Már a Jupiter holdja előzeteséből sejteni lehetett, hogy szokatlanul látványos filmmel lesz dolgunk, de még így sem voltam felkészülve arra a csodára, amit a csütörtök délutáni cannes-i vetítésen láttam. Rögtön az első hosszú jelenet is elképesztő a maga kaotikusságában.
Menekültek zsúfolódnak egy csónakba, koromsötét van, a folyót csak sejtjük. Riadt tekintetek, angolul odavetett vezényszavak. A pásztázó kamera éppen megállapodik egy Aryan Dashni nevű, húszévesforma fiún (Jéger Zsombor), amikor hirtelen reflektorok gyulladnak ki, meghűl az ereinkben a vér, „border control”, üvöltik.
Lövöldözés kezdődik, beesünk a vízbe a sráccal, golyók süvítenek körülötte, lebegő testek között úszik, szinte ragyogóan zöld mellette a folyó mélye, ahogy átvilágít rajta a fény. A fiú kimászik a partra, teljes erejéből futni kezd az erdőben, maga mögött hagy pár szirénázó rendőrautót, egy tisztásra ér. Csend van, úgy tűnik, megmenekült. „Stop” – üvölt rá a fák közül egy ballonkabátos rendőr (Cserhalmi György), a fiú óvatlan mozdulatot tesz, gyors egymásutánban három pisztolygolyó fúródik a mellébe. Elterül a földön.
A teljes jelenetsort, amit az imént felvázoltam, egyetlen, (látható) vágás nélküli, lélegzetelállító snittben rögzítette Rév Marcell operatőr. Ha a film csak egy ilyen észbontóan bravúros jelenetet tartalmazna, akkor is kiemelkedő alkotásnak tartanám. És a Jupiter holdjá-ban még hat másik ilyen van.
Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy ki lesz az első magyar rendező, aki Az ember gyermeké-hez mérhető virtuóz akciócsodát tesz le az asztalra, nem Mundruczó Kornél nevét mondtam volna. Márpedig ő lett az. És ez a legközönségbarátabb filmje is. Hiszen melyik Mundruczó-filmben láttunk korábban autós üldözést vagy Mihalik Enikő fenekét?
Hamar kiderül, hogy a fiú nemcsak hogy csodával határos módon túlélte a sebesüléseit, de a lövésektől egy szuperképességre is szert tett, képes lett repülni. Ennek egyszerre van szimbolikus, spirituális jelentése (ahogy kérdezgetik is egymástól a szereplők: „hiszel az angyalokban?”), és ad a rendező kezébe fantasztikus lehetőséget a látványorgia dramaturgiai, történetbeli megágyazására. A film valódi főszereplője azonban nem a fiú, hanem az orvos, akinek a srác először megmutatja a tudományát.
Stern Gábor, a menekülttábor orvosa (Merab Ninidze) kiégett, elmagányosodott figura. „Elfogad tőlünk egy bibliát?” – kérdezik tőle Jehova tanúi az egyik korai jelenetben. „Nem élek vele” – válaszolja. Kirúgták a kórházból, mert véletlenül részegen megölt valakit a műtőasztalon, most nagyobb összegért cserébe menekülteket juttat ki a táborból. Először Aryanban is csak a pénzszerzési lehetőséget látja, megígéri, ha a fiú segít neki pénzt keresni, ő segít neki megtalálni az apját, akivel elveszítették egymást a folyóparti fejetlenségben.
Az orvos azonban, ahogy egyre több pénzt lapátolnak össze közösen, megszereti a fiút. A film az ő lelki utazását mutatja meg, ahogy a mélységes cinizmustól és a harácsoló önzéstől eljut az önfeláldozásig. Lehet ezt megváltástörténetként is érteni: a transzcendens jelentésréteget erősíti például az a jelenet, amikor az orvos, megidézve a lábmosás szakrális gesztusát, lehajol a fiú elé, és megköti a cipőjét.
Mundruczó Kornél hat-hét évvel ezelőtt kezdett dolgozni A repülő ember című film tervén, ami valahol messze Ázsiában játszódott volna, egy titkos intézetben, ahol különös gyermekeket képeznek ki csodatevőknek. Nagy költségvetésű filmnek szánta, nyitásnak a szélesebb közönség felé, de nem jött össze rá a pénzt, ezért megcsinálta karrierje legsikeresebb filmjét, a három évvel ezelőtt Cannes-ban díjat nyert Fehér Isten-t. Ezután visszatért a repülő fiúhoz, de Wéber Kata forgatókönyvíróval együtt áthelyezték a történetet a menekültválság sújtotta Európába. A film címe előbb A felesleges ember, végül Jupiter holdja lett (utalva a bolygó legnagyobb, Európa nevű holdjára).
Aki attól tartott, hogy Mundruczó csak ráugrott egy sokakat foglalkoztató, aktuális politikai ügyre, és a Jupiter holdjá-n úgy lötyög majd a menekültválság témája, mint tehénen a gatya, megnyugodhat. A film nem papol. Megmutatja, hogy a menekülteknek megvan a maguk élete a maga érthető tragédiáival, de azt is, hogy vannak köztük veszélyes emberek. Ha a film nem is e problémakör komplexitásának bemutatását állította a fókuszába, de felvillant belőle valamit, és ezáltal nem lehet rá mondani sem azt, hogy elfogult, sem azt, hogy apologetikus lenne.
Ahogy Mundruczó a Fehér Isten-ben egy kutyaapokalipszis vízióját festette meg, most egy közeli, sötét jövő katonaállamát látjuk. A film ezt szájbarágás nélkül, finom eszközökkel érteti meg a nézővel. Helikopterek szelik az eget a város felett, állig felfegyverkezett kommandós ül a buszon a munkából hazafelé igyekvő állampolgárok között, a Cserhalmi által játszott rendőr egy új törvényt emleget, ami miatt már nincs szükség házkutatási parancsra.
Többértelmű tud lenni a film, és ez fontos erénye. A vetítés után el lehet vitatkozni azon, vajon a legeslegutolsó mondatnak van-e magán túlmutató jelentése. Vagy hogy a történet vajon mond-e valami univerzálisat Európa és a menekültek kapcsolatáról.
Viszont ami a látványt illeti, ott nincs vita.
Mundruczóra már a Fehér Isten után is felfigyeltek Hollywoodban, sorra kapta az ajánlatokat – éppen Bradley Cooperrel készül mélytengeri thrillert forgatni. Most, a Jupiter hold-ját leesett állal fogják bámulni. A rendező és operatőre ezzel a filmmel egyből több szintet lépett, olyan technikai tudásról tettek tanúbizonyságot, hogy szinte mérget mernék venni rá, hogy hamarosan amerikai szuperprodukciók stáblistáján látjuk majd a nevüket.
Szédítően ambiciózus film a Jupiter holdja, mintha Mundruczóék előbb kitalálták volna, hogyan lehet a lehető leglátványosabbra csinálni egy adott jelenetet, majd ezután még beleraktak volna valami pluszt, valami geget. Vigyorogtam már az olyan kis apróságokon is, mint amikor az úton vonuló katonai dzsipeket fényképező drónkamerát egyszer csak megcsapta egy faág, vagy amikor a város felett lebegő fiú mellett elhúzott egy utasszállító repülőgép. Az egysnittes nagyjeleneteket pedig a legszívesebben állva tapsoltam volna meg.
Például azt a gyönyörűen megkoreografált autós üldözést, amiben Budapest belvárosának ismerős utcáin cikáznak a kocsik, mintha keringőt járnának, vagy a közel hatperces lövöldözést a szállodában, ami nem lógott volna ki John Woo egyik hongkongi akcióorgiájából sem.
Körülbelül a film felénél jött a csúcsjelenet. Stern egy szabadságon lévő kollégája betegeit látogatja sorban, így toppannak be Aryannal együtt a Nagy Zsolt által játszott figura lakásába. A fickón egyből látszik, hogy nem egy toleráns személyiség (például a nyakára tetovált jókora náci sasból), lecigányozza és koszos disznónak nevezi a fiút, aki erre rögtönöz egy bemutatót a természetfeletti képességeiből.
Felemelkedik a levegőbe, és 360 fokban megforgatja maga körül a teljes lakást, mintha csak egy centrifugában vagy az Eredet című filmben lennének. (Ezt a mutatványt amúgy a Látszatélet című színházi előadásából mentette át Mundruczó, amiben a két felvonás között pont ugyanez történik.)
Még az olyan öncélúnak nevezhető részek sem akasztják meg a filmet, mint például amikor az indokoltnál jóval több másodpercen keresztül követi a kamera Mihalik Enikő fürdőruhás fenekét, vagy amikor a Stern szeretőjét alakító Balsai Móni (aki hiába játszik egy agyondolgoztatott főnővért, még sosem volt ilyen gyönyörű a vásznon) anyaszült meztelenül felül az ágyon egy szeretkezés után.
Nagyon erős zsigeri élményt nyújt a Jupiter holdja, folyamatosan bombázza az érzékszerveinket, de nem üres kunsztokkal szédít.
Érzelmileg is hat, bevonódunk a történetbe, törődni kezdünk a főhősök sorsával. Ez köszönhető egyrészt a grúz színész, Merab Ninidze (magyar hangja: Bálint András) átélt alakításának és a színművészetis egyetemista Jéger Zsombor szuggesztív jelenlétének. A dialógok életszerűek, nincsenek nagy szájbarágós monológok, és új elemként jelenik meg Mundruczó művészetében a verbális humor.
A kisebb szerepekre is remek arcokat és nagyszerű színészeket találtak, örömteli látni a diák-Oscarra jelölt Szép alak-ban brillírozó Egyed Brigittát kisrendőrként, Haumann Péter minden megmozdulása csodálatos, a maximumot hozza ki a neki jutó játékidőből Mészáros Máté, Bede-Fazekas Szabolcs és Szabó Kimmel Tamás is, de még Mundruczó saját magának kiutalt cameója is jól sült el. A legszimpatikusabb alakítást Balsai Móni nyújtja, két kiborulása is emlékezetes marad.
Cserhalmi György annyira erős a szívtelen rendőr szerepében, hogy már viszolyogtam tőle, és sokat segít az akciójelenetek hitelességén, hogy a Kossuth-díjas színészlegenda úgy tud előrántani egy pisztolyt, mintha ezt előtte már több százszor megtette volna.
A Saul fia cannes-i diadala után két évvel tehát megint egy letaglózó filmet hoztak a Riviérára a magyarok.
Fantasztikusan jó érzés látni, mennyire felfutott mostanában a magyar film,
mintha Nemes Jeles alkotása és annak sikere kiszabadított volna valami szellemet a palackból, energizálta a szakmát, merészebbé, magabiztosabbá és nagyravágyóbbá tette a filmeseket (még csak május közepe van, de már három olyan filmünk volt az idén, amit bátran küldhetnénk az Oscarra). Kíváncsi vagyok – és persze nagyon drukkolok érte -, hogy a jövő vasárnapi díjkiosztón Pedro Almodóvar zsűrije honorálja-e valami fontos díjjal azt a gigantikus erőfeszítést, ami a Jupiter holdja létrehozásához kellett.
A Jupiter holdja a Filmalap 700 millió forintos támogatásával készült, a film magyarországi mozibemutatója június 8-án lesz.