A cannes-i fő szekciók felhozatalának bejelentésekor a filmőrültek már azt érezhették, hogy ezt nem lehet fokozni, de azóta a Rendezők kéthete is emelte a tétet, most pedig a hivatalos program bivalyerős programját is véglegesítették.
Minden évben 19-20 film kerül versenybe és amikor Mundruczó Kornél mellett csak tizenhét nevet – köztük Sofia Coppoláét, Michael Hanekéét, Todd Haynesét, Fatih Akinét és Jorgosz Lantimoszét – soroltak fel két hete, már lehetett tudni, hogy pár rendező még vagy az utolsókat szöszmötöli a várva-várt új filmjén, vagy az emberei arról kupeckednek a cannes-i szervezőkkel, hogy ne az utolsó napra kerüljön a bemutatójuk, amikor már a fél város kiürült és lasszóval kell nézőket fogni a vetítésekre.
Egyébként Mundruczó Kornélnak a legutóbbi két filmjét is így utólag jelentették be és a Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv utolsó napos premierje csúnyán el is sikkadt az egyébként szokatlanul gyenge 2010-es versenyprogramban. A pletykák úgy tartják, hogy négy évvel később a Fehér Isten-t is egy második hétvégés vetítési időponttal hívták a versenybe, amit Mundruczóék jó érzékkel nem fogadtak el, hanem hagyták, hogy a film inkább az Un certain regard szekcióban mutatkozzon be (az első hétvégén, amikor még mindenki ott van a fesztiválon, aki számít), ahonnan aztán szépen el is hozta a fődíjat.
Érdekes, hogy 2014-ben a legtöbben arra számítottak, hogy a Lavina című svéd film nyeri meg az Un certain regard fődíját és a jelen lévő magyar újságírók is teljesen ledöbbentek, amikor Ruben Östlund filmje csak ezüstérmes lett Mundruczó kutyái mögött.
A két film utána az Oscar-versenyben is egymásnak feszült és míg a magyar filmet már a selejtezőben kiszórták, a svédek az utolsó pillanatig biztosak lehettek a jelölésben, ami végül nagy meglepetésre nem jött össze (Östlundék fel is vették videóra a bejelentés csalódást okozó pillanatait). A Laviná-ra mindenesetre így is a 2014-es év egyik legjobb filmjeként emlékszünk vissza és izgatottan vártuk, mivel áll elő legközelebb a politikai korrektséget mindig intelligens humorral kifigurázó svéd rendező.
Ahogy rengeteg Cannes-ban befutott európai művész (az utóbbi évekből elég Jorgosz Lantimoszra, Paolo Sorrentinóra vagy Joachim Trierre gondolni, de hamarosan Mundruczó is ezt a listát gazdagítja), Östlund számára is az angol nyelvű bemutatkozás volt a következő logikus lépés.
A versenyprogramba került új filmje, a The Square egy köztérre kiállított provokatív művészeti projektről szól és a főszereplője Dominic West (Drót) mellett az az Elisabeth Moss, aki a zseniális Mad Men - Reklámőrültek szereplőgárdájából, úgy tűnik, a legérdekesebb karriert futotta be. Az internet éppen a The Handmaid's Tale című új sorozatától hangos, de ott lesz Cannes-ban a Top of the Lake második évadjával is.
A Mundruczó – Östlund visszavágó kapcsán tehát eleve izgalmas, hogy melyikük távozik majd jelentősebb díjjal a Riviéráról, de részvételük a versenyprogramban egyébként is jelzi a régóta esedékes cannes-i generációváltást. Tavaly és tavalyelőtt már egyre több fiatal, harminc-negyven körüli rendező került be a fő szekcióba és végre kikoptak olyan kiégett legendák, mint Kusturica, Wenders vagy Egoyan, de a Dardenne-testvéreknek, Ken Loachnak, Almodóvarnak (ő az idei zsűrielnök) vagy Hanekének továbbra is bérelt helye van a versenyben.
Tavaly ráadásul a megújulást követelő kritikusoknak extra fricska volt, amikor a Toni Erdmann egy darab díjat sem kapott a zsűritől, viszont a 80 éves, egyszer már visszavonult Ken Loach nyerte az Arany Pálmát az Én, Daniel Blake-ért. A Toni Erdmann negyvenéves rendezőnője, Maren Ade viszont idén ül ott Almodóvar zsűrijében és lehet, hogy pont azért harcol majd, hogy végre az ő és Mundruczó (42), illetve Östlund (43) korosztályából kapja valaki a fődíjat.
Az egyetlen korábbi Arany Pálma nyertes rendező az idei mezőnyben Michael Haneke, aki előző két filmjével (A fehér szalag - 2009, Szerelem - 2012) zsinórban nyert két fődíjat és biztos nem bánná, ha a Happy End-ért harmadjára is őt kürtölnék ki a legjobbnak.
Sokan arra számítottak, hogy az utolsó pillanatban még egy Arany Pálma-díjas legenda is bekerül a versenybe Roman Polanski személyében (2002-ben A zongoristá-val nyert), de a 83 éves rendező új portékája, a D'après une histoire vraie végül versenyen kívüli vetítést kap, hiába szerepel benne Eva Green (akit egyébként szinte sosem látni az anyanyelvén színészkedni) és hiába írta a forgatókönyvet a nagy cannes-i kedvenc Olivier Assayas (Sils Maria felhői, A stylist).
Ennek az oka lehet az, hogy a film egyszerűen nem annyira jó, vagy pedig, hogy elkerüljék a tiltakozást a kiskorú megrontása miatt a mai napig körözött rendező rivaldafénybe juttatásával. Polanski ugyan vígan éldegél Európában és már Svájc és Lengyelország is elutasította az amerikai kiadatási kérelmét, de amikor idén januárban a Francia Filmakadémia tiszteletbeli elnökévé választották a César-díjkiosztó előtt, rengetegen tiltakoztak.
A fesztivál tehát lehet, hogy próbálja elkerülni a balhét, főleg, hogy tavaly Woody Allen nyitófilmje kapcsán is több szó esett a rendező megrontási ügyéről, mintsem az új filmjéről.
Polanski mellett egyébként két korábbi Arany Pálma díjas is versenyen kívül mutatja be újdonságát, bár Jane Campion (Top of the Lake: China Girl) és David Lynch (Twin Peaks) esetében nem a botrányos magánéletük jelentette az akadályt, hanem, hogy Cannes egyelőre nem akar tévésorozatokat is beengedni a versenyprogramba.
Így viszont Hanekén kívül minden veterán versenyen kívülre szorult és csütörtökön jelentették be, hogy André Téchiné (Nos années folles) és Barbet Schroeder (Le Vénérable W) új munkái is speciális vetítésen mutatkoznak be. Az Un certain regard szekció pedig egy argentin (Santiago Mitre: La cordillera) és egy kínai (Li Ruijun: Walking Past the Future) filmmel egészül ki.
A csütörtöki bejelentéssel valószínűleg végleges a cannes-i program, azaz, minden film, amit végül hiába vártunk, vagy kikerüli a fesztiválokat (ez lehet a helyzet Kathryn Bigelow Detroit-jával és Christopher Nolan Dunkirk-jével) vagy kivárja az őszi velencei szemlét.
A legszembetűnőbb kimaradók Európából a Mustang rendezőnőjének, Deniz Gamze Ergüvennek az új filmje, a Kings (pedig Daniel Craig és Halle Berry a főszereplők), a norvég Joachim Trier (Oslo, augusztus) újdonsága, a Thelma és a belga Michaël R. Roskam (Bikanyak) francia nyelvű szerelmesfilmje, a La fidèle két cannes-i kedvenc, Adèle Exarchopoulos és Matthias Schoenaerts főszereplésével.
Apropó Adèle Exarchopoulos, hiába vártuk az utóbbi öt év legizgalmasabb Arany Pálma-díjasának, az Adèle élete rendezőjének Abdellatif Kechiche-nek a visszatérését is Cannes-ba, a Mektoub is Mektoub nincs is kész és jogi problémák miatt sem lenne még bemutatható a Croisette-en.
A cannes-i filmfesztivál május 17-én kezdődik, a Filmklub riporterei a helyszínről tudósítanak.