Adam Sandler színészi zsenialitásán ámuldozik mindenki

Az egyik legtöbbet hallott szó az idei cannes-i filmfesztiválon a Netflix, a fizetős tévéóriás ugyanis továbbra is mindent megtesz, hogy fenekestül felforgassa a moziforgalmazás berögzült szabályait. Adam Sandlerrel és Dustin Hoffmannal felvértezve ott vannak a versenyprogramban, a The Meyerowitz Stories esélyes a legjobb férfi alakítás díjára. 

Netflix, Netflix, Netflix – hetek óta mást se hallani a cannes-i filmfesztivál kontextusában, pedig pár éve még elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy fizetős tévécsatorna ilyen fontos téma legyen a világ legjelentősebb mozis fesztiválján. Az agresszívan terjeszkedő streamingcég azonban az utóbbi években már minden A listás szemlén ott settenkedik, és az idei Sundance-en például szépen felvásárolták a fődíjast (I Don't Feel at Home in This World Anymore), és a legnagyobb Oscar-esélyesnek kikiáltott filmet (Mudbound) is.

I Don't Feel at Home in This World Anymore Forrás: Netflix

Velence és Berlin az első adandó alkalommal behódolt, ott már tévésorozatokat is simán beválogatnak a hivatalos programba, de Cannes valamennyire ellenállt, és csak Steven Soderbergh (Túl a csillogáson) vagy Olivier Assayas (Carlos) szintű rendezők kedvéért volt hajlandó kivételt tenni.

Steven Soderbergh, Michael Douglas és Matt Damon a Túl a csillogáson cannes-i díszbemutatóján 2013-ban Forrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat

A szervezők nem győzték hangsúlyozni, hogy Cannes a mozi ünnepe, és a televíziós produkcióknak maximum versenyen kívül van itt helyük, ha mondjuk az Arany Pálma-győztes David Lynch (Twin Peaks) vagy Jane Campion (Top of the Lake) a rendező. A versenyprogram bejelentésekor azonban kiderült, hogy nem egy, hanem két Netflix-film is versenyez az idei Arany Pálmáért.

A progresszivitással híresen nem jó viszonyt ápoló francia filmszakma azonnal felhördült. A Netflix modellje számukra egyáltalán nem elfogadható, hiszen a törvény azt írja elő, hogy 36 hónapnak kell eltelnie egy film mozis és VOD (fizetős tévé)-bemutatója között. Az amerikai streamingóriás annyit hajlandó lenne engedni, hogy a Netflix-premierrel egy időben moziban is bemutatja a filmeket (ezt tették a Beasts of No Nation esetében is), de a franciáknak ez nem elég.

Az Okja stábja (Devon Bostic, Jake Gyllenhaal, Lily Collins, Paul Dano, Tilda Swinton és Bong Joon-ho rendező) a cannes-i díszbemutatón Forrás: Citizenside/Quentin Veuillet

A fesztivál kezdete előtt egy héttel komolyan sanszosnak tűnt, hogy az óriási felháborodás miatt még vissza is vonhatják a versenyből Bong Joon-ho Okjá-ját és Noah Baumbachtól a The Meyerowitz Stories-t. Szerencsére végül nem ez történt, de Cannes annyiban engedett a francia moziforgalmazók nyomásának, hogy hoztak egy szabályt, miszerint jövő évtől csak olyan film szerepelhet a cannes-i versenyprogramban, amit utóbb bemutatnak a francia mozik. Ez azért is faramuci helyzet, mert a hollywoodi stúdiók egyre inkább távol maradnak Cannes-tól, az amerikai független filmes piacot pedig lassan de biztosan felzabálja a Netflix és az Amazon, akik viszont jönnének nagyon szívesen a Riviérára.

A kényes helyzetet Almodóvar zsűrije azzal oldhatná fel, ha adnának egy jelentősebb díjat az Okjá-nak vagy a The Meyerowitz Stories-nak, bár a sajtótájékoztatón eléggé úgy tűnt, hogy a spanyol rendezőlegenda a francia mozisok oldalán áll. Az Okja bemutatója volt hamarabb, és igazi katasztrófának indult: rossz képaránnyal kezdték el vetíteni a filmet, a Netflix-logót pedig hangos búzás és füttyögés fogadta. A Tilda Swinton főszereplésével készült cuki kis filmet végül többnyire kedvelte a cannes-i közönség, de Arany Pálmát vagy más fontos díjat ezen a ponton senki sem jósol Bong Joon-hónak.

Dustin Hoffman, Noah Baumbach rendező, Emma Thompson, Ben Stiller és Adam Sandler a The Meyerowitz Stories cannes-i premierjén Forrás: Sputnik/Ekaterina Chesnokova

A The Meyerowitz Stories viszont más tészta. Noah Baumbach hosszú ideje az amerikai független film egyik legjelentősebb alkotója, akinek olyan remekművek fűződnek a nevéhez, mint A tintahal és a bálna, a Frances Ha vagy A 40 az új 20 és még egyszer sem volt Cannes-ban. Beválogatása tehát egy örömteli, progresszív döntés, amit kár lenne, ha elhomályosítana a Netflix-hisztéria. Dustin Hoffman egy kibírhatatlanul rigolyás apát alakít, aki körül összegyűlik három gyermeke (Adam Sandler, Ben Stiller és a Netflix zászlóshajójának indult A kártyavár-ból ismert Elizabeth Marvel), amikor az egészségi állapota válságosra fordul.

Grace van Patten, Ben Stiller, Adam Sandler és Elizabeth Marvel a The Meyerowitz Stories című filmben Forrás: Netflix

A diszfunkcionális, neurotikus családok Baumbach specialitásának számítanak, és ezúttal is magabiztosan, rengeteg humorral és iróniával közelít az alapanyaghoz. A baj talán csak annyi, hogy semmi újat nem mutat, láttuk már ezeket a figurákat, és ismerjük a problémáikat. Még a saját filmográfiájában is kissé repetitívnek hat több helyzet, főleg, hogy néhány színész (Stiller mellett Adam Driver és Matthew Shear) olyan, mintha átugrott volna valamelyik előző filmjéből.

Talán éppen ezért a Baumbach világában először megjelenő arcokat a legnagyobb élvezet nézni. A 79 éves Dustin Hoffmantól talán már senki sem várt ennyire szórakoztató alakítást, Emma Thompson soványka szerepéből is kihoz valami érdekeset, Grace Van Patten pedig egy izgalmas és mutatós felfedezés.

Dustin Hoffman és Emma Thompson a The Meyerowitz Stories című filmben Forrás: Netflix

A legtöbb kritikus azonban nem az említett Oscar-díjas színészek munkájáról zeng dicshimnuszokat, hanem a filmben Hoffman lúzer fiát játszó Adam Sandleréről. A futószalagon gyártott, egyre gagyibb komédiák királyának alakításáról revelációként írnak, pedig nem kéne annyira meglepődni azon, hogy ha Sandler odateszi magát, képes rá, hogy komplex, érdekes, hús-vér karaktereket hozzon létre.

Erre először tizenöt évvel ezelőtt szolgáltatott bizonyítékot a pont itt, a cannes-i filmfesztiválon bemutatott Kótyagos szerelem című Paul Thomas Anderson-remekműben. De nagyon erős volt a 2004-es Spangol című romantikus komédiában is, és időről időre később is vállalt valódi színészi kihívást jelentő szerepeket (például a 9/11-es traumákat feldolgozó Üres város-ban, Jason Reitman 2014-es drámájában, a Férfiak, nők és gyerekek-ban, illetve az Oscar-díjas Spotlight rendezőjének A cipőbűvölő című fantasyjében), arról pedig nem ő tehet, hogy ezek a komolyabb filmjei nem sikerültek mindig a legjobban.

Noah Baumbach, Dustin Hoffman és Adam Sandler a The Meyerowitz Stories forgatásán Forrás: Netflix

A The Meyerowitz Stories-ra viszont büszke lehet az ötvenéves szupersztár, és a saját játékára is, amiben nyoma sincs az idegesítő manírjainak, egy szimpatikus, jófej fickót hoz, akivel igenis együtt akar érezni a néző. Kellemes meglepetés lenne, ha a cannes-i zsűri is elismerné az alakítását, és ezzel biztosítaná, hogy a The Meyerowitz Stories ne olvadjon be nyomtalanul Sandler egyenesen Netflixre készített, igénytelen tucatkomédiái közé.