még nem adtam fel. Talán újra pályázok majd vele.

Herendi Gábor Fotó: Mudra László - Origo

Hollywoodban, ha nem akarnak kockáztatni, új sztori helyett inkább folytatást készítenek egy sikeres filmhez. Magyarországon is tuti üzlet folytatást csinálni?

Ha nagy siker, megéri. De ritkán lesz jó a második rész. Én nem szerettem volna Valami Amerika 2-t, de belementem, hogy írjunk egy forgatókönyvet, nézzük meg, hogyan sikerül. Divinyi Rékával nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, és annyira megszerettem a forgatókönyvünket, hogy leforgattuk.

A hármassal ugyanígy voltam: nem akarom lerombolni a brand nimbuszát, de úgy érzem, megint született egy olyan forgatókönyv, ami méltó az eddigi filmekhez. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, a Filmalap is azonnal elfogadta a könyvet.

Azt viszont most megígérem, hogy nem lesz negyedik rész. Nem szeretnék még egyet csinálni.

A hármas film helyes lezárása lehet a történetnek. Ha minden jól megy, nyáron leforgatjuk, és karácsonykor bemutatjuk a Valami Amerika 3-at. Előfordulhat, hogy nem végzünk időben az utómunkával, mert több akciójelenet lesz benne, akkor 2018 februárjában fog mozikba kerülni. Ez a valószínűbb.